Prof. Emeritus
MTA külső köztestületi tag
7 Greenbush Avenue Blueskies246@aol.com 8288 Alam Avenue
East Greenbush, NY 12061 North Port, Fl. 34287
518, 477-6384 941, 423-460
2015, Feb. 13
Budapest
Kedves Dr. Papp!
Botos László barátom továbbította kérését, hogy terjesszem meghívását ismerőseim közt, és mindenkinek, akinek meg van a címe címtáramban: „Mindenkit, aki imádkozni kíván ebben az évben is hazánkért, nagy szeretettel várjuk a megszokott helyen Verőcén a Losi völgyben, március 29-én, vasárnap délben." A cél az, hogy „Imádkozzunk közösen Nemzetünkért! Kérjünk együtt áldást Hazánk sorsának jobbrafordulásáért!"
Nagyon szívesen teszek eleget a kérésnek, azonban van egy viszont kérésem. Nagyon jó a terv, azonban ahogy a régi közmondás mondja, imádkozz és dolgozz, a kettőt össze kell kapcsolni. Az imádságért ne várjuk, hogy a sült galamb a szánkba repül. Úgy kell imádkozni, mintha minden Istenen múlna, és úgy kell dolgozni, mintha minden rajtunk múlna.
Az imádságot és munkát pedig csak úgy lehet összehangolni, ha van egy közös cél, amin dolgozunk, és amiért imádkozunk.
Ezért kérem Dr. Pappot és a rendezőket, hogy konkrétan az alább kifejtett célért ne csak imádkozzunk, hanem ünnepélyesen kötelezzük el magunkat, hogy minden erőnkkel dolgozunk érte.
Dr. Papp amerikai útja alkalmával megismerkedett a híres amerikai történész, Samuel Huntington munkájával. Előadásai során, mint jó orvos, többször is említette Huntington elméletét, mint bajaink diagnózisát. 2008. október 16-án például így adta elő a Csákvári római katolikus templomban (https://www.youtube.com/watch?v=j3QEvP2rZJU) tartott előadásán:
„Azt mondja Huntington, hogy a mi fehér fajú társadalmunk valamikor a francia forradalom idején megszakította kapcsolatát az éggel, az Istennel. Persze vannak istenhívők, az itt ülők is valószínűleg azok, de az országok, nemzetek vezetői elvesztették a szakralitásukát és az emberek tömegeit…
„A buddhizmus, az iszlámizmus, a sintoizmus, tehát a nagy világkultúrák egymástól különböznek, de bizonyos dologban megegyeznek és azonosak. Mi az a két dolog: az egyik, hogy megtartották az éggel, a Teremtővel kapcsolatot és a közösségi szemléletet.
„A fehér fajú ember megszakította a föntivel a kapcsolatot, és egymással is. Már nem törődik a másikkal, csak önmagával. Önmagához mér· mindent. Ezt a következőképpen magyarázza el nekünk Huntington:
„A pók valamikor, amikor föntről ereszkedett lefelé, rendkívül erős szálat szőtt, mert tudta, hogy erre fogja építeni a pókhálót. Elkezdte építeni, körkörösen, sugár irányban. Minél nagyobb lett a pókháló, annál több bogár, légy ragadt fönt rajta. Annál teljesebb, boldogabb lett a pók világa. Aztán a pókháló már akkora lett, hogy a póknak dolgoznia sem kellett, csak elfogyasztania azt a táplálékot, amit a pókháló biztosított számára. Unalmában elment egy kicsikét kirándulni, körbenézni a világában, és véletlenül odatévedt ahhoz a szálhoz, ami fölfelé megy. Elfelejtette már, hogy miért csinálta ezt a szálat. Nem tetszett neki. Minek ide ez a szál? Nincs ennek semmi értelme, nem marad fönn rajta bogár, légy, ebből nem lesz táplálék, ez a földi élethez semmi segítséget nem ad. Átvágta ezt a pókhálószálat. Ezen lógott az egész pókháló, ami leesett és elpusztult.
„Na, mi fehér fajú emberek így vagyunk ezzel, hogy megszakítva Istennel a kapcsolatot, a földi világunk óhatatlanul elpusztul. Tehát a legfontosabb dolgunk az, hogy ezt az elszakított szálat visszaépítsük! Mert még nem szakadt el, csak nagyon vékony. Nem szabad elszakítani! A Jóisten hihetetlen kegyelemmel van irántunk. Én önöknek arról szeretnék beszélni, hogy milyen nagy kegyelemben vagyunk mi, akik a Kárpát-medencébe születtünk, és akiknek nyelve a magyar....
„ mit üzen nekünk Pio atya? Ezzel fejezem be.
"Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak. És bizony, helyes lenne erősebben kérniök hathatós oltalmát országukra. "
Igen, az égiekkel való kapcsolat nagyon fontos! Ezért adta Isten nekünk a beavató Szent Koronát, hogy a szakrális király (és itt nem a Habsburgokra gondolok) tartsa a kapcsolatot a „nagyhatalmú őrangyalunkkal." Ezt az égiekkel való kapcsolatot Szent István tovább erősítette a Szent Korona felajánlásával Boldogasszonyunknak, ezáltal Regina Hungariájává téve Jézus urunk földi Szülőanyját.
„Ezért kérem, folytatta Dr. Papp, hogy forduljunk a mi égi, régi, és az énekben is ezt mondjuk, régi nagy patrónánkhoz, de Székelyföldön, fó1eg ott csángó vidéken, vannak, akik úgy éneklik, hogy Regina patrónánk. Királynőnk, patrónánk, támogatónk! En pedig azt mondom, mindegy, hogyan énekeljük, de forduljunk Boldogasszony Anyánkhoz, a katolikusoknak Szűz Máriához, az új reformált vallásúak Boldogasszony Anyánkhoz. Mert ő tud közbenjárni Jézus Krisztus urunknál.
Tehát kérem, imádkozzunk –és dolgozzunk- kifejezetten visszahozni a „szakralitást, amit az országok vezetői elveszettek," azaz a szakrális királyságot, hogy a nemzet engeszteléssel kiérdemelje, és Isten küldjön egy szakrális királyt. A szakrális királyt a nemzet nagyhatalmú őrangyala nem csak segíti, hanem „hathatós oltalmával" védi is, hogy munkáját zavartalanul tudja végezni. A szakrális királyság olyan pont, ahol az ősi magyar hagyomány és a kereszténység találkozik, ne hagyjuk ezt figyelmen kivűl.
Ehhez persze hit kell, de nincs más választásunk. Hiszünk vagy elveszünk.
Így tehát, akinek módjában van, kérem, menjen el erre a közös nemzeti imanapra, és ne hagyjuk abba, utána is, otthon, családonként vagy kis csoportokban, templomban vagy otthonainkban, folytassuk, ostromoljuk az egeket, és dolgozzunk az eszme terjesztésén, tegyük a nemzetet egy szakrális nemzetté, hogy az égiek jöjjenek segítségünkre.
Farkas polgármester úrat, akivel annak idején leveleztem , külön üdvözlöm, és köszönöm közreműködését. (lásd http://www.magtudin.org/Balogh_Sandor_Karpat-Haza.htm).
Honfitársi üdvözlettel,
Professzor emeritus