-
Feladó: mandinka bt
Dátum: 2015. március 4. 18:17
Tárgy: Miniszterelnök a ringben: "Hátrább az agarakkal!"
Címzett Kutasi József Antal
KUTASI JÓZSEF ANTAL ÍRJA: ITT TALÁLHATÓ > BEMÁSOLTAM!
Dátum: 2015. március 4. 18:17
Tárgy: Miniszterelnök a ringben: "Hátrább az agarakkal!"
Címzett Kutasi József Antal
Milyen érzés volt?
Hogyan lesz itt jólét?
Meddig védi a Fidesz oligarcháit a hortobágyi családi gazdákkal szemben?
Miniszterelnök a ringben: „Hátrább az agarakkal!”
2015. március 4.
Milyen érzés volt? Hogyan lesz itt jólét? Meddig védi a Fidesz oligarcháit a hortobágyi családi gazdákkal szemben?
„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.
– Patriae fumus igni alieno luculentior.”
Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás” okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni. Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. Kivéve, amikor a miniszterelnököt szólítják. Időről időre, személyesen kell választ adnia a hozzá címzett kérdésekre. Garantált a telt ház. A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva – hangzavarokat, bekiabálásokat udvariasan mellőzve – tallózunk.
Milyen érzés volt?
HARANGOZÓ TAMÁS ATTILA (MSZP): – Miniszterelnök Úr! Két olyan ügyben várom a válaszát, amelyeknek ön személyes érintettje, és amelyek joggal borzolták a teljes magyar közvéleményt, de mindenekelőtt a Fidesz és az ön eddigi támogatóinak kedélyét. Az első Simicska Lajos, az ön volt kollégiumi szobatársa és az ön közötti zajos szakítás ügye. Ennél vulgárisabb szakítást még egy dél-amerikai szappanoperában sem lehet látni. Az ügy azonban korántsem vicces, hiszen Simicska Lajos az elmúlt évtizedekben az ön és a Fidesz legfontosabb háttérembere volt. Csintalan Sándor nyilatkozata szerint ez idő alatt a Fidesznek talicskázta a pénzt. Bayer Zsolt, a Fidesz alapítója pedig az alábbiakat írta róla idézem: „Te is tudod, Lajos, én is tudom, kedves Lajos, hogy nélküled már nem lenne Fidesz, már ’94 óta nem lenne.” Külön érdekessége e mondatoknak, hogy nem önről, Orbán Viktorról állítják ezt, hanem Simicska Lajosról.
– Miniszterelnök Úr! Mi történt? Kérem, mesélje el, hogyan élte meg azt a pénteki napot? Mégis, mire számíthatnak az ön szövetségesei, ha az egyik legrégebbi barátja már a fizikai megsemmisítésétől tart? A másik kérdés pedig Putyin elnök látogatásához kötődik. Mint ismert, az orosz elnök a Fiumei úti temetőben megkoszorúzta a szovjet emlékművet, ami az ő részéről érthető is. Azonban tette mindezt az ’56-os forradalmat leverő szovjet hősökről megemlékező emlékmű árnyékában.
– Miniszterelnök Úr! Kérem nagy tisztelettel, hogy válaszában kerülje az „önök”, az „elmúlt nyolc év”, a „kommunisták” és az egyéb hasonló kifejezéseket. Őszinte válaszával ugyanis elsősorban saját választóinak tartozik. Ennek reményében kérdezem tehát:
– Hogyan járulhatott hozzá ehhez ön házigazdaként?
– Szóvá tette-e a KGB volt ezredesének, hogy ez a gesztus felér a magyar nemzet megalázásával?
– Milyen érzés volt ezek után tárgyalni Putyinnal?
– Vagy a gáz- és atombiznisz feledtette-e már önnel, hogy mi is volt a Fidesz igazi genezise?
+
ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Képviselő Úr! Bár kétségkívül, igaz, hogy okkal emlegethetném mindazt, amitől ön eltanácsolt engem, mert önök mégiscsak kommunisták voltak, mégiscsak önök kormányoztak az elmúlt nyolc évben, de miután megkért erre, ezért most ettől eltekintek. Helyette inkább válaszolnék: minden kérdés megvitatható a magyar politikában, de nem lehet méltatlan helyzetbe hozni se a magyar közvéleményt, se a magyar választópolgárokat, se a politika iránt érdeklődő embereket, ezért a magyar kormány egy bizonyos szint alatt semmilyen vitában nem vesz részt.
– Ami a szovjet emlékmű ügyét illeti, ön bizonyára ismeri a valóságos tényeket, amelyeket most itt jóindulatúan mellőzött. Valóban egy nehéz helyzetben vagyunk, két okból is. Magyarországot a második világháború során a Szovjetunió katonái megszállták, és az ’56-os forradalmat pedig a Szovjetunió beavatkozásával leverték. Mind a kettőnek voltak szovjet katonai áldozatai. Mind a két esemény áldozatainak vannak emlékművei. Az ezekhez való viszonya Magyarországnak mindig is felemás volt, és felemás is marad. Természetesen a felemás politikai viszonyt felülírják az emberi és keresztény megfontolások. Ráadásul a második világháborúban elesett katonák és az ’56-os szovjet agresszióban elesett katonák emlékműve, illetve síremléke egy helyen található, nehéz őket különválasztani. Ezért Magyarország mindig, bár kétségkívül az itt elmondott politikai feszültséggel kísérve, de tudomásul veszi, ha az Oroszországból érkező vezetők – egyébként, ha Ukrajnából jönnének is, hasonlóképpen tennénk - kegyeletüket fejezik ki ezeknél a síremlékeknél.
Csak annyit említek még meg válaszképpen, hogy amikor Magyarország megtámadta a Szovjetuniót a fasiszta Németország oldalán, és a katonáink elestek a Don-kanyarnál, akkor ott eltemették őket.
– Képviselő Úr! Ott ma emlékművek vannak, síremlékek vannak, amelyek Oroszország felől nézve az agresszorok síremlékei. Mégis, ez idáig egyetlen alkalommal sem emelt Oroszország kifogást az ellen, hogy azokat a sírokat gondozzuk, fenntartsuk, sőt ők maguk is szerepet vállaltak ebben, és lehetővé teszik, hogy Magyarország mindig kifejezze ott a kegyeleti érzéseket, amikor hivatalos delegáció arra jár. Szerintem ez helyes, és a kölcsönösség ebből a szempontból kívánatos.
+
HARANGOZÓ TAMÁS: – Miniszterelnök Úr! Ami a kommunistázását illeti, úgy tudtam eddig, hogy a Fideszben eddig nem felemás kérdése volt, de most megtudtuk öntől, hogy most már önnek is felemás kérdés.
– Miniszterelnök Úr! Mi Köszönjük szépen, tisztában vagyunk vele, hogy mire számíthatunk öntől. De ezek az ügyek mégiscsak azt mutatják, hogy önnek a hatalom és a pénz fontosabb, mint az elvei. Azt gondoljuk és azt látjuk, hogy ezek az ügyek intő példa kell legyenek - és elsősorban a Simicska-ügyről beszélek – az összes fideszes politikusnak és támogatónak, ami az ön és a volt szobatársa közti harcban ma Magyarországon van.
+
ELNÖK: Viszonválasz illeti meg a miniszterelnök urat.
+
ORBÁN VIKTOR: Már válaszoltam, köszönöm szépen!
Hogyan lesz itt jólét?
VOLNER JÁNOS (Jobbik): – Miniszterelnök Úr! Amikor önök 2010-ben kétharmados parlamenti felhatalmazással győzelmet arattak, akkor jelentős eszköztár állt a kormány rendelkezésére ahhoz, hogy az ország sorsán, az emberek sorsán valamit javítson. Érdemes megnézni, hogy hova is jutottunk azóta. Ha megnézzük euróban Magyarországon a bérek változását, 2010-hez képest nemhogy felzárkóztunk volna a nyugat-európai bérekhez, éppen ellenkezőleg, Magyarországon csökkentek.
Miniszterelnök Úr! A gazdasági növekedés tekintetében a kormány folyamatosan pozitív sikerpropagandát folytat, azt állítja, hogy folyamatosan nő a magyar gazdaság teljesítménye. Viszont érdemes megnézni, hogy mi az, ami növekszik ebben az országban. Én azt látom, hogy egyrészről a szegénység, ami az Eurostat adatai szerint a magyar lakosság 33,5 százalékát, tehát egyharmadát érinti, másrészt az a gazdasági növekedés, amire önök nagyon büszkék, alapvetően a külföldi tulajdonú vállalatoknál jön létre. Ha megnézzük a rendszerváltás óta azt a GDP-növekedést, amivel rendszeresen dicsekszik a kormány, azt láthatjuk, hogy egy olyan GDP-növekedésről van szó, ami a rendszerváltás óta szinte folyamatosan nőtt, de nem hozott jólétet az ország lakói számára, hanem éppen ellenkezőleg, ez az ország egyre inkább mélyrepülésbe kezdett, az emberek elvesztették a megélhetésüket, elvesztették a létbiztonságukat. Ha pedig azt nézzük, hogy a kormány milyen eszközökkel igyekezett rajtuk segíteni, aligha sorolhatjuk ide a világrekordernek számító 27 százalékos áfát és jó néhány egyéb hasonló megszorító intézkedést. Jogos tehát a kérdés:
– Hogyan lesz itt jólét?
+
ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Déjà vu érzésem van! Én úgy emlékszem, hogy ezt a vitát már lefolytattuk az előző négy év alatt néhányszor. Akkor is elmondtam önnek, hogy rossz helyre címzi ezeket a kérdéseket. Elvégre mi vagyunk azok, akik a tönkretett országot megpróbáljuk helyrehozni. Miért nem azokhoz fordul ezekkel a kérdésekkel, akik tönkretették az országot?
– Képviselő Úr! Ön azt mondja, hogy euróban kifejezve a számok nem néznek ki jól. Milyen szerencse, hogy nem euróban, hanem forintban kell fizetni Magyarországon!
Az eredményeket illetően pedig azt kell mondanom, hogy én sosem értettem igazából egy nemzeti érzelmű képviselőcsoporttól azt, miért okoz önöknek örömöt, ha elvitatják az ország eredményeit. Készséggel elismerem, hogy a kormány nem tökéletes, számos hibában szenved, és lehet is a kormányt kritizálni. Ez rendben is van, ezért is vagyunk itt. De miért okoz önöknek örömöt az, hogy azt az eredményt, amit az ország közös erőfeszítéssel elér, azt önök relativizálják, kihúzzák, felülírják, lebecsülik, tulajdonképpen meg is sértik ezzel az embereket.
– Képviselő Úr! Hát nem a kormánynak köszönhető, hogy az ország kilábalt a bajból, hogy az emberek hajlandók voltak többet dolgozni, mint korábban. Az emberek nagyobb bizalommal fordultak egymás iránt, nagyobb bizalommal fordultak a vállalkozók iránt, és hajlandók voltak többlet-erőfeszítéseket tenni. Ha csak ugyanannyi erőfeszítést tettünk volna, mint korábban, sose jutottunk volna ki a bajból. Miért nem ismerik ezt el? Miért fáj önöknek az, hogy Magyarországnak, tízmillió embernek sikerült összefognia, és olyan eredményeket elérni, hogy Európában a második, harmadik legjobban növekvő gazdaság a miénk? Miért fáj ez? Miért nem tudja ön kimondani azt, hogy 2014-ben több mint 4,5 százalékkal nőttek Magyarországon a reálbérek? Miért esik ez önnek rosszul?
– Képviselő Úr! Azt gondolom, hogy ez egy rosszul felfogott ellenzéki szerep. Bennünket ellenezzen, bennünket támadjon, s arra kérem, hogy ne az országot és ne az embereket!
+
VOLNER JÁNOS: – Miniszterelnök Úr! Szeretném emlékeztetni arra, hogy én az önök munkájáról mondtam véleményt, és kérem, hogy ne lépjen az ország mögé, az országnak ugyanis láthatóan egyre kevesebb része áll ön mögött. Vajon az a 600 ezer magyar ember, aki elhagyta az országot az elmúlt években, vajon azért ment el, mert valóban kalandvágy jellemezte őket, vagy pedig éppen ellenkezőleg, arról van szó, hogy e miatt a gazdaságpolitika miatt elszegényedtek az emberek, elveszítették a létbiztonságukat. Jelenleg sajnos ott tartunk, miközben Magyarország határait most a Jobbik aláírásgyűjtő akciójával is megpróbáljuk óvni a gazdasági menekültek ellen, eközben sajnos a mi magyar állampolgáraink is gazdasági menekültté váltak az ön kormányának jóvoltából.
+
ORBÁN VIKTOR: – Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem tartom becsületes, egyenes dolognak azt, hogy politikai sakkjátszmákban akarják felhasználni azokat az embereket, akik egyébként nagyon nehéz döntést hozva úgy döntöttek, hogy külföldön próbálnak boldogulni. Folyamatosan megtámadják ezeket az embereket, úgy tesznek, mintha valami rossz dolgot tettek volna, holott ezek az emberek értékelték a maguk helyzetét, és arra a döntésre jutottak, hogy valószínűleg jóval több pénzt tudnak keresni külföldön, mint itthon. Ennek megvan az ára: nem könnyű dolog külföldön több pénzt keresni, de ahelyett, hogy önök elismeréssel szólnának ezekről az emberekről, folyamatosan negatív összefüggésben hozzák őket szóba.
– Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezek az emberek minden évben hazaküldenek körülbelül 2 milliárd eurónyi pénzt. Kint dolgoznak és hazaküldik. Miért nem ismerjük el, miért nem becsüljük meg őket? Miért nem kapják meg az elismerést, ami egyébként járna nekik?
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ami pedig az itthoni helyzetet illeti: röviden csak azt szeretném mondani, hogy Magyarországon jelen pillanatban is van 76 417 betöltetlen álláshely. Arra szeretnék mindenkit biztatni, hogy keresse a munkalehetőséget, mert a magyar gazdaság bővülése lehetőséget ad mindenkinek az itthoni boldogulásra is, még ha kevesebb munkabérért is, mint ha külföldön dolgoznának.
Meddig védi a Fidesz oligarcháit a hortobágyi családi gazdákkal szemben?
HARANGOZÓ GÁBOR ISTVÁN (MSZP): – Miniszterelnök Úr! Maffiacsaládok kezében a vidék, maffiacsaládok kezében az agrártárca. Köztudomású, hogy az önök kliensei, a 12 elrabolt vagy lenyúlt állami gazdaság, a régi fideszes nagyvállalkozók, nagybirtokosok fontos pillérei a Fidesz kiszolgáltatottságra épülő vidéki hatalomgyakorlásának. Mégis azt hittük, hogy a hortobágyi földek esetében nem ők lesznek majd a kiválasztottak, hogy nem nyúlhatnak le majd minden földet, hiszen éppen egy éve ön rendelt el Kehi-vizsgálatot a hortobágyi visszaélések ügyében, és azt ígérte, hogy addig nem fognak senkivel szerződést kötni, amíg ez a vizsgálat le nem zárul.
– Miniszterelnök Úr A szerződéseket megkötötték, eddig még lezárt vizsgálatról nem tudunk, ellenben a Kehi elvégezte ezt a vizsgálatot, tisztességes munkát végzett, ahol megállapították, hogy azok, akikkel szerződést kötöttek, egyharmad részük nagyjából nem felelt meg a pályázati kiírásnak, vagy egyszerűen szólva: csaltak. Olyan társaságok jöttek létre, akik csak arra jöttek létre, hogy fölmarkolják a támogatásokat, és így tisztességes, helyben élő családoktól vették el a földet.
– Miniszterelnök Úr Ön azt ígérte nekem itt a parlamentben még december 8-án, hogy legkésőbb január 31-én egy végleges, belső vitát lezáró jelentéssel fognak rendelkezni, és akkor örömmel fog engem tájékoztatni az abban foglaltakról. Most már március van, semmiről nem lettünk tájékoztatva. Egy hónap múlva ki kéne az állatokat hajtani a legelőre és még mindig nem lehet tudni, hogy végül kié lesz a föld, mert gondolom, a tisztességtelenül földhöz jutottaké visszaélésszerűen a földet elragadóké nem lehet a föld, hanem a tisztességes helyi gazdálkodóké kell legyen. Kérem, nyilatkozzon:
– Mit tesz ön az ügy tisztázása érdekében?
+
ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Tisztelt Képviselőtársam! Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten! Először is szeretném világossá tenni, hogy nem szeretjük, hogyha a kommunista milliárdosok pártja kioktat bennünket gazdasági kérdésekben. Nem szeretjük, hogyha a zöldbárók pártja, amelyik egyébként csak azért dolgozott az elmúlt 20 évben, hogy Magyarországon fönnmaradjon a nagybirtokrendszer, még a végén itt erkölcsi magaslatokra emelkedne! Ezt nem szeretnénk!
– Meghirdettük, hogy 80 százalékban kis- és középbirtokok és 20 százalékban lehetnek nagybirtokok Magyarországon; efelé haladunk. Miként a képviselő úr előtt is ismert, a kormány utasítást adott a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalnak, hogy vizsgálja meg a hortobágyi földbérletek pályázati eljárását. Az Ellenőrzési Hivatal az eljárást lefolytatta. Javaslatot tett a pályázatok módosítására, az egész pályázati rendszer módosítására, mert az több ponton sem felelt meg az átláthatóság követelményének. Ennek megfelelően a Földművelésügyi Minisztérium a pályázati rendszert módosította. Véleménykülönbség alakult ki a Kehi és a minisztérium között. Arra utasítottam őket, és erről önt is tájékoztattam itt a parlamentben, hogy ezeket a vitákat január 31-éig zárják le. Ez megtörtént. A nyertes pályázók számára elő lett írva, hogy a megkötött haszonbérleti szerződésben vállaltak a benyújtott pályázatban megjelölt feltételeknek a szerződés teljes időbeli hatálya alatt meg kell hogy feleljenek. Ezenkívül megállapították, hogy legalább 14 esetben a szerződéseket föl kell bontani. Most ott tartunk, hogy a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatóságának az a feladata, hogy azon pályázók esetében, akik a pályázati föltételeknek nem feleltek meg, fölmondja a szerződést, és újra megpályáztassa az adott birtoktestet.
+
HARANGOZÓ GÁBOR ISTVÁN: –Miniszterelnök Úr! Ön most egy nagyon fontos kijelentést tett, egy nagyon fontos tényt állapított meg, illetve ismételt meg a Kehi-jelentésből. Ön elismerte azt, amit mi azóta, amióta ez a lenyúlásos földpályázati rendszer megy, azóta állítunk, hogy ez a pályázati rendszer nem átlátható, ez visszaélésre lett kialakítva, és vissza is éltek vele. A Kehi ezért javaslatokat tett arra, hogy új pályázati rendszert kell kialakítani. De hogyha ez igaz, akkor nemcsak Hortobágy esetében, hanem a Bükki Nemzeti Park esetében, az összes nemzeti park esetében, az összes helyen, ahol eddig éveken keresztül lenyúlták a földeket és a haveroknak játszották át.
– Miniszterelnök Úr! Ú j pályázatokat kell kiírni! Arra kérném, hogy Lázár urat utasítsa arra, hogy egy új Kehi-vizsgálatot minden egyes földpályázatnál folytassanak le, és mindenhol, aki tisztességtelenül jutott földhöz, ott vegyék el a földet, és adják oda a helyben élő, tisztességes családi gazdálkodóknak!
+
ORBÁN VIKTOR: – Hátrább az agarakkal! Képviselő úr, ön is tudja, hogy nem egyszerű jogi kérdésekről van szó. Csak hogy az ön által most ideidézett példát hozzam, a Bükki Nemzeti Park esetében számos feljelentés született, nyomozás, vádemelés követte. Mi történt? Első fokon az összes vádlottat fölmentették.
kdnp.hu – Bartha Szabó József
Kapcsolódó bejegyzések
- Hoffmann Rózsa: Mérföldkő után…
- „Együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség” – kerekasztal-beszélgetés Nagyatádon
- „Együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség” – kerekasztal-beszélgetés Tatán
- Újabb szervezett támadás Magyarország ellen – sajtótájékoztató
- Harrach Péter a HírTV Magyarország élőben című műsorában