From: dr. Bokor Imre
Sent: Saturday, February 23, 2013 6:37 PM
To: Kutasi József Antal
Subject: Nagy pénzeket tűntet el a Magyarok Világszövetsége portája
TISZTELT Dr. FERENCZI PÉTER ÚR!
Tekintettel arra, hogy a pénzügyi kérdésekben járatlan vagyok, ezért az MVSZ (és ezen belül Patrubány Miklós) gazdasági kérdéseiben, csak külső szemlélőként bátorkodom állást foglalni és felvetni egy átfogó ellenőrzés szükségességét.
Az elmúlt két évtizedben rendszeres látogatója voltam az MVSZ Semmelweis utcai objektumának, de felelősséggel állíthatom, hogy olyan elhagyott, szegényes, rideg és visszataszítóan barátságtalan állapotban soha nem volt, mint a jelenleg! Az ember szíve fáj, hogy egy ilyen patinás, központi helyen lévő és értékes (sokrétű) rendezvényeknek színvonalas lebonyolítását biztosító objektum úgy fest, mint egy gazdátlan, elhanyagolt, kihalt és sötéten-üresen kongó hodály.
Nem vitatva, hogy – esetleg - Patrubány Miklós sok mindenhez ért, de a szervezés, a gazdálkodás és az emberekkel való bánásmód nem kifejezetten erős oldala. Szóban és írásban is tudomására hoztam Patrubány úrnak, hogy nagyon gyakran úgy viselkedik, mint a cezaromániás beütésű “kiskirályok”, rosszul válogatja meg munkatársait és úgy távolítja el többségüket, mintha rabszolgák lennének. Ennek a hármas tényezőnek köszönhető az MVSZ jelenlegi siralmas állapota.
Mi, az egykori Justitia Bizottság tagjai, önzetlenül próbáltunk segíteni az MVSZ-nek, de az esetek többségében lehetetlen volt találkozni az elnökkel, mert a legközelebbi munkatársai sem tudták megmondani, hogy mikor érkezik vissza Brüsszelből vagy Romániából. Kisebb , de nem mellékes problémának tűnt, hogy az MVSZ objektumában lényegében nem volt egy olyan hely , ahol le lehetett volna ülni és beszélgetni egymással, mert az első emeleti presszó nyitva tartása is olyan volt , mint az elnök jelenléte (elérhetősége), tehát az MVSZ tagjai és a vendégek,- a folyosón ácsorogva tárgyaltak egymással vagy az MVSZ-el szembeni (az utca túloldalán lévő) presszóban foglaltak helyet.
A “poharunk akkor telt meg”, amikor egy kisebb összegű, kifejezetten kérdésként feltett, 6 személy kb. öt hónapos munkáját akartam tiszteletdíjban (Karácsony alkalmával) elismertetni , amelyet (tanúk előtt) az elnök is jóváhagyott (összesen 60 ezer forintról volt szó), majd később azzal sértegette bizottságunkat, hogy anyagiasak vagyunk és alig tettünk valamit az asztalra, máris a pénzért nyújtottuk a kezünket. Meg kell említenem, hogy ekkor már kidolgoztuk a szovjetek ‘56-os agressziója során (a jóvátételi követelés alapjául szolgáló) személyi és anyagi veszteségeinket, valamint egy öt nyelvű (magyar, német, orosz, angol és francia) manifesztumot a magyar-orosz(szovjet) történelmi kapcsolatok vizsgálata, elemzése és értékelése céljából, a fennálló burkolt vagy nyílt ellentétek (problémák, vádaskodások) tisztázása (rendezése) céljából.
Patrubány úr megjegyzését mind a magam, mind a bizottság tagjai nevében visszautasítottam, három bizottsági tag nem is vette át a tiszteletdíjat és úgy döntöttünk, hogy megszakítjuk a kapcsolatunkat az MVSZ-el. Meg kell jegyeznem, hogy személyem nem szerepelt a jutalmazottak listáján, tehát Patrubány úr vádaskodására adott válaszom, az önérzetünket sértő és az igazságot mellőző elnöki magatartással szembeni jogos reakció volt.
Közéleti munkánkat a Magyar Justitia Bizottságban töretlen szorgalommal folytatjuk, cikkeink, előadásaink és tanulmányaink terjesztése zömében az Interneten történik, de esetenként egyes tv csatornákban, folyóiratokban és napilapokban is fellelhetők.
Most jutott tudomásomra Patrubány Miklós legújabb,messzemenően elítélendő viselkedése, amikor egy Petőfi Sándor földi maradványainak tárgykörében foglalkozó megbeszélésen, Kéri Edit művésznőt azért sértegette, mert bátorkodott felszólalni olyan kérdések tisztázásában, amelyet néhány jelenlévő (többek között Fuksz Sándor) csak hallomásból ismert. Kéri Edit tagja volt annak a
kutató gárdának, amely Petőfi sírhelyét kutatta Oroszországban, hihetetlenül sok munkát végzett, és könyvet is írt a kutatásról, és közvetlenül segítette a sír feltárását, és folyamatosan értesítette a hazai médiákat az ott folyó munkálatokról, illetve eredményekről.
Patrubány úr azzal fenyegette Kéri művésznőt, hogy kivezetteti a teremből, mert szenvedélyes hangon cáfolt meg egy “hazudozót”. Fuksz Sándor úr (erőt merítve Patrubány figyelmeztetéséből) felállt az elnökség asztaláról, nekirontott Kéri Editnek, és a kezét csavargatva, majd a hátára ütve (!) kituszkolta a teremből, miközben elvette tőle a kezében lévő magnetofonját is.
Az MVSZ elnöke szó nélkül tűrte, hogy egy nyolcvanhat éves nőt durván inzultáljon egy odacseppent (a témában illetéktelen)
férfi és vegye azt a bátorságot, hogy mindenki szemeláttára erőszakkal távolítsa el a megbeszélésről azt, aki egyik legjobb ismerője
az ott tárgyalt kérdéseknek.
Ez a példátlan eljárás is jellemezte Patrubány kiskirályoskodását, hiszen ő volt a házigazda, de úgy tűnik, hogy Fuksz Sándor viselkedése az ő “szája ízlésének” jól megfelelt.
Az MVSZ rendbe tétele érdekében, mielőbb új elnököt kellene választani, a funkciójához foggal-körömmel ragaszkodó, de a kapcsolódó feladatokat ellátni képtelen Patrubány Miklós helyett.
Amennyiben pedig igazoltnak tűnik az MVSZ pénzével való visszaélése, akkor haladéktalanul az illetékes ügyészségi és rendőrségi szervekhez kell fordulni, sőt a vizsgálatnál azt is figyelembe kell venni, hogy a gazdálkodásban felmutatott dilettantizmusa szintén megbocsájthatatlan bűnnek számít, mivel például látványos, de az MVSZ számára hasznos eredményt nem hozó kongresszusaira több tízmilliót herdált el és a szervezetlenség iskolapéldáját valósította meg,- az egymástól szétszabdalt, és egymással köszönő viszonyban sem lévő programok beállításával, az esetek többségében ún. látszateredmények produkálásával.
Mindezeket a tényeket és gondolatokat ajánlom a tisztelt MVSZ-ből kizártak szíves figyelmébe.
Tiszteletem és üdvözletem tolmácsolásával:
(Prof. Dr. Bokor Imre)