Feladó: Hirszemle
Dátum: 2014. május 8. 7:17
Tárgy: áttekintő - 2010
Címzett:
Az Európai Parlament különleges mintadarabjai öngólt lőttek – Tabajdiéknak nem jött be a feljelentés-biznisz
Lovas István
Brüsszel
„A 'Polgár vallomásai'-nak első két fejezetét nem engedem külföldi nyilvánosság elé; nem akarom, hogy ezt a szomorú vallomást, a magyarságnak ezt a vádiratát idegenek is olvassák.
Ezzel együtt, ha egy népet az Európai Unióban gumilövedékkel lőnek és viperával vernek a „rend" azonosítójuktól megfosztott őrei, netán egy képviselőjüket úgy verik véresre, mint tették azt a fideszes Révész
Máriusszal 2006-ban, a vészharang megkongatása érthető. De azt a négy képviselőt, akik a volt moszkovita diplomata, Tabajdi Csaba vezetésével Brüsszelben öt éven át a motorjai voltak a Magyarország elleni kampánynak, ilyen atrocitások sem őket, sem képviseltjeiket nem érték. Objektív szemmel nézve a legdurvább incidens busás fizetésük rendszeres felvétele volt teljesítményükért.
Az Európai Parlament (EP) e négy szocialista tagja – Tabajdin kívül Göncz Kinga volt külügyminiszter, Gurmai Zita és Herczog Edit – azonban a sárral hazadobálást Brüsszelben és brüsszeli tógában más helyszíneken olyan intenzitással és gyakorisággal végezték, amely példa nélküli a közösség történelmében. Jutalmuk az emancipálódott magyar nép elfordulása lett. Sőt, még pártjuk sem díjazta azt, amit tettek: Tabajdi, Göncz és Herczog nincs az új MSZP-s EP-listán.
Az alábbiakban terjedelmi korlátok miatt csak töredékes ízelítőt kínálunk kontraproduktív ténykedésükről - ha egyáltalán íznek nevezhető az, amit ők tettek.
* * *
2010. július 6
Martin Schulz, az EP szocialista frakció akkori vezére – ma az EP távozó elnöke - egy nemzetközi sajtókonferencián fejezte ki (netán a szocialista kvartett sugallatára) súlyos aggodalmát a hat hete kormányon lévő budapesti kormány médiaszabadságot korlátozó gyakorlata miatt.
2010. szeptember 7.
Göncz Kinga az akkor négy év múlva következő hazai választásokról azt nyilatkozta, hogy azokon a kisebb pártok számára még a részvétel is „lehetetlenné válik". Mint ismeretes, az őt küldő MSZP a számukra a második Moháccsal felérő választási eredményeket most azzal is magyarázták, hogy mindenféle bizniszpártok indultak el rajta. (A két, egymással ellentétes vádat a külföldi sajtó mindenfajta kétely nélkül kürtölte világgá.) Tabajdi delegációvezető pedig már uniós beavatkozást sürgetett Magyarország ellen, ahol „felszámolják a demokratikus intézményrendszert, valamint eltüntetik a
fékek és ellensúlyok rendszerét".
2010. december 14.
Tárgy: áttekintő - 2010
Címzett:
Kutasi József Antal
ÖT ÉVNYI BETEG TELJESÍTMÉNY: AZ MSZP BRÜSSZELI KÉPVISELŐINEK MAGYARGYŰLÖLŐ PERFORMANÁSZAIAz Európai Parlament különleges mintadarabjai öngólt lőttek – Tabajdiéknak nem jött be a feljelentés-biznisz
Lovas István
Brüsszel
„A 'Polgár vallomásai'-nak első két fejezetét nem engedem külföldi nyilvánosság elé; nem akarom, hogy ezt a szomorú vallomást, a magyarságnak ezt a vádiratát idegenek is olvassák.
Magyarul, magyaroknak, igen...De az idegen ne tudjon minderről."
(Márai Sándor, Hallgatni akartam című kötetéből)
* * *
Amit Márai kifejezett, csak nálunk furcsaság. Máshol norma. Egy friss példa: Algériában az április 17-i elnökválasztáson negyedszer is győztes Buteflika mögött másodikként végző Ali Benflis volt miniszterelnök hazájában a kampány idején a legélesebb szavakkal ítélte el ismételten azt, hogy szerinte a választások pályája durván lejt a hatalmon lévő elnök irányába. Amikor ugyanezt az algériai spanyol nagykövet kifogásolta, igen erős indulattal utasította rendre őt azzal, hogy „az ilyen viselkedés, az ilyen durva beavatkozás egy más ország belügyeibe ellentétes a diplomácia legelemibb
normáival".
(Márai Sándor, Hallgatni akartam című kötetéből)
* * *
Amit Márai kifejezett, csak nálunk furcsaság. Máshol norma. Egy friss példa: Algériában az április 17-i elnökválasztáson negyedszer is győztes Buteflika mögött másodikként végző Ali Benflis volt miniszterelnök hazájában a kampány idején a legélesebb szavakkal ítélte el ismételten azt, hogy szerinte a választások pályája durván lejt a hatalmon lévő elnök irányába. Amikor ugyanezt az algériai spanyol nagykövet kifogásolta, igen erős indulattal utasította rendre őt azzal, hogy „az ilyen viselkedés, az ilyen durva beavatkozás egy más ország belügyeibe ellentétes a diplomácia legelemibb
normáival".
Ezzel együtt, ha egy népet az Európai Unióban gumilövedékkel lőnek és viperával vernek a „rend" azonosítójuktól megfosztott őrei, netán egy képviselőjüket úgy verik véresre, mint tették azt a fideszes Révész
Máriusszal 2006-ban, a vészharang megkongatása érthető. De azt a négy képviselőt, akik a volt moszkovita diplomata, Tabajdi Csaba vezetésével Brüsszelben öt éven át a motorjai voltak a Magyarország elleni kampánynak, ilyen atrocitások sem őket, sem képviseltjeiket nem érték. Objektív szemmel nézve a legdurvább incidens busás fizetésük rendszeres felvétele volt teljesítményükért.
Az Európai Parlament (EP) e négy szocialista tagja – Tabajdin kívül Göncz Kinga volt külügyminiszter, Gurmai Zita és Herczog Edit – azonban a sárral hazadobálást Brüsszelben és brüsszeli tógában más helyszíneken olyan intenzitással és gyakorisággal végezték, amely példa nélküli a közösség történelmében. Jutalmuk az emancipálódott magyar nép elfordulása lett. Sőt, még pártjuk sem díjazta azt, amit tettek: Tabajdi, Göncz és Herczog nincs az új MSZP-s EP-listán.
Az alábbiakban terjedelmi korlátok miatt csak töredékes ízelítőt kínálunk kontraproduktív ténykedésükről - ha egyáltalán íznek nevezhető az, amit ők tettek.
* * *
2010. június 10.
Két hét sem telt el a Fidesz-KDNP koalíció megalakulása után Tabajdi Csaba megafont ragadva vetítette előre annak a veszélyét, hogy az unió 2011. januárjától fél éven át tartó uniós elnöksége kudarc lesz. (Nem lett az.)
Arról hallgatva, hogy az országot a csődtől 20 milliárd eurós (a balliberális sajtó által „gigahitelnek" nevezett paksi szerződés értékének kétszerese a semmiért) hitel mentette meg nyolcéves félrekormányzásuk után. Melynek során Szlovákia nem csak beért bennünket gazdaságilag, de messze maga mögött hagyott bennünket; a munkanélküliség több mint a duplájára nőtt, az államadósság pedig az égbe szökött, miközben Magyarország a túlzott deficiteljárás vádlottjainak padján ült, lábbilinccsel odaláncolva.
Két hét sem telt el a Fidesz-KDNP koalíció megalakulása után Tabajdi Csaba megafont ragadva vetítette előre annak a veszélyét, hogy az unió 2011. januárjától fél éven át tartó uniós elnöksége kudarc lesz. (Nem lett az.)
Arról hallgatva, hogy az országot a csődtől 20 milliárd eurós (a balliberális sajtó által „gigahitelnek" nevezett paksi szerződés értékének kétszerese a semmiért) hitel mentette meg nyolcéves félrekormányzásuk után. Melynek során Szlovákia nem csak beért bennünket gazdaságilag, de messze maga mögött hagyott bennünket; a munkanélküliség több mint a duplájára nőtt, az államadósság pedig az égbe szökött, miközben Magyarország a túlzott deficiteljárás vádlottjainak padján ült, lábbilinccsel odaláncolva.
2010. július 6
Martin Schulz, az EP szocialista frakció akkori vezére – ma az EP távozó elnöke - egy nemzetközi sajtókonferencián fejezte ki (netán a szocialista kvartett sugallatára) súlyos aggodalmát a hat hete kormányon lévő budapesti kormány médiaszabadságot korlátozó gyakorlata miatt.
2010. szeptember 7.
Göncz Kinga az akkor négy év múlva következő hazai választásokról azt nyilatkozta, hogy azokon a kisebb pártok számára még a részvétel is „lehetetlenné válik". Mint ismeretes, az őt küldő MSZP a számukra a második Moháccsal felérő választási eredményeket most azzal is magyarázták, hogy mindenféle bizniszpártok indultak el rajta. (A két, egymással ellentétes vádat a külföldi sajtó mindenfajta kétely nélkül kürtölte világgá.) Tabajdi delegációvezető pedig már uniós beavatkozást sürgetett Magyarország ellen, ahol „felszámolják a demokratikus intézményrendszert, valamint eltüntetik a
fékek és ellensúlyok rendszerét".
2010. szeptember 11.
Göncz Kinga a Fapados Alapítvány 100 nap – Becsapott Magyarország című budapesti konferenciáján kijelentette, hogy informális beszélgetéseken Brüsszelben már „felmerült": Orbán Viktor és Magyarország „ezzel a
kormánnyal" nem alkalmas az EU soros elnöki tisztének betöltésére. Majd hozzátette, szankciókra számíthatnak azok az országok, amelyek nem tartják a hiánycélt. Mondta Göncz, akinek kormánya 2004 és 2010 között egyetlen percre nem tudta a költségvetési hiányt az előírt 3 % alá szorítani. És jósolta ezt arról a kormányról, amely tavaly június 21-én kihozta az országot a túlzottdeficit-eljárás alól annak ellenére, hogy az Európai Bizottság (EB) átlátszóan hamis előrejelzésekkel hosszú időn át érdemtelenül ott tartotta.
Göncz Kinga a Fapados Alapítvány 100 nap – Becsapott Magyarország című budapesti konferenciáján kijelentette, hogy informális beszélgetéseken Brüsszelben már „felmerült": Orbán Viktor és Magyarország „ezzel a
kormánnyal" nem alkalmas az EU soros elnöki tisztének betöltésére. Majd hozzátette, szankciókra számíthatnak azok az országok, amelyek nem tartják a hiánycélt. Mondta Göncz, akinek kormánya 2004 és 2010 között egyetlen percre nem tudta a költségvetési hiányt az előírt 3 % alá szorítani. És jósolta ezt arról a kormányról, amely tavaly június 21-én kihozta az országot a túlzottdeficit-eljárás alól annak ellenére, hogy az Európai Bizottság (EB) átlátszóan hamis előrejelzésekkel hosszú időn át érdemtelenül ott tartotta.
2010. december 14.
A 2006 őszén néma leventeként viselkedő Tabajdi Brüsszelben kijelentette, Magyarország kormánya – miközben az EU elnöksége átvételére készül – súlyosan korlátozza otthon a demokráciát, a szólásszabadságot és a szakszervezetek jogait.
2010. december 21-23.
Az EP szocialista, liberális, zöld és kommunista frakciói össztüzet zúdítottak a magyar médiatörvényre, a magyar sajtó halálát vizionálva és uniós beavatkozást sürgetve. Miközben például sem a görög, sem a bolgár EP-képviselők egyikének se jutott eszébe hasonló hangon Brüsszelben saját sajtójuk haláláról szólni, noha a még a Magyarországot nagyon nem kedvelő
amerikai Freedom House szerint is náluk jóval kevésbé szabad a sajtó helyzete.
Az EP szocialista, liberális, zöld és kommunista frakciói össztüzet zúdítottak a magyar médiatörvényre, a magyar sajtó halálát vizionálva és uniós beavatkozást sürgetve. Miközben például sem a görög, sem a bolgár EP-képviselők egyikének se jutott eszébe hasonló hangon Brüsszelben saját sajtójuk haláláról szólni, noha a még a Magyarországot nagyon nem kedvelő
amerikai Freedom House szerint is náluk jóval kevésbé szabad a sajtó helyzete.