Dátum: 2013. október 29. 16:08
Tárgy: Budapest igazi áldozatai
Címzett: Kutasi József <jozsef@kutasi.eu>
Budapest igazi áldozatai
 |
| Vona Gábor |
– A gimnázium kapcsán is időszerű: mit szól a jelenlegi magyar kormány támogatáspolitikájához?
– Egyrészt jó volt látni, milyen sok okos magyar fiatal tanul itt, másrészt elszomorító azt tapasztalni, milyen gondokkal küszködik az intézmény. Nincs tornaterme, a kollégium építése évek óta áll. Nagyon sok olyan elkeserítő dolgot hallottunk, ami megfájdítja az ember szívét. A magunk részéről igyekszünk lobbizni azért, hogy a gimnázium visszaszerezze a nemzeti intézmény státuszt. Itt most nagyon jól látható volt, hogy az a fajta budapesti hozzáállás, amely az alapján támogat, ki az, aki az adott kormánypárthoz kötődik, és ki az, aki nem, s annak mi az eredménye. Nagyon örültem volna, ha jelen van valaki a kormány részéről, aki határon túli magyar ügyekkel is foglalkozik. Láthatta volna, valójában kik szenvedik meg az ő politikai motiváltságú támogatásrendszerüket. Mert nem az itt lévő pártok és politikusok szenvedik meg igazán, hanem azok a magyar gyerekek, akik ebben a gimnáziumban nem kapják meg azt a szolgáltatást, amit egyébként megérdemelnének. Ők az igazi áldozatai e módszerüknek. Nekünk, ellenzéki pártként, egy kétharmados kormánypárttal szemben nagyon szűkek a lehetőségeink. Amit most tenni tudtunk, az az, hogy felajánlottunk egymillió forintot a gimnázium számára a pártalapítvány részéről. Tudjuk, ez az összeg egy apró kis rés betömésére lesz elég, és nem fogja megoldani az iskola anyagi helyzetét. Ugyanakkor mindenképpen szerettük volna jelezni, és reményt adni, hogy vannak Magyarországon, akik odafigyelnek erre a gimnáziumra, akik méltányolják az eredményeit.
– Ha kormányra kerülnének, az önök programjában milyen szerepet játszana a külhoni magyarság?
– Nagyon rossznak tartom azt, ami az elmúlt ciklusokban kialakult, hogy a Fidesz és az MSZP megpróbált határon túli holdudvarokat építeni magának, és az anyaországi politikai megosztottságot exportálta a határon túli magyar közösségekbe. Ezt a fajta megosztottságot itt is megteremtette, s ennek a jeleit látjuk is. Tudjuk nagyon jól, hogy ha két magyar összeül, az háromfelé megy. Ez sajnos jellemzi a mentalitásunkat, nyakasok vagyunk, ezt ismerjük el. De erre nem kellene még Budapestről is ráerősíteni. Az anyaországnak az lenne a dolga, hogy segítse a magyar kezdeményezéseket. Bízom benne, hogy a közeljövőben már kormányzati pozícióból segíthetünk, és véget ér a mesterséges megosztottság. Az a gyakorlat, hogy „ha nem állsz be mögém, ha nem leszel az én hű kutyám, akkor nem kapsz pénzt”. Ez megalázó, méltatlan azon magyar emberekkel szemben, akiknek egy másik országban kell magyarnak megmaradniuk.
– Ezek szerint úgy gondolja, javítani tudnának a magyar–magyar viszonyon?
– Illúziókat nem táplálok, hogy ha mi kormányra kerülünk, majd minden magyar összeborul. Konfliktusok nyilván maradnak, abban viszont biztos vagyok, hogy lehetne javítani a mostani helyzeten. Mert itt jelenleg direktben magyarországi pártpolitikai megosztottság van. A Fidesz úgy tekint bizonyos szervezetekre, mint hű fegyverhordozóira, aki pedig nem az, azt ellenségnek kiáltja ki. Csak azt tudja elfogadni hiteles magyar embernek, aki letette a fegyverét az ő lába elé. Ezt hosszú távon működésképtelennek tartom, mert előbb-utóbb mindenki azon párt ellen fordul, amelyik ezt az egész rendszert működteti. Szerintem ennek a Fidesz is meg fogja inni a levét. De ami ebben az egészben a legfontosabb, hogy gyengíti a magyar közösséget. Az ukrán kormány hátradől és jót nevet rajtunk, hogy ezek a szerencsétlen magyarok megeszik egymást. Ez nagyon szomorú.
– Mit tapasztalt még a kárpátaljai látogatása során?
– Úgy vélem, hogy a találkozók, a lakossági fórum, a gimnáziumi látogatás mind-mind nagyon hasznosak voltak. Megerősítő és munkára sarkalló élmény volt, hogy itt lehettünk. Egy ilyen látogatás után az ember visszamegy Budapestre, elmegy az Országgyűlés ülésére, és még nagyobb felelősséget érez ezért a közösségért.