Feladó: MVSZ Sajtószolgálat
Dátum: 2014. április 25. 17:11
Tárgy: Petőfiért! - Patrubány Miklós: Kicenzúrázott válaszom Hankó Ildikónak
Címzett:
Tárgy: Petőfiért! - Patrubány Miklós: Kicenzúrázott válaszom Hankó Ildikónak
Címzett:
Kutasi József Antal
A Magyar Demokrata 2014/9 számában Hankó Ildikó, Kiszely István özvegye Újra Petőfi Sándor sorsáról címmel egyoldalas írást közöl, amelyben megrágalmazza a Magyarok Világszövetségét valamint – alaptalan vádakkal, név szerint említve – az MVSZ elnökét és elnökhelyettesét. Bencsik András főszerkesztő, felrúgva az újságírás elemi szabályait megtagadta a válaszadás lehetőségét. A Demokratából kicenzúrázott választ Patrubány Miklós elnök eljuttatta sajtószolgálatunkhoz, amelyet alább teljes terjedelmében közzéteszünk.
„Az idő igaz…"
Válasz Hankó Ildikónak
„Az idő igaz, S eldönti, ami nem az" – válaszolhatnám Petőfi Sándorral szólva tömören Hankó Ildikónak, a Demokratában megjelent írására (Magyar Demokrata, 2014/9. 27. o. – Újra Petőfi Sándor sorsáról). Ám rágalmai megkövetelik a tételes cáfolatot.
Cikkének első része tömör összefoglalása a 25 évvel ezelőtt történteknek, leleplezése a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) súlyos felelősségének. Ezzel egyet is értünk. Ám a második rész váratlanul és kívülálló számára illogikusan épp az ellen fordul, aki az MTA által vakvágányra futtatott igazság nyomába eredt: a Magyarok Világszövetségét (MVSZ) és Petőfi Sándor Bizottságát rágalmazza.
Írásának e második részéből kicseng személyes megbántottsága, ami részben néhai férje, Kiszely István mellőzéséből fakad. Tapasztalt emberként tudhatná, hogy ahol a személyes sértődöttség kerül előtérbe, ott a mondanivaló mindig hiteltelenné válik.
Állításait a következőkben megcáfolom:
Petőfi Sándor kapcsán az MVSZ nem Kiszely István halála után lépett színre. Az MVSZ 2010. március 15-én, a Magyar Nemzeti Minimum – 2010 c. nemzetpolitikai programjának első pontjában mondta ki Petőfi Sándor földi maradványai felkutatásának imperatívuszát, a magyar nemzet erkölcsi megújulásának alapfeltételeként jelölve meg azt. Jómagam 2010. július 31-én tettem közzé „El kell temetnünk Petőfi Sándort!" c. töprengésemet, hangsúlyozva, hogy a magyar nemzet legnagyobb költője hamvainak felkutatása és a Haza földjében való méltó eltemetése elodázhatatlan. Mindkét dokumentum, kelte óta olvasható honlapunkon (www.mvsz.hu). Az MVSZ akkor vállalta fel ezt az ügyet, amikor a hamvak feltáróinak köre már másfél évtizede hallgatott.
A szerző figyelmét „véletlenül" elkerülte, hogy a MVSZ már induláskor kijelentette, és azóta százszor nyilatkozott arról, hogy nem tör a Petőfi-hamvakat feltárók babérjaira, és nem kívánja az abban élen járók elismerését kisebbíteni. Ellenkezőleg, ővelük együttműködve akarja győzelemre vinni ezt a nyilvánvalóan nem tudományos, hanem politikai csatát.
És együtt is működik velük. Már az MVSZ Petőfi Sándor Bizottságának megalakulásán részt vett Varga Béla, a barguzini feltárás vezető régésze, Morvai Ferenc megbízását teljesítve ezzel. Maga Morvai Ferenc, a Petőfi-hamvak feltárásával végződő, 1989-es barguzini expedíció vezetője és finanszírozója egyéves kivárás után lépett velünk kapcsolatba, miután meggyőződött az MVSZ tiszta szándékáról, és addigi munkájának hatékonyságáról. Ekkor ajánlotta fel nekünk teljes körű együttműködését.
De együttműködtünk a Megamorv Petőfi Bizottság szinte miden aktív tagjával, még azokkal is, akik egymással nincsenek beszélő viszonyban. A teljesség igénye nélkül, álljon itt néhányuk neve időrendi sorban: Kéri Edit, Kardos Lajos, Borzák Tibor, Nehéz Mihály özvegye Szilvási Irén, Szabó Géza, Szirti László.
Egy név hiányzik a felsorolásból – a Kiszely Istváné. Amikor végképp bebizonyosodott, hogy ő a kommunista állam besúgója volt, elhatárolódtam Tőle. Nemcsak ügynök volta botránkoztatott meg, hanem hazugsága is: két ízben is rákérdeztem, és ő mindkét alkalommal határozottan tagadta, hogy besúgó lett volna.
Amennyiben az Ő neve – lelepleződése és hitelvesztése után – a bizottságban megjelent volna, az MVSZ kísérlete is eleve kudarcra lett volna ítélve. De megüzentem neki: ha sikerül cáfolhatatlanul bizonyítanunk, hogy Szibériából valóban Petőfi Sándor hamvai kerültek elő, akkor én leszek az első, aki érdemeit nyilvánosan elismerem.
Összefoglalva eddigi munkánkat kijelenthetjük:
Húsz év múltán sikerült újból Petőfi Sándor hamvainak ügyére irányítanunk az érdeklődést, amit ez a mostani vita is bizonyít. Eredményeinket, következtetéseinket a Magyarok VIII. Világkongresszusa keretében megtartott Petőfi-konferencia, majd a 2013. január 16-i Petőfi-értekezlet előadásai foglalták össze. Annak a valószínűsége, hogy Barguzinban ne Petőfi Sándor hamvait találták volna meg, annyi mint egy az ezer milliárdhoz. Ennél nagyobb valószínűséget genetikai vizsgálat sem produkálhat.
Meggyőződtünk arról, hogy Szibériában valóban Petőfi Sándor hamvai kerültek elő. Teljesen fölösleges arra várni, hogy majd valaha megtörténik e hamvak összehasonlítása édesanyjának földi maradványaival. (Különben ki garantálja, hogy megvannak még Hrúz Mária hamvai?)
Bizonyítékainkat – amit a világhálón és húszezer példányban nyomtatott füzetben közzétettünk – felhasználva született meg tavaly Baráth Zsolt parlamenti interpellációja, amelyre a miniszter semmitmondó, kitérő választ adott.
Fehéregyházi eltűnésének 165. és hamvai barguzini megtalálásának 25. évében méltó módon el kell temetnünk a Haza földjében Petőfi Sándort!
Hankó Ildikót pedig arra kérem, hogy elhunyt férje emlékéért is segítse ezt a folyamatot, és vonja vissza a Magyarok Világszövetségét és annak tisztségviselőit sértő méltatlan rágalmait.
Budapest, 2014. március 1-én
Patrubány Miklós István Ádám,
a Magyarok Világszövetségének elnöke
MVSZ Sajtószolgálat
8330/140425