De miért lázadna fel a török hadsereg a kormány ellen?
A török hadsereg a huszadik század folyamán több puccsot is végrehajtott az éppen hatalmon levő török kormány ellen. Legutóbb épp egy ilyen után került hatalomra Erdogan.
Legutóbb 1997-ben történt az úgynevezett posztmodern puccs. Ez, csakúgy mint több korábbi, a vallási-világias körök között történt nézeteltérés miatt pattant ki. Ekkor még az ország megúszta tüntetésekkel, komolyabb erőszakra nem került sor.
A hadsereg a 20. században a világiasabb oldalt képviselte, a török kormányok sokszor igen vallásosak voltak. Ez a jelenlegi puccsra nem érvényes, hiszen Erdogan kormánya nem mondható éppen túl iszlamizáltnak. Akkor mégis mi lehetett a probléma?
Erdogan, különösen legutóbbi választási győzelme után, elkezdte szép lassan ledarálni az ellenzéket. Erre a legjobb a módszer az ellenzéki sajtó megsemmisítése volt, amely során a rendőrség ellenzéki lapok szerkesztőségeit rohamozta meg, majd foglalta el. Másnap az újság kormánypártiként jelent meg.
Erdogan egyik legutóbbi politikai akciója a képviselők mentelmi jogának eltörlése volt. Ezután rengeteg ellenzéki politikus ellen indult meg büntetőeljárás, igaz ez érintett nem kevés kormánypárti politikust is. Az államfő ezzel az intézkedéssel sok ember tyúkszemére lépett rá.
A hadsereget leginkább két körülmény érintette. Egyrészt Erdogan 2002-es hatalomra kerülésekor pontosan látta, hogy a hadsereg veszélyeztetheti a hatalmát a jövőben – mint az előző kormányokét –, éppen ezért igyekezett megerősíteni a rendőrséget, amely jelenleg is az ő oldalán áll. Ma éjszaka minden rendőrt szolgálatba hívtak, ők Erdogan mellett fognak harcolni az éjjel folyamán. Másrészt Erdogan új háborút kezdett a kurd kisebbséggel. De nemcsak a Törökországon belül levő kurdok ellen, hanem az iraki és szíriai kurdok ellen is. Ez pedig beindított egy olyan véres erőszakspirált, amely több nagyobb, és számtalan kisebb terrorakciót eredményezett. A nagyobbak például az ankarai buszrobbantás és az Attatürk-reptér elleni merénylet. A kisebb akciókból annyi volt, hogy végső soron minden napra jutott valami és az incidensek már nem érték el a sajtó ingerküszöbét. Ezekben a "kisebb" támadásokban főleg a hadsereg szenvedett veszteségeket: útszéli bombák, öngyilkos merénylők, aknák és egyéb alattomos támadások. A támadások többnyire a hadsereg soraiból szedték áldozataikat.
Végső soron ezek lehettek azok a momentumok, amelyek miatt a hadsereg szembefordult Erdogannal.