Dátum: 2016. január 21. 9:24
Tárgy: Alkotmánybírósság: legfrissebb döntések
Címzett:
Idén sem számíthat nyugalmas napokra az Alkotmánybíróság. Dübörögnek a vélt vagy valós felháborodást ecsetelő alkotmányjogi panaszok, hengerelnek a bírósági döntések ellen lázadó indítványok. A folyamatban lévő ügyek száma már most meghaladja a kétszázat. Íme a legfrissebb döntések.
Parkolási díj, pótdíj
A Fővárosi Törvényszék 41.Pf.633.207/2014/5. számú ítélete, és a 30/2010. (VI. 4.) Fővárosi Közgyűlési Rendelet 8. § (4) bekezdése és 48. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó előadja: a Főváros II. Kerületi Önkormányzatával történt peres eljárása során az eljáró bíróság parkolási díj megfizetésére kötelezte, mert a parkolócédulát nem helyezte el megfelelő helyen a gépjárművében, bár a parkolójegy másolatát postán elküldte az önkormányzat részére. Állítja: egy korábbi perében megállapította a bíróság jogerősen, hogy a támadott jogszabályhely csak a parkolást üzemeltető eljárását szabályozza, és nem alkalmazandó a peres eljárásban akként, hogy amennyiben nem teljesítette a parkolócédula kihelyezési kötelezettségét az alperes, úgy a pótdíj fizetési kötelezettség a teljesítés ellenére is terhelné.
Az indítványozó álláspontja szerinti sérült az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz való joga, és a XXVII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való joga.
***
Az Alkotmánybíróság megállapította: az alkotmányjogi panasz megalapozott. A bíróságok által felhívott jogszabályi rendelkezések vizsgálata alapján egyértelműen megállapítható ahogy azok nem tartalmaznak olyan előírást, mely szerint a polgári peres eljárásban (ismételt) várakozási díj és pótdíj fizetésére kellene, vagy mérlegelés alapján lehetne kötelezni önmagában a parkolójegy kihelyezésének szabálytalan módja miatt azt, aki az előírtak szerint a várakozás díját megfizette. Jelen esetben tehát az ítéletekben felhívott jogszabályokból – illetve ezáltal az ítéleti indokolásból – a jogértelmezés általános szabályainak megtartása mellett nem következnek az indítványozót marasztaló bírói döntések, így azok – az Abh. idézett megállapítására is tekintettel – sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből levezetett indokolási kötelezettséget, amely az ítéletek alaptörvény-ellenességét eredményezi.
Az Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította, hogy a Törvényszék 41.Pf.633.207/2014/5. számú ítélete és a PKKB 32.P.104.779/2013/7. számú ítélete alaptörvény-ellenes, ezért az ítéleteket, – az indítványban állított, az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésének sérelmére való hivatkozást állandó gyakorlata szerint már nem vizsgálva – az Abtv. 43. § (1) és (4) bekezdése alapján megsemmisítette.(AB határozat bírói ítéletek alaptörvény-ellensségének megállapításáról és megsemmisítéséről: IV/1922/2014.)
Rendezvénybiztosítás
A mentésről szóló 5/2006. (II. 7.) EüM rendelet 11. § (4) bekezdés b), c), d), f) pontjai alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozók előadják: a sérelmezett jogszabályi rendelkezések az Országos Mentőszolgálat kizárólagos feladatává teszi az európai vagy nemzetközi sportrendezvények, az autómotor-, illetve lovassport-rendezvények, az egyidejűleg több helyszínen megvalósuló szabadtéri rendezvények, valamint az előre láthatóan 10 000 fő egyidejű részvételét meghaladó szabadtéri rendezvények egészségügyi biztosítását.Az indítványozók szerint a rendezvénybiztosítási piacon a rendelet hatálybalépéséig a szabadpiaci verseny érvényesült. A sérelmezett jogszabályi rendelkezés hatályba lépésével – viszont sérült az Alaptörvény XII. cikke szerinti vállalkozás szabadsága, mivel monopóliumot biztosít egy szereplőnek az adott piacon. Álláspontjuk szerint mivel az új piaci szereplő tulajdonosa maga az állam, megvalósul az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdésében foglalt erőfölénnyel való visszaélés is, mivel a tulajdonos jogalkotás útján biztosít kizárólagosságot a társaságnak.
Az indítványozók szerint a jogalkotó nem tartotta be a szükségesség és arányosság mércéjét. A rendelet módosítása társadalmi érdeket nem szolgált, a vélhető jogalkotási célt (jelesül a magasabb szintű egészségügyi biztosítást) nem szolgálja, ellenben sérti a vállalkozási szabadság alapjogát, és a diszkrimináció tilalmának elvét.
***
Az Alkotmánybíróság megállapította: jelen ügyben az indítványozó az alkotmányjogi panaszt személyesen nyújtotta be 2015. szeptember 29-én. Ez alapján megállapítható, hogy az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasz benyújtására az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján rendelkezésre álló 180 napos határidő szeptember 28-án lejárt.
Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt, mivel az indítvány elkésettnek minősült, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés d) pontja és (4) bekezdése alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/2985/2015.)
Törlés a hitelezői nyilvántartásból
A Debreceni Ítélőtábla Fpkf.III.30.060./2015/2. számú végzése és a Nyíregyházi Törvényszék 10.Fpk.15-10-001201/89. számú záró végzés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó álláspontja szerint a bírósági eljárás során - amelynek tárgya felszámolási eljárás befejezettnek nyilvánítása volt - sérült az Alaptörvényben biztosított tisztességes eljáráshoz való joga (XXVIII. cikk (1) bekezdése), a jogorvoslathoz való joga (XXVIII. cikk (7) bekezdése) és a tulajdonhoz való joga (XIII. cikk), mivel az elsőfokú bíróság - határozott kérelme ellenére - nem rendelkezett ítéletében a hitelezői nyilvántartásból való törléséről, ahova anélkül került, hogy hitelezői bejelentéssel élt volna. A nyilvántartásból való törlés elbírálásának mellőzése eredményeképpen a másodfokú bíróság a kérelemről érdemben nem dönthetett, ezáltal sérült a tisztességes bírói eljáráshoz és a hatékony jogorvoslathoz való joga. Előadja még, hogy a tulajdonhoz való joga is sérült azzal, hogy munkabér jellegű tulajdonával nem rendelkezhetett, amikor annak megállapítását kérte, hogy nem hitelező.
***
Az Alkotmánybíróság megállapította: a hatékony bíró jogvédelem és a jogorvoslati lehetőség hiánya nem befolyásolhatta az alkotmányjogi panaszban megnevezett Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében garantált tulajdonhoz fűződő jog érvényesülését. A jogorvoslat alapjogi védelme csak a rendes jogorvoslatok körét fogja át. Az alkotmányjogi panasz a kifogásolt ítélőtáblai döntés alaptörvény-ellenességének kételyét tehát nem vetette fel.
Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként így arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadhatósági feltételnek, ezért az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében előírtakra is, visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1899/2015.)
Bírósági jogkörben okozott kár megfizetése
A Miskolci Törvényszék 10.P.20.536/2013/30. számú ítélet, a Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.187/2014/8. számú ítélet, valamint a Kúria Pfv.IV.21.855/2014/7. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó az ügy előzményeként előadja: 2008-ban az eljáró munkaügyi bíróság a rá vonatkozó felmondás jogellenességét állapította meg, és munkáltatóját kötelezte a továbbfoglalkoztatásra. A másodfokú bíróság a döntés ezen részét helybenhagyta. A Legfelsőbb Bíróság a felmondás jogellenességének megállapítására vonatkozó döntést helybenhagyó rendelkezést hatályon kívül helyezte, és megállapította, hogy az elsőfokú ítéletnek a felmondás jogellenességét megállapító rendelkezése jogerőre emelkedett.
A második munkaügyi perben elsőfokon ismét elutasították az indítványozó keresetét arra hivatkozással, hogy a munkaviszonya már 2008. februárjában helyreállt, és ő a felelős azért, hogy nem kezdte meg a munkavégzést, így a felmondás jogos. Az indítványozó érvelése szerint ő abban a tudatban volt, hogy az ítélet még nem jogerős, így nem kell megkezdenie a munkavégzést. Az elsőfokú bíróság döntését helybenhagyták másodfokon, és a felülvizsgálati eljárás során is.Ezt követően az indítványozó bírósági jogkörben okozott kár megtérítése okán, kártérítési keresetet nyújtott be, amely elutasításra került. A döntést a másodfokú bíróság helybenhagyta, a Kúria a korábbi ítéleteket fenntartotta.
Az indítványozó álláspontja szerint mindhárom bírósági döntés alkotmánysértést valósított meg, hiszen a kártérítési per végén a korábbi törvénykövető magatartása miatt anyagi és nem anyagi jellegű hátrányt szenvedett el a bírói határozatok következtében. Ezzel sérült a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való joga.
***
Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó hiánypótlásra felhívást követően sem jelölte meg alkotmányjogi panaszában a konkrétan sérelmezett bírósági döntést, hanem azt hangsúlyozta, hogy nem a bírói ítéletet, vagy a joggyakorlást tartja sérelmesnek, hanem a bírói pártatlanság hiányát, a bírói elfogultságot. Álláspontja szerint ugyanis ezért nem ítélték meg neki a bírói jogkörben okozott kárt. Szemben a bíróságok által elfoglalt állásponttal szerinte van ok-okozati összefüggés, és így fennáll a kártérítésre kötelezés feltétele. Szintén az elfogultságot támasztja alá szerinte, hogy a kártérítési perben a bíróságok egyes bizonyítékokat nem kellően értékeltek, míg másoknak nagyobb jelentőséget adtak. Az indítványozó szerint összességében nem a törvények szerint, annak alárendelve folytatták a joggyakorlást és hozták meg a döntésüket az eljáró bíróságok. Megítélése szerint az eljárás egészére jellemző volt az elfogultság és tisztességtelenség, „minden bírói döntésben, szándékban, joggyakorlásban, ami érdemben befolyásolta az eljárást".
Az indítványozó tehát nem a bíróságok sérelmezett ítéleteinek alkotmányossági vizsgálatát kérte, hanem azt kívánta elérni, hogy a tényállás megállapítása, a tények és bizonyítékok értékelése, valamint az abból levont következtetések tekintetében elfoglalt bírói álláspontot változtassa meg az Alkotmánybíróság. Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdése, valamint az Abtv. 27. §-a alapján azonban az Alkotmánybíróságnak nem feladata a konkrét jogvitákban való ítélkezés, kizárólag arra van hatásköre, hogy alkotmányossági szempontból vizsgálja felül az eléje tárt bírói döntést, és kiküszöbölje az azt érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet.
Az alkotmányjogi panasznak a bíróságok „visszaható hatályú joggyakorlását" sérelmező része tekintetében az Alkotmánybíróság szükségesnek tartja megjegyezni, hogy a jogállamiság alkotmányossági elemeként számon tartott visszamenőleges hatály kérdése a jogalkotást illetően vethet fel alkotmányossági aggályokat, a bíróságok ítélkezési tevékenysége szükségképpen visszamenőleges jellegű, így annak önmagában alaptörvény-ellenesség nem tulajdonítható.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította: az alkotmányjogi panasz az Abtv. 29. §-ában, valamint 52. §-ában foglalt feltételeknek nem felel meg, így annak befogadását figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendje 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjára visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/2001/2015.)
Adóügy, - közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata
A Kúria Kfv.III.35.129/2015/2. számú végzése és a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 19.K.33.104/2014/9. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó - perbeli felperes - adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt nyújtotta be keresetét, amelyben kérte a perbeli alperes - adóhatóság - határozatának hatályon kívül helyezését és új eljárásra kötelezését. A bíróság a keresetet elutasította, mivel megítélése szerint a perbeli alperes helytállóan utasította el az indítványozó adólevonási jogát és helytállóan állapította meg, hogy a számlák fiktívek voltak és ebből kifolyólag az indítványozó gondos eljárása kizárt. Az indítványozó ezt követően felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyet a Kúria elutasított arra hivatkozva, hogy a felülvizsgálati eljárásnak nem tárgya a közigazgatási szerv határozatának, eljárásnak jogszerűsége, amelyre az indítványozó kérelmében hivatkozott.
Az indítványozó álláspontja szerint a támadott bírósági határozatok és az alperesi hatósági határozat sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot.
***
Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó az alkotmányjogi panaszában értékelhető alkotmányjogi érvelést nem adott elő és a bírói döntések érdemével kapcsolatosan sem jelölt meg olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne figyelembe venni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét. Az alkotmányjogi panasz az Abtv. 29. §-ában megfogalmazott befogadhatósági kritériumoknak nem felel meg.
Az Alkotmánybíróság ezért a kérelmet – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (2)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján – visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/2835/2015.)
Fedezetelvonás
A Dabasi Járásbíróság 2.P.20.527/2012/50. számú ítélet és a Budapest Környéki Törvényszék 9.Pf.21.447/2014/3. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó - perbeli felperes – előadja: ügyvédi munkadíj iránti követelése kielégítési alapját a perbeli alperesek elvonták, ezért keresetében kérte a bíróságtól, hogy az alpereseket kötelezze kielégítés tűrésére. A bíróság a keresetét elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az indítványozó szerint a támadott ítéletek sértik a jogállamiság elvét, a tulajdon ellen intézett jogtalan támadás elhárításához fűződő alapvető jogát, a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogát és a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát.
***
Az Alkotmánybíróság megállapította: az alkotmányjogi panasz nem tartalmaz olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely érdemi alkotmánybírósági eljárásra okot adhatna, nem tartalmaz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet sem. A konkrét ügyben az indítványozó által kifejtett aggályok valójában a bíróságok által megállapított tényállást, a bizonyítékok bírói mérlegelését és értékelését vitatják, ami nem felel meg az Abtv. 29. §-ában támasztott követelménynek.
Az Alkotmánybíróság mindezekre tekintettel az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1115/2015.)
Tisztességes gazdasági verseny
A Kúria Gfv.X.30.284/2009/7. számú ítélete, a Fővárosi Törvényszék 15.G.41.248/2006/32. számú, valamint 15.G.41.499/2010/26. számú ítélete, és a Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.487/2014/14/III. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó gazdasági társaság - a perbeli felperes - az eredménytelen versenyfelügyeleti eljárást követően keresetében kérte az elsőfokon eljárt Törvényszéket, állapítsa meg, hogy a pályázatot kiíró alperesek tisztességtelen piaci magatartást tanúsítottak, diszkriminatív eljárásukkal megsértették az egyenlő bánásmód követelményét, valamint kötelezze őket személyiségjogot sértő magatartásuk abbahagyására és kártérítés megfizetésére, azonban a bíróság a keresetet elutasította. A fellebbezést követően az ítélőtábla részítéletében megállapította, hogy az alperesek tisztességtelen piaci magatartást tanúsítottak, a kártérítésre irányuló kereseti kérelmet elutasító rendelkezést hatályon kívül helyezte és az elsőfokon eljárt bíróságot új eljárás lefolytatására utasította. Az alperesek felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő, a Kúria a felülvizsgálati kérelemmel támadható részt hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A megismételt eljárásban az indítványozó - a felperes - kártérítés jogcímén előterjesztett keresetét fenntartotta, amelyet azonban a bíróság elutasított. Az ítélettel szemben a felperes fellebbezett, azonban az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az indítványozó szerint a bíróság alaptörvény-ellenesen állapította meg, hogy az állam egy központi költségvetési szervére nem vonatkozik a tisztességtelen piaci magatartás tilalma. Állítja: a támadott ítéletek sértik az Alaptörvény az E) cikk (2) és (3) bekezdését, az M) cikk (2) bekezdését, az R) cikk (3) bekezdését, XII. cikk (1) bekezdését, a XV. cikket, XXIV. cikk (2) bekezdését, és a 28. cikket.
***
Az Alkotmánybíróság megállapította: a panaszban foglalt érvelésből nem derül ki, hogy a megismételt eljárásban hozott ítéletekben mely jogszabályi előírásokhoz tapadó bírói jogértelmezés okozta az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogainak sérelmét. Önmagában az uniós jog téves értelmezése és alkalmazása alkotmányossági kérdést nem vet fel. Az Alaptörvény E) cikkében foglalt rendelkezés emellett nem is biztosít az indítványozónak jogokat, így arra alkotmányjogi panaszt alapozni nem lehet.
Mivel az indítványozó a hiánypótlási felhívásnak határidőben ismételten hiányosan tett eleget, az indítvány érdemi vizsgálatára nem kerülhetett sor.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés d) és g) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1605/2015.)
Bérfinanszírozás, - Waldorf
A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 88. § (4) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Előzménye: a 2014. december 30. napjától hatályos Nkt. 88. § (4) bekezdése megváltoztatta a nem állami fenntartókra irányadó finanszírozási szabályokat. A módosítás előtt hatályos rendelkezés valamennyi nem állami intézményfenntartó számára megkülönböztetés nélkül biztosította az állami fenntartású nevelési-oktatási intézményben és pedagógiai szakszolgálati intézményben pedagógus munkakörben alkalmazottak elismert létszáma, valamint a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítők jogszabály szerint finanszírozott létszáma alapján az átlagbér alapú költségvetési hozzájárulást a köznevelési feladat ellátásához szükséges pedagógusok és a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő alkalmazottak illetménye, munkabére és ezek járulékai kifizetéséhez (bérfinanszírozás).A módosított (sérelmezett) rendelkezés ezt az általános és egységes finanszírozási szabályozást alapvetően változtatta meg úgy, hogy a nem állami fenntartók közül csak egyeseknek, nevezetesen a nemzetiségi önkormányzatnak és az egyházi jogi személyeknek biztosítja a bérfinanszírozást, ezzel szemben a vallási tevékenységet végző szervezet, valamint a más személy vagy szervezet fenntartókat a bérfinanszírozásra jogosultságból kizárja.
Az indítványozó álláspontja szerint az Alaptörvény XV. cikk (1)-(2) bekezdéseiben foglalt jogegyenlőség alapjoga és a hátrányos megkülönböztetés tilalma sérült, amikor a jogalkotó az azonos nevelési-oktatási tevékenység ellátása mellett, azonos fenntartói körön belül (nem állami fenntartók), ésszerű indok nélkül az állami támogatásra jogosultság kérdésében megkülönböztet, tehát egyes nem állami fenntartók ugyanazon tevékenység után jogosultak a bérfinanszírozásra, mások pedig nem.
***
Az Alkotmánybíróság az állított jogsérelem fennállta, megléte és aktualitása szempontjából megvizsgálta a 2015. és a 2016. évre a köznevelési közfeladatok ellátásához költségvetési támogatást biztosító szabályokat. A vizsgálat eredményeként megállapította, hogy sem a Magyarország 2015. évi költségvetéséről szóló 2014. évi C. törvény 42. § (1) a) pontja, illetve 8. sz. mellékletének I. pontja, sem pedig a Magyarország 2016. évi költségvetéséről szóló 2015. évi C. törvény 40. § (1) bekezdés a) pontja és a 7. sz. mellékletének I. pontja az átlagbéralapú költségvetési támogatás összege szempontjából nem tesz különbséget a nevelési-oktatási, valamint pedagógiai szakszolgálati intézményt fenntartó nemzetiségi önkormányzat, az egyházi jogi személy és a non-profit magán köznevelési intézmények fenntartói között, azaz számukra a törvények mellékleteiben meghatározott, azonos mértékű költségvetési támogatást ír elő. Mindezek alapján az indítványozó által állított hátrányos megkülönböztetés a civil szervezet intézményfenntartók vonatkozásában a hatályos szabályozás alapján nem áll fenn, és így önmagában a jogsérelem sem azonosítható, azaz nem állapítható meg.
Mindezek alapján az alkotmányjogi panasz nem felelt meg az Abtv. 26. § (2) bekezdésében előírt feltételnek. Az Alkotmánybíróság ezért – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (2)–(3) bekezdései, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 5. § (1)–(2) bekezdései alapján eljárva –, az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés c) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1952/2015.)
Felülvizsgálati indítvány elutasítása
A Kúria Pfv.VI.20.215/2015/3. számú végzés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó szerint sérült a tisztességes eljáráshoz és jogorvoslathoz való alkotmányos alapjoga azzal, hogy a szerződés érvénytelenítése iránti per jogerős másodfokú ítéletével szemben benyújtott felülvizsgálati kérelmét a Kúria elutasította arra hivatkozva, hogy elkésett, mert - mivel a kérelemmel érintett per kiemelt jelentőségű per -, a felülvizsgálati kérelem előterjesztésének határideje a Pp. 386/I. §-a alapján az általános hatvan naptól eltérően harminc nap.
Az indítványozó hivatkozik arra, hogy az elsőfokú bíróság nem rendelte el a soron kívüli eljárást - noha a Pp. 386/B. §-a alapján erre köteles lett volna - és soha semmilyen formában nem adott olyan tájékoztatást a peres felek részére arról, hogy az ügyet soron kívüli eljárásban tárgyalja. Álláspontja szerint azzal, hogy a Kúria erre hivatkozással utasította el kérelmét, sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) cikke szerinti alapjogát.
***
Az Alkotmánybíróság megállapította: a Kúria az indítványozó által támadott döntés felülvizsgálati kérelmét a felülvizsgálatra nyitva álló határidő elmulasztása miatt utasította el. Ez a döntés alkotmányjogi panasszal nem támadható meg, így nem tartozik az Abtv. 27. §- ának tárgyi hatálya alá.
Az Alkotmánybíróság mindezekre tekintettel a befogadhatóság további feltételeinek vizsgálatát mellőzve az alkotmányjogi panaszt – figyelemmel az Abtv. 50. § (1) bekezdésére és 56. § (3) bekezdésére, valamint az Ügyrend 32. § (3) bekezdésére – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/2190/2015.)