MAGYAR JUSTITIA BIZOTTSÁG
AKTUÁLIS KÉRDÉSEK ÉS ÉSZREVÉTELEK
1.
VASÁRNAPI CSALÁDI PROGRAM ÉS VÁSÁRLÁSI STOP
Ha vasárnap zárva lesznek a nagy bevásárló helyek, akkor a kereskedelmi dolgozók hat nap alatt dolgozzák le az eddigi hét napot. A vásárlók egy jelentős része pedig munkaidejében fog „kisurranni", hogy „feltankoljon" vasárnapra. A nagy bevásárló objektumokban a vásárlási lehetőségeken kívül, sokak által látogatott filmszínházak, éttermek, gyermek játszótermek, cukrászdaféleségek, könyvbemutatók, valuta vételi-eladási helyek, különféle szervizek (óra, ékszer, cipő, ruha, stb., javítók), gyógyszertárak, bankok, stb., vannak, tehát jelentősen megnehezítené Harrach úr azoknak a dolgát, akik kvázi egy helyen (egy objektumban) és szabadidejükben rendezhetik ügyeiket. Merthogy: Ha a 40 m2 alatti kisüzletek nyitva lesznek, akkor x számú kisboltba kell lótni-futni azokért az árucikkekért, amelyet egy „füst" alatt, egy helyen is elintézhetne az állampolgár.
Ez a vasárnapi vásárlási stop meggondolatlan ötletnek minősül, és csupán arra jó, hogy (nem első elhamarkodott intézkedéshez hasonlóan) az embereket két ellentétes akaratú és véleményű táborra ossza meg. Ezen az alapon a tömegközlekedési eszközöket, az áram, a gáz és a víz-szolgáltatást is le kellene állítani, a mentőket, a rendőröket, a tűzoltókat és számos más foglalkozást űzőket is pihentetni kellene vasárnap. Vajon Harrach úrnak jelenleg ez a legnagyobb gondja? Úgy véli, hogy az emberek annyira együgyűek, hogy képtelenek programot szervezni maguknak? Központi intézkedésre szorulnak, hogy mit tegyenek vasárnap? Ki kényszeríti őket, hogy vásárolni menjenek, vagy ki akadályozza meg, hogy vasárnap (egész nap), ne üldögéljenek otthon, családi körben?
2.
DEMSZKY VISSZATÉRT
A sokszor beígért felelősségre vonás elmaradása, most bumerángként üt vissza (és egyre nagyobbat) a FIDESZ-KDNP kormányra. Az ellenzék vérszemet kapott! Nincsen olyan dolog, amint ne kritizálnának, ami miatt ne demonstrálnának, vagy amiért ne szidalmaznák hazánkat külföldön! Úgy felbátorodtak, úgy megjött a hangjuk és fenyegetőbb lett a viselkedésük, mint fiatal farkaskutyának, a hónapjai szaporodásával. Az a senkiházi Demszky is visszasompolygott és mikrofont ragadott egy tömegtüntetésen, aki több tízmilliárdot „tapsolt el" és senki sem kérdezte meg tőle, hogy mit teljesített abból, amit 1990-ben, a Magyar Hírlap hasábjain fizetett hirdetésben megígért a választópolgároknak! Vajon Demszky nem vonható felelősségre a semmittevésért, a milliárdos károkozásért, a nyilvános hazugságaiért, a bizonyított szabálysértéseiért, a semmi hasznot nem eredményező nagyszámú külföldi utazásaiért, a főváros elhanyagolásáért? A felelősségre vonás csak a kisstílű tolvajokra, randalírozókra, sikkasztókra vagy károkozókra terjed ki?
3.
SZOVJET EMLÉKMŰ
Mikor fogják áthelyezni egy történelmileg kevésbé exponált helyre a jogtalanul felépített, elavult címert és hazug feliratot tartalmazó szovjet emlékművet a Szabadság térről? Tallinnban nem teketóriáztak ennyit az észtek, pedig közelebb vannak az orosz medvéhez, mint mi! Csak nekünk kell figyelembe venni más államok (vagy vezetőik) érzékenységét?
4.
BISZKU
Mennyi idő kell még a Legfelsőbb Ügyészségnek Biszku mocskos múltjának a felderítésére? Meddig nézhetik még hülyének a közvéleményt? Nem kellene eltávolítani onnan néhány alvó, tehetetlen, alulképzett és/vagy az idő múlására játszó figurát?
5.
KÁRTÉRÍTÉS
Mikor kerül napirendre a szovjetek '56-os agressziója következtében, hazánkat jogosan megillető kártérítés kérdése? Jelcin elnök már 1992-ben megkövette a magyar népet, elismerte az agresszió tényét és kemény szavakkal elítélte a Szovjetunió barbár cselekedetét.
Hazánkra,- mint az 1914-ben és az 1941-ben kirobbant világháborúk egyik agresszorának minősített államra, minden kártérítésre kötelezettek közül, a legnagyobb anyagi terhet és területi (ezen belül a lakosság kirekesztését/kitelepítését érintő) megcsonkítást rótták ki! Amikor viszont mi voltunk szenvedő alanyai egy álságos, durva agressziónak, akkor minden hazai és nemzetközi (e kérdések rendezésében illetékes) szervezetek tagjai, úgy tesznek, mint a közismert hármas majomfigura, vagy a szaharai struccmadarak... Ez nem tipikus példája a kettős mérce alkalmazásának?
6.
OTROMBA VASOSZLOPOK
Kinek tetszik a rozsdamarta '56-os emlékműnek címkézett vasoszlop-csomó? Ideje lenne a városképet elcsúfító „szüleményt" rábízni a szemfüles vasgyűjtőkre! Ha majd az eltűntetés mellett döntenek az illetékesek, akkor előzőleg készítsenek szép színes fényképeket arról a förmedvényről azok számára, akik a szívükbe zárták ezt a korrodáló látványt, hadd tegyék a képét tiszta szobájuk „vörös" sarkába, a sarló és kalapács közelébe.
7.
I./ KISEMMIZETTEK ÉS REHABILITÁLÁSUK
Tisztelt Lázár János úr! Vajon meddig kell még várni a kisemmizetteknek, kb. hat évvel ezelőtt tett ígéretére, miszerint törvényt fognak alkotni sorsuk rendezésére, pontosabban a kárpótlás végrehajtására? Szégyen és gyalázat, hogy mintegy 24 év elteltével, semmi érdemi lépés nem történt a kisemmizettek rehabilitálására! Az idő könyörtelen múlásával többségük már azt sem fogja megélni, hogy napirendre tűzzék ezt a kérdést a parlamentben, és amelyet a csehek, a lengyelek, a szlovákok, a bolgárok, a románok és a balti államok,- már több mint húsz éve lerendeztek!
Lázár Úr! Ez nem minősül alkotmányos késésnek? Vagy felelőtlen ígérgetésnek?
8.
II./ KISEMMIZETTEK ÉS HASZONÉLVEZŐK
Kapcsolódva a 7. kérdéshez,- vajon a HM miért nem gondoskodik a koncepciós Sólyom perben kivégzett (mártír) tábornokok sírhelyének karbantartásáról és (Isten bocsá') megemlékezés szervezéséről? Hende Csaba úr ( mint igazságügyi államtitkár) betartotta a kivégzett Sólyom László altábornagy leányának (Sólyom Ildikónak) tett ígéretét, miszerint magából kikelve, emelt hangon kijelentette, ő az adófizetők pénzén őrködik, és amíg élni fog, addig egy fillér kárpótlást sem kapnak a mártír tábornok hozzátartozói (leánya és fia). Ezen az álláspontján akkor sem változtatott, amikor kiderült, hogy Sólyom altábornagyot összekeverte Pálffy György altábornaggyal.
A rendszerváltozás fintora, hogy Sólyom László AB elnök (csupán névrokona a kivégzett tábornoknak) Bata István és Janza Károly tábornokok után, betelepedett a kivégzett Sólyom altábornagy lakásába, és azt is elérte vagy eltűrte, hogy a mártír altábornagy nevére átkeresztelt utcát „visszakeresztelték" Eszter utcává.
Még a rendszerváltozás előtt történt, hogy a börtönből kiszabadult Sólyomné 1953-ban tudta meg, hogy özvegy lett, mert a férjét 1950-ben kivégezték, de Kistarcsán ezt a tényt nem tartották szükségesnek közölni vele. Felkereste egykori lakásukat, ahol Janza tábornokot találta S. L. monogramos pizsamában! Sólyomné „felment" Nezvál Ferenc igazságügyi miniszterhez és kérte, hogy adják vissza a lakását, meg az ingóságait. Nezvál miniszter (az igazság legfőbb őre) azt válaszolta Sólyomnénak, hogy a visszaadás nem lehetséges, hiszen: „ azok az elvtársak, akik birtokba vették a lakást, már megszokták az ott létet és az ott lévő tárgyakat"...
Vagyis,- Sólyomné ugyan azt kapta Nezváltól, amit később, leánya (Ildikó) Hendétől: S E M M I T ! Csupán Nezvál elvtárs udvariasabb (elvtársiasabb) volt anno dacumál, mint Hende úr, bár az utóbbi szava tartását Ildikó is tisztelettel emlegeti, egyre hidegebb (11-13 C0 ) bérlakásában, ahol a gázórát is jobban figyeli, mint Gyurcsány édesanyja, mert havi nyolcvanezer forint nyugdíjából naponta el kell döntenie, hogy főzésre, fűtésre vagy fürdésre használja a gázt. Természetesen még mindig jobb körülmények között éldegél, mint amikor apját és anyját elhurcolták otthonukból, őt pedig testvérével együtt egy kulák disznóóljában helyezték el, ahol még egy rozsdás gázóra sem volt. Janza Károly altábornagy (hat elemit végzett, esztergályos segéd), hasonló nevű és rendfokozatú fia, kvázi ezt a kérdést érintve (nyilatkozta Schubert Katalin „SZEMBENÉZNI A TÖRTÉNELEMMEL" c. (hazugságoktól és csúsztatásoktól hemzsegő) könyvében, hogy: „ ...vannak olyan emberek, akiknek a vágyaik meghaladják a képességeiket. ...Ezeknek az embereknek a szemében mi félelmetes veszélyt jelentettünk: értettük a szakmánkat és nem köptük le a múltunkat".
Bár az összehasonlítás nem könnyű, mégis megállapítható, hogy Sólyom Ildikó is értette a szakmáját, talán jobban, mint Janza elvtárs a sajátját, ezt mint egykori vizsgáztatója is állíthatom. Janza elvtárs nyilatkozatához még az is hozzáfűzhető, hogy nyugodtan leköphetné a múltját! Kivégzett tábornok lakásában lakni és ingóságait használni vastag arcbőr és különleges gyomor kellett! Király Béla,- Göncz „papa" vezérezredese is lakáshoz jutott (a kivégzett Beleznay István vezérőrnagy ingatlanja lett az övé), valamint Sólyom altbgy. hadiakadémiai parancsnoki helyét kapta meg, mert bajtársaira dehonesztáló kijelentéseket tett Farkas Mihály és a közvélemény előtt! Így jutottak egyes tábornokok lakáshoz vagy magasabb beosztásoshoz, és egy cseppet sem szégyellték vagy szégyellik magukat.
9.
HATÁSTANULMÁNY
Jó lenne megtudni, hogy készült-e hatástanulmány arról, hogy milyen haszonnal járt hazánknak a jól fizetett államtitkárok, helyettes államtitkárok, tanácsadók és szóvivők számának fokozatos feltupírozása? Nem kizárt, hogy világelsők lettünk ezen a területen(!), ami a létszámukat illeti. Megítélésünk szerint - nem ártana -, egy személyi minősítési rendszer (vizsgálat, felmérés, értékelés) bevezetése, mert ennek hiányában gyakran előfordul, hogy egy adott személy éveken át improduktív munkát végez, elkényelmeskedik, vagy kiskirályoskodik.
„Maszek" felméréseink szerint (a teljességre való törekvés igénye nélkül) jó néhány személy „hideg vízre" valót sem érdemelne meg több éves improduktív munkájáért, ide sorolhatnánk Deutsch Tamást, Pinté Sándort, Lázár Jánost, Hende Csabát. Börtönt érdemelne: Gyurcsány Ferenc, Demszky Gábor, Gergényi Péter, Tabajdi Csaba, Kuncze Gábor, Szanyi Tibor, Mesterházy Attila, Lendvai Ildikó, Göncz Kinga, Lévai Katalin. Hordószónoki posztra valók: Kunhalmi Ágnes, Vadai Ágnes, Tóbiás József, Gőgös Zoltán, Schiffer András, Bajnai Gordon, Szél Bernadett, stb., stb.
Összegezve: itt nem arról van szó, hogy az érintett személyek szimpatikusak vagy unszimpatikusak egyeseknek, illetve (netán) elfogultak vagyunk velük szemben, hanem arról, hogy abban a felelős posztban, amit betöltenek nem képesek az elvárható eredményt produkálni. Nem tehetnek róla, elvállalták a megbízást, majd el is hitték magukról, hogy néhány hónap vagy év elteltével, uralják azt a számukra ismeretlen területet, és képesek jobbítani, korszerűsíteni, hatékonyabbá tenni, ami még azoknak is nehézséget okoz, akik azt tanulták, hosszú éveken vagy évtizedeken át művelték. Így járt a honvédelmi tárca vezetőjeként Für Lajos, Keleti György, Szabó János, Juhász Ferenc, Szekeres Imre és jelenleg Hende Csaba is. Elfogulatlan osztályzatként mindannyian elégtelent kapnának. Szabó, Juhász és Szekeres pedig még azt sem, mert a vizsgabizottság nem is fogadná őket. De nem kell elkeseredniük, mert más területeken sem rózsásabb a helyzet, csupán egyet megemlítve, Horváth Ágnes minisztersége kész „Isten csapása" volt az egészségügyre. Rejtély, hogy hogyan kaphatott diplomát, de vitathatatlan, hogy szakmai magnyilvánulása gyengébb volt, mint egy kezdő ápolónőé! Sokak nyúlhattak a hóna alá, hogy közel egy évig birtokolta a miniszterséget, bár igaz, hogy elődje Molnár Lajos sem sokat értett az egészségügyhöz.
Mindezek után - talán – jogosnak tekinthető az a javaslatunk, hogy az egyes fontosabb beosztásban lévő hatástanulmány (szerű) vizsgálatára szükség lenne.
Máig is érthetetlen, hogy a munkaalkalmassági (orvosi) vizsgálatokat miért nem terjesztik ki a politikusokra is, hiszen az emberiség történelme igazolja, hogy császárok, cárok, királyok, miniszterek, hadvezérek tömegéről derült ki, hogy súlyos pszichiátriai betegségben szenvedtek, és hibás (torz, rossz, indokolatlan, elhamarkodott/megkésett, átgondolatlan vagy tudatosan káros) intézkedéseik (utasításaik, parancsaik, törvényeik, stb.,) következtében emberek százai, ezrei, százezrei vagy milliói szenvedtek és/vagy haltak meg, nem természetes halállal. Behtyerev (a világhírű orosz-szovjet pszichiáter), a róla elnevezett Behtyerev kór felfedezője például, már 1923-ban megállapította, hogy Sztalin paranoiás. Halálával igazolta a diagnózisa helyességét. ugyanis 1927-ben Sztalin parancsára meggyilkolták...
A tévedhetetlenségünket elismerve, érdeklődéssel várjuk azoknak a jelentkezését, akik ellenvéleményt nyilvánítanak a felsoroltak javára, és konkrét bizonyítékokkal rukkolnak elő: hogy pl. Demszky mit alkotott főpolgármesteri regnálása során, vagy teljesült-e Pintér ígérete, hogy egy hét alatt (vagy tíz nap alatt) rendet teremt a közbiztonság területén.
10.
Végezetül néhány olyan, „eretnek (is) minősíthető" kérdés felvetése következik, hogy mikor fogják megvonni egyesektől a hazugságért, csalásér, ügyeskedésért, szélhámoskodásért, kapott (szerzett) rendfokozatokat, kitüntetéseket vagy egyéb juttatásokat, mivel ezek sértik azokat, akik tisztességes munkával, tanulással és áldozatvállalással érdemelték ki azt, amit sokan „ajándékba" kaptak.
Angliában, Lengyelországban, Romániában és számos más államban, már évek óta alkalmazzák a jogtalanul kapott különféle elismerések visszavételét, még posztumusz (vagy posthumusz, post mortem) esetben is! Érthetetlen például, hogy Göncz Árpád miért adományozta Kárpáti Ferenc (egykori főkomisszárnak) az egyik legnagyobb köztársasági kitűntetést, vagy miért léptette elő a háromszoros dezertőr, spicli, hazug, szélhámos Király Bélát vezérezredessé?
Kérdések sokaságát lehetne még feltenni, de talán a csökkentett keretre könnyebben és gyorsabban válaszolhatnak az illetékesek, valamint gyorsabban és hatékonyabban intézkedhetnek a problémák megoldására.
Közreadta:
(
MJB elnök