Feladó:
Bokor Imre
Dátum: 2013. szeptember 20. 1:03
Tárgy: VÁLASZLAP
Címzett: jozsef@kutasi.eu
KEDVES JÓSKÁM!
Halaszthatatlan elfoglaltságom (és távollétem) miatt, csak most reflektálhatok leveledre, illetve Szalay minden(!) alapot nélkülöző, beteges agyműködésére jellemző intrikájára.
Indításként, be kell mutatnom neked Szalayt, aki barátjának szólított és tart Téged, mert a személyiségére jellemző, behízelgő, nyalakodó és tolakodó stílusába ez a megszólítás is beletartozik.
Részleteiben:
1/ Szalay apja: Szalay VLAGYIMIR, az MKP majd az MDP tagja és a BKV párttitkára, bizonyos magyarázatot ad Szalay viselkedésére,
2/ Szalay Róbert a SZTALIN Akadémia gyorstalpaló tanfolyamát végezte1953-ban és 56-ban már századosi rendfokozattal rendelkezett, mint Rákosi Mátyás komisszárja oktatta a Tatai Tiszti Továbbképzős hallgatókra a Nagy Októberi Szocialista Forradalom „mesés” történetére, és a munkásmozgalom feledhetetlen nagyjaira: Kun Bélára, Szamuely Tiborra, a Lenin fiúkra és – főként – Sztalin elvtársra (a Sztalin Akadémia névadójára),
3/ Szalay Róbert az MDP, majd az MSZMP tagja volt
4/ Szalay Róbert egy ideig a Kilián laktanyában volt, elmondása és leírása szerint ő foglalta el a Kiliánt október 23-án , az esti órákban, bár egy későbbi feljegyzésében azt rögzítette, hogy Csiba százados laktanyaparancsnok zártatta be egy irodába, ahonnan kiszabadult és a HM telefonvonalon hívta a HM ügyeletes tisztjét (Maléter Pál ezredest), jelentkezett nála és kérte, hogy jöjjön a Kiliánba, tegyen rendet, mert nagy a fejetlenség. Maléter meg is érkezett október 25-én, saját kezűleg agyonlőtt két felkelőt (Lásd. Pongrátz Gergely: CORVIN KÖZ 1956, 68. oldal), majd 28 Pesti Srácot kizavart az Üllői útra, ahol a szovjet harckocsik géppuskával lelőttek hét fiatalt, a többinek sikerült bemenekülni a Corvin közbe.
Szalay azt is nyilatkozta, hogy 24-én reggel felsorakoztatta a századát és elsőként lépett fel a bevonuló szovjetek ellen. Egy későbbi újságcikkből kiderült, hogy Bánkuty Géza alhadnaggyal közösen foglalták el a Kiliánt és elsőként lőttek a szovjetekre. Bánkuty nyilatkozatából viszont az derült ki, hogy soha nem járt a Kiliánban és a forradalom első három napján ki sem tette a lábát a lakásából. Kérdés csupán az, hogy honnan volt Szalaynak százada, ha mégis előkerült valahonnan egy század, akkor mit tett Csiba Lajos laktanyaparancsnok, és ki adott ki tűzparancsot vagy ki nem vezényelt „tüzet szüntess” vezényszót a corvinisták elleni lövöldözésre vagy beszüntetésére? Ha pedig Szalaynak valóban volt százada, akkor miért hívta Malétert rendet teremteni?
A legfőbb ügyész felé írt feljelentésemben kértem Szalay letartóztatását, mert háborús bűnt követett el a Pesti Srácok elleni fellépésével, vagy pedig hazugság volt a Kilián birtokbavételéről terjesztett nyilatkozata.
5/ Szalay Róbert százados (komisszár, politikai tiszt) 1956 novemberétől 1957 márciusáig pufajkás volt, április 4-re kitűntetésre is felterjesztették eredményes munkájáért (dr. Székely Sándor őrnagy, pufajkás századparancsnoktól kapott információ szerint),
6/ Szalay Róbert 1957-ben leszerelt és megkezdett egyetemi tanulmányait folytatta 1959-ig, amikor történelem szakos középiskolai tanári oklevelet kapott (nem diplomát). Nyilvánvaló, hogy a forradalomban nem vett részt, mert ha részt vett volna, akkor portásként sem alkalmazták volna az egyetemen.
7! Szalayt soha sem vonták felelősségre ’56-os tevékenysége miatt, két iskolában is tanítgatta a fiatalokat hazánk történelmére, beleértve az ellenforradalmárok „szörnyű tetteit” is, akik ellen, Horn Gyulával egyetemben és a szovjet harcosokkal „karöltve” biztosította Kádár uralmát és példátlan méretű megtorlását!
8/ Szalay Róbert közbűntényes figura, akit 1962-ben négy évi börtönbüntetést kapott (ebből hármat leült), mert a szeretőjét felbujtotta arra, hogy lopja el a férje szolgálati fegyverét és adja át neki. A fegyvert megtalálták Szalay lakásának kéményében. Szalay jellemtelenségét fémjelzi, hogy a bírósági tárgyaláson egy szépen vasalt zsebkendőt nyújtott át bűntársának, hogy törölje meg könnyező szemecskéit, de a zsebkendőből kihullott egy cédula, amelyen Szalay arra figyelmeztette drága Marikáját, hogy okosan valljon, mondja azt, hogy egy meggondolatlan pillanatában tette a ridiküljébe a fegyvert, mert ha előre megfontolt (megbeszélt) változatot adja elő, akkor súlyosabb büntetést kapnak. Mentette (volna) magát a felbujtó, de a papirka a bírák kezébe került. Jelenleg a peranyag dossziéban egy borítékban megtalálható a zsebkendő és a feljegyzés is.
Nos tehát, kedves Jóska,- ez a gátlástalan hazudozó politikai tiszt (pufajkás) elmélkedik arról, hogy milyen eszméket tanultam Leningrádban egy katonai híradó mérnöki egyetemen. Ez az egyetem nemzetközileg is elfogadott mérnöki diplomát adott (és ad ma is) a végzős hallgatóknak, ezért honosították az én diplomámat is a Műszaki Egyetemen.
A külföldi fakultáson nem volt politikai tantárgy, én pedig nem vettem részt soha (S O H A !) politikai továbbképzésen. Az MDP tagja sem voltam, kiutazásom előestéjén jelezték, hogy tagjelöltként jelentenek be a szovjeteknek, de mivel nem tettem eleget a lenini instrukcióknak, nem fizettem tagsági díjat és nem végeztem pártmunkát, ezért nem lehettem az MDP tagja. Felvételi kérelmem sem volt, ezt mindenkinek írásban kellett kérni és két ajánlót mellékelni.
Hazatérésem után agitáltak, hogy lépjek be az MSZMP-be, de nemet mondtam és nem léptem be! Szalay hiába húzta alá a kiskirályok mundérban c. könyvemben vázolt pályafutásomat, párttag nem voltam és nem lehettem, de a második kiküldetésemkor is ezt jelezték a szovjetek felé (még ilyen apróságban is hazudtak), amikor Minszkben, majd Penzában vettem részt szakmai továbbképzésen. Kétségtelen, hogy párttagokat is kiküldhettek volna, de ezeken a tanfolyamokon „hülyék” nem vehettek részt, matematikai és elektronikai ismeretek nélkül semmire sem mentek volna. Ez igazolható azzal is, hogy Leningrádba is küldtek ki jó elvtársakat (hármat is kiszuperáltak), a nevük is fellelhető a HM-hez tartozó levéltárban, de egy-két év után az Akadémia hazaküldte őket, mert képtelenek voltak egy kétismeretlenes másodfokú egyenlet megoldására is. A szovjetek nem azt nézték, hogy ki tud nagyobb politikai hadovát leverni és párttagsági könyvét lobogtatni, ha nem tette le az előírt szakvizsgákat, akkor utazhatott haza tagsági könyvecskéjével a zsebében.
Szalay azt írta a levélkéje végére, hogy a közlése 100%-osan hiteles.
Íme a hitelesség kritikája és szerzőjének a „sánta kutya”-díjra való felterjeszthetőség igazolása:
1/ Egyetlenegy Szalay által megjelölt pártba sem akartam belépni és nem is léptem be! Ismétlem: egyetlenegybe sem!
2/ Az előző megjegyzésből következik, hogy sehonnan sem ebrudalhattak ki!
3/ A Szovjetunióba való kiküldetés előtt csupán szakmai káderezés volt, a KGB ebben nem vett részt, nem is volt lehetősége, de nem is érdekelte őket a párttagság kérdése. Az sem volt zavaró körülmény, hogy édesapám csendőr főtörzsőrmesteri rangban volt a háború előtt, és az sem, hogy én híradó cserkész és híradó levente voltam (Kispesten) a ’45 előtti években.
4/ A „bolsevizmus magasztos eszméjét” nem szívhattam magamba, mert a nem könnyű szakanyagok elsajátításával foglalkoztam, és diploma munkámat nem csak írásban, hanem használható formában meg is építettem, a varrisztorral működő impedancia kiegyenlítésű berendezés elkészítésével, ami 1%-os bolsevik eszmét sem tartalmazott. A bolsevik eszméket a Sztalin Akadémián sajátították el a Szalay féle komisszárok, a Híradó Mérnöki Akadémia profilja eltért az itthoni Sztalin Akadémiáétól!
5/ A forradalmat nem csak a Szovjet Hadsereg tiporta vérbe, hanem a Szalay féle pufajkások is! Beleértve az eltiprást követő megtorlást, főként a pufajkások és a vérbírák részéről!
6/ Hazatértemet követően nem a legmodernebb és legmegbízhatóbb fegyvernemhez (a rakétásokhoz) kerültem, hanem a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiára, a híradó tanszékre, tanári beosztásba,- vagyis a tanult szakterületem oktatásával foglalkoztam. Tanári, főtanári beosztásokban voltam kb. 7 évig, akkor kerültem a minden tanár számára KÖTELEZŐ CSAPATSZOLGÁLATRA a rakéta dandárhoz, ami nem minősült legmegbízhatóbb fegyvernemnek, és ezzel még egy tiszthelyettes is tisztában van! A dandárnál szűk négy évet szolgáltam (tehát Szalay megjegyzésével ellentétben nem ott kezdődött a katonai karrierem), majd visszakerültem a ZMKA-ra főtanári és főmunkatársai beosztásokba, és a rádióelektronikai tanszék vezetése volt az utolsó beosztásom, pontosabban a Kiskirályok mundérban c. könyvem miatti nyudijba paterolásom után, Antall József miniszterelnöksége idején a ZMKA parancsnok tudományos helyettesévé neveztek ki. A tanszékvezetői hely pedig ezredesi rendfokozati kategóriába van, de azt csupán 20 (azaz húsz) év után kaptam meg, mert a parancsnoki felterjesztésnél mindig ott volt a ZMKA MSZMP pártbizottság első titkárának a nemleges bejegyzése, mivel nem felejtették el, hogy nem léptem be az MSZMP-be.
Ami pedig a jellemet illeti: EGYEDÜL ÉN TAGADTAM meg a ZMKA tiszti állományából, hogy részt vegyek Kádár ravatalának megszemlélésén. Én fogadtam volna Szalay Róbertet (miniszteri parancsra) a ZMKA állományába, mint a parancsnok tudományos (rektor) helyettese, de Raffay Ernő leállíttatta a felvételét, majd az FKGP katonai kabinet vezetőjeként (nem voltam az FKGP tagja!!!) szintén én fogadtam Szalay kérését, hogy vegyük fel a kabinetbe, de Lányi Zsolt megtiltotta, hogy oda kerüljön, sőt a „fehér házba” sem engedélyezte a belépését. Akkor még nem tudtam Szalay piszkos múltjáról, azért próbáltam segíteni neki, mert simulékony módon dörgölődött hozzám és megjátszotta a vétlen, elesett és kisemmizett embert. Tipikus csúszó-mászó féreg volt, aki a mai napig öltögeti piszkos nyelvét rám, mert számos elvtársával egyetemben, nem képes megemészteni, hogy a Kádár banda egyik főguruját (Czinege Lajost, és egyes egyedül csak őt!!!) a KISKIRÁLYOK MUNDÉRBAN c. könyvem hatására felelősségre vonták, megfosztották a hadsereg-tábornoki rangjától és elvették tőle a jogtalanul (a honvédség pénzén és kiskatonákkal, valamint polgári alkalmazott szakemberekkel átépített) lakását, amelyben a kutyáknak is külön helyiségük volt, sőt majomketrec is tartozott az objektumhoz, amelyet az őrsség katonáinak kellett tisztán tartani.
Talán még azt is megemlíthetem a jellemem és a kint tanuló két bajtársam jellemét bemutatva, hogy 1956-ban, a forradalom idején, a következő táviratot küldtük haza a Szabad Kossuth Rádióba, ahol november 2-án, az esti hírekben 19.02-kor beolvasták a nyilatkozatunkat. A Forradalom Hangja c. New-Yorkban 1957-ben, hazánkban pedig 1989-ben megjelent kiadvány 358. oldalán olvasható a következő szöveg: Itt a Szabad Kossuth Rádió. A leningrádi híradómérnöki (Sic!) akadémián tanuló magyar tisztek ma táviratban jelentették be, hogy egy emberként az új nemzeti kormány és a katonai forradalmi tanács mellé állnak. Magukévá teszik a forradalmi munkásság, ifjúság, és parasztság jogos követeléseit. Kérik a nemzeti kormányt és a Forradalmi Katonai Tanácsot, azonnal rendelje vissza őket Magyarországra. (Sic!)
Az Akadémián három végzős tiszt volt: Halász András őrnagy, Balogh Béla főhadnagy és Bokor Imre főhadnagy.
És ezek után, egy senkiházi, jellemtelen, hazug és börtönviselt szedegeti össze a valótlanságokat (kitalált, dolgokat) egy szépnek és hihetőnek tűnő csokorba, hogy kiemelkedjen abból a posványból, amelyben évtizedek óta dagonyázik. Egyszer már alaposan megütötte a bokáját, amikor a bíróságon hasonló hazugságok miatt elmarasztalták. Még a bírónak is hazudott és sajnáltatta magát, hogy csak részletekben képes kifizetni az ítéletben megszabott összeget, a bíró már-már el is hitte a könnyes siránkozását, de a végrehajtó azt konstatálta, hogy a bankban bőven van forintja, sőt valutája is! Le is emelték a bírságot és a végrehajtót megillető összegeket a számlájáról. Ha nem hazudik, akkor kevesebből is megúszta volna…
Mivel a bíróság ítéletében benne van, hogy a jövőben tartózkodjon a valótlanságok hangoztatásáról, és ennek ellenére most szinte tételesen megismételte a hazugságait, ezért készüljön fel egy újabb folyószámla csökkentésre. Veszem a fáradtságot és ismét kioktatom arra, hogy nem, érdemes sárral dobálózni, mert piszkos lesz a keze és üresedik a bugyellárisa.
Kedves Jóska!
Kívánok számodra minden jót, főként jó egészséget és további eredményes közéleti munkát, amely rendkívül hasznos az olvasóid számára. Ezt az anyagot szabadon felhasználhatod tetszésed szerint, semmilyen megkötésem nincsen.
Tisztelettel búcsúzom
Kutasi József Antal írja:
Nem felelek a KUTASI JÓZSEF ANTAL – POLITIKAI HÍRFUTÁR oldalán megjelenő írások, képek, valamint linkelt oldalak tartalmáért, ami nem az én álláspontomat tükrözi. Azért csak a szerzők vállalják a felelősséget!"