Dátum: 2014. június 30. 5:28
Tárgy: Megdöbbentő Válasz - Eljátszották a becsületüket, nem hiszek nekik írásomra
Címzett:
From: F ............... Á ........... [mailto:a ........... @gmail.com]
Sent: Sunday, June 29, 2014 9:31 PM
To: 'Dr. Léhmann György'
Subject: RE: Eljátszották a becsületüket, nem hiszek nekik
Tisztelt Léhmann Úr!
Elég lehangoló, amit az alábbi levelében ír.
Tetézi levelét azzal a szomorú előérzettel, hogy amit eddig tapasztaltunk a „törvénytelen törvényesség" ügyében, az folytatódni is fog.
Hogy milyen erők hatására, azt nem látom át, de valamiképpen csak nem sikerül elérnünk e téren még más kelet-európai országok teljesítményét sem. Mintha egyébként értelmes, osztani-szorozni tudó emberek hirtelen a számokat elolvasni sem tudnák.
A törvénytelen törvényesség kifejezést mint lerövidített kifejezést értettem, amelyet ha kifejtünk, akkor kiderül, hogy itt két minőségről van szó. Egyrészt a valódi, értelmes törvényességről, másrészt annak látszatáról. Amennyiben pedig a látszat nem fedi a valódit, akkor a törvényesség látszata valójában törvénytelen, tehát hamis. Azaz más szavakkal a „törvénytelen törvényesség" nem más, mint a „hamis törvényesség", a törvénytelen kodifikáció, a korábbi évek kifejezésével élve az illegitim legalitás. Tehát amikor szó szerint elhatároztak valamit a törvényhozók, sőt ki is nyilvánítottak, de az valójában semmis, mert értelmetlen, mert erkölcsi alapokat nélkülözi, mert a törvénnyel szabályozni kívánt közösséget tönkre teszi, mert a hamisságot támogatja.
Jól kifejezi ezt a problémát a korrupcióról szóló, azt kortárs fogalmakkal definiáló ENSZ határozat (interneten http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0500134.TV cím alatt például, először angol, majd utána magyar nyelven).
Amit leír, annak lényege, hogy a devizahitelek kormányzati, törvényhozási kezelése cinikusan korrupt, hamis, színlelt törvényesség. A törvényhozó nem tud vagy nem akar érdemben foglalkozni a problémával. Mert fél, hogy itt is lökdösni kezdik, mint Ukrajnában látjuk, vagy az ottani történésektől teljesen függetlenül el nem tudja képzelni, hogy munkája nem kiváltság, hanem szolgálat. Ha szolgálatnak érezné a törvényhozói és kormányzati munkát, akkor zavarná, ha az nem törvényes a szónak legitim értelmében, tehát például ha értelmetlenséget csinál. Feltételezhető ugyanis, hogy a gondolkodás elemi szabályait a XXI. században nem kerülheti meg, nem hagyhatja számításon kívül a törvényhozó. Ha mégis ezt teszi, akkor törvényhozási munkája látszólagos, olyan mint a díszlettervező munkája. A festett ablakoknak nem kell valódi ablakoknak lenniük a színdarabban, a színpadon. Csak emlékeztessenek amolyan nézői illúziót, közérzetet teremtően. Csak manipulálják az emberek hangulatát, elaltatva-elodázva a keserű végső-legvégső kijózanodást, hogy nincs kiút, beszorultunk, elporladtunk a zsákutcában – a hamis törvények, nyilatkozatok rengetegében.
Ügyvéd úrnak bizonyára sokkal több a tapasztalata, mint nekem. Csak sejtem, amiről beszél. Az én hasonlataim mások. Cegléden nehéz volna tengerhajó építő gyárat alapítani. Messze a tenger. Hiába másoljuk le Antwerpen kikötő mólóit a város határában, azt nem fogják a tenger hullámai feltölteni. Nem fog működni az egyébként nagy üzletet jelentő óriás tankhajó gyártás. A hasonlat egyáltalán nem képtelenséget idéz. A tengeri hajók gyártása mintájára sok minden intézményt is ide másoltunk-másolunk egyéb országokból. Néha parancsra, mint az egyenes uborkát. De az intézmények nem működnek, ha nem akarjuk megérteni a működés módját, hatás-mechanizmusát. Így vagyunk az égbekiáltó deviza hitel csalás-kartellel szemben is. Nem akarjuk érteni, nem akarunk szembenézni, hogy a csalás egyik tényezője a mi érdektelenségünk is. Tágan értelmezve azt, hogy „mi". Van benne miniszter, sok, szép sorjában, meg bankos, meg törvényhozó és ügyfél-áldozat jócskán. Mi itt fővünk a levünkben, makacskodunk, hogy hűség a párthoz, a néphez, a kormányhoz, a bankoshoz, a nemtudomkicsodához, meg az érdektelenséghez előbb-utóbb rendezi a dolgokat. A tisztánlátás helyett. Legfeljebb kicsit hályogkovácskodunk. De a tisztánlátási igény snassz. Még hogy egy jogász kíváncsi akarna lenni arra, hogy miről van szó tulajdonképpen, minek a szabályozásáról, amikor ő hűséges akar lenni jogelvekhez, megbízóhoz, nyugdíjas álláshoz, akármihez, csak ne kelljen elgondolkodni bizonyos dolgokról, ahol olyan kifejezéseket kellene kimondania, mint - „nem értem", „fogalmam sincsen", „azt hittem az egyetemen végleg megúsztam az ilyesmit", „szeretném megérteni, de alig fog az agyam" stb, és helyette ilyesmiket mondogatnak: „én jogász vagyok nem közgazdász, nem pénzügyes, nem filozófus stb – a kaptafánál akarok maradni méghozzá jó pénzért". Mármint bíró, ügyész, ügyvéd, közjegyző, politikus, miniszter, egyetemi tanár stb-stb.
Szerintem igen szomorú dologról van szó. A legvidámabb barakk falai rég kidőltek, de mint valami nevető kór áldozatai mi még mindig blöffölgetni akarunk oda-vissza. Micsoda illúzió erózió (illúzió morzsolódás, önámító-hamis-torzult képzet összeroppanása), hogy nem elég becsületesnek lenni vagy látszani (és hogy a becstelennek lenni vagy látszani sem elegendő), ahhoz még meg is kellene érteni, ami itten folyik körülöttünk. Mint valami vásári barlangvasútban torlaszolják el a nyilvánosság minden lehetséges hajszálerét is kommunikáció-mérnökök, nehogy a valósággal köszönő viszonyba kerülhessünk. Másutt, szerencsésebb országokban ha egy civil mozgalom rávilágít valami ormótlanságra, megköszönik, mert nincsen rá külön hivatal, hogy valakik önkéntesen tettek a jobbításért. Itt (és mit javít az nekünk ha nem kizárólag csak itt) a hamishivatal féltékenyen kezd hadonászni és össze-vissza beszélni, hogy fenntartsa a megromlott, működésképtelen látszatot.
Mert mivel is kellene elszámolni végre 25 év után, 25 év kanyargós folyamata után? Negyed század pazarlásaival. Az emigrált egyetemi diplomásokkal, főiskolás diplomásokkal, szakmunkásokkal. Miért is mentek arrébb? Miért hagytak itt csapot-papot? 1994-ben a kínai fejlődéssel próbálgattam a hazai rendszerváltás gazdasági eredményeit össze hasonlítgatni. Hihetetlen különbségek jöttek ki. Ezer milliárd $ veszteségek az ország hátrányára, már a 90-es évek közepén. Aztán elment a kedvem az egésztől. Újságszerkesztőségekben (Figyelő és más szaklapok) arról világosítottak fel, hogy a szempont az, hogy az országot a teljesítő képességéig kell eladósítani. Ezek az újságírók, szerkesztőségek a helyükön maradtak, csak éltesebb koruk miatt lépnek ki a sorból. Csendesen nem lehet őket félre tenni, amikor az esetleges félretevők sem tudnak jobbat mondani náluk. Mert hasonlóan gondolkodnak egyetemi tanszékek, kutatóhelyek. Legfeljebb megcifrázzák a dolgot, ahogy felmondják a hazafiasabb frázisokat, vagy éppen a legteljesebb nyíltsággal mint Vastagh Pál az unióba lépéskor és most Gyurcsány egyszerűen a szemünkbe vágják, hogy pusztuljon az ország, és ezzel az ország közvagyona, hogy ha nem akartak katonát látni Károlyiék annak idején, most ők nem akarnak közvagyont, tisztességes bankot, életesélyt látni az országnak, a magyarságnak, ennek a kelet-európai (vagy ha úgy tetszik közép-európai) régiónak. A buta, bukdácsoló, vizsgáin mindig telefonnal átengedett Gyurcsányoknak elegük van a teklimeklizésből, ptk-ból, banki ügyfelek panaszaiból (azokkal együtt, akik szorgalmasabbak voltak, de szintén nem akartak semmit sem megérteni, hanem csak alibiből valami teljesítményt felmutatni akár telefon nélkül, de sosem a valódi problémákra készülődve). Legszívesebben lövetnének, mint 2006-ban már-már. A saját felelősségük elől bújkálnak, amikor ingerülten kijelentik, hogy elegük van már abból, mi az igazság, az ésszerűség, a logika. Sárközy Tamás a halhatatlan nagy privatizőr, az ország emlékét is eltörölni igyekvő tanácsadó mondta, hogy minden megoldható a korrupcióval, lekenyerezéssel. De nem, tévedett ő is meg a többiek is. Az autó nem homokkal megy, hanem üzemanyaggal. A csapágykerék sem homokkal megy, hanem akkor tart sokáig, ha figyelnek rá. És ez mindennel így van. A bankügylettel is. A meggondolatlanság ha rendszerré válik, akkor genocidiumba torkollik. A vidám barakk nevetőgörcsös genocidiumába fulladhat. Szembe kellene nézni a dolgokkal.
Hol van a letisztultságra törekvő intézkedés, nyilatkozat, hogy mi lesz a devizahitelesekkel? Hol az igazság? Szüljenek gyereket az anyák? Igen, mert különben elfogyunk. De mire? Devizahitelre? Az önhitelt biztonságosabbá tevő öncsőd helyett devizahitel-kartellel együttműködő politikára számítva szüljenek gyereket az anyák? Nem lehet mindig csak cselezni. Az is kell. Örülünk a sikeres cseleknek. De hosszú távon az sehova sem vezet, mert a cselezés egy nagyobb halmaz részeként, nagyobb rendszer alkatrészeként lehet eredményes.
Félek, hogy Léhmann György Ügyvédúrnak igaza lehet. Nem akarom hogy igaza legyen. Akarom hogy ne legyen igaza, befognám a fülem leginkább.
De ha igaza van? Az események évek óta őt igazolják.
Ügyvéd Úr! Ne legyen igaza!
De nem ártana nyomába eredni a hitelpénz rendszere kínálta társadalompolitikának, társadalmi önszervezésnek. Legalább lássuk miről maradunk le – vagy ne maradjunk le.
FÁ
From: Dr. Léhmann György [mailto:lehmann@invitel.hu]
Sent: Sunday, June 29, 2014 12:57 PM
To: Dr. Léhmann György
Subject: Eljátszották a becsületüket, nem hiszek nekik
==========================================================================
A törvényjavaslat problémái
Alig egy hónappal később fordult a Kúria a Kásler ügyben – 2013. január 15-én – az Európai Bírósághoz kérelemmel azt követően, hogy megalkotta a Kúria munkacsoportja több mint fél éves tevékenységgel a 2/2012. (XII.10.) PK Véleményt.
Érthetetlen volt számomra az, hogy ha egyszer európai színvonalú alapos tanulmányt elkészítette a Kúria, akkor mi szükség volt arra, hogy a PK. Vélemény alapján pontosan meghatározható jogalkalmazási feladatok tekintetében újabb kérdéseket tegyen fel a Kúria az Európai Bíróság felé.
Közel másfél évvel az 2013. január 15-i kérelem után tudtam meg az újabb Kúriai tájékoztató alábbi rendelkezéséből – 2/2014. sz. 2014. június 16-i Jogegységi döntés – azt, hogy a világon semmi szükség nem volt az Európai Bíróság megkeresésére akkor, ha az egyoldalú szerződésmódosítással kapcsolatos vitás kérdések eldöntéséhez akart a Kúria segítséget nyújtani a bíróságok számára:
2. Az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő szerződéses rendelkezés akkor tisztességtelen, ha az nem felel meg a fogyasztói kölcsönszerződésben pénzügyi intézmény által alkalmazott általános szerződési feltételekben szereplő egyoldalú szerződésmódosítási jog tisztességtelenségéről szóló 2/2012.(XII.10.) PK vélemény 6. pontjában felsorolt elveknek (egyértelmű és érthető megfogalmazás elve; tételes meghatározás elve; objektivitás elve; ténylegesség és arányosság elve; átláthatóság elve; felmondhatóság elve; szimmetria elve).
Ezen elvek alapján az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét szabályozó szerződéses rendelkezések akkor nem tisztességtelenek, ha azok a fogyasztó számára világosan és érthetően meghatározzák, hogy a hivatkozott PK véleménynek megfelelő ok-listában megjelölt körülmények változásai milyen módon és mértékben hatnak ki a fogyasztó fizetési kötelezettségére; egyben pedig lehetővé teszik annak ellenőrizhetőségét, hogy az egyoldalú szerződésmódosításra a szerződéses rendelkezések betartásával az arányosság, a ténylegesség és a szimmetria elvének érvényre juttatása mellett került-e sor.
Világos. Azért kellett közel másfél évet várni minden bankok által kifosztott adósnak, adós által pert indító bíróságnak azért kellett az eljárás felfüggeszteni, hogy az Európai Bíróságnak előre tudottan másfél éves határidővel hozott ítélete után megállapíthassa a Kúria azt, hogy a kérelme előtt már több mint egy hónappal korábban hozott Véleménye alapján járjanak el a bíróságok a devizában nyilvántartott forinthitel szerződéseknek bankok által diktált egyoldalú szerződésmódosítási szerződési feltételével kapcsolatosan.
==================
Ilyen előzmények után látott napvilágot 2014. június 27-én T/465 irományszámmal jelölten alábbi címmel és preambulummal a törvényjavaslat:
2014. évi . . .. törvény
а Kúriának а pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó
jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről
А Kúria 2/2014 . számú PJE határozatából származó egyes követelmények érvényre juttatása ,
valamint а további intézkedések előkészítése érdekében az Országgyűlés а következő törvényt
alkotja :
Szerintem a fenti előzmények után természetes az, hogy minden adósban, és azok képviselőiben, illetve az ezzel a nemzettragédiával foglalkozó tisztességes magyar honfitársaimban felmerül, hogy a fentiek szerint bizonyítottan időhúzó, ezáltal az adósoknak kárt okozó fölösleges eljárások után vajon ez a törvénymódosítás nem ugyanazt a célt szolgálja-e, mint amit az előttem nem kétségesen Kormányzat által diktált, látszólagos Kúriai magatartás.
Azt a célt, hogy húzzuk el a probléma intézését mondjuk száz évig, és akkor már nem lesz az a probléma, ami addig nem rendeződik önmagától.
Akadálya nincs annak, hogy ilyen gondolataim esetén az akár 4/5-ös hatalom kedvelői megbélyegezzenek azzal, hogy amikor nyilvánvalóan az adósnak akar kedvezni a hatalom, akkor is kötözködöm, de talán nem kellett volna egy évvel ezelőtt egy hónapos elintézési határidőkkel és még ki tudja mikkel hitegetni az adósokat, valamint kellett volna egy olyan Igazságügy minisztert találniuk, aki komolyan veszi az Európai Bíróság által közérdekű perek indításával kapcsolatos nemzeti kötelezettségeket, valamint a Kúriának 3/2011. PK Véleményben írt közérdekű perekkel kapcsolatos rendelkezéseket.
És talán nem kellene mostanában kéthetente a nyilvánosság kizárásával súgni-búgni a miniszternek a Bankszövetség bankáraival arról, hogy mit is kellene tenniük.
Így pedig semmiféle erkölcsi alapja nincs egyetlen parlamenti pártnak arra, hogy kifogásolják azt, hogy még akkor is farkast lássak bennük, amikor esetleg nem azok. Lássák be, hogy a bizalmat játszották el hosszú évek óta. És talán száz év múlva újra elnyerhetik.
Vagy hamarabb is akkor, ha csekélynek nem mondható jövedelmekkel rendelkező képviselőik mondjuk egy évre fele jövedelmükből ügyvédeket fogadnak fel csak azért, hogy azok a bankok elleni perekben az adósok képviseletében eljárjanak.
Addig pedig a károsultak számára – már megbocsássanak – csak duma az egész, amit mondanak. A kutya ugat, a karaván halad.
================
A Törvényjavaslatnak vizsgálatát kezdjük annak Általános Indokolása első mondatával:
„Általános indokolás
1. А Kúria 2/2014 . PJE határozatában iránymutató döntést hozott а fogyasztói hitel- ,
kölcsön- és pénzügyi lízingszerződésekben foglalt egyes szerződéses rendelkezések
tisztességtelenségéről. А Kúria döntése а Ptk.-ban foglalt tisztességtelenség fogalmára
vonatkozó jogértelmezés, amely kizárólag а bíróságok számára kötelező, azonban az abban
kifejtett jogelvek általános jellegük révén а jogviszonyok széles körét érintik."
Ez természetesen nem igaz, hiszen a 2/2014. Jogegységi határozat mindösszesen néhány konkrét kérdésre ad választ, és nem kizárólag a tisztességtelenség fogalmával kapcsolatos jogértelmezéssel kapcsolatos:
jogegységi határozatot:
1. A deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződés azon rendelkezése, amely szerint az árfolyamkockázatot – a kedvezőbb kamatmérték ellenében – korlátozás nélkül a fogyasztó viseli, a főszolgáltatás körébe tartozó szerződéses rendelkezés, amelynek a tisztességtelensége főszabályként nem vizsgálható.
E rendelkezés tisztességtelensége csak akkor vizsgálható és állapítható meg, ha az általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó (a továbbiakban: fogyasztó) számára annak tartalma a szerződéskötéskor – figyelemmel a szerződés szövegére, valamint a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatásra is – nem volt világos, nem volt érthető.
Ha a pénzügyi intézménytől kapott nem megfelelő tájékoztatás vagy a tájékoztatás elmaradása folytán a fogyasztó alappal gondolhatta úgy, hogy az árfolyamkockázat nem valós, vagy az őt csak korlátozott mértékben terheli, a szerződésnek az árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése tisztességtelen, aminek következtében a szerződés részlegesen, vagy teljesen érvénytelen.
2. Az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő szerződéses rendelkezés akkor tisztességtelen, ha az nem felel meg a fogyasztói kölcsönszerződésben pénzügyi intézmény által alkalmazott általános szerződési feltételekben szereplő egyoldalú szerződésmódosítási jog tisztességtelenségéről szóló 2/2012.(XII.10.) PK vélemény 6. pontjában felsorolt elveknek (egyértelmű és érthető megfogalmazás elve; tételes meghatározás elve; objektivitás elve; ténylegesség és arányosság elve; átláthatóság elve; felmondhatóság elve; szimmetria elve).
Ezen elvek alapján az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét szabályozó szerződéses rendelkezések akkor nem tisztességtelenek, ha azok a fogyasztó számára világosan és érthetően meghatározzák, hogy a hivatkozott PK véleménynek megfelelő ok-listában megjelölt körülmények változásai milyen módon és mértékben hatnak ki a fogyasztó fizetési kötelezettségére; egyben pedig lehetővé teszik annak ellenőrizhetőségét, hogy az egyoldalú szerződésmódosításra a szerződéses rendelkezések betartásával az arányosság, a ténylegesség és a szimmetria elvének érvényre juttatása mellett került-e sor.
3. A folyósításkor a pénzügyi intézmény által meghatározott vételi, a törlesztésekkor pedig az eladási árfolyamok (különnemű árfolyamok) alkalmazása tisztességtelen, mert ezekkel szemben nem áll a fogyasztónak közvetlenül nyújtott szolgáltatás, így az számára indokolatlan költséget jelent. E rendelkezések azért is tisztességtelenek, mert alkalmazásuk gazdasági indoka a fogyasztó számára nem világos, nem érthető, nem átlátható. A deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződésekben szereplő vételi és eladási árfolyamok, mint átszámítási árfolyamok helyett az Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyama válik a szerződés részévé a Ptk. 231. § (2) bekezdésében meghatározott diszpozitív törvényi rendelkezésre tekintettel, mindaddig, amíg kógens törvényi rendelkezés nem lépett azok helyébe.
--------------------------
Szerintem a törvényjavaslat előterjesztője – Dr. Trócsányi László miniszter – tudja legjobban azt, hogy a törvényjavaslatában megjelölt tisztességtelen szerződési feltételeken kívül még számos tisztességtelen szerződési feltételt tartalmaz a bankok által diktált kölcsönszerződés.
Olyan tisztességtelen szerződési feltételeket, melyek vizsgálatát az Európai Bíróság minden nemzeti bíróság számára kötelezően előírta az alábbiak szerint:
A C‑397/11. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Fővárosi Bíróság (Magyarország) a Bírósághoz 2011. július 27‑én érkezett, 2011. július 12‑i határozatával terjesztett elő az előtte
Jőrös Erika és az Aegon Magyarország Hitel Zrt. között folyamatban lévő eljárásban,….
2) A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az a nemzeti bíróság, amely megállapítja valamely szerződési feltétel tisztességtelen jellegét, köteles egyrészről – anélkül hogy meg kellene várnia, hogy a fogyasztó erre vonatkozó kérelmet nyújtson be – az említett megállapításból a nemzeti jog alapján eredő minden következtetést levonni annak biztosítása céljából, hogy e feltétel ne jelentsen kötelezettséget a fogyasztóra nézve, másrészről pedig főszabály szerint objektív szempontok alapján értékelni, hogy a szerződés fennmaradhat‑e az említett feltétel nélkül.
3) A 93/13 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy az a nemzeti bíróság, amely hivatalból megállapította valamely szerződési feltétel tisztességtelen jellegét, köteles a lehető legteljesebb mértékben úgy alkalmazni belső eljárási szabályait, hogy a szóban forgó feltétel tisztességtelen jellegének megállapításából a nemzeti jog alapján eredő valamennyi következtetést levonja annak biztosítása céljából, hogy e feltétel ne jelentsen kötelezettséget a fogyasztóra nézve."
Ennek az Európai Bírósági ítéleti rendelkezésnek a magyar bíróságok számára is kötelező betartása folytán a Fővárosi Ítélőtábla az OTP Jelzálogbank Zrt elleni perben a felek számára megküldött alábbi felhívás szerint látja indokoltnak a szerződési feltételek tisztességtelenségének vizsgálatát:
Csak a rend kedvéért fussuk csak át azt, hogy a miniszter úrnak törvényjavaslata az Ítélőtábla szerint fontosnak tartott mely tisztességtelen szerződési feltételekkel nem kíván foglalkozni azt hangoztatva, hogy a Kúriai jogegységi határozatból következően minden tisztességtelen szerződési feltételt vizsgál:
- díjakról és költségekről rendelkező,
- 20 %-os jogérvényesítési költségbiztosítékra vonatkozó,
- az elidegenítési és terhelési tilalmat előíró,
- fedezet kiegészítését előíró,
- a közjegyzői ténytanúsítványra vonatkozó,
- felmondási okok,
- késedelmi kamatra és hitelkeret-beállítási jutalékra vonatkozó
- átütemezési díjra, valamint végtörlesztési, szerződésmódosítási és szüneteltetési díjra vonatkozó,
- a fedezetkezelési díjra vonatkozó,
- a szerződésmódosítási díjra vonatkozó
szerződési feltételek.
Persze az is lehet, hogy az újabban kéthetente tartott miniszteri-bankszövetségi titokzatos súgás-búgás közben a miniszter már megkérdezte azt a bankároktól, amit a mellékelt bírósági felhívás második részében az Ítélőtábla az OTP-től tudakolt:
- a lakossági folyószámláról történő teljesítés mellett a kezelési költség milyen, az alperes által a kölcsönszerződésből eredő kötelezettségeit meghaladóan nyújtott többlet szolgáltatás ellenértéke?
- Az átütemezési, szerződésmódosítási, szüneteltetési és fedezetkezelési díj milyen alperesi szolgáltatást ellentételez?
- A késedelmi kamat szerződés szerinti mértékét és – az alapul szolgáló jogszabály hatályon kívül helyezés esetére – annak hirdetményben történő meghatározását mi indokolja?
- A közjegyzői ténytanúsítványra vonatkozó rendelkezés a 18/1999. (II.5.) Korm. rend. 1. § 1. bekezdés j. pontjára is tekintettel a szerződésben milyen okból szerepel?
- A zálogszerződés szerinti 20 %-os jogérvényesítési költségbiztosíték az elidegenítési és terhelési tilalom és a fedezet kiegészítését jogkövetkezmény alkalmazása mellett előíró rendelkezése az eltérő megállapodás hiányában alkalmazandó jogszabályi rendelkezésekhez képest a felperesek hátrányára milyen okból térnek el.
- A felsorolt felmondási okok miként értelmezendőek?
Ne mondja nekem senki azt, hogy ezek az Ítélőtábla által feltett kérdések ténylegesen nem költői kérdések azért, mert mindenki által tudottan ebben a perben az OTP, a többi perben pedig a többi bank úgy nyúlta le e tekintetben is minden ellenszolgáltatás nélkül a magyar ellenőrző pénzügyi szervek jóváhagyásával a szerencsétlen magyar adósokat, ahogy csak bírta.
Ennek tudatában pedig a törvényjavaslat Általános Indokolásának alábbi mondatával
„А Kúria 2/2014 . PJE határozatában iránymutató döntést hozott а fogyasztói hitel- ,
kölcsön- és pénzügyi lízingszerződésekben foglalt egyes szerződéses rendelkezések
tisztességtelenségéről"
azt a látszatot kelteni, mintha annak a mostanában hangoztatott hazug kijelentésnek „mindent, amit elvettek a bankok vissza kell adni" igyekezne eleget tenni a törvényjavaslat előterjesztője – nem tisztességes miniszteri magatartás.
A törvényjavaslat legzavarosabb része az Általános Indokolásnak alábbi megállapítása:
5. А Javaslat figyelembe vette az Alkotmánybíróság 8/2014 . (III. 20 .) АВ határozatában
megfogalmazott követelményeket is ..
А 8/2014. (III . 20 .) АВ határozat [91] pontja az alkotmányos követelményeket azzal egészíti
ki, hogy а törvényi úton történő szerződésmódosításnak is, amennyire lehet, mindegyik fél
méltányos érdekeit figyelembe kell vennie, vagyis az ilyen szerződésmódosításnak is
érdekegyensúlyra kell törekednie а megváltozott körülmények mellett . А Javaslat ezt a z
alkotmányos elvárást olyan módon kívánja kielégíteni, hogy jogorvoslati lehetőséget biztosít а
pénzügyi intézmények számára az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő szerződéses
rendelkezéseik tisztességtelenségének megállapításához kapcsolódóan . А Javaslat ezzel
összefüggésben egy megdönthető vélelmet állít fel az egyoldalú szerződésmódosítások
tisztességtelensége mellett, ezzel szemben azonban lehetővé teszi а pénzügyi intézmények
számára az ellenbizonyítást . Erre ugyanakkor – összhangban а Javaslat fő célkitűzéseivel –
egy gyors, rövid határidőkhöz kötött eljárásban kerülhet sor.
Azért zavaros, mert a törvényjavaslat az Alkotmánybíróság 8/2014 (III.20.) AB határozatában írtakat tényleges figyelmen kívűl hagyja, ehelyett szándékos Alkotmánysértést követ el.
Ugyanis ennek az Alkotmánybírósági határozatnak ide vonatkozó része a következő:
II.
Az Alkotmánybróság az Alaptörvény II. cikkét és a B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogbiztonság elvét az M) cikk (2) bekezdése második mondatával összefüggésben értelmezve megállapítja, hogy jogszabály a hatályba lépése előtt megkötött szerződések tartalmát kivételesen – a clausula rebus sic stantibus elve alapján – megváltoztathatja. Az állam jogszabállyal a szerződések tartalmát általában csak ugyanolyan feltételek fennállása esetén változtathatja meg alkotmányosan, mint amilyen feltételek fennállását a bírósági úton való szerződésmódosítás is megköveteli.
Ebből következően tehát lehetségesnek tartja az Alkotmánybíróság azt, hogy az állam jogszabállyal a szerződések tartalmát megváltoztassa, de csak ugyanolyan feltételek mellett, mint ahogy azt a bíróság megteheti.
Azaz az Alkotmánybíróság szerint nem teheti meg jogszabály sem azt, amit bíróság sem tehet meg:
BH1986. 331.II. A szerződésnek visszamenőleges hatállyal való módosítására a bíróságnak sincs törvényes lehetősége [Ptk. 241. §].
A szerződést a bíróság 1984. augusztus 16-tól, a kereset benyújtásától kezdődően módosította. A szerződés visszamenőleges hatállyal történő módosítását ugyanis a jogszabály nem teszi lehetővé, ezért a felperesnek az erre vonatkozó további igényét is el kellett utasítani. (Legf. Bír. Gf. III. 30 294/1985. sz.)
--------
A Törvényjavaslat előterjesztője jól tudja szerintem ennek a visszamenőleg módosításnak törvényi tilalmát. Azt is tudja, hogy ilyen fajta módosítást az Alkotmánybíróság sem tartja alkotmányosnak, hiszen csak a bírósági útnak megfelelő módosítást tartja helyesnek.
És végül azt is tudja, a törvény előterjesztője hogy mivel a szerződési szabadság alkotmányos jogát szándékosan megsérti a visszamenőleges módosítási törekvésével a törvényjavaslatában, nem lesz különösebben gond megállapítani a konkrét törvényjavaslat Alkotmánybírósági vizsgálata során azt, hogy az Alkotmánybíróság a törvényt megsemmisíti. És minden marad a korábbi állapotában.
Mondjuk két év múlva.
Azután csak eltelik valahogy még sok-sok év ilyen állapotban és az újabb súgás-búgások újabb hasonló megoldásokhoz vezetnek.
Mindig lesz egy bíróság, egy Alkotmánybíróság amit hibáztatni lehet, melyre a korrupció minden szennyét rákenheti a közhatalom.
Siófokon 2014. június 29. napján.
Léhmann György