21.275 - ​ Nyílt levél dr. Áder János Köztársasági Elnökhöz

Feladó: Magdi Rozgonyi
Dátum: 2016. július 28. 3:24
Tárgy:  Nyílt levél dr. Áder Jánoshoz
Címzett: 

​jozsef@kutasi.eu​

​​

Nyílt levél dr. Áder János Köztársasági Elnökhöz

                                        

Tisztelt Áder János Köztársasági Elnök Úr!

Szeretném Önt tájékoztatni – először a magyarországi, sürgős megoldásra váró, égetően súlyos gondunkról, – levelem második részében pedig a világban szétszórtan élő és a Kárpát-medencei szülőföldjén ősidők óta helyben lakó magyarság KÖZÖS érdekképviseletének valódi megoldásáról.

Először tehát idézem egy magyarországi tanár tanulságos levelét, amelyet Balog Zoltán Emberi Erőforrás miniszter úrhoz kívánt elküldeni a cigány tanulókról:

Egy magyarországi általános iskolában (…) az alábbi értékelés az elsősök osztályfőnökétől és napközis nevelőitől származik, akiknek a nevét (mint ahogy iskolánk, településünk, megyénk és jómagam nevét sem) nem teszem közzé, okulva egyebek mellett a tanárverésekből (…) – szóval: mert félünk.

Részlet: az 1. osztály félévi értékeléséből: Az osztályomba járó gyerekek túlnyomó többsége kritikán aluli képességekkel és szülői háttérrel rendelkezik. (…) Ha szóvá teszem a szülőknek, hogy a gyerekük mosdatlanul jön iskolába, ordibálnak, fenyegetőznek. (…) A gyerekek követelőzők, akaratosak, hangosak, türelmetlenek, irigyek, koszosak, mosdatlanok. (…)

A képességeikről szólva: A szóbeli kérdéseket nem értik, nem fogják fel. A betűk hangjait nem hallják meg, nem tudják értelmezni. Nem tudnak egymással játszani, csak veszekedni, és egyfolytában ordítoznak. (…) Nem ismerik a betűket, a számokat. Hazudnak és lopnak, pedig csak 6 évesek, (…) előre megfontoltan, kitervelten. A lányok erőszakoskodnak a fiúkkal. Rájuk másznak, tapizzák, csókolgatják őket, a fiúk igyekeznek menekülni. Az iskolai élet egy végeláthatatlan küzdelem az osztályban. Semmit sem érnek a tanult és a korábbi osztályaimban sikerrel alkalmazott pedagógiai módszerek. (…) Tudják viszont betéve a Tv-sorozatok tartalmát, (…) hogy mi volt az esti horror- és pornó-filmekben. (…) A tankönyvet legtöbbször félre kell tetetnünk velük az órán, mert remény sincs arra, hogy haladjunk az anyaggal, – inkább megpróbálunk a tanítás helyett nevelni, amennyire lehet. (…)

(…) (A gyerek) a lapot középen kezdi el nézegetni, nem a bal felső saroknál. (…) Nem tudja, melyik a jobb és melyik a bal keze. Nem ismerik az alatta, fölötte, mellette fogalmakat. A menzán nem tudja a kanalat használni. A száját teszi bele a rizsbe, úgy lapátolja be az ételt, gyorsan, mohón, mint a kutyák. Nem tudják használni a WC-t. Már az oviba sem jártak rendesen. (…) A leggyakrabban használt szavuk az, hogy: Akarom, Akarom, Akarom!!

Eddig az idézet. Néhány egészen elképesztő történetet kihagytam, mert beazonosíthatóvá tenne minket. Iskolánkban még valamivel kevesebb a cigány, mint a magyar gyerek. Ismerve az elsősök és az óvodás gyerekek nemzetiségi összetételét: egy, legfeljebb két éven belül megfordul az arány. (…) Jól tudjuk, hogy kisujjal sem nyúlhatunk hozzá a cigánygyerekhez, amikor órán lehülyéz, – tudjuk, hogy nem érdemes még csak kiabálnunk sem a kezelhetetlen tanítvánnyal, mert bejön az öntudatos cigánycsalád, ordibál, fenyegetőzik, netán kiveszi a gyereket az iskolából, – mi meg bezárhatunk, mert a kritikus alá csökken a létszám. Sajnos, igaza van a borsodi cigányvajdának, aki így fogalmazott a minap: – egy cigánygyereknek több joga van, mint a tanárnak!

Egy ideje észrevettük, hogy nem egyenlő mércével mérjük a magyar és a cigánygyerekeket. Hátrányos megkülönböztetésben a normális családi helyzetben lévő tanítványainkat részesítjük, – azáltal, hogy a neveletlen és gyakran buta gyerekekkel kénytelenek vagyunk elnézőbbek lenni, – mert különben kellemetlen következményekkel kell számolnunk!

Az „integrált oktatás" következtében szinte minden osztályban hátrányt szenvednek a magyar gyerekek, mert az állandó fegyelmezési kényszer tőlük veszi el az időt. Mivel a 70-es IQ fölötti gyerekeket már „integráltan" kell tanítanunk, alig van lehetőségünk a tehetséggondozásra. (Megjegyzem, amikor integrált oktatásról beszélünk, akkor ez iskolánkban – ettől a tanévtől már – a kisebbségben lévő magyar gyerekek cigány osztályokban való tanítását jelenti.) (…)

Egyik kolléga sem cigánygyűlölő. Mi több: mi köszönünk előre az utcán a cigány tanítványaink szüleinek, igyekszünk alkalmazkodni a kihívásokhoz. Cigány tanítványaink között van több jó képességű, tehetséges és jó modorú gyerek is, akinek az oktatására kiemelt figyelmet szentelünk, – talán azért is, hogy bizonyítsuk: nem a származás alapján tanítunk és nevelünk. (…)

Számunkra ugyanakkor nem kérdés, hogy létezik-e Magyarországon „cigánykérdés", mert mi TUDJUK, A SAJÁT BŐRÜNKÖN TAPASZTALJUK, HOGY LÉTEZIK, bármit mondjanak is a politikusok. Aki ezt tagadja, és nem tesz ellene semmit, az felelőtlen és bűnös politikát folytat.

Nehéz megmondani, hogy mi lenne a megoldás, és nem is a mi dolgunk, mi csak normális körülmények között szeretnénk tanítani, – mert ez a szakmánk, ez a hivatásunk. De tisztán látjuk, kiket adunk tovább a szakmunkásképzőkbe, és tudjuk, hogy ha ez így folytatódik, 10-20 év múlva már nem lesz ebben az országban elég képzett dolgos kéz, és nem lesz, aki megtermelje a nyugdíjunkat. És azt is látjuk – a KSH népességi adatai is előrejelzik – hogy rövidesen kisebbségbe kerül a magyarság – a saját hazájában. S ha a többség olyan lesz, mint a mostani alsósaink – márpedig csodát a legnagyobb erőfeszítések árán sem tudunk tenni velük –, akkor:

Isten óvja magyar hazánkat, gyermekeinket és unokáinkat!

(Szent Korona Rádió) Forrás: Jobbik-Nagyszénás, Nemzeti InternetFigyelő

 * * * * *

Tisztelt Áder János Köztársasági Elnök Úr!

Orbán Viktor Miniszterelnök úr, mint ötletgazda, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr és Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár asszony szervezésében már régen befejeződött a kanadai és az USA-beli városok Diaszpóra-Tanácsba való beszervezése, amely arra hivatott, hogy az ide bevándorolt, már évtizedekkel korábban itt letelepedett magyarságot és születendő utódait megtarthassuk magyarnak, – és ők pozíciójuk folytán segítsék őshazájuk népének nehéz életküzdelmét. – Nagyszerű ez a nemzetet és népet összefogó terv: de ebben az új szolgálatban valami fonákul hangzik: az igazság, az összefogás hirdetése.

Ha a Diaszpóra-szerveződés valóban ezt a célt szolgálná, amit hirdet, akkor miért nem csatlakozik a már 1938-ban, gróf Teleki Pál és báró Perényi Zsigmond koronaőr által létrehozott Magyarok Világszövetsége munkájához? Amely szervezet határokon is átívelő közös, magyar érdekvédelme éppen Trianon miatt lett létszükséglet számunkra, amióta egyetlen állam ezt a feladatot semmiképp nem láthatja el, – amióta a szülőföldjén maradt magyarságon is nyolc államhatalom uralkodik! És ez nem is a világgá szóródott, csupán töredék-„diaszpóra"! A Magyarok Világszövetségét tiszteletre méltó alapítói ezért, ezzel a céllal: a magyar nép összefogására hozták létre, és erre a nemzetmentő munkára – a fél évszázados kommunista (ügynöki) befolyástól 2000-ben végre megszabadulva, – újra képes.

Ezt Patrubány Miklós elnök úr önfeláldozásának köszönhetjük, aki az MVSZ minden állami támogatása nélkül is, hihetetlenül nehéz körülmények között is, becsülettel ellátja feladatát. Vezetésével a Magyarok Világkongresszusain hozott határozatokat az MVSZ végrehajtja: a legjelentősebb sikernek a magyar állampolgárság visszaadását tekinthetjük. A Fidesz vezetői elismerték, hogy a magyarok kettős állampolgárságát lehetővé tevő törvényre a Magyarok Világszövetsége által megszervezett népszavazás nélkül nem került volna sor.

„A Magyarok Világszövetségének létértelme abból fakad, hogy a magyar nemzet a XX. század két világháborúja következtében szétszakítottságban él, és a kommunista, majd a globalizációs és uniós erőtérben a magyar állam államközi egyezmények alávetettségében működik." (Alapszabály)

Tisztelt Áder János Köztársasági Elnök Úr!

Az egyetlen párt kormánya által létrehozott Diaszpóra Tanács igyekezete nem lehet nemzetépítő, hanem a fentiek alapján, sajnos, nemzetmegosztó. Az ő minden költségükre van fedezet, idegen szobrok, emlékhelyek állítására: – de itthon nem tanítjuk az iskolákban Trianont! Van kormány által támogatott dínom-dánom, „sosem halunk meg" mulatság, tánc, zene, eszem-iszom, – de nincs a nemzet jövőjét éltető, vagy veszélyt feltáró előadás-sorozat. – Hadd rohanjon az ország a sötét elmúlás zuhatagába?! – Tisztelettel kérjük Önt, Magyar Államfőnket, mint sorsunkról pártok feletti, objektív döntést hozni képes, legmagasabb tisztségviselő magyar embert: állíttassa le a magyarság további megosztását! Egyesítsen bennünket, hiszen ez az Ön legnagyobb jelentőségű feladata, mert ezzel Ön népünk és országunk erejét segíti, amire a legnagyobb szükség van, már évszázadok óta.

Csatolva küldöm Dr. Orosz Mihály Zoltán tanulmányát: Magyarország válaszúton: integrálható vagy önálló nemzeti lét felé kell-e segíteni a cigányságot?  E tanulmány nagy számban nem jelenhetett meg, pedig nagyon tanulságos és követendő lehet

Isten áldását kérjük Önre, és azt, hogy adjon Önnek mindehhez erőt és bátorságot!

Tisztelettel:

 Botos László

a Magyarságtudományi Intézet vezetője

Groton, NY, 2016. Július 27.

MAGYARSÁGTUDOMÁNYI INTÉZET
Visit our Website: www.magtudin.org