Dátum: 2015. október 15. 7:34
Tárgy: Az emberek tudatlannak születnek, de nem ostobának.
Címzett: Kutasi József Antal <jozsef@kutasi.eu>
Az emberek tudatlannak születnek, de nem ostobának.
Az ember fogékony, tanulékony lény, képes az értelmes gondolkodásra, ostobává csak a nevelés teszi. Az emberekkel nem az a probléma, hogy nem tudnak, hanem sok mindent tudnak, ami nem úgy van. Mindegyik nemzedéknek, résen kell lennie, hogy a nevelési ostobaságokat, politikai és történelmi hazugságokat visszautasítsa, a balliberálisok áldásos munkája pontatlansággal kezdődik, félre magyarázással folytatódik, majd hazugsággal végződik és olyan mega finanszírozott nemzetközi csapat erővel tudják nyomni hazug szélsőséges propagandájukat, hogy aki kritizálni meri őket, még az látszik hazugnak, szélsőségesnek. A balliberálisok nagyon toleránsak, csak a fasisztákkal szemben kérlelhetetlenek. Ja, hogy rajtuk kívül mindenki fasiszta? Arról ők nem tehetnek. Igen, meg kell értenünk, hogy a balliberális politika csak kétféle véleményt ismer: az övét és a helytelent.
Nem korholni, nem felforgatni, nem szétverni kell a kort, amiben élünk, (a multat végképp eltötörölni) nem szomorkodni kell, hogy mivé lett a világ, hanem az embereket munkára, vállalkozásra, egyéni felelőségre, a teljesítmények elismerésére, megbecsülésére, a társadalmi béke megőrzésére kell nevelni, így mindenkinek nő a lehetősége a jobb életre, Európában nem ez történtént.
Montesquieu, az államok természetének 18. századi francia búvára írta: „Kétfajta romlottság van; az egyik, amikor a nép nem tartja meg a törvényeket; a másik, amikor a törvények rontják meg a népet: ez gyógyíthatatlan baj, mert magában az orvosságban rejlik."
Az európaiak a kultúrájukról, a történelmükről, a sérelmeikről, irracionális ideológiákról, utópiákról, demagógiákról vitatkoznak, vádaskodnak, a maguk genrált problémáikra bűnbakokat keresnek. A boszorkányüldözés tömeglélektani lényege máig fennmaradt a középkorból. A 19. században új áltudományos, laikus ideológiai alapon fejlődött tovább bűnbakképzés, megalapozva a 20. század legszörnyűbb népirtásait. Az „univerzális bűnbakképzés" eszmei forrásait az olyan áltudományos terminusokat használó, a tömegek számára többé-kevésbé vonzó, de a szakemberek által kezdettől fogva erős fenntartásokkal fogadott és élesen bírált ideológiai áramlatokban találta meg, mint a 19. század közepén kialakult rasszizmus és a kommunizmus. Mind a kettő addig soha nem látott módon gerjesztette a bűnbakképzést, példátlan kegyetlenkedéshez és több tízmilliós tömeggyilkosságokhoz vezetett a 20. században, mely méreteit tekintve nem is hasonlítható a boszorkányüldözéshez mintegy százezer áldozatával. A Nagy Francia Forradalom a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a jakobinusok, bolsevikok, kommunisták, szocialisták, nácik, fasiszták, antifasiszták és más fanatikusok, lerakták a modernkori gyűlölködés, az emberek szemben állításának, milliók értelmetlen halálának, nyomorának ideológiai alapjait. Az európai emberirtó diktatúrákat a huszadik század folyamán számtalanszor összehasonlították. Az elpusztított polgári lakosok száma: náci Németország: mintegy hatmillió 1933 és 1945 között, sztálini Szovjetunió: mintegy húszmillió. A világháborús veszteségek kb. ötvenmillió.
Kétségtelen tény, hogy a tőrvénytelenség, a bosszú, a kegyetlenség, a fanatizmus, az ideológiák rémrendszerei Európára rányomta bélyegét.
Európában máig méltatlanul keveset támadott, de rendkívül kártékony, megosztó, szélsőséges, szembe állító, gyűlöletkeltő, bűnbakképző jelenség az antifasizmus. Antifasisztának lenni kényelmes dolog. Olyan, mint papnak lenni az inkvizícióban. A II. Világháború véget ért, Mussolini és Hitler meghalt, pártjaikat betiltották. Nem volt ki ellen harcolni. A fasizmus nem létezik programként, ideológiaként, mozgalomként. Ha az antifasizmus élni akar, új szerepet kell találnia. Egyeseknek az volt az érdekük, hogy életben maradjon. Az antifasiszták szerint a fasizmus olyan lett, mint Szauron szelleme. Bármikor visszatérhet, hogy felüsse a fejét. Az antifasiszta dolga, hogy őrt álljon. Mivel nincsenek fasiszták, az antifasiszta dönti el, ki a fasiszta. Az antifasiszta dolga, hogy figyelje, kinek a szemében tűnik fel a Gonosz. És velőtrázó sikollyal tudassa a társadalommal, ha meglátta. Nálunk az antifasizmus arra szolgál, hogy összeterelje a "felszabad-dúlás" óta fosztogató, élősdi baloldalt a hatalom meg szerzésre. Mert ki gondolná józan ésszel, hogy egy népszerű polgári demokratikus párt vezére veszélyesebb a demokráciára egy múlti milliárdos korrupt, idegen érdekeket képviselő exkommunista miniszterelnöknél, aki a zsidóktól rabolt villában él és szisztematikusan bevonta a titkosszolgálatokat, a rendőrséget és az alvilágot a politikai játszmáiba? De ha az antifasiszták leszólnak, hogy ott a Fasizmus Szelleme, akkor mindjárt más. Akkor már a rendőrterrorhoz gratuláló miniszterelnök "nem kicsit nagyon is" elfogadható lesz. Hát mégiscsak apróság a Budapest utcáin válogatás nélkül tomboló szem kilövető karhatalom, ahhoz képest, hogy valakit megszállt a Gonosz. Akkor minden "demokratának" (volt szovjet ügynököknek, kommunistának, a diktatúra volt élharcosainak) a "demokrácia védői" mellett a helye. És ha ezt nem így látod, akkor téged is megszállt a Gonosz. A fasizmus bárkiben ott lappanghat. Bárkiben felütheti a fejét. Benned is. Talán te leszel a következő? Jobb, ha nem kritizálsz egy antifasisztát.
Ahogy nem lehetett rendszerkritikailag illetni a középkorban az egyházat, bírálhatatlanok voltak a fasiszta államszervezés elvei, majd a kommunista ideológia is fenntartotta magának a tévedhetetlenség jogát, ma ugyanitt tart a liberalizmus eszméje is. Mindegyik világmegváltó nézet arról ismerszik meg, hogy a központi ideológia a legfőbb közjó, az egyedüli boldogság, az ész termékenységének csúcsa, ezért minimum bolond, aki uralkodó jellegét kétségbe vonja. A reformátorokat mindegyik eszme körül üldözték vagy kényszerítették. A fasiszta államszervezés kritikája az élet veszélyeztetésével járt, a kommunizmus kritikája hol halállal, hol az élet tönkretételével volt egyenértékű, míg a liberalizmus kritikája nyilvánvalóan az egzisztenciális tönkretétel fenyegetésével él, legyenek azok gondolkodók, népek, avagy országok. Ne kételkedjünk, a dogmák kritikusaival szemben a maiak is úgy járnak el, mint azt a régiek esetében tették. Nem vitatkoznak velük, hanem kórusban kiátkozzák. Minden fejlődésképtelen, kizárólagosságra kényszerítő ideológia megbukott az elmúlt ezer évben, ez is megfog. A liberalizmus reformációja itt van a kapuk előtt.
A "Nagy Francia Forradalom" idején kezdett el nyílt kártyákkal játszatni a nemtelen, törvénytelen, terrorista baloldal, ekkor ment neki egyértelműen a törvényesség, a normalitás rendjének, ekkor kezdődött el a nagy felforgatás. A francia forradalom alatt először alkalmazták a profi történelem hamisítást. Lásd: Bastille ostroma, ahol összesen körülbelül hét darab fogvatartott köztörvényes bűnöző „sínylődött" majdnem mind arisztokrata és volt akit családja kérésére csuktak be, de mint az elnyomás börtöne került be a történelem-könyvekbe. Ekkor alkalmazták először a terror módszerét és uszították a "csőcseléket, csürhét, az elvetemült tömeget, aki ordítozva elveszti öntudatát" mindenre, ami nemes, aminek értéke van. A népet pedig terrorral kényszeríttették az illegitim hatalom birtokosainak védelmében katonai szolgálatra. The 1798 Jourdan Act stated: "Any Frenchman is a soldier and owes himself to the defense of the nation". Francia kutatások szerint a forradalom és az ezt követő polgárháború minimum másfél millió francia életét követelte. Vendée-ben legalább hatszázezer embert mészároltak le, mert ők a királyság és a vallás mellett tartottak ki, csak Lyonban és Párizsban több mint kétszáznegyvenezer ember került a guillotine alá. Nem is beszélve a napóleoni háborúkról. Legalább hárommillió európai katona vesztette életét és több millió civil, csak Spanyolországban kétmillió, az akkori spanyolok harminc százaléka. A hazug, nemtelen forradalmi terror után fokozatosan kezdett véget érni az európai aranykor, az el menekültek segítségével kezdődött el az angolszász-amerikai aranykor. Minden ami ma nemtelen, törvénytelen a francia forradalmi gondolkozásból ered. Azóta vádolja a beteges hazudozó, felforgató, forradalmár, terrorista baloldal, az áldozatokat azokkal a bűnökkel, amit ők követnek el ellenük. A konzervatív törvény tisztelő Amerikaiak képesek voltak vissza utasítani a francia forradalmi törvénytelenségeket, a hazugságokat és menedékeket adtak az áldozatoknak.
A „Nagy Októberi Szocialista Forradalom". 1917-be kezdődött Európa történetének legtragikusabb fejezete a gyászos bolsevik puccsal, amikor egy terrorista különítmény Vlagyimir Iljics Uljanov Lenin és Trockij vezetésével, erőszakkal magához ragadta Oroszországban a hatalmat. Kilenckor az Auróra cirkáló tüzet nyitott. Mivel a fedélzeten nem volt éleslőszer, csak egyetlen díszlövést adott le vaktöltéssel, majd elhallgatott - s ennyi elég is volt, hogy előkelő helyet vívjon ki magának a vörös október mitológiájában. Két óra múlva a Péter-Pál erőd tüzet nyitott, immár éles lövedékekkel, ám olyan pontatlanul céloztak, hogy a harminc-harmincöt lövedék közül mindössze kettő találta el a palotát, és okozott kisebb kárt. A Kerenszkij vezette ideiglenes kormány gyakorlatilag már megbukott, tényleges hatalom nem volt a kezében, tehát a vörös terroristáknak egyszerűen csak be kellett sétálniuk a Téli Palotába a hátsó lépcsőn, és mindenféle harc nélkül kezükbe került a hatalom. Jellemző, hogy a bolsevik puccs 10. évfordulójának alkalmából Eizenstein által forgatott Október című propaganda film forgatásán többen megsérültek, mint tíz esztendővel korábban, a „dicsőséges forradalom" időszakában. A hatalom megragadása után a géppuska vált a bolsevikok számára a politikai meggyőzés legfőbb eszközévé, s ez meg is maradt 1991-s bukásukig. Lenin vezette bolsevikok hatalomra jutásuk után azonnal nekifogtak a terrorista államrend kiépítéséhez. Megkezdődött a cári és a polgári demokratikus rendszertől örökölt intézmények, önigazgatási szervezetek, pártok, sajtó, fegyveres erők és a bírói rendszer likvidálása és a magántulajdonon alapuló rendszer államosítása. A demokratikus kibontakozás államhatalmi szervét - az alkotmányozó nemzetgyűlést - jó kommunista metódus szerint elvtársaink már megalakulásának napján, 1918. január 6-án szétverték, minthogy kisebbségben voltak ebben a parlamentben. Aztán egymást követték az új hatalom részéről a terrorisztikus intézkedések: a polgárság tagjaiból már 1918. február 21-22-én kényszermunka-zászlóaljakat szerveztek, az intézkedéssel szemben ellenállást tanúsítókra főbelövés várt. Az ellenséges ügynökökre, az ún. spekulánsokra és rendzavarókra szintúgy halálbüntetést szabtak ki. A bolsevikok hadat üzentek a parasztságnak, fegyveres bandák járták a falvakat, és a parasztoktól minden élelmet elraboltak. Példátlan parasztfelkelésekre került sor, ily módon a bolsevikok és a parasztok háborúja felülmúlta méreteivel a fehérek és a vörösök polgárháborúját. Lenin „humanizmusát" kiválóan érzékelteti az alábbi kis történet. Bertrand Russel angol filozófus, aki 1920-ban találkozott az ateista vallásalapítóval, Leninnel, ezt jegyezte fel beszélgetésükről: „Amikor feltettem neki a kérdést, hogy mi a helyzet a szocializmussal a mezőgazdaságban, kedélyesen magyarázta, hogyan uszította a szegényebb parasztokat a gazdagabbak ellen, és nemsokára felakasztották őket a legközelebbi fára, hahaha". A szovjetrendszer „legzseniálisabb" intézkedése kétség kívül az volt, hogy megszüntette a bíróságokat és az ügyvédi szakmát, majd létrehozta a népbíróságokat. A bíróknak nem kellett jogi diploma, csupán írni-olvasni kellett tudniuk. Terrorista igazságszolgáltatás vette kezdetét a világ első kommunista államában. Ez a politikai őrület, amely 1917-ben kezdődött, a leggyászosabb fejezete a történelemnek, és hazánk sorsát is tragikus módon határozta meg. Emlékeznünk kell rá, hogy többé soha ne ismétlődhessék meg Európában az úgynevezett "Nagy Forradalmak" korszaka, mert ezek lettek az etalonjai az európai abszolút államterrornak, a tömeggyűlölködésnek, a tömeggyilkosságoknak, a tömegnyomornak, a tömegélősködésnek.
A Magyar többség beállítottságára érvényes konzervatív józanság, a tudás vágy, a szélsőségektől való irtózás. Ennek a mélyén más van, mint a sikeres angol-amerikai konzervatizmus esetében. Nálunk ott van a rabságban tartottak és a közel száz éve folyamatosan a baloldalról elárultak óvatossága éppúgy, mint egy bizonyos egyensúlyra törekvés, amely még közmondásaink elemzésével is kimutatható. Sok mindentől megóvott minket ez a speciális magyar konzervatizmus. Nincs kizárva, hogy túlélésünk, megmaradásunk záloga ez. Többször ránk kényszeríthettek rémrendszereket, mint a német nácizmus, vagy "az embertől keletre" lenini-sztálini szovjet szocializmust. Az antidemokratikus szélsőséges, szembeállító és megosztó liberalizmust sem a magyarok találták ki, hanem egy idegen érdekeket szolgáló dac és érdekszövetség ügynökei képviselik Magyarországon, ők akik aggódnak, mindig és állandóan. A külföldi érdekekért, a deviánsokért, drogosokért, homokosokért s mindenféle perverz antidemokratikus kisebbségekért. Rajongnak mindenért, amiben ott szerepel a szó: MÁS. Egyetlen dologért nem rajonganak: a magyarság. Ezért nem aggódnak. Csak, ha kezd talpra állni. Akkor be vannak tojva, s jő a félelem, a rettegés, rohannak Brüsszelbe, Berlinbe, Washingtonba rágalmazni. Állítólag a bőrönd állandóan be van pakolva. De sajnos mindig maradnak.
A MAGYARSÁG kollektív intelligenciája, bátorsága és áldozatvállalása a bizonyíték, hogy a történelmi helytállás nem óriás létszám függvénye és mondjuk ki, hogy Magyarország a szabadság és a demokrácia zászlóshajója a nyugati világban. 1852-ben Ohio államban Kossuth Lajos mondott egy beszédet, a hallgatóság soraiban ott ült egy későbbi amerikai elnök, Abraham Lincoln. Kossuth beszédét idézem: „Mindent a népért és a nép által. Semmit a népről, a nép nélkül. Ez a demokrácia, és ez korszellemünk uralkodó irányzata." „Újjászületik a szabadság, és a néptől, a nép által, a népért való hatalom soha el nem tűnik a föld színéről" – mondta Lincoln egy évtizeddel később, elhelyezve a nyugati demokrácia építményének szegletkövét. Igen, Kossuth Lajost hatalmas tömegek ünnepelték Amerikában, amely akkor még rabszolgatartó ország volt. 1910-ben Roosevelt elnök azt mondta: „Az egész civilizált világ adósa Magyarországnak, az ő múltjáért." S valóban, a rabszolgaságot eltörlő amerikai polgárháborúban mintegy 800 magyar harcolt, köztük tábornokok és vagy 50 főtiszt. Ad abszurdum, ha az INKVIZÍCIÓ, a GUILLOTINE, a GÁZKAMRÁK vagy a GULÁG meg a PANEL szellemi örökösei bennünket akarnak oktatni szabadságból és demokráciából. Legyen béke, szabadság és egyetértés!