Feladó: Rőczey János
Dátum: 2016. január 21. 13:28
Tárgy:
Dátum: 2016. január 21. 13:28
Tárgy:
Erről senki sem hajlandó beszélni. Félnek a bátor magyarok? RJJ
Címzett: Kutasi József Antal <jozsef@kutasi.eu>
Rőczey J. János
EU,
2016.január 20.
Erről senki sem hajlandó beszélni. Félnek a bátor magyarok?
Beszéljünk egymással! Erről beszéljünk!
1975 nyara óta, amikor befejeztem az emberi szabadság fogalmáról 1957-ben elkezdett tudományos kutatásomat, mindenkit megkérdezek, ha négyszemközt beszélgethetek valakivel, hogy örülne-e vajon annak, ha megválaszthatná munkahelyi főnökét vagy az számára teljesen mindegy.
Azóta sem találkoztam valakivel, aki azt mondta volna, hogy az teljesen mindegy. Természetesen és örömmel megválasztaná.
A tárgyilagosság kedvéért hozzá kell tennem,hogy bátyám, Rőczey István(1924-1989) tiltakozott. Éppen ő, akit 1956-ban beválasztottak a Budapesti Sütőipari Vállalat munkástanácsába, annak titkárává, de amikor kérdeztem, már Svájcban egy híres bank alkalmazottjaként dolgozott. Tiltakozott.
Tíz éve dolgozott már ott a bankban.
„Munkatársaimmal, azzal a bandával együtt válasszam meg
a főnökömet?
Inkább a sarki rendőr nevezze ki azt!"
Tíz évvel e beszélgetés előtt elragadtatással mesélte még, milyen kedves, jó modorú a főnöke és ráadásul dúsgazdag. Michele Sindona neve. Európa szerte ismert, tisztelt szakember.
Mint frissen érkezett menekült, nagy érdeklődéssel kérdeztem akkor, mi lehet sikerének titka. Mi a siker, az érvényesülés titka a szabad világban?
„Szakmai hozzáértés és abszolút megbízhatóság!"
mondta bátyám határozottan.
(Szavaira pontosan emlékszem. Ezért teszem idézőjelbe.)
Ez a Michele Sindona 1986 nyarán halt meg börtönben, ahol 25 éves büntetését töltötte gyilkosságért. Ciánkáli volt halálának oka.
Bátyám mesélte később, hogy ez a bank a Vatikánból kap rendszeresen csomagot. Abban dollárkötegek vannak. Tartalma: "Imakönyvek, breviáriumok."
Kézzel írták, de nyilván nem a pápa, mert szerintem ő nem hazudhat.
Bizony a munkahelyi körülményeket a mai világban az alkalmazott egyáltalán nem befolyásolhatja. - Ez nem volt mindig így. Az inas megválasztotta mesterét. A feudalizmusban!
Ma valaki kijelöli, kinevezi és annak engedelmeskednie kell. Annak, akit nem választott meg. A demokráciában!
Akár tetszik, akár nem. A főnök nem függ tőle és neki nincs joga őt megítélni. Nem ítélheti meg, de egyedül attól függ előmenetele, munkájának körülményei, felettesei, kollégáinak bánásmódja a munkahelyén.
Az embernek meg dolgoznia kell, hogy megélhessen. Bele kell hát törődnie.
Tényleg, miért nem választhatják meg a munkatársak a főnöküket?
Többségük azért megy oda, mert dolgozni akar és az intézmény, ha jól megy, emelik fizetését. Tehát a legjobbat választaná már anyagi érdekből is.
(Persze kevesebbet dolgozni, az sem ártana. Tehát, ha nem érdekelt a vállalata eredményét illetően, közvetlenül, ha nem ő választja meg felettesét, akkor inkább kevesebbet.)
Valóban, miért nem választhatjuk meg közvetlen főnökünket?
És éppen a munkahelyen, ahol személyesen ismerjük azokat, akik közül választhatnánk!
*
És ahol választunk?
A politikában, országgyűlési választásokon, nagy látványosság előtt hatalmas és drága választási hadjárat során?
Olyanokat, akikkel sohasem találkoztunk. Akiket a választók többsége személyesen nem is ismerhet.
Világos, azokat „választjuk", akiket csak a médiumokból ismerünk, akiket, tv, sajtó reklámvállalok, információs csatornák mutatnak be nekünk.
De azok is mind nagyszabású munkahelyek!
Tehát azok között választunk, akiket a munkahelyek tulajdonosai kínálnak nekünk.
Valójában azok választanak, akik munkahelyi főnökünket is kinevezik. A tulajdonosok.
A politikában, az országgyűlési választásokon a tulajdonosok választanak! Mert a médiumokhoz pénz kell.
Vegyük tudomásul! Minden demokratikus jogállamban a tőkével rendelkezők döntik el „szabad választás" során sorsunkat.
Ugyanazok a tulajdonosok, akik a munkahelyeken kinevezik a menedzsereket. A főnökeinket.
Nem ismerek ma még olyan munkahelyet, ahol a munkatársak választanák meg azokat, akik parancsolnak nekik. Pedig azok közül választhatnának, akikkel nap mint nap találkoznak, akiket személyesen ismernek.
Elsősorban a közvetlen főnöküket!
Nyilvánvaló lenne, pedig hivatalban nem ezt tapasztaljuk.
Gyerekek, fiatalok, diákjaim Kastlban, ahol tanítottam, már a kérdésre felháborodtak: vajon az osztályvezető nevezze ki az osztály szakmai csoportjainak vezetőit?
„Ne, mert akkor az a haverját nevezné ki!", vagy
„Becstelenség is lenne, nem ő dolgozik velük."
A tulajdonosoknak üzenem:
jobban és lelkesebben dolgoznának munkahelyükön az alkalmazottak ha szabad, egyenrangú, egyenlő méltóságú emberként dolgozhatnának ott.
És ez a tulajdonosoknak anyagi hasznát is csak növelné. Sőt, a tulajdonosok járnának a legjobban. Meg is érdemelnék, mert egy vállalatot létrehozni nem könnyű dolog. Megszervezni, éjt nappallá téve, rizikót vállalni. Felépítésekor az emberi méltóság tiszteletben tartásával, baráti módon járnak el. Akkor, amikor kikeresik munkatársaikat. Miért nem marad így?
Miért változik ez meg?
Akkor mindenki lelkesen követte főnökét. Meg is választotta volna, ha kérdezik. Óriási többséggel. Miért mulasztották ezt el?
S ma mi van ott? Sokszor darázsfészek. Igazságtalanság!
S az ember igazságtalanság láttán mindig emberi gonoszságra gyanakszik. Persze, hiszen fel van háborodva.
De nem mindig ez az oka az igazságtalanságnak.
Nem gonoszság, nem rossz akarat rontja meg munkahelyi harmóniát, légkört, és együttműködést, hanem a rendszer, az ott kialakult hatalmi struktúra. Olyan ez a hatalmi struktúra, amiben a munkatársaknak a főnök előtt bizonyítaniok kell, hogy ők a jobbak és megérdemlik a fizetésemelést. Néha becstelen eszközökkel teszik.
Egy választott főnök viszont megkérdezné munkatársait: „Kit szeretnének közvetlen főnökötöknek? Válasszátok meg! Hiszen ők dolgoznak majd utasításai szerint.
És ha megválasztották, az már felelősséggel tartozik azoknak, akik megválasztották.
Így a munkaközösség rendszere ésszerűbb lenne, igazságosabb és jóval eredményesebb.
* * *
Összegezve:
Úgy tűnik tehát és egyre többünknek, hogy az országgyűlési választásokon sem mi döntünk!
S ennek oka nem emberi gonoszság, hanem a történelem folyamán lassan kialakult társadalmi rendszer, mely a demokratikus alapelveket nem következetesen követi.
Olyan gazdasági rendszer, mely Ferenc pápa szavaival „öl"!
Egy rendszert meg lehet változtatni, javítani, módosítani. Mi
tőlünk függ az, emberektől, a többségtől. Beszéljünk hát róla, szabadon, ahol csak lehet.
De, vigyázzunk, ne a munkahelyünkön, Isten őrizz, hiszen az egésznek, mindennek ott a gyökere, onnan ered. - Hamar munkanélküli lennél!
De beszéljünk erről mindenütt, mindenütt, ahol csak lehet.
Addig, amíg még lehet!
Rőczey J. János
EU,2016.január 20.