======================================================================
Tisztelt Hiteles Mozgalom; a Hiteles ügyvéd; az Otthonvédelmi Tanács; a PITEE; valamint a Széchenyi Hitelszövetség képviselői
Tegnapi napon a mellékletben olvasható „A nagy humbug” című írásomban többek között arról írtam, hogy az MTI tájékoztatása szerint
„Doubravszky György a devizahitelesek érdekeit képviselő szervezetek felkérésére közölte: a párbeszédet felajánló, a devizahiteleseket képviselő civil szervezetek, a Hiteles Mozgalom; a Hiteles ügyvéd; az Otthonvédelmi Tanács; a PITEE; valamint a Széchenyi Hitelszövetség képviselői egyetértenek abban, hogy csak nyitott kezdeményezéssel lehet érdemben képviselni a hitelesek érdekeit, vagyis várják további civil szervezetek csatlakozását.”
Önök a devizában nyilvántartott kölcsönszerződés valamennyi magyar áldozatának képviseletében kívánnak eljárni a Bankszövetséggel tervezett egyezkedésük során.
Tartok attól, hogy alábbihoz hasonló megbízásokkal a károsultak részéről nem rendelkeznek,
From: ……………………. [mailto………………….@gmail.com]
Sent: Friday, September 13, 2013 8:25 PM
To: Dr. Léhmann György
Subject: Re: Ez meggondolandó
Tisztelt Dr. Léhmann György!
Folyamatosan végigkísérem az Ön által küldött e-mail-eket, de bevallom őszintén, hogy én már semmit sem értek.
Az az igazság, hogy én már megkértem Öntől a papírokat amikkel el lehet indítani a bank ellen a pert, de kicsit kételkedvén és
kicsit 'butának' tartva magam, hogy rosszul töltöm ki a mai napig is 'ülök rajta'.
Sajnos nekem az jön le a sok levélből és a hallottakból, hogy a bíróság is mindenféle ürügyekkel visszadobálja a pereket.
Egyre jobban el vagyok keseredve, mert már sajnos a bank (amit eddig sosem tett meg) sms-ben értesít, hogy elmaradásomat mihamarabb rendezzem, holott nem nagy összegről beszélünk. De sajnos nem tudjuk rendezni...
El vagyok keseredve, mert napi 12-14 órai munkával sem tudjuk teljesíteni azt amit a bankok, az állam, az ország el vár tőlünk.
Egyre jobban el vagyok keseredve, hogy azt a kölcsönt amit felvettünk 2007-ben és már szinte ki is fizettem, még 19 évig fizetnem
kell. Ha belerokkanunk is a munkába, akkor sem tudunk kifizetni 20-30 milliót a 6 millió helyett.
Én már sokszor úgy vagyok vele, hogy vigyék a házat, csak hagyjanak élni, de sajnos azt látom, hogy azzal sem elégednének meg. Nem lehet eladni, nem lehet visszaadni, és ha el is veszik akkor is fizetnünk kell. Miért? Hogyan? Miért nem hagyják az embert nyugodtan élni? Nem kérek sem nagyobb fizetést, semmit... Csak egy dolgot! Hagyjanak nyugodtan élni azért és abban
amiért úgy gondolom megdolgoztunk és megdolgozunk a mai napig is sokszor éjszakába nyúlóan.
Sosem voltunk nagyravágyóak! Nem kellett sem luxus, semmi. Nincsen autónk, biciklizünk. Magam falaztam, csempéztem, festettem, és saját magunk csinosítottuk úgy a házikót, hogy otthonos legyen. Mégis ha elvennék, nem elégszenek meg vele. Pénz is kell !!!
Ne haragudjon, gondolom tucatjával kap ilyen leveleket, de egyszerűen tanácstalan vagyok.
Tudom, hogy most megy mindenféle 'hülyeség' a kormány és a bankok között, de biztos vagyok benne, hogy nem lesz ebből semmi.
Tisztelettel és köszönettel kérem a Léhmann Urat, hogy adjon tanácsot mi tévők legyünk. Én nagyon el vagyok veszve ebben a sok szépen megfogalmazott, paragrafusokkal tűzdelt írásokban. Biztos bennem van a hiba, nem tagadom, de kérem szépen, írjon hogy hogyan tovább, és megígérem, hogy a szerint fogunk ezentúl eljárni.
Köszönettel és tisztelettel: …………………….
ezért felhívom a figyelmüket az alábbi című bírósági döntvényre:
BH2005. 21
I. Az álképviselő jognyilatkozata a képviseltet nem köti, így kölcsönös akaratnyilatkozat hiányában a szerződés nem jön létre [Ptk. 219. § (1)-(2) bek., 221. § (1) bek.]. II. Nem létező szerződésből eredő elszámolásra a jogalap nélküli gazdagodás és a jogalap nélküli birtoklás szabályait kell megfelelően alkalmazni (Ptk. 112-113. §, 193. §).
Ugyanis a Legfelsőbb Bíróság döntése alapján az Önök tevékenységéről az alábbiak szerint rendelkeztek:
Képviselőnek csak az minősül, akinek törvényen, hatósági rendelkezésen, alapszabályon vagy meghatalmazáson alapuló képviseleti joga van vagy a Ptk. 220. §-ának (1) bekezdése értelmében őt képviselőnek kell tekinteni. Kötelmet a képviselt és a másik fél között csak a valódi képviselő jognyilatkozata keletkeztet. Az álképviselő cselekménye a Ptk. 221. §-a szerint a képviseltet nem köti, s mivel nincsen olyan kölcsönös akaratnyilatkozat, amely a képviselt nyilatkozatának minősülne, szerződés sem jöhet létre. A törvény azonban lehetővé teszi, hogy a képviselt, akaratának utólagos kifejezésével az álképviselő eljárását jóváhagyja, ezzel magára nézve kötelezőnek ismerve el a nevében tett jognyilatkozatot. Ennek hiányában azonban az álképviselő által képviselt és a másik fél között szerződési kötelem nem jön létre, a felperes tehát nem vált eladóvá. A törvény a szerződésről, annak érvénytelenségéről nem is tesz említést, hanem nyomban az álképviselő kártérítési felelősségét szabályozza. Az álképviselő jogellenes magatartása viszont nem a képviselt és közte, hanem a vele szerződő fél között keletkeztet szerződésen kívüli kötelmet, amely a kártérítési felelőssége alapjául szolgál.
Ebből megállapítható az Önök tevékenységére vonatkozóan az, hogy meghatalmazás híján teljesen mindegy, hogy mit beszélnek meg a Bankszövetséggel az adósok képviseletének látszatát keltve, mert ebből az adósokra nézve semmiféle jogkövetkezmények nem származhatnak az adósok későbbi hozzájárulása nélkül, de felelősséggel tartoznak a Bankszövetségnek azért, mert Önök és a Bankszövetség között az Önök nyilatkozatai folytán az adósoktól függetlenül valamiféle kötelezettségvállalások létrejöhetnek. Esetleg kártérítési felelősséggel.
Abból következően, hogy ez a képviseleti joggal kapcsolatos probléma Önöknek nem tűnt fel, feltehetően laikusként, joghoz nem értőként kívánnak a devizában nyilvántartott forinthitel szerződéshez hozzászólni, mert érdekli Önöket ez a probléma. Ezért felhívom figyelmüket a fenti döntvény II. cimére is:
II. Nem létező szerződésből eredő elszámolásra a jogalap nélküli gazdagodás és a jogalap nélküli birtoklás szabályait kell megfelelően alkalmazni (Ptk. 112-113. §, 193. §).
Ugyanis a Legfelsőbb Bíróság erre vonatkozóan az alábbiakat fejtette ki:
„Szerződés hiányában az I. r. alperesnek a dolog birtokban tartására nem keletkezett jogcíme, ezért a jogalap nélkül birtokolt gépjárművet a Ptk. 193. §-ának (1) bekezdése szerint köteles a dolog birtoklására jogosultnak kiadni. A dolog birtoklására a Ptk. 112. §-a szerint annak tulajdonosa, a felperes jogosult, aki annak visszaadását a Ptk. 113. §-ának (3) bekezdése alapján jogszerűen követelheti. Az I. r. alperes csak akkor tagadhatná meg a dolog kiadását, ha a Ptk. 118. §-ában írt feltételek mellett a dolog tulajdonjogát megszerezte. Erre azonban maga sem hivatkozott. A felperes birtokába a nem létező szerződés folytán ellenérték nem került, ezért azzal a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint nem tartozik elszámolni. Az eredeti állapot helyreállítására akkor kerülhetne sor, ha a szerződés a felek akaratából létrejött, de a törvényben meghatározott okból semmis, így arra jogot alapítani nem lehet”.
Tekintettel arra, hogy a bankok által diktált kölcsönszerződéseknek mondott okiratok Róna Péter professzor úrnak többször kifejtett, részletezett, alapos indokolása szerint nem rendelkeznek a Ptk. 523. §-ban írt egyik törvényi feltétellel,
523. § (1) Kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni.
hiszen nem lehet megállapítani a szerződésekből azt, hogy az adós a futamidő végéig a felvett kölcsön összegét milyen összegű részletekben köteles visszafizetni, ezért létre nem jött szerződésnek tekintendő valamennyi banknak valamennyi devizában nyilvántartott forinthitelszerződése, és alkalmazandó a Legfelsőbb Bíróságnak most idézett rendelkezése.
Tartok attól, hogy ezeket olvasva most mintha citromba haraptak volna, és talán belátják azt, hogy nem könnyű hivatás a jogi-ügyvédi hivatás. Javaslom azt Önöknek, hogy végezzék el valamelyik Jogi kart és nem árt ezt követően néhány évtized ügyvédi, vagy bírói gyakorlat.
Remélhetőleg ezt követően már nem fognak felelőtlenül és laikusként eljárni jogi természetű ügyekben.
Siófokon 2013. szeptember 14. napján.
Léhmann György