Hamvak szétszórása: ez áll az egyházi szigorítás hátterében
Érdekesség: a hamvasztást az egyház történetének nagy részében nem tiltották szigorúan, de az ezoterikus tévhitek miatt lépni kellett.
A Vatikán megtiltotta a katolikusoknak, hogy a polcon tartsák a nagyi hamvait. A Vatikán bekeményít: betiltanák a hamvak szétszórását – kommentálta a Hittani Kongregáció friss temetkezésügyi állásfoglalását a 444 és a 888. Valójában eddig sem voltak ezek az Egyház kedvelt gyakorlatai, csak nem voltak annyira elterjedtek, hogy külön tiltani kellett volna.
A közkeletű vélekedéssel ellentétben magát a hamvasztást sem irtották tűzzel-vassal a katolicizmus történetének nagyobb részében. Minucius Felix latin egyházatya már a III. században tisztázta, hogy a földi maradványok elhamvasztása nem akadályozza meg Istent a test feltámasztásában. A középkorban a hamvasztás elterjedt volt, amikor egyszerre sok holttestet kellett végső nyugalomra helyezni, például járványok idején vagy csaták után.
A hamvasztás tilalmát csak 1866-ban vetették papírra, akkor is azért, mert valláskritikus mozgalmak, például szabadkőművesek kifejezetten a feltámadásban való hit elutasításának gesztusaként érveltek a hamvasztás mellett. A szigorú tilalom azonban száz évig sem tartott: 1963-ban az Egyház már leszögezte: bár az elföldelés a leghelyesebb gyakorlat, a hamvasztás is elfogadott, ha a mögötte húzódó szándék nem ellenkezik a keresztény tanítással.
Voltaképpen ezt erősítette meg most a Hittani Kongregáció. A lényeg: szabad hamvasztani, de csak akkor, ha a szándék mögött nem valamilyen „eretnek gondolat" húzódik.
Nem megengedhető olyan magatartás és szertartás, mely a halál torz értelmezéséből ered, mint például a személy teljes és végleges megsemmisülése, vagy mint a természet Anyával vagy a világmindenséggel való végső egybeolvadása, vagy pedig mint a reinkarnációs folyamat egyik állomása, illetve a végső megszabadulás a test „börtönéből" – idézi az állásfoglalást a Vatikáni Rádió honlapja.
A temetési utasítás végül az ősi keresztény hagyományt követve állhatatosan ajánlja, hogy az elhunytak hamvait szabályszerűen kell őrizni szent helyen: temetőben, templomban, vagy a megfelelő egyházi hatóság által kifejezetten erre célra kijelölt helyen.
Ennyi lenne az a borzalmasan nagy szigor.