Mozgalom Szépen emberül
w
"Tulajdonképpen négy kérdőmondatban s a rá adott négy válaszban összefoglalható mindaz, amit itt egész nap kerülgettünk, - s általában mostanában fejtegetünk. S szerintem - itt igazán csak akkor tud valami kezdődni, ha ezeket alapnak vesszük, elfogadjuk..
1. A./ -Mit is akarunk tulajdonképpen? B./ Tiszta, tisztességes, takarékosan tehetős életet, ahol az egészséges gyerekekből becsületes felnőtteket nevelhetünk, s a becsületben megöregedett méltóságban élhesse élete alkonyát.
2./ A./ - Hogyan akarjuk ezt elérni? B/ Ehhez mindenképpen rend kell, jó szervezés -világos, átlátható törvények, rendeletek országos, megyei, kistérségi, helyhatósági szinten egységet alkotva az igazságosság, kölcsönösség, méltányosság jegyében...
3./ A./ Milyen lehetősége, módja, alkalma van ebben részt venni egy egyénnek?
B/ Egy ember felnőtté válva át kell hogy vegye a felelősséget magáért, vagyis arra kell törekednie, hogy önmaga jó gazdájaként - testi, értelmi, érzelmi, szellemi adottságait fejlesztve, őrizve élje le azt az átlagosan 80 évet itt a Földön, ami megadatik egy embernek. Hazája jó polgára, nemzete jó gyermeke, családja jó tagja minőségekben van módja jót, szépet tenni, erényt gyűjteni a felelősségérzetből fakadó
kötelességtudattal tevékenykedve... Ki, melyik területen tesz a legtöbbet,
legértékesebbeket, az az egyéni adottságoktól függ.
4./ A./ Mit is kell s "szeretet" - szón érteni, amit ugye mint legszükségesebb dolgot emlegetünk?
B./ A szeretet annak a felelőssége, aki szeret - s nyilvánvaló, hogy ADNI szeretne annak, akit szeret. De mit? Hát természetesen olyat, amitől az még különb, még szebb-jobb lesz, hogy ő még jobban csodálhassa.... Én -- 30 évig tanárkodva - s kötelezően szeretve minden gyereket úgy fogalmaztam: "a szeretet a szükségeset megadó" --- vagyis nekem el kell döntenem, hogy szerintem - mire van szüksége annak a gyereknek, akivel éppen dolgom van... "Majomszeretettel" szeretni egy gyereket --- jogos megvetéssel gondolunk azokra a felnőttekre, akik így szeretik a gyerekeket...
Velem mindenesetre előfordult, hogy két tanítványom ugyanazt a dolgot cselekedte:
egyiket megdicsértem érte, mert azt gondoltam, arra van most szüksége, a másikat megszidtam, mint akinek most az szükséges./ Természetesen vigyázva, hogy ne hallja egyik a másikkal való beszélgetésem./ Nagyon érdekes dolog a jutalom a szeretetért… Kaphatsz rosszat is érte, kaphatsz jót is. Akár azonnal... De van, hogy egy hét vagy egy év múlva.
Egy volt tanítványom 10 év múlva köszönte meg, mert akkor értette meg igazán viselkedésem..."
KÁLLAI ESZTER ETELKA