Intoleráns gondolatok Újév előtt
Ha – várhatóan 2014-ben - az EU hatályba lépteti az „Intolerancia törvényt”, és azt a Magyar Parlament kötelességtudóan „bejogharmonizálja” a magyar jogrendszerbe, akkor nyilván első számú jogsértő leszek.
Eddig is sokan mondták, írták, hogy mindenkivel összeveszek, senkivel nem jutok közös nevezőre, senkit nem fogadok el, a saját gondolataimból nem engedek, összeférhetetlen vagyok és a többi.
Erről jut eszembe Szabó Dezső néhány sora:
„De ezek az ellenfelek sokszor mégis áldás voltak. Tehetetlenségük növelte erőm tudatát, üvöltésük felriasztotta a szunnyadó igazságérzetet a lelkekben. Különben is: soha senki sem mert gondolataim ellen gondolatokat, állításaim ellen állításokat szegezni. Dühük minden csetepatéja személyes piszkolódásokból és ferdítésekből állott.”
Akik nem tudják gondolataim gondolatokkal cáfolni, állításaimmal állításokat szembeszegezni, azok dühének „minden csetepatéja személyes piszkolódásokból és ferdítésekből áll”. És ez a módi manapság is Magyarországon.
A „Gondoskodó Magyarország” programot és az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezetet felajánlottam több pártnak és pártszövetségnek. Tettem ezt minden lelkiismeret-furdalás nélkül, hiszen nem pártok ellen, hanem a pártok által egységesen semmibe vett magyar érdekekért ajánlottam fel a gyula-feladatot végzőknek a kündü-feladatok eredményeit.
Számtalanszor elmondtam, leírtam, nem vezető akarok lenni, mert nekem nem az a feladatom. A pártvezetők magukból indulnak ki és nem hiszik el.
Alakítottam én is pártot akkor, amikor még nem vettem tudomásul, hogy az irányítás és a vezetés (vagyis a kündü- és a gyula feladatok) más-más adottságot igényel.Rájöttem, hogy nekem kündü- és nem gyula feladataim vannak. Ez csak azért volt lehetséges, mert elindultam a porszemmé válás útján (ld. Aquinói Szent Tamás).
A pártvezetőknek is el kell indulni ezen az úton, hogy a nemzetet és ne egyéni érdekeiket szolgálják.
Nem fogják fel (vagy nem akarják felfogni) sem a pártvezetők, sem az ismeretátadó emberek, hogy nem személyek ellen vagyok, hanem bizonyítékokkal alátámasztott gondolatokhoz, állításokhoz ragaszkodom, és ebből eredően nem fogadom el a bizonyítékokkal alá nem támasztott, vagy bizonyítékokkal cáfolt gondolatokat, állításokat. Ellent merészkedek mondani a „köztiszteletben álló emberek” által közvetített gondolatoknak.
Mondják, hogy Magyarok Szövetsége ellenes vagyok, ami nem igaz. Ellene vagyok annak a paradigmának, amely Gézát és Istvánt a „Turul nemzetség szentjének” tekinti, ellene vagyok annak a föderatív gondolkodási módnak, amely Alkotmány- majd Alaptörvény-tervezetükben megmutatkozott, és annak is ellene vagyok, hogy a tagságot téves ismeretekkel félrevezetik, viszont a vita-kihívást a hatalmasok (értsd: tömegeket demagógiával megmozgatók) gőgjével elhárítják.
Mondják, hogy Jobbik-ellenes vagyok, ami nem igaz. A Jobbikot, szavakban megfogalmazott „radikalizmusa” miatt, alkalmasnak tartom arra, hogy vezető erő legyen a magyarság elvezetésére a Földanya Világkorszakába, de elmondom, leírom bizonyítva, hogy az a liberális-kapitalista gazdaságpolitika, amelyet követ, eltéríti ettől az úttól, és elmondom, leírom, hogy programjuk nem ok-megszüntető, hanem következménykezelő, éppúgy, mint a többi párté. Javaslok rendszert, javaslok átállási tervet, javaslok jogszabályi megfogalmazást, amit természetesen lehet vitatni, de elvetésükhöz ellenérvek kellenek és nem személyem elleni piszkolódások és elferdítések. És legfőképpen nem „pártérdemek”, hanem alkalmasság szerinti képviselőjelölés kell, hiszen – Vona Gábor szerint – nem pártot, hanem a nemzetet akarják képviselni.
Azt, hogy Kásler Árpád programja nem éri el azt a színvonalat, hogy érdemben foglalkozni lehessen vele, nem lep meg.
Ma kaptam egy levelet, amely első gondolatai azt a reményt keltették, hogy na, végre, van egy pártszövetség, amely képes a válságot okozó nyugati civilizáció föderatív béklyóit levetni, és vissza akarja vezetni a magyarságot gyökereihez. Továbbolvasva a levelet rájöttem arra, hogy tévedtem.
A levél egy felhívás a dr. Horkovits-Kovács János által vezetett kisgazdák, a MIÉP – dr. Fenyvesi Zoltánnal az élen - és a Takács András vezette Magyarországért Párt pártszövetségeként létrejött Összefogás Magyarországért támogatására, amely Síklaky István „Létbiztonság és Harmónia” c könyvét ország-programként fogadja el.
Itt jön elő az intolerancia kérdése.
Ide másolom azokat a sorokat, amelyeket az Összefogás Magyarországért vezetőinek írtam:
<Síklaky Istvánnak az „Összefogás Magyarországért” pártszövetség programjaként meghatározott, „Létbiztonság és harmónia” c könyve 2003-ban jelent meg és a „természetjogra” épül. Istvánnal ebben az évben ismerkedtem meg.
A „természetjog” és a Szent Korona Értékrend közötti lényegi kapcsolat az azonosság és a különbség kettős egységében határozható meg. A lényegi különbséget – ami a két paradigma közötti antagonizmust mutatja - István 2003-ban így fogalmazta meg: „Ne beszéljünk Szent Koronáról, mert az sérti a liberálisok érzékenységét!”
Sokat vitáztunk Istvánnal a közvetlen centralizált (diktatórikus), az alulról épülő hierarchikusan decentralizált (kétféle demokratizmus-értelmezést lehetővé tevő) rendszer és a kooperatív rendszer különbségén, azonosságán, ami voltaképpen a nemzeti érdekérvényesítés módját (közvetve a nyugati és az ősi civilizáció paradigmáját) jelentette.
Sajnos, vitánkat nem tudtuk befejezni, minden esetre életének utolsó éveiben már István a Szent Korona Értékrenddel szemben nem volt elutasító, sőt elismerte a hasonlóságot a természetjoggal, fenntartva a különbséget, ami voltaképpen az anyagtalan világ (a Teremtő) és az anyagi világ kapcsolatában mutatkozott meg.
A „Létbiztonság és harmónia” c. könyv nagyszerű összefoglaló mű, javasolt megoldási módjában azonban a föderatív paradigma sajátos változatát tartalmazza, spontán kooperatív rendszer formájában, ami – nagyon sarkosítva – végső soron a nem rendszerszinten összehangolt szerkezete miatt az elemek és kapcsolatok izoláltságán keresztül egy sajátos káoszt eredményez, ami végeredményben a jelenlegi válsághoz hasonló helyzethez vezet.
A Szent Korona Értékrend paradigmája konföderatív (tehát nemzeti érdekérvényesítést összehangoló), de nem Síklaky István által értelmezett kooperatív, hanem alulról épülő hierarchikus decentralizált jellemzőkkel, ami önszabályzó rendszerré teszi, belső ellenőrzési pontokkal (itt kap értelmet a visszahívhatóság) és a kivételek elvén történő beavatkozás biztonságával (ez pedig az irányítás-vezetés kettős egységét jelenti), kiszűrve a kaotikus kapcsolatépítés veszélyét - ezzel megszüntetve az irodalomból ismert demokrácia-értelmezési bizonytalanságot.
A mátrix-elmélet kritériumai szerint: a „Létbiztonság és harmónia” a dinamikus elemek igény-meghatározó szerepét elvonatkoztatja a statikus elem lehetőségkínálatától (a samuelseni alapelv szerint kínálat-centrikusként értelmezve), míg a Szent Korona Értékrend a dinamikus elemként az embert határozza meg, ezzel természetessé téve az igény-lehetőség összhangját, ami a fenntartható fejlődést jelenti.
Tudom, ez így elvontnak tűnik. (Bár nem tudom, Síklaky István könyvét hányan olvasták és hányan értik. - http://hu.scribd.com/doc/72533667/Siklaky-Istvan-Letbiztonsag-es-Harmonia-teljes-konyv-pdf.)
Javaslom a dr. Morvai Krisztina felkérésére készített két tanulmányom elolvasását. Az első kötet a föderáció (amit a „Létbiztonság és harmónia” is közvetít) és a konföderáció közötti különbséget hasonlítja össze, a második kötet pedig az Eurobarometer és az Eurostat adataival bizonyítja, hogy az európai polgárok a föderáció minden megnyilvánulását (különösen a négy liberális alapelvet) elvetik, és a konföderatív elemek felé fordulnak. (A tanulmányok elolvashatóak ahttp://gondoskodomagyarorszag.com honlapon.)
Sajnálom, hogy az „Összefogás Magyarországért” pártszövetség ugyanazt a gondolkozási mód mintát (paradigmát) képviseli, ami válságba sodorta a világot, és nem mutat kiutat a Földanya Világkorszakának paradigmája felé.>
Remélem, egyértelmű: nem Síklaky István személyét nem fogadom el, hanem azokat a gondolatokat, amelyeket közvetít. Nem személlyel vagyok intoleráns, hanem egy bizonyítékokkal ellentételezett gondolkodási móddal
Ugyanígy nem Molnár V. József, dr. Tóth Zoltán József, dr. Varga Tibor, dr. Bakay Kornél, Kocsis István személye ellen van kifogásom,
sőt nagyra becsülöm őket alapkutatásaikért, de nem értek egyet azokkal a következtetésekkel, amelyet alapkutatásaik alapján levontak,
mert nem érzem nyitottnak őket bizonyított őstörténelmi hagyatékunk szerinti rendszerszemléletű történelem-értelmezésre.
Tisztelem dr. Bakos Batu és Mireisz Tibor elkötelezettségét a Szent Korona Tan és a zsidókereszténység iránt, de megengedem azt,
hogy Isten édes- és nem fogadott gyermekének tekintsem magam, és ne tartsam hagyatéknak az Ószövetséggel közvetített gyűlölködést,
és megengedem magamnak azt, hogy a "Géza előtti" (Kézai Simon) erkölcsöt tartsam követendőnek, ami kizárja az idegeneket a
hatalomgyakorlásból. És azért engedhetem ezeket meg magamnak, mert bizonyítékok támasztják alá véleményemet.
Tudomásul veszem dr. Zétényi Zsolt és dr. Bene Gábor alkotmányossággal kapcsolatos véleményét, ugyanakkor nem fogadom el azt,
mert az alkotmányt én a magyar szó értelmezéséből és az azt bizonyító szabályrendszerből eredeztetem.
Nagyra becsülöm néhai Síklaky István mellett dr. Drábik János, Varga István, dr. Bogár László, dr. Csath Magdolna közgazdasági
okfeltáró elemzéseit, de nem értek egyet azokkal a javaslatokat, amelyeket a válság megszüntetésére felvázolnak, ugyanis
azok – az általam feltárt bizonyítékok szerint – csupán paradigma-reformot (vagyis föderatív megoldást) és nem paradigmaváltást céloznak.
Nagyra becsülöm dr. Ángyán József és dr. Tanka Endre professzorok kiállását a magyar föld tulajdonjogának védelméért,
de nem értek egyet azzal, hogy nem az okot – a titkos szuperhatalom érdekeit védő Lisszaboni Szerződést – jelölik meg felelősként,
hanem azokat, akik végrehajtották a jogharmonizációt.
(A fenti felsorolások nem teljesek)
Továbbá intoleráns vagyok
- az alkotmányos jogfolytonosság 1944. március 19-ként meghatározásával szemben, mert alkotmányosságról csak az állam
és az emberek szabadsága esetén beszélhetünk, azt viszont 973-ban, a Quedlinburgi Szerződéssel Magyarország és a szabad magyarok elveszítették,
- a királysággal szemben, mert az irányítás-vezetés kettős egységének hagyománya mellett állok ki,
- a származás szerinti kiváltságokkal szemben, mert egyedül a kötelezettségek és jogok egységét fogadom el az egy és ugyanazon szabadság alapjaként,
- a hatalomgyakorlás és a törvényhozás felülről lebontásával szemben, mert mindkettő alapjának az alulról építkezést tartom és
- a gazdasági vagy politikai hatalom megszerzése és megtartása érdekében kifejtett erőszakkal (vagyis a lelki és fizikai terrorizmussal) szemben,
mert minden nemzetnek eredendő joga van életterének tulajdonlásához és birtoklásához, valamint ezek megvédéséhez
És, hogy teljes legyen a kép:
Intoleráns vagyok a föderalizmussal és annak érdek-meghatározójával, a titkos szuperhatalommal, valamint annak helytartó szervezeteivel és képviselőivel szemben.
Arra kértem a magyar választókat, és azokat a pártokat, amelyeknek lehetőségük lesz EU parlamenti képviselő állítására, hogy adják meg nekem
(mint egyetlennek, aki ma ezt a feladatot el tudja végezni) a lehetőséget arra, hogy a jelenlegi rendszerrel szemben intoleranciát
– vagyis a föderalizmus elutasítását – képviselve elindíthassam a föderális EU Konföderális Európává átalakítását, a Földanya Világkorszaka követelményei szerint.
Persze, megértem, hogy kérésem süket fülekre talál a pártoknál, hiszen nem vagyok pártkatona, és nem lehet a pártot kitenni a buták és svihákok támadásának
azért, mert az EU parlamentbe küldenek egy olyan embert, aki nemcsak a következményekkel szemben lép fel, nemcsak a négy liberális alapelv egy-egy
részének tarthatatlanságát bizonyítja, hanem minden egyes felszólalásában megmutatja azt az alternatívát, amely a válság okát – és ezzel a válság minden következményét – felszámolja.
Az intolerancia ma Magyarországon és az EU-ban a föderatív rendszerrel szembeni megalkuvás-nélküliséget jelenti.
Természetes, hogy ezt egyetlen párt sem vállalja fel?
Kelt Szegeden, 2013. Álom havának 27. napján.
Árpád sarja, Halász József
|
