Feladó: Attila Árpád Péteri
Dátum: 2014. augusztus 5. 19:04
Tárgy: MJB - NYÍLT LEVÉL ÁDER JÁNOS ÚRNAK
Címzett:
Kutasi József Antal
NYÍLT LEVÉL
ÁDER JÁNOS ÚRNAK
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ELNÖKÉNEK
BUDAPEST
TISZTELT ELNÖK ÚR!
A roma holokauszt 70. évfordulója alkalmával elmondott ünnepi beszédében, nem először fogalmazott meg olyan kijelentést, amelyben közvetlenül és/vagy közvetve, az egykori magyar kormányt és a magyar népet is felelőssé teszi a történtekért, mintegy kiterjesztve a kollektív felelősség - elfogadhatatlan elvét vagy gyakorlatát - a magyarságra.
Merthogy,- az Ön részben helytálló és megszívlelendő tézisei nem tükrözik az érintett korszak világméretű (ezen belül európai) politikai és katonai helyzetét, különös tekintettel hazánk geopolitikai és gostratégiai helyzetére, és a magyar kormány, valamint az állampolgárok „mozgásterére".
A náci Németország néhány hónap leforgása során szinte egész Európát gúzsba kötötte, az ún. „szabad világ" is keveset tudott (vagy keveset hitt) a hitleri apparátus népirtó tetteiről (és még kevesebbet tett ellene)!
Európában - egyedüli államfőként - Horthy lépett fel (nemegyszer) Hitler ellen, kormánya pedig ügyesen „lavírozva" késleltette Hitler hazánkkal szembeni terveinek megvalósítását.
A magyar állampolgárságú, valamint az ide menekült zsidók nálunk voltak a legnagyobb biztonságban, és a németek által megszállt európai államok közül itt vészelték át legtöbben a nácizmus borzalmait. Mégis bekövetkezett az a paradox helyzet, hogy az életben maradt hazai és külföldi zsidó állampolgárok (valamint utódjaik) többsége „agitál" Horthy és a magyarság ellen, és „bölcsen" magyarázgatják, hogy mit kellett volna tennünk a (világ által - akkor – nem ismert, vagy propaganda értékűnek tartott) holokauszt ellen.
Kétségtelen, hogy voltak olyan magyarok, akik parancsra vagy önszántukból segítették a GESTAPO magyarországi tevékenységét, de Tisztelt Elnök Úr,- az is kimaradt az ünnepi beszédjéből, hogy a bűnösök elsöprő többsége elnyerte a méltó büntetését, sőt gyakran annál még többet is, „csatolmányként" büntetve családtagjaikat, barátaikat vagy munkatársaikat. Vagyis,- ma már aligha van olyan személy hazánkban, akinek le kellene sütni a szemét a 70 éve lezajlott dolgok miatt, elismerve természetesen azt, hogy történelmünket meg kell ismerni, a bűnösöket meg kell nevezni, el kell ítélni és a tanulságokat le kell vonni.
Csupán az összevetés céljából megemlítem, hogy hasonló felelősségre vonás elmaradt a Rákosi, Kádár és Gyurcsány korszakok népirtó, gazdasági és erkölcsi romlást okozó felelősei ellen.
Tisztelt Elnök Úr! Sajnálatos, hogy ünnepi beszédjéből kimaradtak azok, akik (szép számmal) az üldözöttek védelmére keltek, és sokan megtették azt, amit zsidó honfitársaink nem mertek megtenni, hogy szembe szálltak a németekkel és/vagy a nyilasokkal. Ezeket a tényeket kevesen ismerik, mert még a MAZSIHISZ is elhallgatta pl. Fehér Lajos 40 (azaz negyven) hiteles tanúkkal igazolt tettét, aki embereket bujtatott, és hónapokon át segítette (élete és /vagy szabadsága kockáztatásával) a gettóban lévő zsidókat pékáruval, liszttel, lóhússal, zsírral, margarinnal vagy más élelmiszerekkel.
Horthy és kormánya nem felelős a holokausztért, mert ha nem azt teszi amit tett, akkor ma aligha lenne olyan zsidó állampolgárunk, aki most kritikusaként lépne fel ellene! Sokan elfelejtkeznek arról, hogy Wehrmacht képes volt lerohanni Európa nagy részét, hazánk megszállása sem 1944-ben következett volna be Horthy és kormánya „manőverezése" nélkül, hanem évekkel korábban, ami nagyságrendileg is nagyobb tragédiát eredményezett volna, mint az 1944-es megszállást követő időszak tragédiája.
A holokausztért a főfelelősség Hitlert és bandáját terheli, és Horthynál sokkal többet tehettek volna (többek között) Svédország, Nagy-Britannia, USA, Szovjetunió, Kanada és számos más állam vezetői, akik minden kockázat nélkül tájékoztathatták volna a világ közvéleményét a német lágerekben folyó népirtásról. E helyett most, mintegy összebeszélve, Magyarországot tüntetik fel a politikai menüjükön a holokauszt főbűnöseként, az „alapanyag" zömét pedig azok a zsidó állampolgáraink adják, akik Horthy politikájának és a Zsidó Világtanács intelmének köszönhetően életben maradtak, mert a többi megszállt államokban likvidált zsidók nincsenek olyan helyzetben, hogy egykori kormányaikat kritizálják.
Természetesen szükségesnek tartom a megemlékezést a holokauszt áldozatairól, de nagyban növelte volna az értékét, ha az önostorozás helyett, az érintett korban kialakult vis maior helyzet is a megemlékezés részét képezte volna.
Végül pedig, Elnök Úr záró gondolatát érintve, miszerint: „Az egymásnak megadott tisztelet lehet az a kulcs, ami kaput nyithat számunkra, hogy közös múltunk szégyenéből és fájdalmából is új világot formálhassunk", legnagyobb sajnálatomra el kell utasítanom ezt a megfogalmazást, mert a kollektív felelősség elvetéséhez hasonlóan, nem fogadhatom el a „közös múltunk szégyenét" sem! Szégyenkezzen (és bűnhődjön) az aki elkövetett elítélendő dolgokat, ugyanakkor legyünk büszkék azokra, akik emberhez méltóan cselekedtek kritikus (válságos) helyzetekben is.
Tisztelettel:
(
Prof. Dr. Bokor Imre
)
MJB elnök
nyugállományú mérnök ezredes,
az MTA hadtudományi doktora
P.S.: A zsidó és a roma holokauszt emléknapokhoz hasonlóan, javaslatot teszek egy olyan emléknap kijelölésére, amelyen a Kun Béla, J. B. Tito, Rákosi Mátyás, Kádár János, J. V. Sztalin és Ny. Sz. Hruscsov elvtársak vezérletével végrehajtott, magyar állampolgárok kitelepítésére, megkínzására, bebörtönzésére, munka-táboroztatására vagy likvidálására emlékeztetik az utókort!