Dátum: 2017. február 22. 23:44
Tárgy: Békésebb vizekre evezve.
Címzett:
Hisszük és kívánjuk..!
Fölöttébb szolidnak számított a tavasz ülésszak nyitányán a mentelmi jog birtokában harsogó napirend előtti szónoklatok között a kereszténydemokrata Szászfalvi László megemlékezése, emlékeztetése a reformáció 500 éves évfordulójáról. Napjainknak is sokat mondóan hangsúlyozta:
- Hisszük és kívánjuk, hogy a reformáció fél évezredes emlékéve töltse be küldetését. 1517. október 31-én Luther Márton a wittenbergi vártemplom kapujára szegezte ki 95 tételét, és ezzel elindult az a lelki és társadalmi megújulási folyamat, amelyet reformációnak nevezünk. Ebben az évben emlékezünk a reformáció 500 éves történetére, mozgalmára, kiemelkedő személyiségeire. Emlékezünk és ünneplünk! Ám ebben az ünnepi jubileumi évben szeretnénk új erőket is venni, felemelni a fejünket, a lelki és a társadalmi megújulás esélyét megragadni, és a jövőbe reménységgel tekinteni! Emlékezés és értékőrzés tehát, de egyúttal emlékezés és jövőépítés is!
- Kedves Képviselőtársaim! A reformáció rendkívül gyorsan elterjedt Magyarországon már a XVI. század első felében, és olyan radikális változást, megújulást hozott, amely - nyugodtan állíthatjuk - magyar anyanyelvünk, nemzeti kultúránk, könyvkiadásunk, iskolarendszerünk, nemzeti identitásunk és önállóságunk, nemzeti szuverenitásunk megőrzésében és megvédelmezésében, a magyarság megmaradásában is alapvető szerepet játszott. Elég csak azokat a magyar reformátorainkat megemlíteni, akik elkötelezett és elszánt munkájukkal szolgálták a lelki megújulást, a magyar anyanyelvi kultúra megteremtését és magyarságunk megmaradását. A teljesség igénye nélkül: Szilveszter János, Károli Gáspár, Huszár Gál, Sztáray Mihály, Szenczi Molnár Albert vagy akár Dévai Bíró Mátyás. A reformáció mindmáig tartó nemzeti és értékőrző erejét, jelentőségét a legtömörebben talán a katolikus vallású Illyés Gyula foglalta össze „A reformáció genfi emlékműve előtt" című versében. Idézem: „Hiszed, hogy volna olyan-amilyen magyarság, ha nincs Kálvin? / Nem hiszem!"
- Tisztelt Országgyűlés! A KDNP-frakció nevében örömmel üdvözlöm és köszönjük a kormánynak azt az elkötelezettségét, amellyel ezt a jubileumi évet előkészítette! Létrehívta a Reformáció Emlékbizottságot, amely az egész Kárpát-medencében számtalan országos, regionális és helyi programot valósított és valósít meg, és ezeket támogatja, segíti. A kormány, az emlékbizottság az egyházakkal együtt munkálkodik azon, hogy a reformáció 500. emlékéve ne elválasszon, hanem összekössön minden olyan magyar embert és közösséget, fölerősítsen minden olyan erőt, amelyek Magyarország és a Kárpát-medencei magyarság lelki és közösségi megújulását mint a nemzet megmaradásának zálogát kívánják szolgálni. Hisszük és kívánjuk azt, hogy ebben a szellemben a reformáció fél évezredes emlékéve töltse be küldetését, töltse be hivatását! (Taps csak a kormánypárti padsorokban.)
Mit tehetünk a szegénység ellen, és ki tehet?
A tavaszi ülés második napján sem csendesedtek a kedélyek. Az ellenzéki padsorokban a KDNP frakcióvezetőjének napirend előtti felszólalását is folyamatos zajok és közbeszólások "színesítették", pedig „Az igazságosság érvényesülése a mindennapokban, avagy hogyan kezeljük a szegénységet? " címet viselő előadásában eltért az adok-kapok stílustól. Harrach Péter mindjárt a szólása elején hangsúlyozta:
- Tisztelt Képviselőtársaim! Most békésebb vizekre evezünk! 2007-ben az ENSZ Közgyűlése február 20-át, a társadalmi igazságosság világnapjává nyilvánította. Mit jelent az igazságosság? Annak idején 1891-ben született az első olyan dokumentum, ami ezzel foglalkozott, a Rerum novarum, ezt követte negyven év múlva az Quadragesimo anno. Ezek fektették le az igazságosság elvi alapjait. A mi társadalomelméletünknek öt alapfogalma a perszonalitás, a szolidaritás, a szubszidiaritás, a közjó és a társadalmi igazságosság. Ez mit jelent? Elsősorban a szegénység elleni küzdelmet, mert ebben jelenik meg az igazságosság.
- Mit tehetünk a szegénység ellen, és ki tehet? Hallottuk azokat a szólamokat, hogy Magyarországon minden második ember éhezik. Ez demagógia, hiteltelen és pártpolitikai célok érdekében használják a szegénység kérdését, megalázva azokat, akik tényleg szegények. Mert szegények ma is vannak Magyarországon, ezt nem lehet tagadni. De nézzük meg: ki az, aki tehet valamit a szegénység ellen? Én azt mondom: az egyén, a karitatív szervezetek önkéntesei, az állam és az önkormányzatok. Hadd emeljem ki azt, ami számomra a legfontosabb: az egyént, mert ha az egyénben nincs empátia, akkor nem működik a karitatív szervezet, se az önkormányzat, se az állam, de ha vannak olyan emberek, akik a saját jövedelmükből legalább időnként a szegény családok megsegítésére is szánnak, akiben van érzék arra, hogy a másik ember iránti szolidaritását anyagi kérdésekben is megélje az képes arra, hogy a szervezetben, az állam vagy az önkormányzat tisztségviselőjeként hitelesen foglalkozzon ezekkel a kérdésekkel.
- Nézzük, mit tett az állam, mit tett a kormányzat, a parlament a szegénység visszaszorítása érdekében? Az első lehetőség a legfontosabb, a munkahelyteremtés, mivel azt a kockázatot védi ki, amely a leginkább szegénységre vezet. Jó érzés látni, hogy 5 százalék alatt van a munkanélküliség, hogy 700 ezer új munkahely létesült az elmúlt években. De kiemelném a közmunkaprogramot is, mert százezres nagyságrendben segített embereken. Folyik az átképzés, és a szakképzés átalakítása is ezt szolgálja. Ehhez kapcsolódik - és ez nagyon fontos - a kisjövedelműek megsegítése. Itt elsősorban a minimálbér-emelésre gondolok, és a béremelésekre általában. Kiemelem a szakmunkás-minimálbér jelentős emelkedését, és ismét felhívom a figyelmet arra, hogy a két legnehezebb helyzetben lévő, a bérezés szempontjából leginkább hátrányos réteg, az ápolók és a szociális ágazat dolgozói is kaptak jelentős béremelést.
- Elérkeztünk egy olyan ponthoz, ami nagyon fontos, a gyermekszegénység kérdéséhez. A családtámogatás, az ingyenes étkeztetés, az ingyenes tankönyv mind azt szolgálta, hogy Magyarországon ne legyenek éhező és szegény helyzetben lévő családok. Nemcsak a szülők támogatása, hanem a gyerek közvetlen támogatása ezt szolgálja. És szólhatnék a nyugdíjasokról is, és itt talán valamit javasolhatnék is, hiszen vannak, akik a járulékfizetés hiánya miatt nagyon kis nyugdíjat kapnak. Szükséges lenne a legkisebb nyugdíj összegének az emelése! (Taps csak a kormánypárti padsorokban.)