2015. február 24., kedd

19.982 - ​Bartha Szabó József: ​A kormány mikortól hozza vissza a korkedvezményes nyugdíjazás lehetőségét?

Vádak és védelmek
​​
A kormány mikortól hozza vissza a korkedvezményes nyugdíjazás lehetőségét? 
Milyen intézkedéseket kíván tenni a kormány a Norvég Civil Alap-ügyhöz hasonló külföldi befolyásszerzéssel járó esetek jövőbeni megelőzése érdekében? 
Miért ködösít a kormány a szabadkereskedelmi megállapodások ügyében? 
Ki mikor érezheti a pénztárcáján a devizahitelek forintosításából eredő törlesztőrészlet-csökkenést?
2015. február 24. 10:11

Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze". /Patriae fumus igni alieno luculentior./

Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Az viszont biztos: énekes madár mindkettő. Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva- udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat tallózunk.

A kormány mikortól hozza vissza a korkedvezményes nyugdíjazás lehetőségét?



GÚR NÁNDOR, (MSZP): - A korkedvezményes nyugdíj, mint tudjuk, 2014. december 31-ével megszűnt. Ez az intézményrendszer gyakorlatilag meghalt, január 1-jétől nem lehet korkedvezmény-jogosultságot szerezni, hiába dolgoznak az emberek olyan munkakörülmények között, olyan munkaviszonyban, ami erre alapot adna. Ezt a kedvezményt önök lenullázták, Több tízezer embert fosztottak meg ettől a lehetőségtől, minden józan gondolkodással ellentétesen, hiszen ezek az emberek alapvetően egészségkárosító munkahelyeken végezték a munkatevékenységüket.

- Mi van ezeknek az embereknek a fejében, amikor ez megtörténik velük? Rettegnek. Rettegnek, mert ha 55-60 évesen nem tudnak több jogszerző időt, kedvezményt szerezni, akkor azzal kell szembenézniük, hogy ha elveszítik a munkahelyüket, a munkalehetőségüket, akkor a nyugdíj időszakáig csak senyvedni fognak, és a nyugdíj elérhetetlenné válik számukra. Aki egy picit is ismeri a munkaerőpiacot, az tudja, hogy nem az 50, 55 vagy 60 év feletti emberek azok, akik újra el tudnak helyezkedni a munkaerőpiacon.

- De van ennek a fiatalabb korosztály felé is üzenete, hiszen azt a jogintézményt, amely évtizedeken keresztül működött és jogszerző időt adhatott, ami alapján jogszerző időt szerezhetett a munkavállaló, önök egy lendülettel kilúgozták, kimosták. Nincs ilyen értelemben jogbiztonság. Az ő számukra az az üzenet: ha van munka, akkor van értelme azon gondolkodni, hogy itthon éljék le az életüket, ha nincs munka, akkor keressék a megélhetésüket külföldön. Megalapozottan támasztják mindezt alá, hogy már nem 500, hanem 600 ezerről emberről beszélünk, és joggal. Végül is tehát nem tehetek mást, csak és annyit kérdezek, de azt kérem ne hadovázzon összevissza, a kérdésre válaszoljon:

- Mikor vizsgálják felül ezt a hibás döntésüket?

- Mikor változtatják meg, mikor lesz újra jogszerző lehetőség, korkedvezmény-szerzési lehetőség ezen emberek számára?

TÁLLAI ANDRÁS, (nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár): - Képviselő Úr! A korkedvezményes nyugdíjrendszer megszüntetésével kapcsolatos meghatározó lépéseket éppen önök, a Magyar Szocialista Párt kezdte meg, mégpedig 2006-ban, amikor hatályon kívül helyezték a kedvezményre jogosító munkaköri jegyzéket, és a korkedvezmény finanszírozásának terheit részben a munkáltatókra hárították. Tehát, hiába mosolyog most rajta a képviselő úr, önök is fölismerték, hogy Magyarország nyugdíjrendszere egyre inkább fenntarthatatlanná vált, aminek egyik oka volt, hogy sok olyan tapasztalt és életerős ember ment idő előtt nyugdíjba, aki még nem érte el a nyugdíjkorhatárt, akinek még helye lett volna az aktív munkavállalók között. Vagy kérdezem önt, képviselő úr: egyetért azzal, hogy 36-38 éves emberek mennek nyugdíjba, és másnaptól újra dolgoznak, ne adj' Isten, ugyanabban a munkakörben, és a nyugdíjukat is fölveszik, emellett pedig a munkaerőpiacon mástól elveszik a munkalehetőséget? Ön egyetért ezzel? Egyetért, úgy látom.

- Képviselő Úr! A korkedvezmény 2012. január 1-je óta valóban nem a nyugdíjrendszer része, tekintettel arra, hogy fő szabályként csak a nyugdíjkorhatár betöltésétől lehet öregségi nyugdíjat megállapítani. Kivételként öregségi teljes nyugdíjra életkortól függetlenül továbbra is jogosultak a legalább 40 év jogosultsági idővel rendelkező nők. A korhatár előtti nyugdíjak, így a korkedvezményes nyugdíjak is 2012-től korhatár előtti ellátássá alakultak, a szabályok változtatásával a kormány célja az volt, hogy a munkavállalók az öregségi nyugdíjkorhatárig minél nagyobb számban dolgozzanak, szűnjön meg a munka világából történő idő előtti kivonulás.

- Amit a fiatalok munkavállalási lehetőségeivel kapcsolatban mondott, összemérve az idősebb munkavállalók foglalkoztatási lehetőségeivel, szeretném elmondani: a kormány többféle eszközzel segíti, támogatja a 15-24 év közötti fiatalok munkába állását. Erre a kormány több komoly lépést tett, ilyen az első munkahely garanciaprogram, vagy az ifjúsági garanciaprogram, ami fokozatosan kerül bevezetésre. A munkanélküliségi rátájuk 18,3 százalék, ez 6,8 százalékkal csökkent 2010 azonos időszakához képeset. Most 273 ezren állnak munkában, ami 24,6 százalékos foglalkoztatást jelent.

- Képviselő Úr! Szeretném hangsúlyozni: a korkedvezményes ellátásban részesülő mintegy 10 ezer fő továbbra is megkapja a neki megállapított juttatást, nem veszik el a megszerzett jogosultságát sem. Ugyanis a kedvezmény korhatár előtti ellátás formájában, időkorlát nélkül továbbra is igénybe vehető, amit ön is nagyon jól tud. És azt is bizonyára tudja, hogy a versenyszféra és a kormány állandó konzultációs fóruma 2014. december 29-én megállapodást kötött arról, hogy felülvizsgálják a nagymértékű fizikai vagy pszichés megterhelést okozó munkakörülmények között dolgozó munkavállalók helyzetének javításáról szóló programot, lehetőséget. Munkabizottság megalakulásával a kormányzat, illetve a versenyszféra képviselői megkezdték e munkát.

GÚR NÁNDOR: - Államtitkát Úr! Mesélje ezt majd a paksi primer szektorban dolgozó embereknek, mesélje el majd a fiataloknak, azoknak, akik külföldön mintegy 350 ezren gazdasági menekültként kell élni az életüket. Mesélje el nekik, ne itt próbálja ezt elhitetni velünk. Míg az Orbán-kormány, hitem szerint, parazita módon él az emberek nyakán, másik oldalról azt a tevékenységet folytatja, hogy sajátjaiknak, pereputtyuknak, a haverjaiknak a gazdagodását szolgálja, addig ebben az országban rengeteg ember nyomorog. Beszéljen Vida Ildikóval! Beszéljen a NAV-osokkal! 4,3 millió, személyi jövedelemadót fizető emberből 2,2 millió a létminimum alatt él. Önök elveszik még az egészségkárosító munkahelyek kedvezményeit is az emberektől. Szégyen, amit csinálnak! A válaszát nem tudom elfogadni, és azt kérem önöktől, hogy ne hazudjanak, ne engedjenek senkinek lopni, csalni, hazudni. Nem! Arra törekedjenek, hogy az emberek érdekét szolgálják, úgy kormányozzanak. Önök nem ezt teszik! 


A képviselő úr nem az Országgyűlés viszont az államtitkári választ 98 igen szavazattal, 27 nem ellenében, tartózkodások nélkül elfogadta.

Milyen intézkedéseket kíván tenni a kormány a Norvég Civil Alap-ügyhöz hasonló külföldi befolyásszerzéssel járó esetek jövőbeni megelőzése érdekében?

VOLNER JÁNOS,(Jobbik): - Miniszter Úr! Nagyon régóta tisztában vagyunk már azzal, hogy a magyar baloldal külföldi pénzekből él, külföldi pénzekből folytat politikai tevékenységet, külföldi pénzekből kampányol. Ezt egyébként nem változtatja meg az sem, ha a baloldali képviselőtársak üvöltözve hallgatják végig a beszédemet, engem sem fog őszintén szólva különösebben zavarni. Akkor, amikor a sajtóban arról olvastunk, hogy a Norvég Civil Alap körül kormányzati ellenőrzési tevékenység bontakozott ki, bevallom őszintén, először nem tudtuk, hogy ennek vajon mi lehet az alapja, aztán később megismertük a tényeket. Kiderült a kormányzati vizsgálatból, hogy egy, az LMP-hez köthető, szűk szerveződés, az Ökotárs Alapítvány részesedik azokból a pénzekből, melyeket a Norvég Civil Alap oszt a részükre, és ilyen módon több mint 500 millió forint került be gyakorlatilag az LMP-hez köthető pártalapítvány formájába és az LMP-hez köthető magánszemélyekhez.

- Látható az is, hogy egyértelmű és kimutatható személyes kapcsolat volt 55 esetből 21 esetben, amit a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal azonnal meg tudott állapítani; olyan, a baloldalhoz és az LMP-hez köthető személyiségek részesedtek vagy bírálóként, vagy kedvezményezettként ezekből a pénzekből, mint Kaufer Virág, Foltányi Zsuzsa, Móra Veronika vagy az azóta a LMP-ből a PM-be távozott Szabó Timea, vagy éppen egy MSZP-s képviselő is kapott ebből a pénzből: Matiszlovicsné Horváth Évának hívják.

- Miniszter Úr! A Norvég Alap bőkezűen támogatott olyan liberális célokat szolgáló politikai szerveződéseket is, mint a Roma Sajtóközpont vagy éppen a magát függetlennek ábrázoló diákszervezet, a Hallgatói Hálózat, vagy éppen a szintén liberálisként megismert Humán Platform szerveződés. A kormányzati ellenőrzés 63 vizsgált projektből 61 esetben tárt fel egyértelmű szabálytalanságot: hűtlen kezelés, költségvetési csalás, jogosulatlan pénzügyi tevékenység szerepel a megállapítás tényei között.  Emlékeztetni szeretném a miniszter urat, hogy mi voltunk az a párt, aki nyilvánossá tette a családtagok vagyonnyilatkozatát a képviselőknél, és mi voltunk azok, akik minden esetben követeltük a kormánytól azt, hogy óvja meg Magyarország szuverenitását a külföldi befolyásszerzési kísérletektől, és nagyon keményen hasson oda annak érdekében, hogy ilyenek ne fordulhassanak elő. Kérdezem  ezért:

- Mit tettek önök az elmúlt időszakban azért, hogy más államok a magyar belpolitikát ne befolyásolják?

LÁZÁR JÁNOS, (Miniszterelnökséget vezető miniszter): - Képviselő Úr! Hadd hívjam fel arra a figyelmét, hogy Magyarországon az elmúlt 25 évben a modern demokráciában kifejezetten fontos alapértéknek tekintjük a magyar civil társadalom működését, és ebben a parlamenti pártok között teljes konszenzus alakult ki az elmúlt időszakban. 80 ezer magyar civil szervezet működik, amire a választópolgárok is áldoznak, hiszen személyi jövedelemadójuk 1 százalékával támogathatják ezeket a civil szervezeteket. Ezenkívül 2015-ben a magyar kormány, illetve a törvényhozás a költségvetésen keresztül 5,6 milliárd forintot juttat majd a Nemzeti Együttműködési Alap segítségével a civileknek. Tehát Magyarországon a civil szféra, a civil élet és mindaz a munka, amit végeznek helyi vagy országos közösségekben, kiemelt érték mindannyiunk számára. Ezért kell a kérdéssel körültekintően foglalkoznunk, azonban kellő alapossággal és kellő figyelemmel. Olyan ítéletet, amely elhamarkodott lenne, nem hozhatunk, hiszen  veszélyeztethetné a civil szféra iránti bizalmat, ugyanakkor vannak aggodalomra okot adó jelenségek is.

- Kezdjük talán az átláthatósággal! Az Amerikai Egyesült Államok Brüsszelbe delegált nagykövete nem olyan régen azt mondta, hogy a transzparencia nem egy egyirányú utca, ahol csak a kormányoknak szükséges világossá tenni a céljaikat, mindkét irányban működnie kell a transzparenciának. A kritikáknak transzparensnek kell lenni, különös tekintettel az NGO-kra, civilekre abban a tekintetben, hogy hogyan finanszírozzák őket. Meglepetéssel tapasztalja a Brüsszelbe akkreditált amerikai nagykövet, hogy Európában milyen kis mértékű a civil szervezetek, NGO-k transzparenciája a tekintetben, hogy kik finanszírozzák őket. Utal rá, hogy az Amerikai Egyesült Államokban minden civil szervezet finanszírozója köteles nyilvánosságra hozni a támogatást és maga a civil szervezet is.

- Ami a vagyonnyilatkozatokat illeti, a kormány álláspontja a következő: Magyarországon mindenkinek vagyonnyilatkozatot kell tennie a következő időszakban, aki döntést hoz vagy döntés befolyásolására alkalmas pozícióban van. Az a véleményünk, hogy a civil szervezetek képesek döntéseket befolyásolni akár helyi vagy országos szinten, ezért szigorúan el kell számolniuk azzal, hogy kitől kapták a támogatást, ezt nyilvánosságra kell hozniuk. A civil szervezetekre is vonatkoznia kell az átláthatóságnak a vezetők vagyoni viszonyait illetően is. Ha politikai pártoknak, politikusoknak el kell számolni a vagyonukkal, állami támogatásokkal, civilektől vagy magánszemélyektől kapott támogatásokkal, akkor elvárható, hogy az egyébként politikai döntések befolyásolására alkalmas csoportok, civil szervezetek elszámoljanak tételesen, hozzák nyilvánosságra, hogy kitől kapják a pénzt.

- Képviselő Úr! Hadd hívjam fel a figyelmét egy megdöbbentő esetre, hogy ne csak a norvég ügyről legyen szó. Néhány nappal ezelőtt három év börtönre ítélte és három évre eltiltotta a közügyektől a Debreceni Törvényszék azt a Zsák Ferencet, aki a Tiszántúli Természetvédők Társulata nevében először 30, majd 200 millió forintot kért a győri Auditól annak érdekében, hogy a környezethasználati engedélyt visszavonja. Az eljárás folyamán, amelyben titkos eszközöket is bevetett a rendőrség, 72 millió forintos részletet kért három napon belül annak érdekében Zsák Ferenc, hogy a felülvizsgálati kérelmet visszavonja. Amikor az Audi megígérte neki, hogy fizet, bizonyítva, hogy miről van szó, visszavonta a felülvizsgálati kérelmet, és ezek után indult meg a rendőrségi ügy.

- Képviselő Úr! Azt hiszem, amit a Kehi tapasztalt a Norvég Alapot kezelő magyar civileknél - és ez a megjegyzés nem a norvég kormányra és nem a norvég kormány magyarországi szándékaira vagy terveire vonatkozik -, vagy amit néhány környezetvédelmi ügynél tapasztaltunk, vagy amit a civil szervezetek néhányának működésénél tapasztalunk, az mindannyiunkat megerősíthet abban, hogy a civil szervezeteknek és mindenkinek, aki Magyarországon döntéseket képes befolyásolni, el kell számolnia, hogy kitől kapja a pénzt, és el kell számolni a személyes vagyonával is.

VOLNER JÁNOS:- Miniszter Úr! Többször felhívtuk már a kormány figyelmét, sőt törvényjavaslatot nyújtottunk be önöknek arra vonatkozóan, hogy a hasonló külföldi kampánypénzeknek vegye elejét az Országgyűlés törvényi erővel. Márpedig ebben az esetben is kimutatható, hogy 63 esetből 61 esetben szabálytalanságot tartalmazott a különböző elbírálási módszerek alkalmazása, és teljesen egyértelmű volt az MSZP-hez, a PM-hez vagy éppen az LMP-hez kötődő politikusok személyes érintettsége egy olyan ügyben, amikor külföldről 500 millió forintot osztottak szét ezek között az emberek között. Amíg a kormányoldal nem rendezi törvényi erővel ezt a kérdést, addig nem áll módomban elfogadni a választ.

A képviselő úr, az Országgyűlés viszont a miniszteri választ 106 igen, 11 nem szavazat és 4 tartózkodás kíséretében elfogadta.

Miért ködösít a kormány a szabadkereskedelmi megállapodások ügyében?

SCHMUCK ERZSÉBET, (LMP): - Államtitkár Úr! Az Európai Unió 2014. szeptember 26-án bejelentette az átfogó gazdasági és kereskedelmi egyezmény, CETA, megkötését Kanadával. Ebben a nagy horderejű szabadkereskedelmi egyezményben, hasonlóan a készülő USA-EU szabadkereskedelmi egyezményhez, megtaláljuk a befektető állam vitarendezési mechanizmusát. Ez megnyithatja az utat Kanada, az EU és az uniós tagállamok elleni vállalati peres eljárások előtt, és mélyen alááshatja az állampolgárok és a környezet védelme érdekében tett erőfeszítéseket. Ez a vitarendezési mechanizmus lehetőséget ad a külföldi vállalatoknak arra, hogy nemzetközi választott-bíróságokon pereljék az országokat, ha azok olyan szabályokat hoznak, amelyek a profitjukat veszélyeztetik. A Kanada és az EU között bejelentett szabadkereskedelmi egyezmény az Unió gazdagabb országainak is kockázatot jelent, de tragikus következményekkel járhat Magyarország számára.

- A szabadkereskedelmi egyezmények jellemzően az erős gazdaságoknak kedveznek, míg a gyengébb országokban munkahelyek szűnnek meg, a helyben termelt hasznot külföldre viszik. Veszélybe kerülhetnek a magyar vállalatok és gazdák piacai, meggyengülhetnek az emberek egészségét, a természetet védő jogszabályok. Hogy csak egyetlen példát említsek: ha a CETA hatályba lép, kanadai befektetők rákényszeríthetik a román kormányra a cianidos technológiájú verespataki aranybánya engedélyezését. Azt már tudjuk, hogy az USA-EU szabadkereskedelmi egyezményt zárt ajtók mögött, titkosan készítik elő, de sajnos hasonlóan jártak el a szeptemberben bejelentett Kanada-EU szabadkereskedelmi egyezménnyel is. Államtitkár Úr!

- Hogyan fordulhatott elő, hogy önök részt vettek a CETA előkészítésében, de a magyar parlamenttel, a magyar emberekkel semmilyen információt nem osztottak meg az egyezmény részleteiről?

- Kész-e a magyar kormány arra, hogy elutasítsa a CETA ratifikálását?

MAGYAR LEVENTE, (külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár): - Örvendetesnek tartjuk, hogy őrködik a magyar külkereskedelmi, külgazdasági érdekek védelme felett, azonban szeretném megnyugtatni a képviselő asszonyt és az LMP képviselőcsoportját: a kormány, ahogyan azt az elmúlt hetek diplomáciai eseményei is mutatták, kérlelhetetlen és kompromisszummentes következetességgel képviseli ezeket az érdekeket, akár diplomáciai konfliktusok felvállalása árán is. Intenzív vitát folytattunk a szabadkereskedelmi megállapodásokról, és számos alkalommal tényekkel támasztottuk alá azon álláspontunkat, hogy a magyar embereknek, a magyar vállalkozóknak, a magyar gazdaságnak a legkisebb, a legkevesebb félnivalója sincs a megkötött vagy éppen a megkötés, tárgyalás alatt álló szabadkereskedelmi megállapodásoktól. Ennek pedig három fő oka van a számokon túl. Magyarországnak ugyanis olyan kormánya van, amely akár a ratifikáció fázisában is hajlandó megállítani ezeket a szabadkereskedelmi megállapodásokat, ha azok nincsenek tökéletes összhangban a magyar vállalkozások, a magyar gazdaság, a magyar társadalom érdekeivel.

- Képviselő Asszony! Szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy Magyarország intenzíven részt vett, illetve részt vesz ezeknek a szabadkereskedelmi tárgyalásoknak az előkészítésében, és már az előkészítés fázisában tud arról gondoskodni, hogy a magyar érdekek kompromisszummentesen megjelenjenek ezekben a megállapodásokban. Szeretném tájékoztatni arról, hogy tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikkére, a kereskedelempolitika keretében sorra kerülő tárgyalásokhoz az Európai Bizottság a Tanácstól kap felhatalmazást és iránymutatást a tárgyalások során képviselendő álláspontra, ilyen módon Magyarország már ebben a fázisban is ki tudja nyilvánítani álláspontját.

- Képviselő Asszony! Az EU és Kanada között létrehozott átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás szövegtervezete még a tárgyalások lezárásának bejelentésekor, vagyis 2014. szeptember 26-án megtartott EU-kanadai csúcstalálkozó alkalmával elérhetővé vált a Bizottság honlapján. Tekintettel arra, hogy a megállapodás közel 1500 oldalas teljes szövege elérhető, nem állítható, hogy semmilyen információ nem áll rendelkezésre a megállapodás részleteiről. Hozzátenném: a CETA-tárgyalások még 2009 májusában kezdődtek meg, amelyről a Bizottság rendszeresen, különböző fórumokon, többek között az EP-ben is beszámolt, valamint a weblapon is közzétett különböző tájékoztatókat. El kellett volna olvasni!

- Képviselő Asszony! A kormány meggyőződése, hogy a magyar gazdaság van olyan erős, van olyan állapotban, van olyan felkészültségi fokon, hogy megállja a versenyt a világ akár legigényesebb, legnagyobb versenyt támasztó piacain is, ebben mi szilárdan hiszünk, és ezt a számok is alátámasztják. Az előterjesztendő megállapodás részleteit megismerve és azokat mérlegelve a magyar parlamentnek valóban felelősségteljesen kell majd döntenie a CETA ratifikációját illetően. A magyar kormány, ahogyan jeleztem, kész akár a ratifikáció blokkolására, amennyiben az egyezmény nem esik egybe tökéletesen a magyar érdekekkel.

SCHMUCK ERZSÉBET: - Államtitkár Úr! Óriási önbizalom kell ahhoz, hogy azt mondjuk, hogy a magyar gazdaság a nagy nemzetközi szabadkereskedelmi versenyben megállja a helyét, és győztesen fog kikerülni. A másik, amit szeretnék hangsúlyozni: az LMP nem a magyar kormány külgazdasági érdekein kíván őrködni, hanem a magyar emberek érdekeit tartja szem előtt.

- Államtitkár Úr! Ön állítja: intenzíven részt vettek az előkészítésben, de akkor fölöttébb érdekes, hogy ugyanúgy titkolóztak, mint ahogy az Európai Bizottság. Óriási nemzetközi kampánynak kellett kibontakozni ahhoz, hogy az USA és az EU között készülő szabadkereskedelmi egyezményről valamit megtudjanak az emberek. Nem tudom elfogadni a választ, és nem értünk egyet azzal, ahogy titokban, az emberek feje fölött kívánják ezeket az egyezményeket elfogadni.

A képviselő  asszony nem, az Országgyűlés viszont az államtitkári választ 106 igen szavazattal, 25 nem ellenében, 1 tartózkodás kíséretében elfogadta.

Ki mikor érezheti a pénztárcáján a devizahitelek forintosításából eredő törlesztőrészlet-csökkenést?

HADHÁZY SÁNDOR, (Fidesz): - Államtitkár Úr! A Fidesz-KDNP-frakciószövetség és a magyar kormány 2010 óta dolgozik azon, hogy a devizahitelekkel rendelkező állampolgárok életét megkönnyítse, ezeket a hitelkonstrukciókat kivezesse a piacról. A végtörlesztés, az árfolyamgát és a Nemzeti Eszközkezelő intézményének bevezetését követően a parlament tavaly nyáron a Kúria jogegységi határozatban rögzített elveit emelte jogszabályi szintre, vagyis a Kúria jogértelmezése általános érvényűvé, mindenki számára kötelezővé vált. A jogegységi törvény mentesítette a devizahiteleseket a perindítás alól, és a bankokat kötelezte arra, hogy elszámoljanak az adósokkal az árfolyamrés és az egyoldalú szerződésmódosítások alkalmazásával tisztességtelenül beszedett túlfizetésekkel. Az elszámolást az elszámolási törvény szigorú határidőhöz köti, mely biztosítja az elszámolások gyors lebonyolítását.

Az elszámolással egyidejűleg a forintosítási törvény az állampolgárok számára legkiszolgáltatottabb, legérzékenyebb területen, a lakhatás vonatkozásában a jelzáloghitelek esetén kötelezővé teszi a forintosítást. Ez az átváltási árfolyamot svájci frank esetében 256 forint 47 fillérben, az eurónál 308 forint 97 fillérben, a japán jennél pedig 2,163 forintban határozta meg. A svájci jegybank azon döntése, miszerint nem védi tovább a frank árfolyamát a felértékelődés ellen, különösen időszerűvé teszi a kérdést:

- Milyen ütemezés alapján történik a bankok elszámoltatása és a forintosítás?

- Milyen menetrend alapján forintosítják a közel 500 ezer érintett hitelszerződést?

- Mikortól törleszt kevesebbet egy átlagos devizahiteles?

Dr RÉPÁSSY RÓBERT, (igazságügyi minisztériumi államtitkár): - Képviselő Úr! A forintosítási törvény tulajdonképpen az elszámolási törvényben foglalt intézkedések folytatása, azzal a különbséggel, hogy a forintosítási törvény nem a Kúria jogegységi döntésében foglalt elveket emelte törvényi szintre, hanem az elszámolási törvényben foglalt elszámolást követően a legkiszolgáltatottabb, legszenzitívebb fogyasztói kör esetében megszüntette az árfolyam-ingadozásból eredő bizonytalanságot, kiszámítható, kedvező feltételeket biztosított a tartozás további visszafizetése során. Hozzávetőlegesen 500 ezer család tartozik ebbe a körbe.

- A törvény rendelkezése szerint a 2015-ben fizetendő törlesztőrészleteket már a törvényben meghatározott árfolyamon kell forintra váltani. Az első csökkenés tehát már a januári törlesztőrészletben megmutatkozott. Az elszámolás és a forintosítás fordulónapja egységesen 2015. február 1-je volt. Az elszámolás és a forintosítás jelentős számú szerződést érint, a szerződésmódosulásokat a pénzügyi intézmények nem tudták volna egy nap alatt elkészíteni. Erre tekintettel az elszámolási törvény határidőt állapít az elszámolás megküldésére vonatkozóan, amelyhez kapcsolódik a forintosítással kapcsolatos tájékoztató is, hiszen egyszerre fog értesülni a fogyasztó az elszámolási kötelezettség teljesítéséhez kapcsolódó túlfizetéséről, valamint a jelzáloggal biztosított deviza- és devizaalapú kölcsönszerződések esetén a tartozás forintra átváltásáról. A januári törlesztőrészlet-csökkenés tehát kizárólag az árfolyam rögzítéséből adódik, az elszámolás és a forintosítás miatt keletkező törlesztőrészlet-csökkenés fő szabály szerint a 2015 májusában esedékes törlesztőrészlet megállapításától kezdődően fog jelentkezni. Természetesen a februártól májusig terjedő időszakra vonatkozóan már csak a csökkentett törlesztőrészleteket számolhatja el a pénzügyi intézmény, így ezen időszakra vonatkozóan a bankok el fognak számolni az ügyfeleikkel.

- A törlesztőrészletek csökkenését számos tényező befolyásolhatja, így az, hogy milyen összegű hitelt vett fel a fogyasztó, mikor vette fel a hitelt, mi annak a futamideje; volt-e közben elmaradás, érintette-e a hitelt bármilyen adósmentő csomag, pénzügyi intézmény által adott kedvezmény, és ha igen, milyen mértékben; milyen módon élt a pénzügyi intézet az egyoldalú kamat-, díj- és költségemelés lehetőségével, mikor, milyen gyakran, milyen mértékben; végül pedig, hogy mekkora árfolyamrést alkalmazott a pénzügyi intézmény. A jegybank adatai alapján a teljesítő svájcifrank-alapú jelzáloghitelek esetében az adósságcsökkenés mértéke a következő: 30 százalék fölötti adósságcsökkenésre számíthat a fogyasztók körülbelül 13 százaléka, 25-30 százalékos adósságcsökkenésre számíthat a fogyasztók közel 17 százaléka, 20 és 25 százalék közötti adósságcsökkenésre számíthat a fogyasztók közel 13 százaléka, 15-20 százalékos adósságcsökkenésre számíthat a fogyasztók közel 25 százaléka, 10-15 százalékos adósságcsökkenésre számíthat a fogyasztók 19 százaléka, és 0 és 10 százalék közötti csökkenésre csak a fogyasztók 3 százaléka számíthat. Tehát, képviselő úr, ez hozzávetőleg az 500 ezer családot érintő csökkenés.

HADHÁZY SÁNDOR: - Nagyra becsülöm az eddig végzett munkát ezen a téren, azonban szeretném még felhívni a figyelmet arra, hogy nagyon sok embert érint ez az intézkedés, és nagyon fontos volna, hogy a bankok olyan elszámolást küldjenek az érintetteknek, amelyek világosan, egyértelműen, tömören tartalmazzák a forinthitel alakulását, a tartozás alakulását és a visszajáró összeget is. Kérném tisztelettel, hogy tegyünk meg mindent ennek érdekében. Köszönöm, elfogadom a választ. 

​​
Bartha Szabó József