Feladó: KAPELLER JÁNOS
Dátum: 2015. október 1. 5:08
Tárgy: Nem a magyar, szlovák, cseh, bajor álláspont rendkívüli, hanem a többi uniós tagállamé.
Címzett: Kutasi József Antal <jozsef@kutasi.eu>
Dátum: 2015. október 1. 5:08
Tárgy: Nem a magyar, szlovák, cseh, bajor álláspont rendkívüli, hanem a többi uniós tagállamé.
Címzett: Kutasi József Antal <jozsef@kutasi.eu>
Kövér László: Invázió, betolakodás folyik
Az uniós szerencsétlenkedés csak ráerősít a kormánypártok döntéseinek helyességére nem a magyar, szlovák, cseh, bajor álláspont rendkívüli, hanem a többi EU-s tagállamé
Pindroch Tamás – 2015.10.01. 03:52„A mostani európai káoszban – Ukrajnával, a görög válsággal s a bevándorlással sújtott világunkban – az egyetlen jó dolog, hogy újra fel kell tennünk azt a kérdést, hogy kik is vagyunk mi, európaiak. Ha ezt nem teszik meg a politikusok, majd felteszik a szavazók, de abban nem lesz sok köszönet" – értékelt a lapunknak adott interjúban Kövér László, az Országgyűlés elnöke. Úgy vélekedett, a migránsválság azt bizonyította, hogy az Európai Unió, mint valódi értékközösség nem létezik, teljesen újra kell gondolni a működését. Szerinte a bevándorlók között nyilvánvalóan vannak életüket mentő menekültek is, de Európába érve már nem védelmet kérni érkeznek, hanem részt követelni az európai jóléti ellátásokból, figyelmen kívül hagyva a jogszabályokat. „Így valójában már invázióról, betolakodásról van szó. Ránk rúgják az ajtót" – tette hozzá a házelnök.
– Milyen tapasztalatokat szerzett az egyesült államokbeli látogatásán?
– Hivatalosan az Interparlamentáris Unió által, az ENSZ égisze alatt szervezett negyedik házelnöki konferenciát tartották New Yorkban, amire meghívást kaptam, ahogy a többi, csaknem száznegyven ország házelnöke is. Ez a tanácskozás időben közel esett az Egyesült Államokban élő magyarság több aktuális programjához is. Ezeket az eseményeket összekötve már tartalmas volt a látogatás. Washingtonban az amerikai katolikusok Szeplőtelen Fogantatásról elnevezett nemzeti kegyhelyén, bazilikájában ünnepi szentmisén vettem részt, melyre az altemplomban épített Magyarok Nagyasszonya-kápolna felszentelése okán került sor. Ennek főcelebránsa Donald Wuerl bíboros, washingtoni érsek volt, a homíliát Erdő Péter bíboros mondta. Amerika minden részéből mintegy ezer magyar katolikus hívő jött el a szentmisére – San Franciscóból éppúgy, mint Kanadából vagy a Felvidékről. Clevelandben a hatvanadik jubileumi cserkésztalálkozón mondhattam beszédet több száz amerikai honfitársunk előtt. A látogatás közben a New York-i, washingtoni magyarok különböző szervezeteinek vezetőivel tudtam egyeztetni a nemzetpolitikai kérdésekről. Jó érzés volt látni, hogy ezek a közösségek milyen odaadással őrzik kultúrájukat, milyen erőfeszítéseket tesznek gyökereik megtartásáért, s örvendetes volt tapasztalni, hogy partnerként viszonyulnak az óhaza koncepcionálisan is megújult nemzetpolitikájához, különösen a már kint született generációk bevonására tett kísérleteinkhez.
– Az Orbán-kormány sajtója nem túl jó az Egyesült Államokban. Milyen hírek jutnak el a helyi magyarokhoz?
– Az internetnek nagyon sok negatívuma mellett van pozitív hatása is. Az amerikai magyarok a médiahazugságokkal szemben tisztában vannak a magyarországi valósággal, hiszen napi kapcsolatban állnak rokonaikkal, barátaikkal, el tudják érni azokat a magyar hírforrásokat is, amelyek nem a balliberális média hazugságait ismételgetik. A magyarok a nyugati sajtóban megjelent támadásokkal szemben az elmúlt években is fel tudtak lépni, tudtak tiltakozni az országot ért igaztalan támadások ellen, demonstrációkat szerveztek, kiálltak Magyarország mellett.
– Viszont az átlag amerikai csak a botrányos hírekről hallhat, ha Magyarországról van szó.
– Sajnos, ez így van, az ellenséges sajtóviszonyokat adottságként kell kezelnünk. Mostanában azért mintha az amerikai politikában is változnának a dolgok. A migránshullám előtti időszakban volt például olyan, hazánkkal kapcsolatos kongresszusi bizottsági meghallgatás, ahol többségbe került a minket támogató álláspont. Ami pedig a napjainkban zajló népvándorlást illeti, az erre adott európai válaszok megítélésében egyelőre óvatosságot látunk. Meglepő lenne, ha nem így történne, hiszen az Egyesült Államok a mexikói határán az illegális bevándorlás megakadályozására háromezer-négyszáz kilométeres kerítést épített.
– Mekkora a felelőssége az Egyesült Államoknak az Európában kialakult migránshullám előidézésében?
– Azért tart a világ ott, ahol tart, mert az elmúlt száz évben mindenféle következmény nélkül el lehetett követni az aljasságokat – legalábbis a győzteseknek. Különös, hogy azok, akik naponta a múltunk feldolgozására szólítanak fel minket, egyáltalán nem éreznek késztetést arra, hogy felelősséget, akár személyi felelősséget is vállaljanak például a hazugságokkal kirobbantott iraki háborúért. De ne feledkezzünk meg az 1945-ös jaltai paktumról, amellyel Közép-Európát kiszolgáltatták Sztálinnak; az első világháború utáni békediktátumról, amellyel a békecsinálók tulajdonképpen elvetették a második világégéshez vezető ellentétek magvait; vagy épp a közel-keleti országhatárok meghúzásáról, amellyel egy másik térségben ugyanúgy jártak el. Ez utóbbi szoros összefüggésben van a mostani bevándorlási válsággal. De nem a mi dolgunk felhozni ezeket a történelmi bűnöket.
– Mi lehet az Egyesült Államok európai érdeke?
– Ha az erős Európa kialakulása lenne a céljuk, akkor arra kellene gondolnunk, hogy ami most itt történik, ahhoz az amerikaiaknak semmi közük sincs. Az aktuális történéseket látva felvetődhet, hogy az Egyesült Államok célja egy ugyan erős, de azért nem egyenrangú partner, a föderális Európa kialakítása lehet. Az illegális bevándorlás kezelésében mutatott elvtelenség, gyávaság és teszetoszaság az erősebb Európa (értsd: még több Brüsszel) igényének erőltetését hozza magával. Mennél súlytalanabbak és korlátozottabbak a nemzeti tagállamok, annál könnyebb az uniót a bürokráciáján keresztül manipulálni. De az is egyértelműnek tűnik, hogy az európai válságtünetek azóta ütötték fel a fejüket, amióta egyes vezető európai politikusok az euró mint világpénz bevezetését tűzték ki célként.
A terv egyet jelentett volna Európa gazdasági és politikai emancipációjával a transzatlanti együttműködésben, s az önálló tényezőként való megjelenés lehetőségét adta volna az új világrendszer kialakításában. Nem állítom, hogy az uniós válságért elsősorban nem a brüsszeli és egyes nemzetállami vezetők a felelősek, de azt sem gondolom, hogy az amerikaiaknak semmi közük sincs mindehhez. Elég csak Soros György Európa jövője iránti „aggodalmára" utalnom.
– Hogy lehet értelmezni az ukrán válságot ebben a logikai láncban?
– Az első világháború után az európai nagyhatalmak „beengedték" a kontinensre az amerikai és az orosz érdekek érvényesülésének lehetőségét. Európa azóta őrlődik az orosz és az amerikai malomkő között, megverve még saját mai politikusainak kisszerűségével is. Ha összefüggésekben gondolkodunk, akkor az látható, hogy az ukrán válság kirobbantásához azért fűződhetett valamilyen külső, nem európai érdek, hogy megosszák az uniós tagállamokat. Az oroszokkal való kapcsolat eltérő tagországi megítélése történelmi és geopolitikai szemszögből előre látható volt.
– Ha már az amerikai célokról beszéltünk, van az uniónak közös víziója a jövőről?
– Vízió? Az Európai Unió – mint valódi értékközösség s mint ezen az alapon létrejött valódi közös akaratképező együttműködés – egész egyszerűen nem létezik. A migránsválság „kezelése" is ezt bizonyította. Az a cél – egyfajta birodalmi struktúra létrehozása – amerre az unió halad, elhibázott. Deák Ferencet idézve: ha a mellényt rosszul gomboltuk be, akkor azt először vissza kell gombolni, ha jól akarjuk viselni. De hivatkozhatnék Bibóra is, aki az Osztrák–Magyar Monarchia bukásának tanulságát általános érvényűen fogalmazta meg: hazugságra nem lehet tartós politikai konstrukciót építeni.
– Meddig kell visszagombolni az Európai Unió mellényét, egyáltalán vissza lehet még gombolni?
– A mostani európai káoszban – Ukrajnával, a görög válsággal s a bevándorlással sújtott világunkban – az egyetlen jó dolog, hogy újra fel kell tennünk azt a kérdést, hogy kik is vagyunk mi, európaiak. Ha ezt nem teszik meg a politikusok, majd felteszik a szavazók, de abban nem lesz sok köszönet. Az unió eredetileg egy korlátozott gazdasági együttműködésből indult, lett belőle közös piac, európai gazdasági közösség, majd megszületett az Európai Unió. A kereszténydemokrácia alapelve a szubszidiaritás. Ez azt jelenti, hogy minden problémát ott kell megkísérelni megoldani, ahol az keletkezik, s ahol a megoldáshoz szükséges legtöbb információ és elégséges erőforrás, eszköz rendelkezésre áll. A települések gondjait a települések, a nemzetállamok problémáit pedig a nemzetállamok oldják meg, ne a távoli Brüsszelre bízzák azokat, illetve ne próbálja meg az ehhez szükséges kompetenciákat senki sem elvenni tőlük. Ha az unió így működne, egy csapásra megszűnne a sehová sem vezető, „erős tagállamok kontra föderális Európa" vita. Végre a közös európai értékek kerülhetnének szóba. Az unióban jelenleg az is tarthatatlan, hogy mindent a gazdasági lobbiérdekek határozzanak meg, az uborkagörbülettől a tyúkketrecek paramétereinek rögzítéséig. Ezek az irracionális esetek is nyilvánvalóan arról szóltak, miképp lehet helyzetbe hozni egyes tőkeerős vállalatokat a kis- és közepes vállalkozókkal szemben. De az is őrület, hogy az unióban központi kérdéssé kezd válni a nemek eltörlésének kérdése. Miközben ezt az aberrált ötletet egyesek erkölcsi parancsként kívánják elfogadtatni a nemi egyenjogúság és a szabadság jegyében, azonközben a nemzeti kisebbségek ügye, a nemzeti-kulturális önazonosság megőrzéséhez való jog senkit nem érdekel az unióban. Az egyszerű választóban ezek a jelenségek feszültséget teremtenek. Azt látják, hogy a brüsszeli adminisztráció hivatalnokai és politikusai teljesen elszakadtak a valóságtól. Ha viszont a mostani uniós morális és szellemi terror tovább folytatódik, fel fog lázadni az európai normalitás. A migránshullám a nemzeti pártok erősödésével jár. Nemsokára teljesen átrajzolódhat Európa politikai térképe, de semmi sem garantálja, hogy a helyzet jobb lesz, mint most. Az biztos, hogy annyira kétségbeejtő állapotban van Európa, hogy valaminek történnie kell, és valószínűleg történni is fog.
– Nem érzi abszurdnak, hogy a bevándorlást támogató európai baloldal és liberális réteg azoknak a muszlimoknak a befogadása mellett áll ki, akiknek vallása, morális alapállása kizárja azokat az életvezetési és politikai elveket – a homoszexualitást, a genderizmust, de még az egyház és a politika szétválasztását is –, amelyeket a liberálisok vallanak?
– A liberálisok semmiben nem különböznek a kommunistáktól: nem hisznek az örökkévalóságban, és ugyanaz a világmegváltó messianizmus, arrogancia hajtja őket. Csak az „itt és most", a gyorsan megszerezhető szavazatszám, a hatalom és a pénz érdekli őket. Látjuk, a szociáldemokrácia mögül elfogytak a munkástömegek, ezért új „elnyomottakat" kell találniuk. Ha nincs elég szegény ember, akkor a szocialisták elegendő számút teremtenek a kormányzásukkal, vagy más földrészekről importálnak maguknak szavazókat, illetve különböző virtuális kisebbségi csoportokat kreálnak, s ajánlanak nekik „védelmet".
– Hogy határozná meg, mi zajlik most valójában, gazdasági bevándorlás vagy népvándorlás?
– Egyik kifejezés sem írja le igazán a valóságot. Miközben a rajtunk átcsörtető tömegben nyilvánvalóan vannak olyanok, akik az életüket mentve menekültek el a lakóhelyükről, azonközben mire Európába értek, addigra már nem védelmet kérni érkeztek, hanem részt követelni az európai jóléti ellátásokból, tudatosan figyelmen kívül hagyva minden számukra akadályt jelentő jogszabályt. Így valójában már invázióról, betolakodásról van szó. Ránk rúgják az ajtót, betondarabokat dobálnak a határunkat védő rendőrökre. Ezt az agressziót a nyugati média úgy tálalta, mintha pusztán humanitárius problémáról lenne szó.
– A nyugati országok vezetői közül legutóbb az olasz miniszterelnök is megtalált minket. Matteo Renzi Magyarországot nevezte rizikónak a bevándorlás európai kezelésében.
– Európának nem mi, hanem a fél Európát uraló kriptokommunisták, az olasz miniszterelnök és elvtársai jelentenek rizikót. Igaz, ma már szocialistáknak nevezik magukat, de valójában tőrőlmetszett posztkommunisták. Régi álmukat, a nemzetközivé leendő egész világot látják megvalósulni, s úgy érzik, hogy „ez a harc lesz a végső". Krokodilkönnyeket hullatnak a bevándorlókért, de valójában az Európát még összetartó hagyományos közösségek – család, egyház, nemzet – iránti mély gyűlölet motiválja őket. Eltekintve az őszinte „hasznos idiótáktól", nem többek ők, mint a globalista pénzügyi körök megvásárolt pitiáner ügynökei.
– A Fidesz a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint erősödött az utóbbi időszakban. Ilyen jól sikerült a migránsügy kezelése?
– Természetes reakciónak látom, hogy válsághelyzetben az emberek igénylik az erős kormányzati lépéseket, az állam védelmét. Ugyan miért van az állam, ha nem ezért? Meg vagyok arról győződve, hogy jó döntéseket hoztunk, de akkor is ezt mondanám, ha a választók nem így reagáltak volna. A nemzeti érdekek vezetik a kormányt, de ebből nem következik, hogy a következő választásig ne kelljen megküzdenünk az újabb négy évre szóló bizalomért.
– Miként értékeli az ellenzék bevándorlásra adott válaszait?
– Most is bebizonyították, hogy nincs az országban kormányképes alternatíva, ilyen válsághelyzetekben is csak a Fidesz tud helytállni. Az uniós szerencsétlenkedés csak ráerősít a kormánypártok döntéseinek helyességére. Elnézve az Európa-szerte tapasztalható Orbán Viktor melletti demonstrációkat, kiállást, úgy tűnik, ezt most már nem csak a magyarok érzik így. Ezek a német, osztrák, cseh, lengyel emberek olyan vezetőket szeretnének maguknak, akik végre nem adják az ostobát, s nem nézik annak az embereket sem; akik az emberek és Európa valódi problémáiról őszintén mernek beszélni. Ma Európában az ilyeneket szokták „veszélyes populistáknak" nevezni.
– Egyetért azokkal az elemzésekkel, hogy a magyar miniszterelnök a mostani helyzetben akár egy közvetlen uniós elnökválasztást is meg tudna nyerni?
– A föderális Európa hívei a közvetlen választások mellett érveltek eddig, de nem biztos, hogy jól kalkuláltak a saját szempontjukból. A miniszterelnök érdemeiből semmit sem akarok levonni, de Orbán Viktor politikája egyáltalán nem rendkívüli. Nem a magyar, szlovák, cseh, bajor álláspont rendkívüli, hanem a többi uniós tagállamé. Ez az az eset, amikor tényleg a többség megy szembe az autópályán a normális forgalommal. Az európai politikai elit baloldali része a józan esze mellett már a mértéktartását is elveszítette, a jobbközép elit pedig a liberális véleményformáló tudatipari gépezet terrorja alatt megfélemlítve politizál. A saját értékeit nem meri védeni, valódi álláspontját nem is meri artikulálni. Egy részük pedig valódi liberális lett, csak még a néppárton belül politizál – lásd Jean-Claude Juncker minapi freudi elszólását, mely szerint aggódik „a nemzeti érzések veszélyes újjászületése" miatt.
– November tizenötödikén tisztújító kongresszust tart a Fidesz. Napokkal korábban mi is megírtuk, hogy megfiatalodhat az elnökség, új alelnököket választhatnak Gulyás Gergely és Kocsis Máté személyében. Ön újra vállalja az országos választmány vezetését? A Fidesz szervezetrendszere milyen állapotban van a kétezer-tizennyolcas választásokra készülve?
– Továbbra is a legerősebb párt vagyunk még közép-európai léptékkel mérve is. Viszont nem vagyunk olyan erőben, mint kétezer-tízben voltunk. Az energiáinkat ugyanis nem a pártépítésre, hanem a kormányzásra fordítjuk. Most viszont még időben láttunk neki annak a munkának, hogy
a következő választásokig szervezetileg is megújítsuk a Fideszt. Ennek része, hogy a kormányzati személycserékkel párhuzamosan olyan politikusok is bekerüljenek a pártvezetésbe, akik tőlünk már egy fiatalabb generációt képviselnek. Ami pedig a konkrét személyeket illeti, várjuk meg a tagság által teendő jelöléseket. Bárkit bárhová választanak is, politikai irányváltás biztosan nem lesz.
– Hogyan javíthatja a kormányzati munka hatékonyságát Rogán Antal minisztersége?
– A miniszterelnöké a felelősség, és ő fogalmazhatja meg munkatársai felé az elvárásokat is. Nem kormányzati szereplőként logikus lépésnek tartom Rogán Antal miniszteri megbízását.
A kormányfő és a kormány tagjai – minden elfogultság nélkül állíthatom ezt – tényleg emberfeletti munkát végeztek az elmúlt öt évben. Nem túlzás, hogy rendszerváltozással értek fel azok a döntések s az általuk elindított reformok, amelyeket ugyanakkor az állami szervezet különböző intézményrendszereiben helytálló emberek tömege vitt, illetve visz sikerre. Ezen, valamint a kormányzati munka alapját jelentő normális ügyvitelen túl mindig felmerülnek olyan előre nem kalkulálható kihívások, mint amilyen most a bevándorlási krízis. Ehhez a munkához nagyon nagy erő és kitartás kell. A Fidesz politikusai már bizonyítottak, de a jó teljesítményhez néha új erők bevonására is szükség van.
– Hivatalosan az Interparlamentáris Unió által, az ENSZ égisze alatt szervezett negyedik házelnöki konferenciát tartották New Yorkban, amire meghívást kaptam, ahogy a többi, csaknem száznegyven ország házelnöke is. Ez a tanácskozás időben közel esett az Egyesült Államokban élő magyarság több aktuális programjához is. Ezeket az eseményeket összekötve már tartalmas volt a látogatás. Washingtonban az amerikai katolikusok Szeplőtelen Fogantatásról elnevezett nemzeti kegyhelyén, bazilikájában ünnepi szentmisén vettem részt, melyre az altemplomban épített Magyarok Nagyasszonya-kápolna felszentelése okán került sor. Ennek főcelebránsa Donald Wuerl bíboros, washingtoni érsek volt, a homíliát Erdő Péter bíboros mondta. Amerika minden részéből mintegy ezer magyar katolikus hívő jött el a szentmisére – San Franciscóból éppúgy, mint Kanadából vagy a Felvidékről. Clevelandben a hatvanadik jubileumi cserkésztalálkozón mondhattam beszédet több száz amerikai honfitársunk előtt. A látogatás közben a New York-i, washingtoni magyarok különböző szervezeteinek vezetőivel tudtam egyeztetni a nemzetpolitikai kérdésekről. Jó érzés volt látni, hogy ezek a közösségek milyen odaadással őrzik kultúrájukat, milyen erőfeszítéseket tesznek gyökereik megtartásáért, s örvendetes volt tapasztalni, hogy partnerként viszonyulnak az óhaza koncepcionálisan is megújult nemzetpolitikájához, különösen a már kint született generációk bevonására tett kísérleteinkhez.
– Az Orbán-kormány sajtója nem túl jó az Egyesült Államokban. Milyen hírek jutnak el a helyi magyarokhoz?
– Az internetnek nagyon sok negatívuma mellett van pozitív hatása is. Az amerikai magyarok a médiahazugságokkal szemben tisztában vannak a magyarországi valósággal, hiszen napi kapcsolatban állnak rokonaikkal, barátaikkal, el tudják érni azokat a magyar hírforrásokat is, amelyek nem a balliberális média hazugságait ismételgetik. A magyarok a nyugati sajtóban megjelent támadásokkal szemben az elmúlt években is fel tudtak lépni, tudtak tiltakozni az országot ért igaztalan támadások ellen, demonstrációkat szerveztek, kiálltak Magyarország mellett.
– Viszont az átlag amerikai csak a botrányos hírekről hallhat, ha Magyarországról van szó.
– Sajnos, ez így van, az ellenséges sajtóviszonyokat adottságként kell kezelnünk. Mostanában azért mintha az amerikai politikában is változnának a dolgok. A migránshullám előtti időszakban volt például olyan, hazánkkal kapcsolatos kongresszusi bizottsági meghallgatás, ahol többségbe került a minket támogató álláspont. Ami pedig a napjainkban zajló népvándorlást illeti, az erre adott európai válaszok megítélésében egyelőre óvatosságot látunk. Meglepő lenne, ha nem így történne, hiszen az Egyesült Államok a mexikói határán az illegális bevándorlás megakadályozására háromezer-négyszáz kilométeres kerítést épített.
– Mekkora a felelőssége az Egyesült Államoknak az Európában kialakult migránshullám előidézésében?
– Azért tart a világ ott, ahol tart, mert az elmúlt száz évben mindenféle következmény nélkül el lehetett követni az aljasságokat – legalábbis a győzteseknek. Különös, hogy azok, akik naponta a múltunk feldolgozására szólítanak fel minket, egyáltalán nem éreznek késztetést arra, hogy felelősséget, akár személyi felelősséget is vállaljanak például a hazugságokkal kirobbantott iraki háborúért. De ne feledkezzünk meg az 1945-ös jaltai paktumról, amellyel Közép-Európát kiszolgáltatták Sztálinnak; az első világháború utáni békediktátumról, amellyel a békecsinálók tulajdonképpen elvetették a második világégéshez vezető ellentétek magvait; vagy épp a közel-keleti országhatárok meghúzásáról, amellyel egy másik térségben ugyanúgy jártak el. Ez utóbbi szoros összefüggésben van a mostani bevándorlási válsággal. De nem a mi dolgunk felhozni ezeket a történelmi bűnöket.
– Mi lehet az Egyesült Államok európai érdeke?
– Ha az erős Európa kialakulása lenne a céljuk, akkor arra kellene gondolnunk, hogy ami most itt történik, ahhoz az amerikaiaknak semmi közük sincs. Az aktuális történéseket látva felvetődhet, hogy az Egyesült Államok célja egy ugyan erős, de azért nem egyenrangú partner, a föderális Európa kialakítása lehet. Az illegális bevándorlás kezelésében mutatott elvtelenség, gyávaság és teszetoszaság az erősebb Európa (értsd: még több Brüsszel) igényének erőltetését hozza magával. Mennél súlytalanabbak és korlátozottabbak a nemzeti tagállamok, annál könnyebb az uniót a bürokráciáján keresztül manipulálni. De az is egyértelműnek tűnik, hogy az európai válságtünetek azóta ütötték fel a fejüket, amióta egyes vezető európai politikusok az euró mint világpénz bevezetését tűzték ki célként.
A terv egyet jelentett volna Európa gazdasági és politikai emancipációjával a transzatlanti együttműködésben, s az önálló tényezőként való megjelenés lehetőségét adta volna az új világrendszer kialakításában. Nem állítom, hogy az uniós válságért elsősorban nem a brüsszeli és egyes nemzetállami vezetők a felelősek, de azt sem gondolom, hogy az amerikaiaknak semmi közük sincs mindehhez. Elég csak Soros György Európa jövője iránti „aggodalmára" utalnom.
– Hogy lehet értelmezni az ukrán válságot ebben a logikai láncban?
– Az első világháború után az európai nagyhatalmak „beengedték" a kontinensre az amerikai és az orosz érdekek érvényesülésének lehetőségét. Európa azóta őrlődik az orosz és az amerikai malomkő között, megverve még saját mai politikusainak kisszerűségével is. Ha összefüggésekben gondolkodunk, akkor az látható, hogy az ukrán válság kirobbantásához azért fűződhetett valamilyen külső, nem európai érdek, hogy megosszák az uniós tagállamokat. Az oroszokkal való kapcsolat eltérő tagországi megítélése történelmi és geopolitikai szemszögből előre látható volt.
– Ha már az amerikai célokról beszéltünk, van az uniónak közös víziója a jövőről?
– Vízió? Az Európai Unió – mint valódi értékközösség s mint ezen az alapon létrejött valódi közös akaratképező együttműködés – egész egyszerűen nem létezik. A migránsválság „kezelése" is ezt bizonyította. Az a cél – egyfajta birodalmi struktúra létrehozása – amerre az unió halad, elhibázott. Deák Ferencet idézve: ha a mellényt rosszul gomboltuk be, akkor azt először vissza kell gombolni, ha jól akarjuk viselni. De hivatkozhatnék Bibóra is, aki az Osztrák–Magyar Monarchia bukásának tanulságát általános érvényűen fogalmazta meg: hazugságra nem lehet tartós politikai konstrukciót építeni.
– Meddig kell visszagombolni az Európai Unió mellényét, egyáltalán vissza lehet még gombolni?
– A mostani európai káoszban – Ukrajnával, a görög válsággal s a bevándorlással sújtott világunkban – az egyetlen jó dolog, hogy újra fel kell tennünk azt a kérdést, hogy kik is vagyunk mi, európaiak. Ha ezt nem teszik meg a politikusok, majd felteszik a szavazók, de abban nem lesz sok köszönet. Az unió eredetileg egy korlátozott gazdasági együttműködésből indult, lett belőle közös piac, európai gazdasági közösség, majd megszületett az Európai Unió. A kereszténydemokrácia alapelve a szubszidiaritás. Ez azt jelenti, hogy minden problémát ott kell megkísérelni megoldani, ahol az keletkezik, s ahol a megoldáshoz szükséges legtöbb információ és elégséges erőforrás, eszköz rendelkezésre áll. A települések gondjait a települések, a nemzetállamok problémáit pedig a nemzetállamok oldják meg, ne a távoli Brüsszelre bízzák azokat, illetve ne próbálja meg az ehhez szükséges kompetenciákat senki sem elvenni tőlük. Ha az unió így működne, egy csapásra megszűnne a sehová sem vezető, „erős tagállamok kontra föderális Európa" vita. Végre a közös európai értékek kerülhetnének szóba. Az unióban jelenleg az is tarthatatlan, hogy mindent a gazdasági lobbiérdekek határozzanak meg, az uborkagörbülettől a tyúkketrecek paramétereinek rögzítéséig. Ezek az irracionális esetek is nyilvánvalóan arról szóltak, miképp lehet helyzetbe hozni egyes tőkeerős vállalatokat a kis- és közepes vállalkozókkal szemben. De az is őrület, hogy az unióban központi kérdéssé kezd válni a nemek eltörlésének kérdése. Miközben ezt az aberrált ötletet egyesek erkölcsi parancsként kívánják elfogadtatni a nemi egyenjogúság és a szabadság jegyében, azonközben a nemzeti kisebbségek ügye, a nemzeti-kulturális önazonosság megőrzéséhez való jog senkit nem érdekel az unióban. Az egyszerű választóban ezek a jelenségek feszültséget teremtenek. Azt látják, hogy a brüsszeli adminisztráció hivatalnokai és politikusai teljesen elszakadtak a valóságtól. Ha viszont a mostani uniós morális és szellemi terror tovább folytatódik, fel fog lázadni az európai normalitás. A migránshullám a nemzeti pártok erősödésével jár. Nemsokára teljesen átrajzolódhat Európa politikai térképe, de semmi sem garantálja, hogy a helyzet jobb lesz, mint most. Az biztos, hogy annyira kétségbeejtő állapotban van Európa, hogy valaminek történnie kell, és valószínűleg történni is fog.
– Nem érzi abszurdnak, hogy a bevándorlást támogató európai baloldal és liberális réteg azoknak a muszlimoknak a befogadása mellett áll ki, akiknek vallása, morális alapállása kizárja azokat az életvezetési és politikai elveket – a homoszexualitást, a genderizmust, de még az egyház és a politika szétválasztását is –, amelyeket a liberálisok vallanak?
– A liberálisok semmiben nem különböznek a kommunistáktól: nem hisznek az örökkévalóságban, és ugyanaz a világmegváltó messianizmus, arrogancia hajtja őket. Csak az „itt és most", a gyorsan megszerezhető szavazatszám, a hatalom és a pénz érdekli őket. Látjuk, a szociáldemokrácia mögül elfogytak a munkástömegek, ezért új „elnyomottakat" kell találniuk. Ha nincs elég szegény ember, akkor a szocialisták elegendő számút teremtenek a kormányzásukkal, vagy más földrészekről importálnak maguknak szavazókat, illetve különböző virtuális kisebbségi csoportokat kreálnak, s ajánlanak nekik „védelmet".
– Hogy határozná meg, mi zajlik most valójában, gazdasági bevándorlás vagy népvándorlás?
– Egyik kifejezés sem írja le igazán a valóságot. Miközben a rajtunk átcsörtető tömegben nyilvánvalóan vannak olyanok, akik az életüket mentve menekültek el a lakóhelyükről, azonközben mire Európába értek, addigra már nem védelmet kérni érkeztek, hanem részt követelni az európai jóléti ellátásokból, tudatosan figyelmen kívül hagyva minden számukra akadályt jelentő jogszabályt. Így valójában már invázióról, betolakodásról van szó. Ránk rúgják az ajtót, betondarabokat dobálnak a határunkat védő rendőrökre. Ezt az agressziót a nyugati média úgy tálalta, mintha pusztán humanitárius problémáról lenne szó.
– A nyugati országok vezetői közül legutóbb az olasz miniszterelnök is megtalált minket. Matteo Renzi Magyarországot nevezte rizikónak a bevándorlás európai kezelésében.
– Európának nem mi, hanem a fél Európát uraló kriptokommunisták, az olasz miniszterelnök és elvtársai jelentenek rizikót. Igaz, ma már szocialistáknak nevezik magukat, de valójában tőrőlmetszett posztkommunisták. Régi álmukat, a nemzetközivé leendő egész világot látják megvalósulni, s úgy érzik, hogy „ez a harc lesz a végső". Krokodilkönnyeket hullatnak a bevándorlókért, de valójában az Európát még összetartó hagyományos közösségek – család, egyház, nemzet – iránti mély gyűlölet motiválja őket. Eltekintve az őszinte „hasznos idiótáktól", nem többek ők, mint a globalista pénzügyi körök megvásárolt pitiáner ügynökei.
– A Fidesz a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint erősödött az utóbbi időszakban. Ilyen jól sikerült a migránsügy kezelése?
– Természetes reakciónak látom, hogy válsághelyzetben az emberek igénylik az erős kormányzati lépéseket, az állam védelmét. Ugyan miért van az állam, ha nem ezért? Meg vagyok arról győződve, hogy jó döntéseket hoztunk, de akkor is ezt mondanám, ha a választók nem így reagáltak volna. A nemzeti érdekek vezetik a kormányt, de ebből nem következik, hogy a következő választásig ne kelljen megküzdenünk az újabb négy évre szóló bizalomért.
– Miként értékeli az ellenzék bevándorlásra adott válaszait?
– Most is bebizonyították, hogy nincs az országban kormányképes alternatíva, ilyen válsághelyzetekben is csak a Fidesz tud helytállni. Az uniós szerencsétlenkedés csak ráerősít a kormánypártok döntéseinek helyességére. Elnézve az Európa-szerte tapasztalható Orbán Viktor melletti demonstrációkat, kiállást, úgy tűnik, ezt most már nem csak a magyarok érzik így. Ezek a német, osztrák, cseh, lengyel emberek olyan vezetőket szeretnének maguknak, akik végre nem adják az ostobát, s nem nézik annak az embereket sem; akik az emberek és Európa valódi problémáiról őszintén mernek beszélni. Ma Európában az ilyeneket szokták „veszélyes populistáknak" nevezni.
– Egyetért azokkal az elemzésekkel, hogy a magyar miniszterelnök a mostani helyzetben akár egy közvetlen uniós elnökválasztást is meg tudna nyerni?
– A föderális Európa hívei a közvetlen választások mellett érveltek eddig, de nem biztos, hogy jól kalkuláltak a saját szempontjukból. A miniszterelnök érdemeiből semmit sem akarok levonni, de Orbán Viktor politikája egyáltalán nem rendkívüli. Nem a magyar, szlovák, cseh, bajor álláspont rendkívüli, hanem a többi uniós tagállamé. Ez az az eset, amikor tényleg a többség megy szembe az autópályán a normális forgalommal. Az európai politikai elit baloldali része a józan esze mellett már a mértéktartását is elveszítette, a jobbközép elit pedig a liberális véleményformáló tudatipari gépezet terrorja alatt megfélemlítve politizál. A saját értékeit nem meri védeni, valódi álláspontját nem is meri artikulálni. Egy részük pedig valódi liberális lett, csak még a néppárton belül politizál – lásd Jean-Claude Juncker minapi freudi elszólását, mely szerint aggódik „a nemzeti érzések veszélyes újjászületése" miatt.
– November tizenötödikén tisztújító kongresszust tart a Fidesz. Napokkal korábban mi is megírtuk, hogy megfiatalodhat az elnökség, új alelnököket választhatnak Gulyás Gergely és Kocsis Máté személyében. Ön újra vállalja az országos választmány vezetését? A Fidesz szervezetrendszere milyen állapotban van a kétezer-tizennyolcas választásokra készülve?
– Továbbra is a legerősebb párt vagyunk még közép-európai léptékkel mérve is. Viszont nem vagyunk olyan erőben, mint kétezer-tízben voltunk. Az energiáinkat ugyanis nem a pártépítésre, hanem a kormányzásra fordítjuk. Most viszont még időben láttunk neki annak a munkának, hogy
a következő választásokig szervezetileg is megújítsuk a Fideszt. Ennek része, hogy a kormányzati személycserékkel párhuzamosan olyan politikusok is bekerüljenek a pártvezetésbe, akik tőlünk már egy fiatalabb generációt képviselnek. Ami pedig a konkrét személyeket illeti, várjuk meg a tagság által teendő jelöléseket. Bárkit bárhová választanak is, politikai irányváltás biztosan nem lesz.
– Hogyan javíthatja a kormányzati munka hatékonyságát Rogán Antal minisztersége?
– A miniszterelnöké a felelősség, és ő fogalmazhatja meg munkatársai felé az elvárásokat is. Nem kormányzati szereplőként logikus lépésnek tartom Rogán Antal miniszteri megbízását.
A kormányfő és a kormány tagjai – minden elfogultság nélkül állíthatom ezt – tényleg emberfeletti munkát végeztek az elmúlt öt évben. Nem túlzás, hogy rendszerváltozással értek fel azok a döntések s az általuk elindított reformok, amelyeket ugyanakkor az állami szervezet különböző intézményrendszereiben helytálló emberek tömege vitt, illetve visz sikerre. Ezen, valamint a kormányzati munka alapját jelentő normális ügyvitelen túl mindig felmerülnek olyan előre nem kalkulálható kihívások, mint amilyen most a bevándorlási krízis. Ehhez a munkához nagyon nagy erő és kitartás kell. A Fidesz politikusai már bizonyítottak, de a jó teljesítményhez néha új erők bevonására is szükség van.