2016. november 20., vasárnap

21.604 - Kutasi József Antal kitüntetése, az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulóján > 2016. november 16-án Budapesten!


Feladó: Marcsi Nehrebeczky
Dátum: 2016. november 17. 9:35
Tárgy: gratuláció
Címzett: jozsef@kutasi.eu



Kedves Kutasi József!
Gratulációmmal küldöm a fotókat.
Krasznai-Nehrebeczky Mária


Megőrizték az emlékezés méltóságát
Kilencedik alkalommal szervezte meg november 16-án a hadirokkantak, hadiözvegyek, hadiárvák napját a Hadirokkantak, Hadiözvegyek, Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetsége. A rendezvényen Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes köszöntötte a megjelenteket a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Zrínyi Miklós laktanyájának dísztermében.
Az államtitkár szólt arról, hogy történelmünk során soha korábban annyi magyar hős nem áldozta fel életét a hazáért, mint az elmúlt század alatt. Az első világháború centenáriumán, - az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulóján, Kutasi József Antal az egyedüli, - mid 56-os -, emlékéremmel lett kitüntetve -, közösen emlékezünk, és minden hazáját szerető magyar ember főhajtással adózik azok előtt, akik készek voltak meghozni ezt az áldozatot. „Nemcsak a harcoló katonát látjuk, hanem családi tragédiákat, árvákat, özvegyeket, akik a lelki hiány és a nélkülözés okán évtizedekig cipelték fájdalmukat” – fogalmazott Vargha Tamás. 

A miniszterhelyettes méltatta a szövetség munkáját. „Példamutató, hogy azokban az években is megőrizték az emlékezés méltóságát, amikor nem volt szabad emlékezni, sok esetben elhagyatottan és megalázott helyzetben” – mondta Vargha Tamás. Kiemelte: fontos, hogy a fiatalabb generációk átvegyék a stafétát, emlékezzenek és emlékeztessenek a haza iránti önfeláldozás magasztos eszméjére. 


Fotó: Krasznai-Nehrebeczky Mária
Kérem a képekre kattintani!

A himnusz éneklés!
Bagyal József és Bagyal Józsefné
Lajtos Jánosné és Kutasi József Antal
Kazincbarcikai előadó verset mond
Ünneplő közönség
Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes.  és a
Hadirokkantak, Hadiözvegyek, Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetség elnöke Ipacs József

Hadirokkantak, Hadiözvegyek, Hadiárvák 
Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium , miniszterhelyettes.
Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára
Vargha Tamás: „Nemcsak a harcoló katonát látjuk, hanem családi tragédiákat, árvákat, özvegyeket, akik a lelki hiány és a nélkülözés okán évtizedekig cipelték fájdalmukat” 
A miniszterhelyettes méltatta a szövetség munkáját.
Történelmi előadás
Dr. Varga Tamás a kitüntetés átadásakor
Dr. Varga Tamás és Bagyal Józsefné
Ipacs József a kitüntetés átadásakor
Ipacs József a kitüntetés átadásakor
Kutasi József Antalnak - aki gondolatba sem tudta, a nagy meglepetést. Köszönöm szépen!
Ipacs József a kitüntetés átadás Kutasi József Antalnak, az 1956-os forradalom és szabadságharc 
60 éves munkájáért, elért eredményért, a magyar hazája és honfitársai javára, a távol Németországból illetve 1965 -óta Münchenből, és 2012 -től, próbaidővel, Magyarországon,  2014 -töl "véglegesen vissza jöttem Piliscsaba-Kotildligetre - élni és meghalni - ,  2001 - óta a tiszteletbeli munkámat - továbbra is -, a KUTASI JÓZSEF ANTAL - POLITIKAI HÍRFUTÁRT most itt a szabad független Magyarországon folytatom és szerkesztem, mind Budapesti születésű."
Sajnos az úr nevét nem jegyzetem meg! Bocsánat


Sajnos az úr nevét nem jegyzetem meg! Bocsánat
Kutasi József Antal az1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulóján, emlékéremmel lett kitüntetve!
Ezen a képen Hódmezővásárhelyi 12 tagú csoportja látható!



Vargha Tamás
parlamenti államtitkár
    Személyes adatok:
  • Születési idő: 1959. február 2.
  • Családi állapot: nős, négy gyermek édesapja.
    Végzettség:
  • 1987 Eötvös Loránd Tudományegyetem
  • angol nyelv és irodalom szakos középiskolai tanár
    Szakmai tapasztalat:
  • 1987-1993 Vasvári Pál Gimnázium, Székesfehérvár
  • 1991-2008 Syntax Nyelviskola, Székesfehérvár
  • 1993-1999 József Attila Gimnázium, Székesfehérvár
  • 2004-2009 Kodolányi János Főiskola, Székesfehérvár
    Tagság:
  • 1991. Magyar Hadisírgondozó Szövetség alapító tagja
  • 1994. Honvédség és Társadalom Baráti Kör alapító tagja
  • 2010. Fejér Megyei Múzeumegyesület elnöke
Politikai fályafutás:
  • 2006-2010 Székesfehérvár Megyei Jogú Város Közgyűlésének „Felsőváros Fecskepart” városrész képviselője
  • 2008-2010 Székesfehérvár Megyei Jogú Város kulturális, társadalmi és nemzetközi kapcsolataiért felelős tanácsnoka
  • 2010- 2014 Fejér megye 2. sz. választókerület országgyűlési képviselője
  • 2010-2012 a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának tagja
  • 2010-2012 a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke
  • 2011-2012 a Magyar Országgyűlés Honvédelmi Bizottságának tagja
  • 2012-2014 Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára
  • 2014- Fejér megye 1. sz. választókerület országgyűlési képviselője
  • 2014- Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára
Magyarországon, Ipacs József a hadigondozottak és árvák elnöke 


21.603 - Dr. Morvai Krisztina nyílt levele képviselőtársaihoz Budaházyék amnesztiájának ügyében (videóval)


Feladó: Attila Árpád Péteri
Dátum: 2016. november 20. 0:19
Tárgy: Morvai nyílt levele képviselőtársaihoz Budaházyék amnesztiájának ügyében (videóval)
Címzett: jozsef@kutasi.eu


Tisztelt Képviselőtársam!
  
Megkönnyebbüléssel vegyes megdöbbenéssel értesültem arról, hogy Budaházy Györgyöt ismételten jogerősen felmentette a bíróság egy 7 évig tartó büntetőeljárás befejezéseként. Ezúttal az volt a vád a Medgyessy-, Gyurcsány- és Bajnai-kormányokkal szembeni ellenállás vezető személyiségével szemben, hogy a 2009. március 15-én a vérengző Gergényi rendőrkapitányt kitüntető Demszky Gábor beszéde alatt demonstrációt szervezve hivatalos személy elleni erőszakot követett el. Az eseményről készült videófelvétel teljesen egyértelművé teszi, hogy Budaházy nem bántalmazott rendőrt - éppen ellenkezőleg: a rendőrség alkalmazott vele szemben önkényes és jogszerűtlen erőszakot. Ezt az eseményeket röviddel követően a Független Rendőrségi Panasztestület is megállapította. Ennek ellenére, immáron sokadik alkalommal (körülbelül tizenöt büntető- és szabálysértési eljárás folyt Budaházyval szemben) egy sokéves és a vádlottat és családját nyilvánvalóan rendkívüli módon igénybe vevő eljárást követően „derült ki" a mindenki számára nyilvánvaló igazság. Ebben az ügyben összesen négy bíróság hozott döntést, mire végre megszületett a felmentés. Ez az eset is igazolja: Budaházy György vonatkozásában nem lehet azzal nyugtatni magunkat, hogy „majd a bíróság igazságot szolgáltat" a jelenleg terrorcselekmény miatt folyó, a bíróság megállapítása szerint is durva jogsértésekkel tűzdelt eljárásban.

Felháborító és elfogadhatatlan, hogy míg Gyurcsány Ferenc, Gergényi, Bene és a többi 2006-os szemkilövető szabadon van, addig a velük szemben emberfeletti ellenállást tanúsító Budaházy György és társai 125 éves fegyházbüntetés terhe alatt előzetes letartóztatásban vannak. Az egyetlen megoldás ennek az elviselhetetlen igazságtalanságnak a feloldására az eljárási közkegyelem alkalmazása, amelyre az Országgyűlés jogosult. Arra kérem fideszes és jobbikos Képviselőtársaimat, hogy még a 60. évforduló során, azaz az idei évben - félretéve a pártpolitikai csatározásokat - orvosolják a minden tisztességesen gondolkodó ember számára elfogadhatatlan jelenlegi helyzetet és részesítsék eljárási kegyelemben Budaházyt és társait. 

Minden képviselő vonatkozásában személyes lelkiismereti kérdés, hogy minden tőle telhetőt megtegyen az amnesztia megvalósítása érdekében. Az ezzel kapcsolatos döntés megkönnyítése végett csatolom az Országgyűlés Igazságügyi Bizottsága előtt, az üggyel összefüggésben tartott felszólalásom videófelvételét, továbbá a Hír TV összefoglalóját a legutóbbi felmentésről (7 év után!), valamint a Budaházy című dokumentumfilmet, amely a 2002 és 10 közötti ellenállás vezetőjének tevékenységét mutatja be. Ezen a filmen is látszik az a jelenet, amelynek során a rendőrök 2009. március 15-én önkényesen elfogják és brutálisan bánnak vele.
Kérem, ne felejtsék el: Budaházy és az ellenállásban vele tartó társainak önfeláldozó magatartása nélkül a Fidesz nem nyerhetett volna elsöprő többséggel a 2010-es választáson, és a Jobbik képviselői sem kerültek volna be (legalábbis ilyen arányban) az Országgyűlésbe. 
Bízom abban, hogy emberi és képviselői lelkiismeretük nyomására meghozzák a szükséges döntést, és még a 2016-os évben eljárási közkegyelemben részesítik Budaházy Györgyöt és az ún. Hunnia-ügy vádlottjait. A jelenlegi helyzet (Gyurcsányék szabadon - Budaházyék börtönben) elviselhetetlenül igazságtalan, s ennek felszámolására Önöknek van joguk és lehetőségük.

Köszönettel és tisztelettel:
Dr. Morvai Krisztina
jogász, európai parlamenti képviselő

Felmentették Budaházyt - a HírTV összefoglalója:
Morvai Krisztina felszólalása az Országgyűlés Igazságügyi Bizottságában:
Budaházy film:
Szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy Morvai Krisztina EP képviselő minden felszólalása, illetve a tevékenységeivel kapcsolatos egyéb hírek megtalálhatók a www.morvaikrisztina.hu honlapon, illetve a https://www.facebook.com/morvai.krisztina oldalon.
Köszönettel és tisztelettel:
Novák Edit
Dr. Morvai Krisztina EP képviselő
sajtókapcsolatokért felelős asszisztenseE-mail: edit.novak@europarl.europa.eu
+32471458754

2016. november 19., szombat

21.602 - Dr Zoltán Békássy: 56-ban nem voltunk egyedül!


From: Tibor Kalman
Date: 2016-11-18 1:04 GMT+01:00
Subject: 56-ban nem voltunk egyedül!
To: jozsef@kutasi.eu

'56-ban nem voltunk egyedül !


Franco tábornok 100 ezer katonát küldött, de az USA megállította őket. Az eddig széles körben ismertekkel ellentétben 1956-ban nem maradt a magyar forradalom magára. 

Spanyolország teljhatalmú vezetője, Franco tábornok 100 ezer önkéntes katonát indított útnak Magyarország felé, hogy megsegítsék a magyar forradalmárokat a bolsevik elnyomók elleni közdelemben. Alapos kutatómunka után nemcsak ezt a kétségtelen tényt lehet megállapítani, de fény derült arra is, hogy ez a 100 ezer önkéntes fegyveres azért nem érkezett meg Budapestre, mert az Amerikai Egyesült Államok megakadályozta a beavatkozást.

Az 1956-ban még hivatalban lévő és a spanyol állam által kizárólag elismert spanyolországi magyar királyi nagykövet (!), Marosy Ferenc titkára, Czichlert Aurél visszaemlékezésében ezt azzal indokolja, hogy az USA elnöke, a zsidó származású Eisenhower - a hangzatos szólamok ellenére - egyáltalán nem akart harcolni a Szovjetunió ellen. - Borhi László, Dokumentumok a spanyol segítségnyújtás tervéről című munkájában ír erről.-

Szigorúan titkos feljegyzés készült Herbert Hoover, az Egyesült Államok külügyi államtitkára részére, aki a kórházban ápolt J.F. Dulles külügyminisztert helyettesítette. Kiderült a feljegyzésből, hogy Artajo spanyol külügyminiszter kormányának megbízásából felkereste az Egyesült Államok ENSZ-nagykövetét, Cabot Lodgeot, és közölte vele: Franco tábornok kész lenne fegyveres erőket küldeni Magyarországra a felkelők megsegítése céljából.

Mint később kiderült, ez volt az egyetlen ilyen jellegű javaslat a forradalom támogatására, amiről az amerikai vezetés tudomást szerzett. Artajo a továbbiakban elmondta, hogy a kormány folyamatosan kapcsolatban van a magyar felkelőkkel, majd javasolta, hogy az Egyesült Államok küldjön két repülőgépet Spanyolországba, melyeket ott megraknának fegyverekkel, és eljuttatnák azokat Magyarországra.

Borhi László a spanyol támogatás okairól a következőket írja:"Tudjuk, hogy Franco a bolsevizmus, a szovjet rendszer kérlelhetetlen ellensége volt." Ráadásul a spanyol polgárháború során a moszkvai vezetés a köztársaságiakat támogatta, igaz, az NKVD egy füst alatt eltulajdonította (a bolsevikokra jellemző módon) a spanyol aranykészletet.

A spanyol államfő, aki a második világháborúban önkénteseket küldött a Szovjetunió ellen, talán úgy érezte, csapást mérhet a kommunista világrendszerre. Sőt ezzel egy időben akár jó pontokat is szerezhet rendszere számára a kelet-európai népek felszabadítását hirdető Washingtonnál.

Akik ismerik Franco ideológiáját és életpályáját nem kétséges, hogy a spanyol támogatás a magyar forradalomnak őszinte, s egyben bátor szándék volt. A szavakban ugyan a kommunista iga alatt nyögő népek felszabadítását kitűző, ám hazug amerikaiaknak azonban nem tetszett a spanyol kínálkozás.

Jól tükrözi az USA örökös képmutatását az SZDSZ ún. rendszerváltás környéki magatartása, amikor szavakban a legkeményebb antikommunisták voltak, aztán gátlások nélkül összefeküdtek az MSZP-vel a hatalom birtoklása érdekében. Hasonlóképpen jártak el az amerikaiak 1956-ban.

A washingtoni vezetésnek nem ért annyit Magyarország, hogy miattuk máshol (például Közel-Keleten) gyengüljenek az USA pozíciói, valamint az amerikai kormány félt attól, hogy a katonai beavatkozás esetén fegyveres konfliktusba keveredhet a Szovjetunióval, melyről a CIA egyébként azt tartotta, hogy bármit megtenne Magyarország megtartásáért.

Hoover külügyi államtitkár - az iratok tanulsága szerint - közölte a spanyolokkal:

"Mivel egy ilyen beavatkozás nem járhat sikerrel, és azt a "súlyos kockázatot" vonná maga után, hogy az USA "nagyméretű" katonai konfliktusba keveredik a Szovjetunióval, a magyar forradalmat fegyverrel megsegíteni nem lehet."

Egyben figyelmeztette a spanyol vezetést, hogy ilyen lépést az USA-val történő előzetes konzultáció nélkül ne tegyen! Arra a tényre, hogy a spanyol segítséget is az Amerikai Egyesült Államok állíttatta le, konkrét irattári bizonyíték is van.

Borhi László tanulmányához csatolt dokumentumok között található a következő:

Kimenő Távirat     Department of State - 1956. 11. 08.

Szigorúan titkos    Az Egyesült Államok madridi követségének

Az Egyesült Államok kormánya osztozik a spanyol kormány ellenszenvében a Magyarország elleni brutális szovjet katonai akció miatt, valamint a magyar nép függetlenségi harca iránti mély együttérzésében.

Ugyanakkor az Egyesült Államok kormánya sajnálattal arra a következtetésre jutott, hogy semmilyen, ismétlem, semmilyen módja nincs annak, hogy hasznos katonai intervenciót hajtson végre a magyar hazafiak támogatására a siker reményében és a Szovjetunióval való nagyméretű konfliktus súlyos kockázata nélkül.

Az ENSZ aktívan foglalkozik a világbékét fenyegető különféle problémákkal, és az Egyesült Államok nézete szerint az szolgálja a legjobban mindannyiunk érdekeit, ha ezeket a kezdeményezéseket a sikeres befejezésig visszük. Következésképpen az Egyesült Államok kormánya sem nyílt, sem titkos katonai beavatkozásra nem, ismétlem, nem vállalkozhat Magyarországon a jelen körülmények között.

Továbbá kénytelenek lennénk elhárítani minden felelősséget, amennyiben olyan privát szervezetek, mint az "American Hungarian Association" vagy a "Radio Free Europe" tevékenységet fejtene ki, amely katonai támogatást foglalna magában.

Az Egyesült Államok kormánya határozottan sürgeti a spanyol kormányt, hogy a lehető legóvatosabban vizsgálja meg, milyen következményei lennének a katonai intervenciónak Spanyolország és Nyugat-Európa számára.

Közös biztonsági céljaink és a világbéke megőrzésére vállalt kötelességeink fényében reméli, hogy Spanyolország nem tesz elsietett lépéseket az Egyesült Államokkal történő konzultáció nélkül. Saját belátása szerint annyit közölhet a fenti útmutatásból a királyi magyar követtel, amennyi megfelelőnek látszik."

A szépen, diplomáciai nyelven megfogalmazott szigorúan titkos amerikai távirathoz gusztustalanságának bizonyítására kommentár nem szükséges, legfeljebb annyit jegyezzünk meg, hogy a magyar forradalom cserbenhagyásakor hivatkozott világbékéről gyorsan megfeledkeztek az amerikaiak Vietnam, vagy éppen Afganisztán, esetleg Irak esetében.

Annál érdekesebb viszont, hogy az amerikaiak és a spanyolok többször említik a "királyi magyar követet", holott az ötvenes években - mint tudjuk - már megszakadt a történelmi alkotmányunk jogfolytonossága, Magyarország államformája tehát hivatalosan nem királyság, hanem népköztársaság volt.

A második világháborút követően Spanyolország hosszú ideig nem ismerte el a magyarországi megszálló kommunista rendszert, és továbbra is a korábbi, tehát az 1945 előtti Magyar Királyság nagykövetségét tekintette hivatalos képviseletnek. Így, egyedülálló módon a magyar államot még az ötvenes években is a Horthy-féle Magyar Királyság által kinevezett nagykövet, Marosy Ferenc képviselte.

A második világháború után Spanyolország a Magyar Népköztársasággal még diplomáciai kapcsolatban sem állt, kizárólag a magyar királyi nagykövetet ismerte el. Marosy Ferenc a magyar ügyek képviselőjeként ellátta magyar honfitársainak az érdekképviseletét is, sőt útleveleket és a személyazonosságot igazoló úgynevezett "Hazatérési Igazolványokat" állított ki.

Ezzel kapcsolatban a spanyol külügyminiszter bizalmasának, Porta-nak félhivatalos álláspontja az volt, hogy "a spanyol kormánynak teljesen mindegy, kinek adsz útlevelet, abszolút nem avatkozik bele, ez tisztán magyar ügy". Marosy úgy látta helyesnek, ha a "Legación Real de Hungría ("eredeti Magyarország képviselet") feliratú körpecsétet használja.

A történelmi magyar alkotmány jogfolytonosságának megszakítását követően, 1950 júliusában a spanyol kormány Marosy Ferencet de facto elismerte a magyar ügyek félhivatalos képviselőjének. A régi útlevelek meghosszabbításának Marosyra nézve akadálya nem volt, de vízumot csak Portugália, Olaszország, Svájc és egyes dél-amerikai országok adtak.

Marosy madridi státuszából következően "az egész világon a Franco rezsim volt az első, mely a Magyar Nemzeti Bizottmányt (MNB) de facto elismerte".

Az MNB célja a teljes magyar emigráció összefogása és a külföldre menekült magyarság szellemi és anyagi érdekeinek a védelme volt. A Bizottmány (árnyék) kormányként kívánt működni, és ennek megfelelően belső struktúrája is egy leendő államapparátus leképezése volt.

Habsburg Ottó eddig eltitkolt szerepe

A kelet-európai emigráció Hispániában című válogatásban található Marosy-levelek alapján készült Marosy és Franco című tanulmányból kiderült, hogy az okkal vagy ok nélkül, ám sokat támadott Habsburg Ottóról sem minden tényt engednek eljutni a közvéleményhez a cionrasszisták (konkrétan a zsidó fajvédő szabadkőműves szervezet, a Bnai Brith tagja, a zsidó Gerő András) által vezetett Habsburg Intézet munkatársai.

Megdöbbentő és szinte senki sem tud róla, hogy 1956 októberében Habsburg Ottó derekasan, s a magyar érdekek védelmében cselekedett, amikor felkérte Marosy Ferencet, hogy továbbítsa "szuggesztióját" a spanyol kormányhoz, amelyben Spanyolország segítségét kérte az ENSZ-ben a szovjet beavatkozás ellen.

Ennek köszönhetően október végén Madridban a 20 perces magyar rádióadásokat jelentősen megemelték, a Spanyol Vöröskereszt gyűjtőakcióba kezdett a magyar forradalmárok megsegítésére, a magyar kolónia pedig két nap alatt 4000 dollár pénzsegélyt adott össze.

Az októberi eseményekre a spanyol kormány azonnal reagált, a miniszterelnökséget vezető Luis Carrero Blanco Marosynak 100 000 (azaz százezer!) önkéntest ajánlott fel, akiket Magyarországon lehetne bevetni. 1956. november 4-én Habsburg Ottó felkérésére Marosy levelet intézett Francisco Franco tábornokhoz, amiben segítséget kérnek egy "páncéltörő repülőgép" ügyében, ami Magyarországon szállt volna le.

A magyar forradalom leverése után Franco újévi beszédében hangsúlyozta Magyarország bátorságát, illetve "szégyennek" minősítette a nyugati világ tehetetlenségét a magyar eseményekkel kapcsolatban.

Szomorú, de a magyar emigrációt, mint oly sokszor a történelmünkben, a viszály osztotta meg. Abban a pillanatban, 1956-ban pedig, amikor egységesek voltunk, s lehetőségünk lett volna a győzelemre és a függetlenség elérésére, a spanyol segítséget az amerikaiak állították le.

Franco 1956-ban a következőkkel akarta támogatni a magyar ügyet: önkéntesekkel, katonákkal, tüzérséggel, tank-elhárító fegyverekkel. Az Amerikai Magyar Liga adott pénzt is, így volt a fedezet mindezen eszközök Magyarországra szállításához. Spanyolország és a magyar emigráció kész volt a segítségre, mindent meg is tettek ezért, ám az amerikai kormány elárulta és cserbenhagyta őket.

A Budapestre induló spanyol csapatokat az az Agustín Munoz Grandes tábornok vezette, aki a második világháború hőse volt, ugyanis az orosz bolsevizmus ellen vívott háborúban a Krasny Bor melletti csatában 5900 önkéntesével megverte a sokkal erősebb, 30 tankkal és 800 ágyúval felsorakozó 44 ezer fős vörös sereget, 3600 spanyol és 14 ezer orosz katona holtteste borította a csatamezőt.

Nos, ez a híresen antikommunista tábornok vezette csapat érkezhetett volna Budapestre a magyar felkelők támogatására, ha az amerikaiak árulása nem hiúsítja meg Franco segítségnyújtási szándékát.

Szerkesztés dátuma: kedd, 2013. október 29.

Dr Zoltán Békássy SE-23339 Svedala, Sweden

 


2016. november 15., kedd

21.601 - Jogerősen is börtönbe megy a tolvajt fogó zsaru > Hatvan, Hírek > 2016-11-13, 09:26


Feladó: József Kántor
Dátum: 2016. november 15. 11:38
Tárgy: Jogerősen is börtönbe megy a tolvajt fogó zsaru
Címzett: jozsef@kutasi.eu

Jogerősen is börtönbe megy a tolvajt fogó zsaru

Míg a tolvaj bűnözőket felkaroló Helsinki Bizottság háza táján pukkannak a pezsgők, addig három rendőrcsaládban most a könnyek folynak. Ketten elvesztették hivatásukat, míg a harmadikban az apától való búcsúzkodás ideje jött el. Letöltendő börtönre ítélték, mert az általa elfogott tolvajok azt állítják: bántalmazta őket.
A leszerelt zsaruk nem beszélnek róla, de mindenki tudja: ha akkor nem fogják meg a tolvajokat, ha később érnek ki, ha elfordítják a fejüket… most minden rendben volna.
Az eljárás alapjául szolgáló esemény még 2013. júliusában történt Hatvan határában, egy kukoricásban, ahol öt tolvaj bűnöző kukoricacímert lopott és a helyi rendőrök őket cselekményük közben tettenérték. Az eltulajdonított vagyoni érték mintegy 600 ezer Ft.
Az öt bűnözőt a Helsinki Bizottság nevű, önmagát "jogvédőnek" nevező ügynökség azonnal felkarolta és segítségükkel feljelentést tettek, miszerint a rendőrök a helyszínen nem adtak nekik inni, sőt bántalmazták is őket.
A tolvajokat, előállításuk után orvos vizsgálta meg, aki semmilyen sérülést, külsérelmi nyomot nem látott rajtuk, azonban négy nappal az intézkedés után egyikük beszerzett egy látleletet bordatörésről, természetesen azt állítva, hogy e sérülését még az intézkedés során szerezte.
Az ügyben a Központi Nyomozó Főügyészség indított nyomozást, majd a tolvajok ellentmondásos vallomásait, a rendőrök egybehangzó vallomásait és az orvosi véleményt figyelembe véve arra jutott, hogy nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése.
A Helsinki Bizottság persze panasszal élt, de nagy sajnálatukra az újraindított és végigvitt második nyomozás is erre a megállapításra jutott. Végül maguk a jogvédők vették kézbe a dolgot és pótmagánvádas eljárásban állíttatták bíróság elé a rendőröket.
Az eseményről anno a Népszava nevű sajtóorgánum számolt be legelőször. Persze figyelembe vette, hogy a tolvajokat általában nem kedvelik még olvasóik sem, így hatva az érzelmekre, fogalmazásmódjában a tolvajbanda cselekménye egyszerűen így szerepel – tessék figyelni! – „gyógyszeralapanyaghoz gyűjtött" kukoricacímert. Így azért mindjárt másképp hangzik a cselekmény: a lopásból egyszeriben nemes gesztus születik.
Az újság azt is kihangsúlyozta, hogy a kukoricacímert egyébként nem szedte le a tulajdonos, tehát ergo – szerintük – nincs is vagyoni kár…
A cikk folytatása szerint a rendőri intézkedés során az események „eldurvultak" és a rendőrök megbilincselték a tetteseket, sőt kettőt közülük bántalmaztak is. Tehát a bilincselés már eldurvulásnak számít…
A drámai történet persze ennyivel nem ért véget: a cikk kiemeli azt is, hogy az elfogott tetteseket "órákon keresztül" fektették a földön és nem adtak nekik vizet sem…
Az eljárás során kiderült, hogy az elfogott tolvajok közül ketten ellenszegültek a rendőri intézkedésnek, így velük szemben szükségessé vált a testi kényszer alkalmazása. A földre fektetés pedig nem „órákig" tartott – ahogy a jól hangzó klisé állítja – , hanem csak addig, amíg kiérkeztek az előállításban segédkező, valamint a helyszíni szemlét lefolytató kollégáik. Az intézkedőknek addig maguknak is a napon kellett ácsorogni, de persze ez már kevesebbeket érdekel…
Hogy vizet miért nem kaptak a tettenért tolvajok, arra viszont bizony valóban nehéz magyarázatot találni… Vélhetően azért, mert a kukoricaföldön viszonylag kevés vízcsap áll rendelkezésre, a tolvajok pedig a gyógyászati/jótékonysági akciójukhoz nem vittek magukkal…
Az ügyben kirendelt orvosszakértő annyit állapított meg, hogy a szóban forgó bordatörés keletkezhetett akkor is amikor intézkedtek a rendőrök, de akár később is, sőt kihangsúlyozta hogy ez nem egyértelműen megállapítható!
A tolvajok közül csak négyen voltak hajlandóak megjelenni a tárgyaláson. Ötödik társuk rendre kivonta magát az eljárásból már a nyomozati szakban is.
Az ügyben a nyomozás során kihallgatott, az eljárásban nem szereplő tucatnyi rendőr tanú vallomását a Helsinki Bizottság indítványára a bíróság nem vette figyelembe, mert ők "összebeszélhetnek". A bizonyítási eljárás magját így csak a négy tolvaj vallomása jelenti (ők ugyanis nem beszélhetnek össze).
A bíróság azzal az indoklással, hogy az ítéletnek prevenciós jellege van, vagyis a célja a hivatalos személyek elrettentése, egy rendőrt másfél év letöltendő szabadságvesztésre, kettőt felfüggesztett szabadságvesztésre és lefokozásra ítélt, amely azt jelenti, hogy mindhárom vádlott rendőri karrierjének vége szakad… Az ítélet jogerős.
Az ügyet generáló Helsinki Bizottság az elért hatalmas sikerről, már anno, az első fok után is büszkén számolt be honlapján, sőt azt a tényt, hogy a rendőri brutalitás áldozatai tettenért tolvajok voltak, egyenesen elhallgatta. Helyette így fogalmazott: „a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa három rendőrt ítélt el első fokon bántalmazás hivatalos eljárásban és testi sértés bűncselekménye miatt, amiért megrugdostak és ütlegeltek két SÉRTETTET."
Tetszik érteni? Két „sértettet"… Nem két ellenszegülő, tettenért tolvaj bűnözőt, hanem két "sértettet"…
"Nagyon remélem, hogy ez példaértékű lesz" – nyilatkozta jókedvűen Győző Gábor, a Helsinki Bizottság nevű, önmagát "jogvédőnek" nevező szervezet alkalmazottja a TV2-nek a tárgyalás után.
A tolvajok lopási ügye persze hamarabb lezárult. Ők cselekményükért – másik bíróságtól – jogerősen figyelmeztetésben részesültek és 20 ezer Ft eljárási költség megfizetésére kötelezték őket. Úgy tűnik, esetükben nem volt fontos a katonai tanács által hangsúlyozott „elrettentés"… Győző Gábor duplán örülhet, hisz talán ez az ítélet is kellő mértékben "példaértékű" – a lopást fontolgatóknak…
„Megjelennek a mesterséges testületek, amiket beinjekcióznak a struktúrába. Bizottságok, amiket senki nem választott meg. (…) a média, akik önkényesen formálják a véleményedet."
Yuri Bezmenov – volt KGB ügynök a felforgatás tudományáról – Los Angeles 1983.
„Az ügynök már régen ott van a feladatra. Egy tiszteletben álló polgár. Esetleg fizetést kap különféle alapítványoktól törvényes küzdelmei címén, például az emberi jogokért, a nők jogaiért, a gyermekek jogaiért, vagy a fogvatartottak jogaiért… valamiért. (…) Utálat és bizalmatlanság keltése azon emberek felé, akiknek meg kellene védeniük téged és be kellene tartassák a törvényeket és a rendet… (…) Morális relativitás. Ez egy lassú helyettesítődési folyamat, melyben az alapvető erkölcsi értékek cserélődnek fel. A végére egy bűnöző már nem is bűnöző."
Yuri Bezmenov – volt KGB ügynök a felforgatás tudományáról – Los Angeles, 1983.
FELFORGATÁS zsarukönyv

21.600 - Morvai és a Nemzeti Jogvédő Szolgálat felvidéki jogvédő, monitorozó útja > 2016. november 17.,18.,19.



Feladó: JOGINFO 
Dátum: 2016. november 14. 20:57
Tárgy: Morvai és a Nemzeti Jogvédő Szolgálat felvidéki jogvédő, monitorozó útja
Címzett: józsef@kutasi.eu



Morvai és a Nemzeti Jogvédő Szolgálat felvidéki jogvédő, monitorozó útja
2016. november 14. hétfő, 18:43

Ezen a héten ismét elszakított magyar területre indulok, ezúttal Felvidékre. Ismét a Nemzeti Jogvédő Szolgálattal rendezünk közös jogvédő, monitorozó utat.
 (Itt ragadom meg az alkalmat: egyre többen kérdezgetnek levélben vagy Facebook kommentben a Jobbikkal való kapcsolatomról. Engem 2009-ben elsősorban jogvédőként, jogászként jelöltek európai parlamenti képviselőnek, ebben a minőségemben kapcsolódtam be a közéletbe, és most is elsődlegesen jogvédőnek tartom magam. Mindennél fontosabb számomra az emberi méltóságért vívott harc, a jogfosztottság elleni és az igazságért való küzdelem. Egyelőre ennyit. :)

Visszatérve: éppúgy, mint a tavaszi nagyon sikeres erdélyi, partiumi jogvédő, monitorozó utunknak, ennek az utazásnak is több célja van. Elsősorban szeretnénk személyesen és közvetlenül meggyőződni a felvidéki magyarok helyzetéről, különös tekintettel az egyéni és kollektív emberi jogaikra. (Ideértve a nyelvhasználat kérdését, utcanévtáblák, helységnévtáblák, intézményekben történő nyelvhasználat, stb.) Hasonlóan, mint ahogyan Erdélyben tettük, itt is el fogunk látogatni bíróságokra, más hatóságokhoz, és ellenőrizzük, hogy vajon vannak-e magyar nyelvű feliratok, magyar nyelvű formanyomtatványok, milyen nyelven folynak a bírósági, illetve hatósági tárgyalások, stb. Konzultálunk jogász kollegákkal és fórumainkon lehetőségünk lesz meghallgatni a felvidéki emberek széles körét. Négyszemközti találkozóink is lesznek, amelyek oka nem valamiféle „titokzatosság", hanem az, hogy sajnos sok, elszakított területen élő magyar ember nem meri vállalni azt, hogy egy nyilvános fórumon mondja el az őt érő jogfosztásokat. Az így összegyűjtött információt még a Szlovák Elnökség ideje alatt, és persze azt követően is, európai parlamenti képviselői minőségemben felhasználom, az illetékes biztosoknak, illetőleg a Szlovák Elnökségnek írandó írásbeli kérdés, illetőleg felszólalások formájában, és minden más egyéb lehetőséget kihasználva. Azt, hogy mennyire sokféle hatása lehet egy-egy ilyen látogatásnak, azt az erdélyi példából is láthatjuk. Talán emlékeznek a Beke István és Szőcs Zoltán ügyében készült megrázó összeállításunkra, amelynek nyomán több írásbeli kérdést szegeztem az illetékes EU-s biztosnak és több felszólalásom is volt, valamint az interneten történő nyilvánosságra-hozatal is egyértelműen okozati összefüggésben volt azzal, hogy a székely hazafiak elleni állami terror mérséklődött, és immáron szabadlábon védekezhetnek.
Sokféle formában próbáljuk tehát az elszakított területeken élő testvéreink jogait védeni. Önmagában a nyilvánosság ereje is nagy. Fontos - és viszonylag újszerű az elszakított területek, nemzeti közösségek helyzetének megközelítésében - az emberi jogi szemlélet. Ennek lényege, hogy nem politikai szívességek megadásáról vagy megvonásáról van szó, hanem alapvető emberi jogokról, mint amilyen a nemzeti önrendelkezés joga. (Ennek egyik megnyilvánulási formája az autonómia, de beszélhetünk önkormányzatiságról, önigazgatásról stb., ezek kollektív emberi jogként értelmezhetőek, és vannak egyéni jogok, mint a politikai szabadságjogok.
Ez utóbbiak elengedhetetlenek ahhoz, hogy például az autonómia-törekvéseiket vagy egyéb nemzeti törekvéseiket az őshonos  közösséghez tartozó magyarok megfogalmazhassák. Hiszen ha például tüntetőket letartóztatnak, vagy a véleménynyilvánítási szabadságot cenzúrával és más módon korlátozzák ezen a téren, akkor nem csoda, hogy nem akar, és nem mer valódi közösségként, magyarként élni a magyarság szülőföldjén.)    Gaudi-Nagy Tamással és a Nemzeti Jogvédő Szolgálat többi jogászával együtt előadásokat fogunk tartani a három helyszínen, az őshonos nemzeti közösségeket („kisebbségeket") megillető egyéni és kollektív jogokról, az ENSZ, az Európa Tanács és az Európai Unió dokumentumai és zsinórmércéi alapján.
Célunk tehát egyfelől a jogi helyzetről való tájékozódás, másrészről pedig a jogi normákról való tájékoztatás-adás.

Szeretettel hívjuk és várjuk mind a sajtó (média) munkatársait, mind pedig a kedves érdeklődő felvidéki és csonkaországi magyarokat az ittlévő plakáton szereplő fórumok bármelyikére.

Szeretettel:
Dr. Morvai Krisztina
jogász, EP képviselő (Függetlenek csoportja)





Küldi: ​Kutasi József Antal
H - 2081 Piliscsaba - Klotildliget, Munkácsy Mihály köz 3,​ Magyarország
Vezetékes telefon:      0036  26  631766  > Üzenet rögzítő > Név megadás!
Mobil telefon:        0036 70 5899883 > SMS küldés > Név 
 megadás
 Erre a címre <
jozsef@kutasi.eu> Kérem az anyagokat,üzeneteket,megivókat,tájékoztatókat,és a személyes leveleket!
Google keresés < Ide kattintani!
Facebook < Ide kattintani!
Képek:  Ide alulra kattintani, utána a képre és néha a végén Kutasi József Antal névre!

2016. november 14., hétfő

21.599 - Patrubány Miklós páratlan szolgálatának elismerése Mohácson


Feladó: MVSZ Sajtószolgálat
Dátum: 2016. november 14. 19:32
Tárgy: Patrubány Miklós páratlan szolgálatának elismerése Mohácson
Címzett: jozsef@kutasi.eu 


Egyedi ezüstéremmel és díszoklevéllel tüntette ki Patrubány Miklóst, a Magyarok Világszövetségének elnökét az MVSZ Baranya Megyei Szervezete abból az alkalomból, hogy október 27-én húsz éve telt annak, amióta ingyenesen és mindennemű ellenszolgáltatás nélkül végzi nemzetszolgálatát a világ legnagyobb magyar szervezetében. A kitüntetés átadására Mohácson, a Fogadalmi Emléktemplomban került sor.
Patrubány Miklóst 1996 októberében választották meg az MVSZ elnökhelyettesévé. Megválasztása másnapján bejelentette, hogy az őt megillető tiszteleletdíjat nemzetépítő magyar ügyek támogatására ajánlja fel. Felajánlását megtartotta azután is, miután 2000-ben a Magyarok Világszövetségének elnökévé választották. Mostani kitüntetésével az MVSZ Baranyai Szervezete ezt a magyar életben párját ritkító teljesítményt ismerte el.
A kitüntetés átadására ünnepélyes körülmények között, a Mohács Főterén álló Fogadalmi Emléktemplomban került sor. A kitüntetettet dr. Bajnóczi Pál méltatta, a helyszín jelentőségét pedig Dr. Simon Péter vázolta fel. A kitüntetést Bernáth Sándor adta át. Az esmény főszervezője dr. Bajnóczi Pálné dr. Simon Enikő, az MVSZ Baranya Megyei Szervezetének elnöke volt.
Köszönőbeszédében Patrubány Miklós a magyarság előtt álló legnagyobb feladatként Trianon megdöntését nevezte meg, amire a hely szelleme is kötelez.
A mohácsi Fogadalmi Emléktemplom alapkövét a mohácsi csata 400. évfordulóján, 1926. augusztus 29-én, Horthy Miklós kormányzó jelenlétében tették le. A templom alapjába körkörösen, a történelmi Magyarország 64 vármegyéjének 3600 településéről hozott földet helyeztek el. Az Árkay Aladár és fia, Bertalan tervei alapján készült, teljesen betonba öntött templom felszentelésére 1940-ben, a Magyarok Világszövetsége egyik alapítója, gr. Teleki Pál miniszterelnök részvételével került sor. A helyszín jelentőségét vázoló Dr. Simon Péter elmondta, hogy a templom szentélye és kupolája nagyban hasonlít a Washingtonban lévő, Szent Máté apostol székesegyházéra, amelyben 1963-ban felravatalozták az Amerikai Egyesült Államok meggyilkolt elnökét, John Fitzgerald Kennedyt.
Az eseményen jelen volt az MVSZ több választott tisztségviselője: Bottyán Zoltán, az MVSZ elnökhelyettese, Oláh István térségi elnök, Dr. Boór Ferenc, az MVSZ Fejér Megyei Szervezetének elnöke és mások.
Vasárnap az MVSZ szövetségi szintű és helyi vezetői megkoszorúzták a mohácsi csatában mindegyszálig elesett, Gnoinski Livhard vezette, lengyel egyetemistákból álló különítmény hőseinek emlékhelyét, és elénekelték a magyar, a lengyel és a székely Himnuszt.



A mohácsi Fogadalmi Emléktemplom


A washingtoni Szent Máté apostol székesegyház
MVSZ Sajtószolgálat
9055/161114