Dátum: 2013. július 25. 8:16
Tárgy: Tanúvallomások a megélhetésről
Címzett: Kutasi József Antal
A hatalom csak önmagát szereti? – Tanúvallomások a megélhetésről
Budapest, 2013. július 25. Csütörtök
Nem tudom, meddig lehet még nyomorban tartani az embereket. A kilátástalanság, az elutasítás, a látszatintézkedések, az empátia hiánya jön le felénk, szürke emberekhez a hatalomtól. Körülöttünk az emberek mind megértőek nehéz sorsunk iránt, a hatalom meg csak önmagát szereti? – írta a Magyar Szociális Fórumnak az egyik honfitársunk a sok közül, akik tanúvallomásukban beszámoltak a társadalmi mozgalomnak, hogyan élnek.
75 éves leszek – folytatja a levél. Évek óta nem voltam nyaralni, még egy napra sem, pedig ingyen utazom. De másra nem telik. Színházban már öt éve nem voltam. Egyetlen „dőzsölésem”, hogy megveszem a gyógyszereket és a teákat, hogy túléljem az életemet, és élelmiszert vigyek munkanélkülivé lett tanár fiamnak – áll az asszony levelében.
Egy kis faluban élő édesanya a következőt írta: Férjemmel és 3 középiskolás lányommal élünk. A férjem közmunkás, az ÁHT-ét szüneteltetik, ezért én nem kaphatok szociális segélyt, mivel egy háztartásban csak egy jogosult rá. Akárhova írtam, mindenhol csak a linket küldték el, a törvényről, de érdemleges válasz sehonnan nem jött. Az összes jövedelmünk 49000+48000 családi pótlék! Van, hogy napokig nem tudunk venni kenyeret. Elhelyezkedni nem tudok, pedig napi szinten országosan küldözgetem az önéletrajzom. De még válaszra sem méltatnak. Az önkormányzatunk pedig elzárkózik. Rendkívüli gyermekvédelmit kaptam 6 ezer Ft-ot, ami szűkösen 3 napra elég volt. Azóta megint nincs semmi a szekrényben.
A helyzetünk kilátástalan – írja egy devizahiteles. A közművek felé rendszeres a tartozásunk, ennek következtében lassan egy éve leszerelték a gázóránkat, most a villanyszámlákkal és a vízzel küszködök. Télen nem telik tüzelőre sem. Még megpróbáljuk tartani magunkat, de már nem tudjuk sokáig.
- Elkeseredett egyedülálló édesanya vagyok, a lányomék devizahitelt vettek föl, amiből egy komfort nélküli házat vettek, azóta ők felújították, komfortosították, de már nem tudjuk fizetni a hitelt, a család minden fillérjét odaadtuk a banknak, miközben a vőm elveszítette a munkahelyét. Teljesen kilátástalannak tűnik a helyzet, félek, elveszik a házukat. Egyébként egy két szobás családi házról van szó, semmi luxus, ezt nyögjük 6 éve.
- Megszűnt a munkaviszonyom, szociális segélyen vagyok. Öcsém szakközépiskolát végzett, de nem kap munkát. Szerettük volna, hogy tovább tanuljon, de a továbbtanulásra félretett pénzünket már átutaltuk a banknak. Most már nincs miből fizetni a törlesztő részletet – írja egy másik devizahiteles.
- Az elején a törlesztő részlet 15 ezer Ft volt, ami mostanra 42 ezer Ft-ra nőtt. Ezt már nagyon nehezen tudom fizetni, mivel 90.000 Ft a fizetésem és mindent ebből kell fizetnem – számolnak be egy további levélben.
- Mivel munkanélküli vagyok, nem megy tovább. Munkát nem kapok, nem tudok többé fizetni.
- Ma megint az jár a fejemben, hogy mit adok enni a családnak? Férjem több mint fél fizetését elviszi a bank, nekem nincs munkahelyem mivel Borsodban hol is lenne, egy gimnazista gyerekkel. Lesz-e annyi sörös doboz a kukákban, hogy egy kenyérre való legyen? Ez jár a fejemben. Sajnos szégyen a kukázás, de nincs más lehetőség.
- Több évig munkanélküli voltam, feleségemnek sem volt munkája, háztartásbeli. Két kisgyermekünk van. Fél éve dolgozom, minimálbérért. Tekintve, hogy kilátástalan a helyzetünk, nincs reményünk arra, hogy a bank által soksorosan megemelt összegű törlesztést fizessük.
- Nagyon nehéz döntés után jutottam el, hogy írjak önnek! De annyira nehéz helyzetben élek beteg fiammal, aki most van leszázalékolás előtt! Én önkormányzati segélyt kapok. Ebből 15 ezer Ft hitelem van, és még a rezsi. Ha ezeket nem fizetem, hajléktalanok leszünk. Így élelemre már nem is marad pénz. Nagyon sokat éhezünk. Itt nálunk minden segítségforrást megjártam, eredménytelenül. Ez a falu hátránya. Itt sem munka, de semmi sincs, kérem.
- Adva van családunk, mint sok más több tízezer az országban. Két felnőtt, mi a párommal, és két gyermekem, akik közül már egyik nagykorú, de tavalyi érettségije óta nem talál munkát magának. A párom munkanélküli, már évek óta, mivel szakmája ács, tetőfedő, bádogos, kőműves, magasépítő technikus, így nem tud elhelyezkedni, mivel 50 éves elmúlt. Én 80%-os rokkantként rokkant ellátást kapok. Ebből kell(ene) 4 embernek megélni.
- Kézhez kaptam pontosan 980.499 FT hitelt. Ennyiért ma 4 milliót követelnek tőlem!
- Egyszerűen arra nincs pénzem a számlák és törlesztő részletek sakkozással történő fizetése után, hogy éljek, éljünk.
- Sajnos napról napra élünk, mert az első mindig a hitelek kifizetése, és a többiből, ha marad, élünk két gyermekünkkel együtt.
- Ez már uzsorakamat, kifizetni lehetetlen, még az unokáink unokái is fizetnék! Többször próbálkoztunk a banknál, hogy állítsa vissza az eredeti hitelt és fizetjük 80 ezer Forintjával, de mindig elutasítottak, semmiben sem segítőkészek! Négy kiskorú gyermekkel lakunk az ingatlanban, amit már végrehajtónak adtak át, nemsokára árverezik!
- Csak egy havi törlesztővel vagyunk elmaradva, de már nagyon nem tudjuk fizetni, illetve élni sem tudunk, mert a csekkeket sem tudom fizetni. Nyakig vagyunk az adósságban, a házat is fel kellene újítani, mert lassan ránk dől. Párom dolgozik csak, és az ő fizetését egybe viszi szinte minden hónapban a bank. Nagyon szeretnénk valami megoldást, de sajnos ügyvédet sem tudunk fogadni, mert nem tudnánk kifizetni az ügyvédi és egyéb költségeket.
- Már mindent megvonunk a családtól, hogy fizetni tudjunk. Nagyon félek, nem tudom, meddig bírunk még így élni.+++
Kiadta: MSZF SZK
+36 30 5927371