Feladó: Attila Árpád Péteri
Dátum: 2013. szeptember 13. 2:20
Tárgy: Orbán Viktor min. elnök úrnak! - Honvéd Kórház + Klinika
Címzett:
Kutasi József Antal
Kiemelt címzettként kapják:
Áder János, a Magyar Köztársaság elnöke,
Hende Csaba, honvédelmi miniszter,
a Honvéd Kórház Főigazgatója
NYILT LEVÉL A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG MINISZTERELNÖKÉNEK
ORBÁN VIKTOR ÚRNAK
TISZTELT MINISZTERELNÖK ÚR!
Tekintettel arra, hogy többször kaptunk Öntől értékes tartalmú leveleket, bátorkodom én is - figyelemfelkeltés céljából - egy sajnálatos tapasztalatomról tájékoztatni Önt, mivel megítélésem szerint több ezer, vagy több tízezer embert is érint (érinthet) ez a kérdés.
Sokak előtt ismert, hogy Ön a szívén viseli a beteg emberek sorsát, így a megboldogult Horn Gyula is éveken át tartó, különleges ellátásban (VIP-es) részesült a Honvéd Kórházban.
Feleségem, aki 53(!) évig szolgált az egészségügyben, mint szakorvos tette a dolgát és most a Honvéd Kórházban van neurológiai-pszichiátriai problémákkal, és „kijutott neki”, hogy egy fiatal (kezdő) egészségügyi dolgozó minősíthetetlen sértő hangot használjon vele szemben, hogy az orvosok elnézzék, hogy meztelenül tologassák kerekes ágyon a betegszállítók, hogy össze-vissza szurkálják a kezét, mert nem lettek megtanítva egy vénás injekció beadására. És amikor ezt a kórház igazgatójának elmondtam (a nővér nevének említése nélkül), akkor a „mundért védve”, látatlanban azt magyarázgatta, hogy biztosan rossz a vénája vagy gyenge a véna fala bizonyos gyógyszerek szedése miatt. Viszont, ha ez lenne a helyzet, akkor a második vagy urambocsá(!) a harmadik „szurinál” már jobban oda kellett volna figyelni vagy a kezelő orvosnak ellenőrizni a nővérkét (esetleg átvenni a fecskendőt).
„Első ütemben” a Balassa utcai Klinikára került (szeptember 5-én csütörtökön), de a CT berendezésük meghibásodása miatt át kellett vinni a Honvéd Kórház sürgősségi felvételi osztályára (13.00-kor), ahol a szervezetlenség, a kapkodás, a felületesség, az udvariatlanság, a tájékoztatás hiánya és egyes kórházi dolgozók arroganciája dominál (nagy tisztelet a kevés kivételnek).
Kb. 10 óra elteltével (!) jutottunk az osztály fektető részlegébe, mert a neurológiai osztály már nem fogadott betegeket. „Szerencsések” voltunk, mert voltak olyanok, akik 13-15 órát (!) is várakoztak a felvételre.
A sürgősségi osztály már évek óta (!) hasonló „időtarifával” dolgozik, és bár sokan vannak, de a betegre és a hozzátartozókra néhány percnyi idejük sincsen, órákon át teljes tájékozatlanságban tartják őket, sőt személyes sértésnek veszik, ha akad olyan, aki veszi a bátorságot és arra vetemedik, hogy kérdezzen valamit. Jellemző, hogy mikor azt kérdeztem, hogy az 5-6 perces CT vizsgálatra miért kell több mint két órát várni, akkor azt válaszolták először, hogy nem találják a beteghordót, másodszor pedig, hogy éppen szolgálat átadás van, de nem tudják, hogy mikor lesz vége. Alighanem bonyolult művelet egy beteghordónak átadni a munkaterületét váltótársának. Ez látszólag apró ügynek számít, de (többek között) ezért fekszik a sürgősségileg beküldött beteg a felvételi helyiségben egy kerekes ágyon étlen-szomjan, gyógyszer nélkül, (mert például a laborvizsgálat előtt) nem szabad enni és inni sem!
Másnap (pénteken) vitték át a feleségemet a neurológiai osztályra, ahol az infúzión kívül semmilyen orvosi vizsgálatban vagy kezelésben nem részesült! Ez ismétlődött szombaton, vasárnap és hétfőn is. A kezelőorvosa ki lett jelölve, de egyben a sürgősségi részlegbe távozott, így érdemi kapcsolatot nem vett fel sem a beteggel, sem velem (mint hozzátartozóval). Még néhány perces beszélgetéstől is elzárkózott „bokros” ügyei miatt, ezért nem mondhattam el, hogy a háziorvos bakteriológiai vizsgálatra elküldött anyaga, milyen eredményt hozott, de arra sem figyelmeztethettem, hogy milyen vérnyomáscsökkentő gyógyszerekre allergiás a feleségem. Ezért kapott olyan gyógyszert, amitől köhögési rohama és hányingere lett és a 200-as vérnyomása felszökött 220-ra! Orvos ekkor sem látta, de a nővér segített rajta egy vérnyomáscsökkentő spray segítségével. Ismereteim szerint gyógyszert csak úgy kaphat a beteg, ha megkérdezik tőle, hogy nem érzékeny-e az adott pirulára.
A két egészségügyi objektum (Klinika, Honvéd Kórház) nagy vonalakban tükrözi a magyar egészségügy helyzetét. A szuper-felépítésű Honvéd Kórházban a szervezetlenség, a lekezelő stílus, a kapkodás, a Pentagont is „lepipáló irodák tömege”, valamint az orvos és a nővérhiány dominál, sőt bekövetkezett az a példátlan eset, hogy egy teljes érsebészeti osztály megszűnt működni a több tízmilliárdos befektetéssel és szuper technikai eszközökkel rendelkező, legmodernebb egészségügyi objektumunkból. A Klinika pszichiátriai osztálya pedig az egészségügy szégyene lehetne, a lerobbant (dohos, levegőtlen) kórtermeivel, műszerhiányaival, a primitív, büdös és kevés mellékhelyiségeivel, a női és férfi kórtermek egy-és ugyanazon folyosón való elhelyezésével, valamint a zsúfoltságával (bár ez a Honvéd Kórházra is vonatkozik). A kórházi osztályok közül a neurológiai és a pszichológiai osztályokon nem lenne szabad egy folyosóra tenni a férfi és női kórtermeket, mert ezek a betegek (általában) nem teljesen urai a gondolatuknak és/vagy a cselekedeteiknek, óhatatlanul komoly bonyodalmak származhatnak, amelyek megakadályozása nem lehetséges a jelenlegi hiányos nővérállomány mellett. Tegnap is bement egy férfibeteg abba a kórterembe, ahol a feleségem volt és követelte, hogy azonnal kelljen fel és távozzon onnan, mert az az ő ágya! A feleségem rémülten felugrott és kiment a mosdóba, de magával vitte az infúziós berendezést is, miközben a kezéből kiszakadt az injekciós tű és ömlött a vér a vénájából!
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Nem ártana, ha inkognitóban megnézné a nap bármelyik órájában, hogy milyen munka folyik a Honvéd Kórház sürgősségi felvételén. Előre figyelmeztetem, hogy szolgálati kocsival menjen a Honvéd Kórházba, mert parkolni lehetetlen, esetleg a kórházzal szemben lévő „maszek” 24 órás parkolójában van hely, de ott már az első óra 400 (azaz négyszáz) forintba kerül és minden további félóra 150 (azaz egyszázötven) forint.
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Nem a feleségem számára kérek megkülönböztetett ellátást, hiszen ő nem volt pufajkás, hazaáruló, hazug és reform-kommunista, nem illetik semmilyen előjogok, munkája során csupán mintegy 310 ezer embert kezelt (gyógyított) és praxisa alatt egyetlenegy téves diagnózisa sem volt! Azt kérem, hogy az illetékesek tegyenek valamit, hogy mások ne kerüljenek olyan helyzetbe, hogy kiszolgáltatottnak és megalázottnak érezzék magukat. Mert a kétségtelen nagyfokú létszámhiány, valamint a túlzsúfoltság az egészségügyi dolgozókat is megviseli, de az még nem lehet ok arra, hogy lekezeljék a betegeket, és azoknak a renoméját is lerontsák, akik e mellett a nehéz feltételek mellett is hivatásuknak érzik a munkájukat. És ezek vannak többségben! A jelenleginél jobb szervezettséggel is sokban lehetne segíteni az egészségügyi dolgozók munkáját, a látogatás időpontját és időtartamát sem ártana megreformálni, mert ami most van, az a beteget (betegeket), az orvosokat és a nővéreket is zavarja. Azt sem ártana rögzíteni, hogy a hozzátartozó mikor (időpontban) érdeklődhet a beteg állapotáról a kezelőorvosnál, mert a szabályozatlanság zavarja az orvost, a nővért, a betegeket és magát a kérdező személyt is.
Talán ebben a kérdésben is a Horn Gyulánál vagy a Király Bélánál alkalmazott gyakorlatot kellene általánossá tenni, hiszen hosszú éveken át jól bevált módszer volt!
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Ismételten kérem a leírt problémák megoldásában való segítségét, azok nevében is, akik félnek megszólalni, mert a betegek a kezelések elmaradásától félnek, az egészségügyi dolgozók pedig az állásukat féltik.
Elnézését kérem a redundánsak tűnő anyaggal való „zaklatásomért”, de az egészségügy is terápiára szorul, ezt pedig adott esetben csak „felülről” lehet kezdeni.
Fáradozást megköszönve, maradok tisztelettel:
(Prof. Dr. Bokor Imre)
nyugállományú mérnök ezredes,
az MTA hadtudományi doktora,
egyetemi tanár
MJB elnök
Hozzászólás:
Margit Lajtosné Amikor ilyeneket olvasok bizony nem vagyok egy csöppet sem büszke arra,hogy magam is ezt a szakmát műveltem több évtizedig.Nagyon nagy bajok vannak az empátiával és a szakmai tisztességgel azt hiszem.és ezt nem lehet másra ráfogni,csak a hívatástudat teljes hiányára egyes dolgozóknál,de legfőképpen a vezető posztokon lévőknél.Hiszen egy intézmény egy kórházi osztály szellemiségét a vezetője igényessége határozza meg!!Ez régen is így volt,de ma sincsen másként.Az egészségügy mindig is a legrosszabbul fizetett szakmák egyike volt. Sajnálom a kedves beteget,hogy egészségügyi dolgozó létére a saját bőrén kellett a szakma minden visszásságát megtapasztalnia.Magam is hasonlóképpen jártam néhány éve egy vizsgálat alkalmából
Hozzászólás:
Margit Lajtosné Amikor ilyeneket olvasok bizony nem vagyok egy csöppet sem büszke arra,hogy magam is ezt a szakmát műveltem több évtizedig.Nagyon nagy bajok vannak az empátiával és a szakmai tisztességgel azt hiszem.és ezt nem lehet másra ráfogni,csak a hívatástudat teljes hiányára egyes dolgozóknál,de legfőképpen a vezető posztokon lévőknél.Hiszen egy intézmény egy kórházi osztály szellemiségét a vezetője igényessége határozza meg!!Ez régen is így volt,de ma sincsen másként.Az egészségügy mindig is a legrosszabbul fizetett szakmák egyike volt. Sajnálom a kedves beteget,hogy egészségügyi dolgozó létére a saját bőrén kellett a szakma minden visszásságát megtapasztalnia.Magam is hasonlóképpen jártam néhány éve egy vizsgálat alkalmából