Dátum: 2014. február 19. 2:50
Tárgy: Üzenet Bükk-havasból!_2014. 08.hetére
Címzett:
Bevallom,
hogy amint az e heti „tan-mese” sorait próbálom értelmezni,
egyre tanácstalanabbá válok.
Pedig elsőre milyen egyszerűnek, egyértelműnek tűnik!
- Figyeljünk egymásra, még a legkisebbekre is!
-
Segítsük a rászorulókat, az elesetteket!-
Jön a gazda, és ha nincs egy, nagy, mindent és mindenkit összefogó szervezet,
akkor Ő majd egyenként le vadász, bedarál bennünket!
-
Igen, mondom egy-féle.
Mert ahogy létező világunkban mindennek,
még a szintén egyszerűnek tűnő falevélnek is van színe és fonákja,
úgy ezen tanulságos „tan-mesének” is lehet, sőt van több olvasata is.
És adódik néhány, nékem alapvető kérdés.
Kérdezem, annak ellenére,
hogy számomra sohase volt idegen gyermekkorom egyik „parancsolata”,
amely így szólt: - Az úttörő ahol tud, segít.
Kérdezem, annak ellenére,
hogy ha hiányosan is, de ismerem és példának tudom tekinteni
a katolikus egyház több szentjének életét, munkásságát.
Kérdezem, annak ellenére,
Kérdezem, annak ellenére,
hogy ismerem és eddigi életem során gyakran cselekedtem e mondás szerint:
- Aki gyorsan ad, az kétszer ad.
- Meg lehet-e határozni azt, hogy hol a határa az együttérzésnek, a segítő-, mentő tetteknek?
- Kell-e? Szabad-e?
- Meg lehet-e határozni azt, hogy mekkora legyen ezen tettek mértéke?
- Kell-e? Szabad-e?
- Meg lehet-e határozni azt, hogy létünk, környezetünk mely területére,
embertársaink mely egyedeire, csoportjaira irányítsuk ezen tetteinket?
- Kell-e? Szabad-e?
Kérdezem mindezeket, elsősorban önmagamtól.
Kérdezem, mert – és itt, nem a nagyvilágot rengető mentési akcióimról vallok
bizony gyakran estem/esek abba a hibába,
hogy hozzám-forduló ismerőseimnek, vagy csak az egyszerűn kedvetlennek tűnőknek
olyan „bőcsködést” levágok, olyan lelkifröccsöt zúdítok a nyakába
– ’s bizony-bizony előfordul az is, hogy kéretlenül -,
Pusztán jó indulatból. - Kell-e? Szabad-e?
...és mindezen kérdéseimre kaptam a minap
„Nemcsak a fociban lehet passzolni, egy - egy gól helyzethez juttatni a társunkat,
hanem az Isten felé vezető úton is!!!
Nagyobb jót nem tehetünk senkivel,
mint amikor szelíd alázattal megajándékozzuk a jó cselekedet lehetőségével.
Feladatunk, hogy a tehetős, ügyes, értelmes gyerekeknek, embereknek
felkínáljuk a lehetőséget, hogy jót cselekedjenek.”
Szeretettel, Böjte Csaba t.
- Ne halat, hálót adj az éhezőnek! ’S tanítsd meg halászni.
a "rászoruló" tettei is kellenek.)
SZÉP NAPOT - JÓ MUNKÁT KÍVÁNOK!
A Teremtő Isten áldása legyen minden "igaz" emberen!
mindig magunkért soha mások ellen,
sót párolunk és vásznakat szövünk,
s míg kisebbítnek lassan megnövünk."
Dsida Jenő