Feladó: Béla Szalontai
Dátum: 2015. szeptember 30. 14:32
Tárgy:
Dátum: 2015. szeptember 30. 14:32
Tárgy:
Az Arab helyzet HÍGFOLYÓS! percről percre változik a helyzet.Címzett:
János JUHÁSZ <sw2janos@gmail.com>
Az Arab helyzet HÍGFOLYÓS! percről percre változik a helyzet.Ha az iszlám által terjesztett térképet nézzük akkor egy MAGYAR KIRÁLYSÁG az létrejöhetne!
Ugyan is egy KIRÁLY a keleti szemekben AZ AZ EGYEDÜLI aki KÉPVISEL egy NEMZETET. Ha a csatában meghal, az a nemzet elesett!
NÁLUK AZ EGYEDURALKODÓ aki feltétel nélküli TÁRGYALÓ PARTNER!!!! Legyen az király, sejk, hadúr, kalifa sah, császár, mindegy, csak egy személy legyen. A demokrácia GYENGE!!! ezt ismerte fel az arab, mert NEM EGYSÉGES! MINDIG vannak "OLDALAK" ez pedig a széthúzás lehetőségét adja!!!! És ha meg van a lehetőség, akkor,............!
A többi "demokratikus" partner, csak PARTNER LEHET, DE nem tartják az adott nép, nemzet URALKODÓJÁNAK!
-Tessék megnézni, az angolokat nem nagyon bántják! De a németeket megszállják.
-Tessék megnézni, Kadhafit, -aki szinte király volt, DE hadúr szintén!!!!,- sem bántották. De a nép?! által választott, (demokratikus értékrend??? állítólag!) vezetést azonnal kikezdték!
-Tessék megnézni, hány királyságot támadtak meg eddig!????
Ez a lényeg. Egy néppel nem lehet tárgyalni, -még ha a képviselője a képviselője, SEM!!!,- csak egy személlyel, aki egyedül képvisel egy népet!!!
Ez az arab-iszlám mentalitás!
És amíg a magyar külpolitika, és a vezetés ezt NEM LÁTJA, vagy NEM AKARJA LÁTNI! addig óriási veszélynek van/vagyunk kitéve!
Putyint, a kínai vezetőt, titokban "királynak" (cárnak, császárnak) tartják, tulajdonképpen azok is. Obama,nem tényező a szemükben, CSAK az USA hadereje miatt számít!
Én így látom!
A tisztánlátáshoz ajánlom a mohamedán vallás tanulmányozását, a sariával együtt, mert az ISZLÁM, az NEM CSAK VALLÁS, az ÉLETFORMA!
És a nyakunkon vannak!...........
-szalontay-
Az Iszlám Állam napjai meg vannak számlálva. Maguknak, európaiaknak is annyi.Jászberényi SándorÚJSÁGÍRÓ, HADITUDÓSÍTÓ, ÍRÓ.2015. 09. 29. 15:2838224Már nagyon szeretitek egymást, a földet bámulod, és várod, mikor fogják bemutatni az ültetvényeket, vagy szolgálja fel a kokaint Pablo bácsi személyzete. Tudósítónk Irakból jelentkezik, ahol takony részegre itta magát egy kurd hadúrral.Öt napja nem csinálok semmit. Egész pontosan azóta, hogy kijöttem a Kurd Védelmi Erők (YPG) által ellenőrzött Rozsavéból, Szíria északi területeiről. Nem mondhatnám, hogy a saját lustaságom lenne a ludas a dologban, a magam részéről bármire bármikor kapható vagyok.
Ünnep és hétvége volt egyszerre Irakban. A Kurd Regionális Kormányzat területén megállt az élet. A hívő muszlimok boldogan vágták el az ünnepi birkák torkát, a nem hívők finnyásan bámulták a jelenetet, egy dologban azonban mindenki egyetértett: ilyenkor az időt az ember a családjával tölti. Nekem olyan nincs. Pláne nem Irakban.
Ha az ember lassan egy évtizede dolgozik háborús tudósítóként, akkor pontosan tisztában van azzal, hogy a munka oroszlánrészét nem az érdekes interjúk, az utazás, a fronton történő lövöldözés fényképezése/ filmezése teszi ki, hanem a várakozás. Vársz, hogy történjen valami, ami hírértékű. Vársz és vársz és vársz, többnyire hülyeségeket csinálva, hogy kitöltsd a csevegő időt. Ha van interneted, a helyzet még rosszabb. Például egy tizennégy órás éjszakai utazás után, ahol félóránként kell üvöltened az arab sofőrrel Szíriában, hogy ne térjen le a főútról, és ne induljon dél felé, ahol a frontvonal található, az idegrendszered elég romos állapotba kerül. Eléggé romosba ahhoz, hogy miután hajnalban megérkezel Irakba, a biztonságba, és kurd politikus barátod lakásán megiszod az első kávéd, kész tényként kiböfögd a Facebookra, hogy a László Petra által felrúgott apuka komoly milicista és népirtó múlttal rendelkezik – csak azért, mert három-négy kurd politikus megerősíti neked szóban, egy egyébként valós sajtóközleményre hivatkozva.Mire észbe kapnál, a fél magyar média átveszi a bejegyzésedet, a menekültellenes média a zászlójára tűz, hogy „lám a másik szekértáborból is megmondta valaki", veled igazolják a menekülő idegenek ellen érzett előítéletüket és gyűlöletüket.Miután kiörömködted magad, hogy nem raboltak el Szíriában, és rájössz, hogy mit is csináltál, hiába próbálsz tüzet oltani – bele kell állnod az ügybe. Telefonálgatsz, a kurd politikusok videós bizonyítékoktól kezdve a tanúvallomásokon keresztül mindent beígérnek neked, csak hát Eid Al Adha van.Nem tudsz mást csinálni, ülsz és vársz.Az ötödik napon, a házigazdád megkérdezi tőled, hogy nem akarsz-e találkozni Mahmúd Szangávi főparancsnokkal, merthogy ő szeretne veled. „Dehogynem" – mondod, és veszed a kamerádat. A tavalyi offenzíva óta ismeritek egymást: te voltál az egyetlen nyugati újságíró a khanakini fronton, ahol ő vezette a támadást Dzsalaúla felszabadításáért a Dáesh alól.
A kurdok között egyébként Szangávinál nincs ellentmondásosabb személyiség az Iszlám Állam elleni háborúban. Míg a PUK, az autonómia területén az ellenzék istenként tiszteli az elmúlt öt évtizedben a hol Szaddám, hol a törökök, hol az irániak ellen sikerrel harcoló főparancsnokot, a nyugati médiába úgy került be a neve, hogy bíróságon vádolták meg a tényfeltáró kurd újságíró, Kava Gármiján megöletésével.Gármijánt 2013 decemberében gyilkolta meg egy ismeretlen fegyveres. A saját lakása előtt szedték le egy mesterlövészpuskával. Az újságíró a kurd hivatali korrupcióról készített tényfeltáró riportot, Szángávi úgy került a képbe, hogy az újságíró nem sokkal a halála előtt feltöltött a Youtube-ra egy beszélgetést Szángávival, ahol a parancsnok azzal fenyegette, hogy meg fogja ölni.Az ezredest bár beidézték a bíróságra, bizonyíték hiányában ejtették a vádat.Ambivalens érzésekkel szeded össze a holmidat, és indulsz Szángávi otthona felé. Fél órán keresztül zötykölődsz Szulimáníja külvárosának földútjain, mire feltűnik egy betonkorláttal és szögesdrótokkal körbebástyázott hatalmas terület: a parancsnok húszszobás vityillója, kerttel és szökőkúttal.Tradicionális, kurd öltözékben fogad, leültet, vízzel és fügével kínál. Elindítod a felvételt az iPhone-on, belecsaptok a lecsóba. A főparancsnokot a háború állásáról faggatod.Az Iszlám Állam napjai meg vannak számlálva. Bár indítanak offenzívákat, már képtelenek bármit is visszafoglalni tőlünk. Szerintem azért nem roppantak össze, mert az USA ezt nem szeretné. Miért? Mert fél, hogy abban a pillanatban siíta és így iráni befolyás alá kerül az egész térség. Most azonban, hogy megjöttek a ruszkik, muszáj lesz csinálniuk valamit.Bólogatsz, tartod a szemkontaktust, megszámolod a nyolc fegyveres őrt közvetlenül mellettetek.Maguknak, európaiaknak is annyi – szól a parancsnok szomorú mosollyal. – A Dáesh kettős politikát folytat: egyrészt kampányol az ellen, hogy a területéről a lakosság a káfer (értsd: hitetlen) Európába menjen, másrészt a saját embereit küldi Európába a menekültekkel. Már most dicsekszenek azzal, hogy ötezer mudzsahidet sikerült bejuttatni Európába, és ők mind utasításra várnak.„Terrortámadások várhatóak?" – kérdezem vissza.„Persze. De nem emiatt annyi maguknak. Egy arabnak öt-nyolc gyereke születik. Egy európainak jó, ha kettő."„Mit gondol az integrációról?"„Szelídített már csörgőkígyót?"E pontnál elkalandozik az eddig a politika talaján mozgó interjú, mert az ezredes egyik őre egy baromi nagy, ötven kaliberes puskát hoz elő, és a neobarokk szökőkút elé helyezi. Nézegetem a puskát, egylövetű.Tetszik? Én készítettem, mivel az amerikaiak nem adnak nekünk ilyet. Galala 1-nek nevezem – mondja a parancsnok.Meglepő módon a kedvenc sportja a mesterlövészet, maga is mesterlövész volt fénykorában, most is ki-kimegy a frontra lelőni pár arabot, ha ideje engedi.Nézze el, hogy gyűlölöm az arabokat és az iszlámot. Egész életemben ellenük harcoltam.Tizenkét fegyveres őr áll már a kertben. Elnézed. A parancsnoknak tetszik, hogy értesz a puskákhoz fényképről, azt mondja, menjetek be a villába. Véletlenül elteszi az iPhone-odat a zsebébe.
„Ne tessék lelövetni, de véletlenül el tetszett tenni a telefonomat" – formálod meg a szavakat. Az ezredes jót derül rajta, és visszaadja a készüléket.A villa berendezését a neobarokk giccs kifejezés takarja leginkább. Beül pózolni az aranyozott karosszékbe a nappaliban, maga elé rendezi az ötven kaliberes puskáit, az amerikai mesterlövészpuska a kakukktojás. Fotózol. A fegyverbemutatónak azonban még koránt sincs vége.„Viszkit?" – kérdezi az ezredes, és a helyes válasz az igen.Kitölt három-három deci Johnny Walkert, megvárja, hogy megidd, majd felvezet az emeletre, a privát fegyvergyűjteményéhez. Körülbelül száz különböző fegyvere van Szángávinak a Mannlicherektől és Mauserektől kezdve az összes létező orosz gépkarabélyon keresztül a gránátvetőig. Van nikkelezett Kalasnyikovja és aranyozott félautomata pisztolya is. Utóbbit különösen szereti, mert tekintélyt parancsol. Pózol neked a fegyverrel, lefotózhatod. Ismét meg kell innod három deci viszkit.Már nagyon szeretitek egymást, a földet bámulod, és várod, mikor fogják bemutatni az ültetvényeket, vagy szolgálja fel a kokaint Pablo bácsi személyzete. De nem. Ilyesmi nem történik, csak visszatértek a tárgyalóba, ahol még fél liter viszkit nyomtok be. Lefelé menet majdnem elvágódsz a lépcsőn a lábad alá kerülő gránátvetőlőszeren.A parancsnok derűsen kifejti, hogy a világ mételye az iszlám, olyan nincs, hogy egy arab békében éljen egy nem muszlimmal, ahová beteszik a lábukat azt a területet iszlamizálják, mind baszhatjuk ott Európában. Egyébként, amint annyi a Dáesh-nak, Irakban is háború lesz. A siíta szabadcsapatokkal, a hasd as shábival már most megy a balhé, idő kérdése, hogy ez totális háborúvá alakuljon. Egyébként emiatt nem izgul túlzottan. „Mi kurdok vagyunk – mondja. – Megszoktuk."Úgy éjfélre már akkreditálva vagy a hamarosan induló offenzívába, találkozhatsz Dáesh-foglyokkal, választhatsz puskát magadnak. A parancsnok nézegeti a tőled ajándékba kapott kését. Tetszik neki.„Mindent megkapsz, mert te jó újságíró vagy" – mondja a parancsnok. Ja. A rosszak már halottak. Azt dedikálja a nyolcszáz oldalas memoárjába, hogy „Shándúr elvtársnak tisztelettel".Takonyrészegen búcsúzol el tőle, és térsz vissza a szállásodra. Ruhástól fekszel be az ágyba, de arra azért még szakítasz időt, hogy vérig sérts egy általad egyébként nagyra tartott feminista írónőt. Reggel pedig inkább ezt a szart írod, ahelyett, hogy azt mondanád, nagyon sajnálom, Vera.Szóval Európának ANNYI! és mi van velünk?rokonok vagyunk a kurdokkal, (állítólag..), szóval nekünk is annyi?????