Dátum: 2015. július 18. 13:50
Tárgy: Alkotmánybíróság: elképesztő hajrá
Címzett:
- Alkotmánybíróság: elképesztő hajrá
Augusztus végéig tart az ítélkezési szünet. Rászolgált a pihenésre a Taláros Testület, még a nyaralás előtti pillanatokban is döntések garmadával küzdött.
Többek között megállapította: nemzetközi szerződésbe ütköznek a magyar egyházakra vonatkozó törvény és kormányrendelet egyes pontjai, ezért felszólította az Országgyűlést, és a kormányt, hogy 2015. október 15-ig tegye meg az ellentét feloldása érdekében szükséges intézkedéseket.
Megalapozottnak találta az előzetes bírósági döntéshozatali eljárással kapcsolatos mulasztásos alaptörvény-ellenességet is, ezért arra is felszólította az Országgyűlést, hogy december 31-ig szüntesse meg a hiányosságokat
Megállapította továbbá: alaptörvény-ellenes helyzet áll fenn annak következtében, hogy a törvényalkotó a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013-as törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló ugyancsak 2013-as jogszabály 108. paragrafusa alapján megszűnt haszonélvezeti, illetve használati jogokhoz kapcsolódóan nem alkotta meg a kivételes, a szerződő felek közötti elszámolás során nem érvényesíthető, de érvényes szerződésekkel összefüggő vagyoni hátrányok kiegyenlítését lehetővé tevő szabályokat. A testület felhívta a törvényalkotót, hogy december 1-jéig szüntesse meg az alaptörvény-ellenes mulasztást, pontosítsa a haszonélvezettel összefüggő szabályozást.
Az Alkotmánybíróság megalapozottnak találta a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság rendezvényt megtiltó végzése ellen benyújtott panaszt is. Elutasította viszont a devizahiteles törvény átalakítását követelő indítványokat. Zátonyra futtatta a telekadót és a bérleti jogot támadó panaszokat, mikét a pénznyerő automaták betiltását sérelmezők tucatnyi indítványát is, a „pálmát" azonban a bírósági ítéleteket sérelmező panaszok visszautasítása jelentette.
Persze tévedés lenne hinni, hogy a Taláros Testület minden tagja buzgón bólogatott. A különvélemények és a párhuzamos indoklások félreérthetetlenül jelezték: nem parancsra történik az ítélkezés, személyesen is vállalva élhet a „másvélemény".
Íme, az Alkotmánybíróság teljes ülésének legfrissebb határozatai, végzései. A fölöttébb nagy türelemmel megáldott, és kíváncsi olvasóink, a részletekben is eligazodhatnak, ha rákapcsolnak a zárójelben jegyzett határozatok, végzések szövegére. Kellemes böngészést!
Az Alkotmánybíróság teljes ülésének legfrissebb döntései
Névviselés
Az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény 44. § (2) bekezdés második mondata, és az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és névviselésről szóló 1982. évi 17. tvr. 27/A. § (2) bekezdés második mondatának alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata.
A felperes 2014 februárjában névváltoztatási kérelemben kérte, hogy vezetéknevét kötőjel nélkül anyakönyvezzék. A közigazgatási és igazságügyi miniszter a kérelmet elutasította. A felperes a határozat bírósági felülvizsgálatát kérte.
Az indítványozó bíró – az eljárás felfüggesztése mellett – az Alkotmánybírósághoz fordult, mert álláspontja szerint a támadott rendelkezések a névviseléshez való jogot korlátozzák és sértik az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény 8. cikkének 1. és 2. pontját is.
+
Az Alkotmánybíróság a határozat indokolásában rámutatott: a jogalkotó hozta létre azt a helyzetet, hogy egy olyan családi nevet, amelyet az adott családban a felmenők kötőjel nélkül használtak, kötőjellel kellett anyakönyvezni. A testület szerint nincs olyan alkotmányosan elfogadható cél, amely miatt ez a korlátozás szükségesnek minősíthető.
Megállapította: a 2014. június 30-ig hatályban volt, az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló 1982. évi 17. tvr. 27/A. § (2) bekezdés második mondata, valamint 30. § (3) bekezdésének „a kéttagú születési családi név és" szövegrésze a Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt folyamatban lévő 9.K.32.048/2014/13. számú ügyben nem alkalmazható. (AB határozat jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapításáról és folyamatban lévő ügyben történő alkalmazásának kizárásáról: III/836/2015.)
A határozathoz Czine Ágnes, Lenkovics Barnabás, Pokol Béla és Varga Zs. Andráspárhuzamos indokolást csatolt.
Parkolási pótdíj megfizetése
A Fővárosi Törvényszék 1.Gf.75.791/2011/4. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az ügy háttere: az indítványozó tulajdonában álló gépjárművel 2009 augusztusában négy alkalommal érvényes parkolójegy nélkül várakozott parkolási zónában. Mivel a pótdíjat nem fizette meg, a parkolási társulás fizetési meghagyás útján érvényesítette követelését.
A fizetési meghagyásos eljárás perré alakult.
Az indítványozó ezt követően alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, kérve annak megállapítását, hogy a bíróságok nyilvánvalóan alkotmányellenes jogszabályt alkalmaztak az ügyében.
+
Az Alkotmánybírósága bírói döntés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt nem találta megalapozottnak. Ugyanakkor hivatalból eljárva észlelte, hogy a Pp. szabályai alapján a bíróság a kezdeményezés elutasítása tárgyában nem köteles alakszerű és indokolt döntést hozni. Ez a szabályozási hiányosság a testület szerint az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését indítványozó peres fél tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmével jár.
Az Alkotmánybíróság – hivatalból eljárva – megállapította: az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő mivel nem rendelkezett arról, hogy a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 155/A. §-ában szabályozott előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelem elutasítása tárgyában a bíróságnak döntenie kell és azt legkésőbb az ügydöntő határozatban köteles megindokolni. A testület ezért felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotási feladatának 2015. december 31-ig tegyen eleget.(AB határozat mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapításáról: IV/3237/2012.)
A határozathoz Czine Ágnes párhuzamos indokolást, Dienes-Oehm Egon, Salamon László és Sulyok Tamás pedig különvéleményt csatolt.
Haszonélvezeti jog
A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CCXII. törvény 108. § (2) bekezdés (haszonélvezeti jog) alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó magánszemély és három gazdálkodó szervezetelőadja: számos magyarországi földrészleten rendelkezik haszonbérlet jogcímén 2016.08.31. napjáig terjedő határozott idejű föld használati jogosultsággal, így érintettsége fennáll.
Álláspontjuk szerint a támadott jogszabályi rendelkezés sérti az Alaptörvény XIII. cikkben foglalt tulajdonhoz való jogát, mivel a haszonélvezet vagyoni értékű jog, amely esetében is helye van tulajdonvédelemnek. A tulajdonjoggal azonos védelem alá eső haszonélvezeti jog csak abban az esetben korlátozható, ha arra valamely másik alapvető jog, alkotmányos érték érvényesülése vagy a közérdek, mint alkotmányos érték érdekében szükség van. Az indítványozók szerint ebben az esetben a korlátozás szükségtelen és aránytalan.
+
Az Alkotmánybíróság megállapította: alaptörvény-ellenes helyzet áll fenn annak következtében, hogy a törvényalkotó a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény 108. §-a alapján megszűnt haszonélvezeti, illetve használati jogokhoz kapcsolódóan nem alkotta meg a kivételes, a szerződő felek közötti elszámolás során nem érvényesíthető, de érvényes szerződésekkel összefüggő vagyoni hátrányok kiegyenlítését lehetővé tevő szabályokat. A testület felhívta a törvényalkotót, hogy 2015. december 1-jéig szüntesse meg az alaptörvény-ellenes mulasztást.
Határozata indoklásában kifejtette: a törvényi úton történő szerződésmódosításnak, amennyire lehet, mindegyik fél méltányos érdekeit figyelembe kell vennie, vagyis az ilyen szerződésmódosításnak is érdekegyensúlyra kell törekednie. A jogalkotói beavatkozás felelősséggel jár, és nem okozhat a céljával nem indokolható hátrányokat. Ezzel szemben a támadott szabályozás a hiányosságánál fogva nem teremt megfelelő egyensúlyt a közérdekű korlátozás és az érintett személyek védett jogainak érvényesülése között. (AB határozat mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapításáról: IV/348/2014.)
A határozathoz Salamon László párhuzamos indokolást, Czine Ágnes, Dienes-Oehm Egon, Kiss László, Lévay Miklós és Sulyok Tamás pedig különvéleményt csatolt.
Vallási szervezetek
Jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés.
A Fővárosi Törvényszék hatáskörében eljáró bíróság az előtte folyamatban lévő kényszer-végelszámolási eljárások felfüggesztésével egyidejűleg az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezte.
+
Az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezést részben megalapozottnak találta. Megállapította: a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény – 2012. március 1-től 2013. július 31-ig hatályos – 35. § (1) bekezdése „2012. február 29-éig" szövegrésze, és a 35. § (3) bekezdés b) pont „nem vagy" szövegrésze alaptörvény-ellenes volt, ezért a Fővárosi Törvényszék előtt folyamatban lévő 14.Pk.60.070/2011. számú ügyben nem alkalmazható.
A határozat indokolása szerint a törvény támadott szabályozása a korábban egyházként nyilvántartásba vett vallási szervezeteknek nem biztosított megfelelően hosszú határidőt arra, hogy más jogi formában történő továbbműködési szándékukról nyilatkozzanak, és a határidő elmulasztásához a kényszer-végelszámolási eljárás lefolytatásának jogkövetkezményét kapcsolta, amely a vallási szervezetek megszűnéséhez vezet, az Alaptörvény B) cikkéből következő jogbiztonság elvével összefüggésben a VII. cikkben foglalt vallásszabadsághoz való jog sérelmét eredményezte. (AB határozat jogszabály folyamatban lévő ügyben történő alkalmazásának kizárásáról: III/353/2013.)
A határozathoz Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Salamon László, Sulyok Tamás, Szívós Mária és Varga Zs. András különvélemény csatolt.
Egyházi elismerés, egyházi jogállás
A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény, és a 295/2013. (VII. 29.) Korm. rendelet alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata.
Az ügy előzménye: a Budapesti Autonóm Gyülekezet Keresztény Egyesület 2013. október 2-án bevett egyházként történő elismerését kezdeményezte az emberi erőforrások miniszterénél, aki azzal utasította el a kezdeményezést, hogy az egyesület nem igazolta azon jogszabályi feltételek meglétét, miszerint százéves nemzetközi működéssel rendelkezik vagy húsz éve szervezett formában, vallási közösségként működik Magyarországon és Magyarország lakosságának 0,1 százalékát elérő taglétszámmal rendelkezik. Az egyesület a miniszter által hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte.
Az ügyben eljáró bíró az eljárás felfüggesztése mellett az Alkotmánybírósághoz fordult. Elsődlegesen kérte, hogy az Alkotmánybíróság visszamenőleges hatállyal semmisítse meg a támadott rendelkezéseket, mert szerinte a támadott rendelkezések az Emberi Jogok Európai Egyezményébe is ütköznek. Másodlagosan kérte, hogy az Alkotmánybíróság rendelje el a támadott rendelkezések általános alkalmazási tilalmát valamennyi folyamatban lévő bírósági ügyben. Harmadlagosan kérte, hogy az Alkotmánybíróság rendelje el a támadott rendelkezések egyedi ügyben történő alkalmazhatatlanságát is.
+
Az Alkotmánybíróság részben megalapozottnak találta a bírói kezdeményezést. Döntése meghozatalakor figyelemmel volt az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) a Magyar Keresztény Mennonita Egyház és társai kontra Magyarország ügyben 2014. április 8-án hozott ítéletére, amelyben az EJEB megállapította, hogy nem egyeztethetők össze az Egyezmény 9. és 14. cikkével, az ezekből következő semlegesség és pártatlanság követelményével azok a feltételek, amelyeket az egyházként történő elismeréssel szemben az Ehtv. támaszt.
Az Alkotmánybíróság szerint a szabályozás nemzetközi joggal való ellentéte elvileg többféleképpen is kiküszöbölhető: akár az elismerési feltételek megváltoztatásával, akár pedig úgy, hogy a bevett egyházaknak biztosított egyes többletjogosultságokat a jogalkotó a vallási tevékenységet végző szervezetek számára – a vizsgáltnál kevésbé korlátozó feltételekkel – is igénybe vehetővé teszi.
Az Alkotmánybíróság megállapította: a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény (Ehtv.) támadott rendelkezései, továbbá az egyházi elismerésről és az egyházi jogi személyek jogállásának és működésének sajátos szabályairól szóló 295/2013. (VII. 29.) Korm. rendelet egyes pontjai nemzetközi szerződésbe ütköznek, ezért felhívta az Országgyűlést, illetve a kormányt, hogy 2015. október 15-ig tegye meg az ellentét feloldása érdekében szükséges intézkedéseket. A testület egyúttal elrendelte, hogy a nemzetközi szerződésbe ütköző rendelkezéseket a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt folyamatban lévő 2.K.30.398/2014. számú ügyben nem alkalmazhatják. (AB határozat jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapításáról: III/1452/2014.)
A határozathoz Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Juhász Imre, Salamon László, Szívós Mária és Varga Zs. András különvéleményt csatolt.
Devizahitel
A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény 1. § (1a) bekezdése, illetve a 8. § (1) bekezdés c) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz.
Az indítványozó pénzügyi intézmény a támadott rendelkezések kapcsán kifejtette: a jogalkotó annak ellenére avatkozott be régóta fennálló jogviszonyokba, hogy annak alkotmányos feltételei nem álltak fenn. Álláspontja szerint a törvény hosszabb ideje létrejött, bizonyos esetekben már le is zárt szerződéses jogviszonyok tekintetében nyilvánít semmissé olyan kikötéseket, amelyek a felek kölcsönös megállapodásán alapultak. Állítja: a Kúria ítélete, ítélete következtében sérült a jogállamiság és jogbiztonság elve, a törvény előtti egyenlőség követelménye, sérült a tisztességes eljáráshoz és a tulajdonhoz való joga.
+
Az Alkotmánybíróság utalva korábbi határozatára rámutatott: a törvény nem alkotott új anyagi jogszabályt visszamenőleg, hanem az érintett időszakban mindig is hatályban volt anyagi jogszabálynak az európai és a magyar bírósági gyakorlat által kidolgozott és kötelezően alkalmazandóvá tett értelmezését emelte jogszabályi szintre. Az 1. § (1a) bekezdése pedig csupán pontosította a törvény hatálya alá tartozó szerződési típusokat, azaz jogtechnikai jellegű kiegészítés, ami az érdemben nem változtatja meg a törvény tartalmát, továbbá semmiképp nem állapít meg újabb, az érintettekre hátrányosabb előírást. A másik támadott rendelkezés, a 8. § (1) bekezdés c) pontja pedig azt rögzíti, hogy a perek megindítására a keresetlevélnek 2015. január 5. és január 12. között kellett a bírósághoz beérkeznie. A jogalkotó a törvénymódosítással biztosította, hogy a pontosított tárgyi hatály alá eső szerződéseket kötő pénzügyi intézmények a hatálybalépéshez mérten arányosított időkereten belül élhessenek a bírósági eljárás kezdeményezéséhez való jogukkal.
Mindezek alapján:
1. Az Alkotmánybíróság a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény 1. § (1a) bekezdése, illetve a 8. § (1) bekezdés c) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította.
2. Az Alkotmánybíróság a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény egésze, illetve az 1. § (1) bekezdése, – az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben – az (1a) bekezdése, a (2), (6) és (7) bekezdései, valamint a 3–21. §-ai alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította.
3. Az Alkotmánybíróság a Kúria 2/2014. Polgári jogegységi határozata rendelkező részének 2. és 3. pontja, valamint indokolásának III. 2. és 3. pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította.
4. Az Alkotmánybíróság a Kúria Gfv.VII.30.360/2014/7. számú ítélete, a Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.558/2014/6. számú ítélete, valamint a Fővárosi Törvényszék 136.G.43.307/2014/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról: IV/2110/2014.)
A határozathoz Czine Ágnes, Kiss László és Lévay Miklós különvéleményt csatolt.
Telekadó
Solymár Nagyközség Önkormányzatának képviselő-testülete 19/2010. (XII. 14.) számú rendelete 4. § (1) bekezdése, valamint a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.K.26.225/2013/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az ügy előzménye: a támadott rendelet 150 Ft/m2/év telekadó-fizetési kötelezettséget írt elő a nagyközség közigazgatási területén található, építménnyel nem rendelkező telkek – helyben lakóhellyel nem rendelkező – tulajdonosainak. Az indítványozó, akit 2011-ben 156 900 forint telekadó megfizetésére kötelezték, és az ügyben a kereseti kérelmét is elutasította a bíróság, alkotmányjogi panaszában kifejtette: a rendelkezés diszkriminatív, ésszerű és alkotmányosan elfogadható indok nélkül tesz különbséget a helyi és a nem helyi illetékességű telektulajdonosok között.
+
Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt nem találta megalapozottnak. A határozat indokolása szerint az adómentesség tekintetében alkalmazott megkülönböztetést elsősorban az indokolta, hogy a vizsgált időszakban a települési önkormányzatot az állandó lakóhellyel rendelkező lakosaira tekintettel megillette a személyi jövedelemadóból származó bevétel egy része, valamint a lakosságszám alapján normatív támogatásra is jogosult volt. Ezzel szemben a településen bejelentett lakóhellyel nem rendelkező magánszemélyek a kötelezően ellátandó önkormányzati feladatok finanszírozásához közvetve sem járultak hozzá.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság elutasította Solymár Nagyközség Önkormányzata képviselő-testületének a telekadóról szóló rendelet 2011. január 1. napja és 2012. december 31. napja között hatályban volt 4. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt,a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.K.26.225/2013/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt pedig visszautasította. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról: IV/1450/2013.)
A határozathoz Stumpf István párhuzamos indokolást, Czine Ágnes, Kiss László, Pokol Béla és Salamon László pedig különvéleményt csatolt.
Rendezvény megtartásának megtiltása
A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 17.Kpk.45.226/2014/2. számú végzés alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozó alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az ügy előzménye: az indítványozó 2014. február 9-én bejelentést tett egy 2015. február 7-én, a Dísz téren tartandó, kb. 500 fő résztvevővel tervezett rendezvényről. A rendőrség a Párizsi Békeszerződést kihirdető 1947. évi XVIII. törvény 2. cikk (1) bekezdésére, valamint a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény 2. § (3) bekezdésére hivatkozva a rendezvény megtartását megtiltotta.
Az eljáró bíróság a felülvizsgálati eljárásban meghozott végzésében új eljárásra kötelezte a rendőrséget, amely ezt követően ismételten tiltó határozatot hozott. A felülvizsgálati eljárás során a bíróság megállapította, hogy a vizsgált esetben a rendőrség „pusztán vélhetőségekre, feltételezésekre alapozta" a tiltó döntését ahelyett, hogy az „ésszerűtlenül korai bejelentést" – érdemi vizsgálat nélkül – elutasította volna.
Az indítványozó szerint a bíróság érdemben nem döntött a felülvizsgálati kérelméről, ami gyülekezési joga, illetve véleménynyilvánítási szabadsága indokolatlan korlátozásához vezetett.
+
Az Alkotmánybíróság megalapozottnak találta az alkotmányjogi panaszt. A testület szerint a bíróság bár megállapította azt, hogy a rendőrség nem hozhatott volna tiltó határozatot, mégis elutasította a kérelmező jogorvoslati kérelmét, ezzel pedig kiüresítette az indítványozó jogorvoslathoz való alapjogát.
Mindezek alapján úgy döntött, hogy a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 17.Kpk.45.226/2014/2. számú végzése sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jogot, ezért azt megsemmisítette. (AB határozat bírói ítélet alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről: IV/957/2014.)
A határozathoz Dienes-Oehm Egon és Salamon László különvéleményt csatolt.
Előhaszonbérleti jog gyakorlása
A Nemzeti Földalapról szóló 2010. évi LXXXVII. törvény 18. § (1a) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata.
Az indítványozó bíró álláspontja szerint ellentétes a jogbiztonság és a szerzett jogok védelme alaptörvényi követelményével a 2011. évi CI. törvény 11. §-ával a Nfatv.-be iktatott 18. § (1 a) bekezdés, mivel hatálya a kihirdetése napján fennálló érvényes mezőgazdasági földhaszonbérleti szerződéssel rendelkező haszonbérlőkre is kiterjedt. A támadott rendelkezés hatálybalépésekor érvényes földhaszonbérleti szerződéssel rendelkező földhaszonbérlők szerződésének megszűnését követően a jogszabályon alapuló előhaszonbérleti jog eltörlésre került, holott a sérelmezett rendelkezés hatályba lépése előtt gazdálkodásba fogó gazdasági szereplők - így a felperes - joggal bízhattak abban, hogy a haszonbérleti időtartam lejárta után ismét haszonbérbe vegyék az általuk haszonbérelt és megművelt területeket. Az indítványozó bíró utalt a visszaható hatály tilalmára is.
+
Az Alkotmánybíróság megállapította: a bírói kezdeményezés mint normakontroll „egyedi vagy konkrét" jellege az absztrakt utólagos normakontrollhoz képest annyiban szűkebb, hogy az indítványozó bíró csak az ügyben alkalmazott jogszabályt támadhatja meg és részletesen meg kell indokolnia, hogy azt az adott ügyben valóban alkalmaznia kell, a kezdeményezésnek továbbá tartalmaznia kell a kérelemmel összefüggő olyan tényállást, amelyből az Nfatv. 18. § (1a) bekezdése alkalmazása következik. Csak ezzel biztosítható ugyanis a kezdeményezés egyedi – konkrét – normakontroll jellege. Jelen esetben a bírói kezdeményezés az Nfatv. támadott szabályát és a per tárgyát illetően nem tartalmazza az alkotmánybírósági eljárás megindításának részletes indokait, a bíró az előtte folyamatban lévő ügyben ugyanis nem állapított meg e szempontoknak megfelelő tényállást.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság úgy döntött, hogy a bírói kezdeményezés nem felel meg az Abtv. 52. § (1) bekezdés (1b) bekezdés b) és f) pontjaiban foglalt feltételeknek, ezért azt az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította. (3122/2015. AB végzés)
A határozathoz Pokol Béla párhuzamos indokolást, Czine Ágnes, Kiss László, Stumpf István és Szalay Péter pedig különvéleményt csatolt.
Deviza alapú kölcsönszerződés
Az egyes fogyasztói kölcsönszerződések devizanemének módosulásával és a kamatszabályokkal kapcsolatos kérdések rendezéséről szóló 2014. évi LXXVII. törvény 2. § (1) bekezdés f) pontja és 10. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszok.
Az indítványozók – deviza alapú kölcsönszerződés alanyai – szerint a 2014. évi LXXVII. törvény 2. § (1) bekezdés f) pontja, amely értelmező rendelkezésként az ún. „eredeti induló kamat" fogalmát határozza meg, utólagos jogalkotói szerződésmódosításnak minősül. A panaszosok azt is sérelmezik, hogy a 10. § alapján a deviza, illetve deviza alapú kölcsönszerződések forintosítására piaci árfolyamon kerül sor, míg 2011-ben a végtörlesztésre a jogalkotó a piacinál jóval kedvezőbb árfolyamon adott lehetőséget.
+
Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottaknak az alkotmányjogi panaszokat. A határozat indokolása szerint a szerződésekbe való állami beavatkozás alkotmányosan nem kizárt, jogszabály a hatályba lépése előtt megkötött szerződések tartalmát kivételesen – a clausula rebus sic stantibus elve alapján – megváltoztathatja. Az alkotmánybírák szerint pusztán az „eredeti induló kamat" fogalmából nem következik bármely fennálló, a törvény hatálya alá tartozó szerződés által korábban megállapított induló kamat konkrét mértékének az utólagos meghatározása vagy módosítása. A testület arra is felhívta a figyelmet, hogy a végtörlesztés és a forintosítás eltérései miatt nem lehet homogén csoportként kezelni a két különböző szabályozás által érintetteket. Ezért az Alaptörvényből nem vezethető le az, hogy a forintosítás során ugyanazt az árfolyam-kedvezményt kellene biztosítani, mint a végtörlesztés esetében.(AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról: IV/810/2015.)
Termőföld használata
A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (Fttv.) 40. § (1) bekezdése, 46. §-a, 47. § (1)–(3) bekezdései alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz.
Az indítványozó egyesület szerint a támadott rendelkezések ellentétesek az Alaptörvény P) cikk (1) és (2) bekezdéseivel, mert azok alapján az egyesület és az egyesületi tagok a termőföld használatából ki vannak zárva, és az egyesület haszonbérleti szerződést a jövőben nem köthet.
+
Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt. A határozat indokolása szerint az Fttv. – indokolt kivételektől eltekintve – alapvetően kizárja a mezőgazdasági termelést nem folytató bármely személy – ide értve a jogi személyeket is – földtulajdon, illetve földhasználati jog szerzését, illetve egy hektárban maximálja. A „korlátok" és a „feltételek" a tulajdonjog megszerzése vonatkozásában kifejezetten földforgalmi jellegűek, melyek célja a védelem garantálása. Ennek keretében a szabályozásnak érvényesítenie szükséges, hogy a termőföld és az erdő valóban azokhoz jusson el, akik azt hivatásszerűen művelik, és hogy a termőföld és az erdő tulajdonjogának átruházása során a helyi közösség érdekeire is tekintettel megvalósulhasson az állami földbirtok-politika.(AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról: IV/1120/2014.)
Törvényes bíróhoz való jog
A törvényes bíróhoz való jog sérelme kapcsán az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésére alapított, a Budapest Környéki Törvényszék 9.Pf.20.300/2014./7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz.
Az Alkotmánybíróság indokolása szerint a törvényes bíróhoz való jog alkotmányos elvéből semmiképpen sem következik az, hogy a bíró személye, vagy az eljáró tanács összetétele az eljárásra vonatkozó törvényi rendelkezések betartása mellett ne változhatna az eljárás során.(AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról: IV/1795/2014.)
További döntések
- Az ügy tárgya: az egyes fogyasztói kölcsönszerződések devizanemének módosulásával és a kamatszabályokkal kapcsolatos kérdések rendezéséről szóló 2014. évi LXXVII. törvény 10. §-a elleni alkotmányjogi panasz, - devizahitel, árfolyamkockázat. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1584/2015.)
- Az ügy tárgya: a Szegedi Járásbíróság 12.B.303/2014/14. számon hozott első fokon jogerős ítélete elleni alkotmányjogi panasz, - közúti baleset okozása.(AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/517/2015.)
- Az ügy tárgya: a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény 83. § (1a) bekezdése, a 110. § (3) bekezdése és 126. §-a elleni alkotmányjogi panasz, - magánnyugdíjpénztár megszűnése. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/437/2015.)
- Az ügy tárgya: a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 38.Kpk.46.218/2014/5. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz, - versenyfelügyeleti eljárás – eljárási bírság. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/599/2015.)
- Az ügy tárgya: a Kúria Gfv.VII.30.313/2013/5. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz, - kötelmi igény érvényesítése. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1002/2014.)
- Az ügy tárgya: a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény egyes rendelkezései alaptörvény-ellenessége tárgyában előterjesztett alkotmányjogi panasz, - jogorvoslat határideje a bírósági eljárásban. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/326/2012.)
- Az ügy tárgya: a Kaposvári Törvényszék 3.Pf.21.485/2014/3. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz, - közérdekű adat megismerése. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/605/2015.)
- Az ügy tárgya: az egyes gazdasági és pénzügyi törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvény 12/D. § (9) bekezdése elleni alkotmányjogi panasz, a 98%-os különadó visszafizetéséhez való jog, jogorvoslat.(Dr. Stumpf István különvéleményével, AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1140/2015.)
- Az ügy tárgya: a Kúria Mfv.I.10.305/2014/9. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz, - kormánytisztviselői jogviszony jogellenes megszüntetése.(Dr. Stumpf István különvéleményével, AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/619/2015.)
- Az ügy tárgya: a Kúria Gfv.VII.30.320/2014/6. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz, - csődeljárás. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/404/2015.)
- Az ügy tárgya: a Kúria Gfv.VII.30.293/2014/4. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz, - csődeljárás.(AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/591/2015.)
- Az ügy tárgya: a Kecskeméti Törvényszék 2.Bf.387/2014/20. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz, - szemérem elleni erőszak.(AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/736/2015.)
- Az ügy tárgya: a Kúria Gfv.VII.30.362/2014/2. számú végzése és a Szegedi Ítélőtábla Gf.III.30.187/2014/3. számú végzésen elleni alkotmányjogi panasz, - hatályon kívül helyező végzés.(AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/456/2015.)
- Az ügy tárgya: a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 24.K.31.751/2014/14. számú ítélete, valamint a Nemzeti Adó-és Vámhivatal 9727/18/2013. sz. határozata elleni alkotmányjogi panasz, - pénznyerő automaták üzemeltetése.(AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról, - IV/847/2015.)
- Az ügy tárgya: a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 20.K.31.763/2014/11. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz, - pénznyerő automaták üzemeltetése. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról :IV/1298/2015.)
- Az ügy tárgya: a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 20.K.33.281/2013/14. számú ítélete, valamint a Nemzeti Adó-és Vámhivatal Központi Hivatala 5887/12/2013. számú határozata elleni alkotmányjogi panasz, pénznyerő automaták üzemeltetése. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/946/2015.)
- Az ügy tárgya: a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 23.K.33.283/2013/17. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz, - pénznyerő automaták üzemeltetése.(AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/720/2015.)
- Az ügy tárgya: a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 9.K.32.337/2014/3. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz, - pénznyerő automaták üzemeltetése.(AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1319/2015.)
- Az ügy tárgya: a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 16.K.33.076/2013/16. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz, - pénznyerő automaták üzemeltetése. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1585/2015.)
- Az ügy tárgya: a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 19.K.32.109/2014/10. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz, - pénznyerő-automaták üzemeltetése.(AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1292/2015.)
- Az ügy tárgya: a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi BÍróság 23.K.32.718/2014/11. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz, - pénznyerő automaták üzemeltetése.(AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1121/2015.)
- Az ügy tárgya: a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 17.K.31.703/2014/8. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz, - pénznyerő automaták üzemeltetése.(AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1135/2015)
- Az ügy tárgya: a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 15.K.30.958/2014/15. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz, - pénznyerő automaták üzemeltetése. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1104/2015.)
- Az ügy tárgya: a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 16.K.33.327/2013/18. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz, - pénznyerő automaták üzemeltetése.(AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1050/2015.)
- Az ügy tárgya: a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 15.K.30.555/2014/18. számú ítélete, valamint a Nemzeti Adó-és Vámhivatal Központi Hivatala 2078/15/2013. számú határozata elleni alkotmányjogi panasz, - pénznyerő automaták üzemeltetése.(AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1019/2015.)