Bajnai Gordon akkori miniszterelnök 2010. február 26-án sajtótájékoztatón jelentette be, hogy az MVM kihelyezett igazgatósági ülésén „fontos döntések születtek az atomerőmű jövőjéről”. Bajnai „nemzeti, stratégiai ügynek nevezte a Paksi Atomerőmű bővítését”, és külön örömét fejezte ki amiatt, hogy „szokatlanul egységes, széles körű politikai konszenzus alakult ki a kérdésben”.
Innen indult a történet. Illetve már egy évvel korábbról, amikor Gyurcsány – még miniszterelnökként – a parlamentben jelentette be a Paksi Atomerőmű bővítésének megindítását mint elengedhetetlenül fontos és szükséges energetikai beruházást. Ettől a kezdettől jutottunk el a mostani ellenzéki szemétkedésig.
Láttunk már ilyet. Annak idején a parlamenti bizottságokban, majd az Országgyűlésben a szocialisták támogatták az úgynevezett magyarigazolványok megadását a határon túli magyaroknak, majd amikor elindult a program, felállt Kovács László, és elmondta a 23 millió románról szóló beszédét, s elindult az első igazán aljas és undorító kampány a nemzet ellen, amelyet akkor ugyanezek vezényeltek le.
Most pontosan ugyanez a forgatókönyv valósul meg. A Paksi Atomerőmű bővítéséről kialakult teljes konszenzustól eljutottunk addig, hogy a DK-s Molnár Csaba arról merészel öblögetni, miszerint Kádár harminc évre, Orbán viszont száz évre hívta be az oroszokat. Mesterházy pedig hazaárulózik.
Tényleg: miképpen a Jobbegyenes szerzője találóan megjegyezte, „huszonnégy óra alatt (…) tízmillió energetikai szakértő és közgazdász országává is váltunk”. A baj csak az, hogy ebből a kórusból kivétel nélkül mindenkinek be kellene fogni a pofáját. Hogy miért? Lássuk csak!
Először is, nagy lendülettel hiányolják a „szakma” véleményét. Nos, a Magyar Mérnöki Kamara állásfoglalást adott ki az ügyben, ebből idézek: „A magyarországi villamosenergia-ellátás forrásai között nélkülözhetetlen az atomenergia. A megvalósításban való részvétel nagy lehetőség és nagy kihívás a hazai mérnöktársadalom számára. Az orosz–magyar kormányközi megállapodás a nukleáris energetikai együttműködésről megszünteti a bizonytalanságot a Paksi Atomerőmű termelőkapacitásának hosszú távú fenntartását illetően. A Magyar Mérnöki Kamara üdvözli a paksi nukleáriserőmű-kapacitás fenntartásáról szóló megállapodást. (…) A fejlesztés 60 éves üzemidőt céloz meg. Ezért a finanszírozás a kockázatkerülő, rövid idejű és biztos megtérülésre számító kereskedelmi banki környezetben nehezen vagy csak igen drágán oldható meg. Ezen segít a kormányközi megállapodás, a felelős politikai tényezők stratégiai kötelezettségvállalása.”
Innentől kezdve teljesen felesleges is bármiről beszélni. Hát nem teljesen mindegy, hogy ehhez képest mit pofázik ez a sok semmihez sem értő, ócska kis gazember? De, teljesen mindegy. Éppen ezért pusztán az öröm végett jegyezzük még meg a következőket: most ez a sok semmihez sem értő ócska kis gazember mind előveszi húgyfoltos sliccéből a Nagy Politikait (copyright by Petri György). Az meg arról szól, hogy Orbán Európa helyett Moszkvát választotta, hajjaj… Persze. Az a méltóságos Európa eközben minden skrupulus nélkül választja ugyanezt. Főméltóságú Gerhard Schröder egykorvolt német kancellár meg sem állt a Gazprom igazgatótanácsáig, s lett imigyen Putyin pincsije, igaz? Annak a Németországnak volt ő a kancellárja, amely Németország minden szinten össze van kötve Oroszországgal, s legfőképpen energetikai vonalon. Ez sem számít, persze. Ami számít, hogy Magyarországnak szüksége van atomenergiára; hogy Paksot az oroszok építették, idióták lennénk, ha nem velük bővíttetnénk. (Voltunk már ilyen idióták, amikor az oroszok felajánlották, hogy az államadósságuk terhére megépítik a metrónkat. Az nem kellett, épült helyette csilliárdmilliárd forintért soha el nem készülő metró minekünk – tényleg, Demszky hogy a fenébe maradt ki a húgyfoltos sliccből előhúzott ellenzéki összeborulásból?) Az számít, hogy a megállapodás alapján hitelbe kapott pénz több mint tíz százaléka közvetlenül a magyar gazdaságba kerül (300 milliárdról beszélünk), hogy a hitel alacsony kamatozású és harminc év alatt kell visszafizetni. (Gyurcsányék ezt a pénzt az IMF-től négy évre vették fel, aztán odaadták a bankoknak az egészet, amelyek meg kitolták az anyabankjaiknak.) Az számít, hogy a beruházás tízezer munkahelyet teremt.
S még egy apróság: most nagy kéjjel hivatkoznak Orbán 2008-ban elmondott szavaira, amikor is ezt mondta: „A magyar kormány puccsot hajt végre a magyar parlament ellen, a magyar kormány puccsot hajt végre a saját népe ellen.” Orbán azt bírálta a kijelentésével, hogy a kormány egyelőre titkosított, hosszú távra szóló szerződést köt Oroszországgal „a 21. századot és a teljes Kárpát-medencei magyar nép életét meghatározó” energiakérdésben. S tudják, mi volt akkor Gyurcsányék válasza? Ez: „sehol a világon, így Európában sem szokás ilyen tárgyalásokról az aláírás előtt információkat kiadni, mivel az idő előtti kiszivárgás rontotta volna a magyar kormány tárgyalási pozícióját”.
Az a szomorú helyzet, hogy akkor a kormánynak volt igaza. Úgyhogy befogjátok a pofátokat, és takarodtok a helyetekre. Vagy ahogy Gyurcsány a minap közölte az övéivel: „Nyugszik! Fekszik!”
Bayer Zsolt - 2014. január 17. Álláspont
