Bartus László: A "beiktatás"2014. május 16. péntek 6:13
Magyarország rendszerváltás utáni demokratikus történetének szégyene és utolsó pillanata volt, amikor Orbán Viktor felcsúti lakost „beiktatták". Azt nem tudjuk, mibe iktatták be, mert beiktatási aktusról nem tud az Alkotmány, de még az illegitim és törvénytelen fideszes alaptörvény sem.
Orbán házi készítésű alaptörvénye (amely leginkább a házi pálinkafőzésre és a házi disznóvágásra emlékeztet), azt mondja, hogy a miniszterelnököt az Országgyűlés választja meg. Megválasztásról van szó, nem „beiktatásról". Szálasit és Horthyt iktatták be, a rendszerváltás utáni miniszterelnököket megválasztották. A kettő közötti különbség abban áll, hogy a „beiktatás" feudális gyökerű aktus, amely valamilyen uralkodói helyzetbe, tisztségbe vagy birtokba helyezést jelent. A megválasztáskor egy feladattal bíznak meg.
Orbánt egyelőre miniszterelnöknek lehet nevezni, de nem miniszterelnöknek választották meg, hanem valamiféle uralmi helyzetbe iktatták be. Nem tudjuk, hogy a beiktatása után Nemzetvezetőnek, Kormányzónak kellene-e szólítani. Egyelőre talán még nem király, mert akkor a fejére tették volna a koronát, bár informálisan a hatalma sokkal nagyobb, mint bármelyik alkotmányos monarchia királyáé. A ferde keresztes abroncsot csak látnánk a fején, ha király lenne.
A beiktatás birtokbavételt jelent, ahogy korábban a birtokba való beiktatást is jelentette. Orbán beiktatása azt jelenti, hogy birtokba vette az országot. Az övé. S ez nem csupán a szavak játéka, ez az ember szó szerint birtokba vette, kisajátította az országot, és azt tesz vele, amit akar. Ezt látványosan demonstrálta is azzal, hogy „beiktatásával" egyidejűleg nem mutatott be kormányprogramot, és nem nevezte meg a minisztereit, a kormányát sem. Nehogy valaki azt higgye, hogy a kormánynak, a kormány tagjainak bármi köze van ehhez az országhoz, és egyenlők vele.
Egy miniszterelnök szolga. Őt megválasztják. Akit beiktatnak, az uralkodó. A bibliaellenes hierarchikus egyházakban is beiktatás van, ezért Orbán „beiktatása" kicsit azt az érzetet is kelti, mintha az ország politikai és vallási uralkodója lépett volna trónra egy személyben. A „beiktatása" után megmutatta magát és beszédet mondott a népnek, mint egy király. Nem kormányprogramot hirdetett meg egy miniszterelnök, hanem uralkodása alapelveit osztotta meg az uralkodó. Majd királyi lakoma következett a hűbéreseknek.
Demokráciákban, így az egykori Magyar Köztársaságban is az volt a szokás, hogy a választáson győztes párt benyújtotta a parlamentbe a kormányprogramot, amelyről vitázott, majd szavazott a parlament. Az utolsó törvényes Alkotmány szerint a parlament egyszerre szavazott a miniszterelnök megválasztásáról és a kormányprogram elfogadásáról. A kormánytöbbség automatikusan megszavazta a kormányprogramot, formailag mégis az volt a helyzet, hogy a miniszterelnök a kormányprogram elfogadásával kapta meg a legitim felhatalmazást. Az ellenzék elmondhatta a véleményét, szavazhatott arról, mi a fészkes fene fog történni a következő négy évben az országban.
Orbán illegitim alaptörvénye a miniszterelnök megválasztásáról rendelkezik, de nem beszél kormányprogramról. Amikor készült az iPaden, már tudták, hogy egy korlátlan hatalommal bíró király nem parlamenti jóváhagyással végzi a munkáját, nem jegyzőkönyvek és törvények korlátai között mozog, hanem ami az eszébe jut, az lesz. Ebbe iktatták be a felcsúti félnótást, aki már most Néró tüneteit mutatja. Ez nem túlzás, ezen az emberen látszik, hogy hibbant.
Magyarország szégyene és gyalázata ez kótyagos pali, a talpnyalóival, a szolgáival, az ellenzékével és az alattvalóival együtt. A 21. században, Európa közepén, az ókori birodalmak szintjére zuhannak vissza. Ez még csak nem is a középkor. A „beiktatáson" pedig szó nélkül ül az Alkotmánybíróság, amelynek többségét persze a Néró nevezte ki, de még nincs köztük a veje, a fatolvaj Tiborcz-gyerek, aki még bekerülhet. A független főügyész pincsikutyaként megy gratulálni az uralkodónak, éppen csak nem nyalogatja a kezét.
Most látszott csak igazán, milyen lett volna, ha az ellenzék lemond a Néró pénzéről, bojkottálja a választásokat, erkölcsileg megerősödve kívülről nézi a bolondot, amikor a csörgősipkát a fejébe nyomják, és saját talpnyalói között az üres parlamentben „beiktatást" játszik. Így viszont nem látszik, hogy a falu bolondja a király. Megkapják érte a pénzüket. Júdás legalább másnap rájött, hogy mit tett, és felakasztotta magát. De ezek havonta odamennek majd tartani a markukat, és leszámolják a kezükbe a harminc ezüstöt.
Ez a gyalázat addig tarthat, amíg megőrizheti a normalitás hamis látszatát. Mindaz, aki ehhez a hamis látszathoz segédkezet nyújt, becstelen gazember, hazaáruló és korrupt söpredék. Akik bementek a bolond parlamentjébe, egytől egyig azok, nincs különbség. Magyarországnak nincs kormánya, nincsenek miniszterei, nincs kormányprogramja. Csak egy beiktatott uralkodója van, aki mindent eldönt, és csak az uniós milliárdok miatt hajlandó eljátszani, hogy miniszterei lesznek, meg valamiféle kormánya. Magyarország ezek nélkül működik akkor is, amikor formálisan kineveznek egyeseket. Nem is lenne szükség rájuk.
Azt mondja a felcsúti beteg az „országgyűlés" alakuló ülésén, hogy túl sok a vita a parlamentben. Nem kell ide vita, nem kell annyit pofázni, amikor úgy is majd ő eldönti, megmondja két feles között, mi legyen, és úgy lesz. Minek ide parlament? A félnótás disznóvágáskor készült alaptörvényében az áll, hogy a kormány az Országgyűlésnek felelős. Ez vicc, kormány sincs, ha lesz, akkor sem lesz, itt csak egy ember van, aki nem felelős senkinek.
1848-ban a 12 pontban azt követelték, hogy felelős minisztériumot Buda-Pesten. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben. Ezek pedig most 2014-ben visszamennek az 1848 előtti időkbe. A magát demokratikusnak nevező ellenzék orra előtt. A magyar népről pedig kiderül, hogy mindig csak az idegenekkel szemben lázadt fel. Nem a szabadságot szerette, hanem az idegent gyűlölte. Oroszok mehetnek, Kádár apánk jöhet. Ha most azt mondják az ország másik felére, hogy idegen, akkor azokat gyűlöli. A szabadság, a jog, a törvény cseppet sem érdekli.
Elolvastam Orbán levelét, amelyet a náci emlékmű kapcsán írt. Dermesztő, mi jön ki ennek az embernek a sötét buta fejéből. Egyszerűen hihetetlen, hogy ezt szó nélkül tűri egy ország, amelyben történészek, tudósok vannak, és nem lázadnak fel a népbutítás ellen. Gyakorlatilag azt adta elő, hogy a nácizmus a kereszténységet támadta meg, nem a zsidókat. Mintha nem zsidók égtek volna krematóriumokban, hanem azok a főpapok, akik az antiszemita szövegeikkel 1500 éven át gerjesztették a fajgyűlöletet.
Magyarország soha nem volt keresztény. Ha valaha az lett volna, akkor tudná, hogy egy ország soha nem lehet keresztény, csak egyes emberek. Ez egy barbár elemeket megőrző pogány nép, amely a törzsi szerveződés és identitás szintjén áll, amely arról szól, hogy "mi" és "ők", "mi" és a fenyegető külvilág. Babonás, pogány bálványimádó világ, amely minden erejével ellenállt a polgárosodásnak, mert a bálványimádó pogány katolicizmussal azonosította magát, és ezért identitásában az antiszemitizmussal azonosult. A nácik hűséges szövetségese volt, és a nácikkal szemben is csak annyiban voltak fenntartásai, amennyiben a németeket is utálta, mint idegent.
Az igaz istenhit soha meg sem legyintette, mert ebben megakadályozta a zsidógyűlölete, az Isten pedig zsidó, ha valaki nem tudná. Aki a zsidókat utálja, az Istent utálja, aki a zsidók közt az első és a legnagyobb. Aki a zsidókat deportáló magyar keresztényfasisztákat védi, amellett, hogy hülye, az Istent gyalázza. Orbán böfög, röfög, és nem tudja, mit beszél.
De szót sem érdemes rá vesztegetni. Orvosi eset ez az ember. A „beiktatása" mindenesetre sötét jövőt vetít előre. Ez a pali képes felgyújtani nemcsak Magyarországot, hanem egész Közép-Európát, ha nem vigyáznak rá, és nem adnak rá időben kényszerzubbonyt. Ez a mély hallgatás és lapítás sokak életébe kerül majd, mert a skizofrén paranoia nem alszik. Most dicsősége csúcsán van, korlátlan hatalmát élvezi, de eljön a nap, amikor zavarja, hogy nem mindenki dicsőíti. Van néhány „velszi bárd", akik álmatlan éjszakákat okoznak majd neki.
Nem nyugszik, amíg ezek ellen nem indul valamilyen támadás. Megtelnek még a börtönök „államellenes bűnözőkkel", „terroristákkal", „hazaárulókkal", a „nemzeti jelképek gyalázóival", „felségsértőkkel". A felcsúti Néró nem kerüli el a sorsát, ha nem segít rajta senki azzal, hogy időben megállítja. Megbolondul még jobban, és sok vér tapad majd a kezéhez. A magyarok akkor sem tanulnak majd belőle semmit, nem jönnek rá, hogy mivel etették meg már megint őket. Ha nem váltanak nemzeti identitást, ha nem jönnek rá, hogy a magyar nem a pápa által zsarolásként adott szentkoronától származik, nem ezzel azonos. Amíg ezt nem értik meg, addig zsugorodni és töpörödni fognak, amíg el nem tűnnek végleg a süllyesztőben.
Ez a „beiktatás" világossá tette, hogy zsarnokság van Magyarországon, egy pogány türannosz van hatalmon, a demokrácia hamis keretei között egy koronázatlan király abszolút hatalommal rendelkezik. Arisztotelesz szerint a türannisz úgy jön létre, hogy az oligarchák közül kiemelkedik egy politikus, és az alsóbb néprétegek támogatásával államcsíny útján megragadja a hatalmat. Téved, aki azt hiszi, hogy a történelem nem ismétli önmagát, és nem lehet ugyanabba a folyóba belépni. Nincs új a nap alatt.
Mindaz bekövetkezik majd, ami a zsarnokságokat követte. Ahol nincs Alkotmány, egy ember a jog forrása, futballmeccs szünetében tett kijelentése a törvény, nem a jog uralkodik, ott szükségszerűen zsarnokság jön létre, amely ellen előbb-utóbb fellázadnak, és vér folyik. Ez nem végzetszerűen alakult így, meg lehetett volna állítani a zsarnokot, de nem tették meg. Négy év átmenet volt, és ennyi idő nem volt elegendő.
De megfizetnek érte a magyarok az utolsó fillérig. Csak ne emlegessék majd megint a balsorsot, és ne mondják, hogy bármiért is megbűnhődtek volna.