19.512 - Bakk István: HOGYAN TOVÁBB MAGYARORSZÁG, 2006. OKTÓBER 23-A UTÁN?

Az Úr 2006. évének november 13. napján.
Bakk István
A szerző a Bakk Endre Kanonok
Alapítvány elnöke

Aki magyar velünk jön - kiáltották - és belevezették a fiatal és idős forradalmárokat a sortűzbe. 
A „szent forradalom" (XII. Piusz pápa kifejezése a magyar történelem drámai perceiben). XII. Piusz pápa a világnépeihez intézett, október végi szózatában nevezi a magyar nemzeti felkelést a kommunista diktatúra és az ateizmus sátáni világhatalom ellen - szent forradalomnak 1956. október 23-át.

Bakk István: HOGYAN TOVÁBB MAGYARORSZÁG, 2006. OKTÓBER 23-A UTÁN?
A megújulás alapelvei

Teljes életváltás következett el: nemcsak a változott időjárás hatott szellemi életünkre, hanem átalakulóban van minden talaj, melyre építettünk és az élet, mely az új talajba bocsátja gyökérzetét.
A harmadik évezred küszöbén túl az európai integráció folyamatában az újonnan felépülő modern Magyarország céljai között a „megújhodás alapelvei", a keresztény erkölcs és nemzeti demokrácia programja lehetne. Jól tudjuk, hogy ezekkel a programokkal visszaéltek és nekünk kell visszaadni e fogalmak „súlyát és erkölcsi tartalmát".
A meghatározás szerint: a demokrácia az összes erkölcsi, szellemi és anyagi javak igazságos és helyes felhasználása a társadalom javára. Azaz: a demokrácia nem rendszer-kérdés, mint a fasizmus és kommunizmus, a demokrácia életforma, az egyetlen életforma, amelyben élni lehet, amelyben csakugyan élni lehet. S ez a demokratikus életforma mindig függvénye a nemzetünk közösségi életének és érdekeinek: nem a számszerűség hatalmi demokráciája, melynek lényege és belső tartalma etikai beállítottsága; az összetartozások, a teljes életszolidaritásnak minden vonatkozásban kifejezője.

Meg kell azonban vallanunk, hogy ilyen értelmezésű demokráciára, mely az összes szellemi, erkölcsi és anyagi erő lehető legjobb kifejezését és a közjóra való kamatoztatását szolgálta volna, a magyar életben a múltban még nem volt példa. Ezért fontosnak tartjuk, hogy ezen állapotot a hazánkban élő kisebbségekkel és a határon kívül élő magyarság érdekeit figyelembe véve valósítsuk meg. 
Nem egy elfelejtett életformát kívánunk felújítani, hanem a fejlődés szükségszerű menetét segítjük. A demokratikus életformára nemzetünket rá kell vezetnünk, alkalmassá kell tennünk. 
Tehát lassú, közvéleményt, közgondolkodást átalakító, a szó legmodernebb értelmében vett nemzetnevelő munka követelményeivel állunk szemben. 
A demokrácia őszinte igénye új feladatokat érlel.
A cél: lehetővé tenni a legszélesebb néprétegek számára a közérdek megértését és azt, hogy ezt a közösségi életformát a maga belső ügyének tekintse és vallja.
A magasabb értelemben vett nemzetpedagógia a valóságos demokrácia igénylésében nyer értelmet – és szemünkben a legigazibb magyar demokrata, a legnagyobb magyar nevelő Széchenyi István. 
Nevelni magunkat és nevelni a társadalmunkat arra, hogy a legsúlyosabb feladatokat ebben az új életformában hordozni tudja.
A demokrácia nemzetpedagógia-elvvé lesz, azért, hogy népünket a civilizációs és lelki műveltség, a gazdasági erő, a politikai öntudat, a szellemi és erkölcsi magatartás minél magasabb szintjére emeljük, s népi közösségünket a szabadon, önkéntesen, fegyelmezetten és öntudatosan társulók nemzettársadalmává tehessük.
Mi szükséges ehhez mindezek előtt?

Világos látású, reális, jelszavaktól meg nem szédülő, példamutató emberek magatartása, a társadalmi és vagyoni előjogok helyett rátermettség, elhivatottság és a tehetség társadalomszervező érvényesülése: jellemkiválóság, erkölcsi erővel párosult tudás, több munkateljesítés és nagyobb áldozatkészség, igazibb és mélyebb felelősségtudat, mint a vezetésnek, a szabad és érdemszerű kiválasztódásnak meghatározói.

Lelki megújulás nélkül az új életforma puszta elképzelés marad.
A társadalom átalakulásához emberek kellenek, akiket az új nemzetnevelés alkalmassá tett erre a szerepre.
A teljes gondolkodás, a dolgoknak ösztönösen magyar nézése és az egyetemes magyar érdekeknek még oly biztos megérzése sem elegendő, mindezt csak helyes célkitűzés biztosítja. A gondolkodás, az ösztönös megérzés valóban reális értékké legyen, a cél érdekében helyes cselekvés szülessék, az elvek tettekké teljesedjenek, ahhoz az egyének helyes magatartása szükséges, az egyéni értéke és a köz szempontjából való hasznossága elsősorban erkölcsi mivoltán múlik. Ha tehát nem az erkölcsi megújulásból indulna ki a programunk, a tervezés pusztán az eszméinkkel való játék maradna.

Történelmi példákat emlegethetünk: a magyarság legnagyobb szellemi vezérei – Szent Istvántól a Zrínyiekig, Bethlen Gáborok, Széchenyi korán át napjainkig – valamennyien az evangéliumból élő emberek voltak, akik alkotásaikban a keresztény erkölcs kívánalmait valósították meg. Állást foglaltak a kereszténységnek életükben való vezető szerepe mellett, és ezzel kifejezésre juttatjuk, hogy nemzetünk igazi sorsvállalóinak azokat tekintjük, akikben ez a keresztény erkölcs élő valóság.
És mi ez a keresztény erkölcs?

A szeretetnek, a szolgálatnak, a hősiességnek, a türelemnek, az igazságosságnak, a helytállni és áldozni tudásnak egyetlen teljes formája. A mindennapi élet forgatagában, munkájában, változásaiban állandó, magasabb rendű értéket hordozó magatartás.

A jövő politikáját tehát formájában és szellemében egyaránt keresztényé kell tennünk, mert egyetlen rendszer sem nélkülözheti az egyéni felelősség és lelkiismeret értékesebb, tevőleges erőit, ezt pedig csakis a mélyen átérzett és cselekvéssé formált keresztény öntudattal lehet biztosítani.

Valljuk tehát, hogy csak a keresztény erkölcsi magatartású, nemzeti kultúrájú és demokratikus szervezésű, modern Magyarország válhat szervesen Európa részévé.
E megújhodás alapelveit hagyták nekünk örökül. E gondolatokkal készüljünk a 2006. év Karácsonyának megünneplésére.

Az Úr 2006. évének november 13. napján.
Bakk István
A szerző a Bakk Endre Kanonok
Alapítvány elnöke