Működött.
Orbán arra épített, hogy a képviselők vagy felkészületetlenek lesznek a CEU-törvény részleteivel kapcsolatban, vagy nem lesznek elég határozottak ahhoz, hogy kimondják, mi történik.
Orbán Viktor érve egyszerű volt:
A CEU-t nem ölte meg a kormány, hiszen a CEU még létezik.
Az más kérdés, hogy még egy darabig létezik, és ebben a formában a továbbiakban nem fog létezni, ha betartja a törvény előírásait. De ezt sem Frans Trimmermans, sem Manfred Weber nem hozta fel.
Orbán legtaktikusabb húzása az volt, amikor Michael Ignatieffet, a CEU rektorát idézte, aki egy levélben azt írta a hallgatóknak, hogy a CEU létezése nincs fenyegetve. Orbán ezt kontextusából kiragadva arra használta fel, hogy saját magát igazolja.
A legkeményebben talán Manfred Weber, az Európai Néppárt frakcióvezetője ment neki Orbánnak, vagy két mondat hosszáig. Egy kemény mondat a CEU-ról, egy kemény mondat a nemzeti konzultációról, majd öt mondat Orbán védelmében, és az az apró részlet, hogy nem fogják a Fideszt kirakni a Néppártból.
Orbán ügyesen alapozta meg a hangulatot azzal, hogy egyáltalán elment a vitára, és szóvá is tette, hogy ott van, és mennyire nagyra becsüli a párbeszédet. Később ezt Weber is megerősítette, aki még rá is pakolt egyet, hogy bezzeg a román szocialisták nincsenek itt, pedig róluk is szó volt. Végül Orbán ellen fordította annak párbeszéddel kapcsolatos érveit, és kérte Magyarországot, hogy akkor fogadják meg a Bizottság javaslatait, és aszerint módosítsák a törvényt.
Egy olyan meccsen, ahol egy populista politikus vitatkozik egy hivatalnokkal, utóbbi ritkán nyer, és ez látszik az Orbán-Trimmermans vitán is.
Az Európai Unió jelenlegi vitakultúrájában lehetetlen legyőzni Orbán Viktort.
Az egyetlen képviselő, aki meg tudta szorongatni Orbánt, a liberális frakcióvezető Guy Verhofstadt volt. Ő nem szokta elóvatoskodni a vitákat, de most oda ütött, ahol Orbánnak a legjobban fáj:
Elmondta, hogy 89-ben egy SZDSZ-bulin találkoztak először, amikor Orbán még liberális volt és épp Soros támogatta.
Majd kiosztotta Orbánt azért, hogy meddig mer elmenni a politikai fordulatban. "Kertészt, Konrádot fognak égetni a Kossuth téren?" – kérdezte Verhofstadt. És ez a fajta beszédmód az egyetlen, amivel valamennyire ellensúlyozni lehet Orbán ferdítéseit és maszatolását.
Orbán Viktor nem azért jár ki vitatkozni Brüsszelbe, hogy veszítsen. Nem védekezni akar, hanem támadni. És ez megint sikerült.
- Ha Magyarország legjobb egyetemének politikailag motivált kinyírását megúszta Orbán, akkor mi az, amit nem fog megúszni?
- Ha az Európai Unió ennyire nem tud mit kezdeni a populista vezetőkkel, nem kellene valamin változtatni?
Utóbbi tűnik nagyobb problémának, mert már Nigel Farage, egy Orbán Viktornál sokkal kevésbé komolyan vehető politikus is elérte – hosszú évek munkájával – hogy Nagy-Britannia kilépjen az EU-ból. Ha egy EP-képviselő ekkora bajt tudott okozni, mekkorát fog egy miniszterelnök?