Dátum:
Tárgy: Alkotmánybíróság: legfrissebb döntések!
Címzett:
HATÁROZATOK
Közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata.
Az indítványozóka Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.Kpk.50.469/2012/9. számú végzéssel összefüggően a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényébe foglalt sérelmezett passzusok alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezték.
A végzéssel érintett ügy egy utólagos vezetékjog bejegyzésére irányuló földhivatali eljárás alapján indult. Az indítványozók a kifogásolt jogerős bírósági döntés jogbiztonság elvébe ütközését számos érvre alapították. Nézetük szerint sérült a jogbiztonság azzal, hogy a hirdetményi kézbesítésre a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény megsértésével került sor, mivel a hatóság nem egyénileg bírálta el, hogy a postai kézbesítés előre eredménytelennek mutatkozik-e. Érvelésük szerint a kifogásolt hatósági döntés mind az egyértelműen megfogalmazott jogszabályszöveggel, mind az abból levezethető jogértelmezéssel ellentétes, kiszámíthatatlanná teszi a jogalkalmazást. A tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét látták továbbá az indítványozók abban is, hogy az elsőfokú eljárás megindításáról nem kaptak értesítést, abban ügyfélként nem vehettek részt, továbbá jogorvoslathoz való jogukat is csak formálisan gyakorolhatták.
***
Az Alkotmánybíróság megállapította: a vizsgált bírói döntés a tisztességes eljáráshoz való jogot sértette azzal, hogy önmagában az ügyfelek jelentős, nagy száma miatt, illetve célszerűségi és gazdaságossági okok folytán a kézbesítést eleve eredménytelennek vélte, függetlenül attól, hogy az ügyfél rendelkezik-e olyan lakcímmel, amelyen sikeresen értesíthető lett volna.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságvégzés alaptörvény-ellenességét rögzítette és azt az megsemmisítette. A testület ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a bírói döntés megsemmisítésével összefüggő jogkövetkezmények meghatározása a rendes bíróság feladatkörébe tartozik. (AB határozat alkotmányos követelmény megállapításáról: IV/707/2013.)
Műemléki érték nyilvántary egyrészt alkalmas az értékkiválasztásra, másrészt lehetővé teszi a tárgy műemléki körbe vonását. Az alapul fekvő ügy műemléki tárgyainál nem a puszta érték a meghatározó, hanem a tárgyak egyedi jellege: abból a korból más ugyanilyen jellegű tárgy (tárgyegyüttes) nem maradt fenn, így megőrzésükhöz olyan közérdek fűződik, amely indokolja a műemléki érték elismerését.
Az Alkotmánybíróság mindezek alapján elutasította a kulturális örökség védelméről szóló törvény, továbbá a régészeti lelőhely és a műemléki érték nyilvántartásának és védetté nyilvánításának, valamint a régészeti lelőhely és a leletet megtaláló anyagi elismerésének részletes szabályairól szóló rendelet alaptörvény-ellenességének megállapítására és konkrét ügyben való alkalmazási tilalmának kimondására irányuló bírói kezdeményezéseket.(AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról: III/1842/2016.)tásba vétele.
A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény 7. § 17. pontja, továbbá a régészeti lelőhely és a műemléki érték nyilvántartásának és védetté nyilvánításának, valamint a régészeti lelőhely és a lelet megtalálója anyagi elismerésének részletes szabályairól szóló 13/2015. (III. 11.) MvM. rendelet 2. számú melléklet 6-7. pontjai alaptörvény-ellenességének megállapítására és konkrét ügyben való alkalmazási tilalmának kimondására irányuló bírói kezdeményezések.
A kezdeményezés alapjául szolgáló ügyben a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ a Csepeli Papírgyár területén lévő egyes objektumokat műemléki érték nyilvántartásba vette. A tulajdonos fellebbezésében vitatta a műemléki védelem megalapozottságát. Az elsőfokú határozatokat a Központ elnöke másodfokon helybenhagyta, majd a tulajdonos keresetet terjesztett elő. Az ügyben eljáró bíró az Alkotmánybírósághoz fordult, az aggálya az volt, hogy a „műemléki érték" fogalom alapján vizsgálandó szempontokat a jogszabályi rendelkezések nem tartalmazták a határozatok meghozatalának idején.
***
Az Alkotmánybíróság az indítványt nem találta megalapozottnak. Megállapította: a nemzet közös örökségének alkotmányos védelmére alapított fenntarthatóság követelménye az alkotmányfejlődés olyan eredményeként jelenik meg az Alaptörvényben, amely új alkotmányos értékként az alapvető jogokat és egyéb alkotmányos értékeket is új fejlődési perspektívába helyezheti. A műemléki érték fogalmát az Alkotmánybíróság olyan jellegű normaelemnek tekinti, amel
Elbirtoklás.
A Kúria Pfv.I.20.988/2015/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
A panasz alapjául szolgáló per tárgyát egy ingatlan tulajdonjoga képezte, amelyre a per felperesei az indítványozóval és volt feleségével, mint alperesekkel szemben adásvétel, illetve elbirtoklás jogcímen igényt támasztottak.
Az elsőfokú bíróság a felperesek elbirtoklásra alapított tulajdoni igényének helyt adott. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet elbirtoklással kapcsolatos érdemi részét helyben hagyta, majd a Kúria a másodfokú jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az indítványozó alkotmányjogi panaszában arra hivatkozott, hogy az első fokú eljárás lefolytatása egyoldalú volt a felperesek javára. A tisztességes, „közvetlen" bírósági eljáráshoz való alapjogának sérelmét elsősorban meghallgatásának hiányára alapította.
***
Az Alkotmánybíróság az indítványt nem találta megalapozottnak. Megállapította: az indítványozót, mint II. rendű alperest a tárgyalásra szabályszerűen idézték, nevében jogi képviselője járt el. Az indítványozó által nem megfelelőnek ítélt jogi képviselő tevékenységével összefüggésben viszont nem állapítható meg kifogásolható bírósági eljárás. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról: IV/1637/2016.)
A határozathoz Dienes-Oehm Egon különvéleményt csatolt.
Bevándorolt külföldi nyilvántartási jogcímének megváltozása.
Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság bírája (indítványozó), az előtte folyamatban lévő közigazgatási peres eljárásban indítványozta, hogy az Alkotmánybíróság a személyazonosító igazolvány kiadásáról és nyilvántartásáról szóló kormányrendelet alaptörvény-ellenességét állapítsa meg, továbbá rendelje el a jogszabályi rendelkezés általános, valamint a hivatkozott számú egyedi ügyben történő alkalmazásának tilalmát.
A kezdeményezés alapjául szolgáló ügyben a pest megyei okmányiroda, mint elsőfokú hatóság elutasította egy iraki állampolgár (későbbi felperes) személyazonosító igazolvány kiadására irányuló kérelmét. Indoklása szerint: állandó személyi igazolvány annak a bevándorolt, letelepedett, menekült és oltalmazott jogállású személynek adható, aki személyazonosságát rendeletben meghatározott okiratokkal igazolja. A kérelmezőnek érvényes iraki útlevele nincs, mert politikai okokból nem tartja a kapcsolatot az iraki hatóságokkal, a magyar hatóság által korábban kiállított személyazonosító igazolványának érvényessége pedig lejárt. A Pest Megyei Kormányhivatal jogerős határozatával az elsőfokú határozatot helyben hagyta, majd a jogerős közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti peres eljárás indult.
A bírói kezdeményezés szerint a felperes annak áldozata, hogy a ma hatályos jogszabályok nem rendezik a Magyar Népköztársaság területére de facto menekültként érkező, de a tartózkodásra az akkori jogi szabályozás miatt más jogcímen jogosult személyek helyzetét. Általánosságban ez a mulasztás vezet szerinte az indítványban írott, az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében, valamint a II., a VI., a XXIV., és a XXVII. cikkében biztosított jogok sérelméhez. Ehhez képest kezdeményezte a már hatályban nem lévő, de az eljárásban még alkalmazandó Szig. rendelet 10. § d) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítását és alkalmazási tilalmának elrendelését.
***
Az Alkotmánybíróság megállapította: Magyarország a mandátumos menekültek helyzetének rendezése terén eleget tett a nemzetközi szerződésekből és az Alaptörvényből fakadó kötelezettségeinek, és biztosította számukra a hazai menekültstátusz megszerzésének lehetőségét. A szóban forgó ügy esetleges speciális körülményei az indítvány alapján nem voltak feltérképezhetőek. A felperes vonatkozásában lehettek olyan speciális körülmények, amelyek valamilyen okból mégis kizárták a Magyarország által elismert menekültstátusz megszerzését, azonban ezekre az indítvány nem tér ki. Így nem lehet tudni, hogy kérelmezte-e a menekültstátuszt, hogyan kapta meg a szabad mozgás és tartózkodás jogát, miért nem tud származási országától okmányokat igényelni. A bírói indítvány ezzel kapcsolatban csak általános megállapításokat tesz, melyekre az Alkotmánybíróság nem tud tényállást alapítani.
Az Alkotmánybíróság - az Abtv. 47. § (1) bekezdése és 65. §-a, valamint az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján eljárva – a Szig. rendelet 10. § d) pontja alaptörvény-ellenessége megállapítására és általános, valamint a konkrét ügyben való alkalmazási tilalmának kimondására irányuló bírói kezdeményezést mindezek alapján elutasította. (AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról: III/1525/2016.)
A határozathoz Salamon László különvéleményt csatolt.
Kártérítés, vezető állású munkavállaló kártérítési felelőssége.
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság Mfv.II.10.148/2015/7. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
A panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó (alperes) munkaviszonyát a felperes gazdasági társaság rendkívüli felmondással megszüntette, az indítványozó keresete a vétkes kötelezettségszegés bírósági megerősítést nyert. Ezt követően a gazdasági társaság kártérítésre vonatkozó keresete nyújtott be, mivel úgy vélte, hogy az indítványozó vezető állású munkavállalóként az ügyvezetői tevékenységéhez kötődően kárt okozott. Az ügy végül felülvizsgálati kérelem nyomán a Kúriához került. A Kúria tanácsa a felperes kezdeményezésére tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt végzéssel elrendelte a felülvizsgálati ügy zárt tárgyaláson való elbírálását, a felperes üzleti érdekeinek védelmére hivatkozással.
Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz. Álláspontja szerint a nyilvánosság kizárása nem volt szükséges, arra önkényesen és érdemi indokolás nélkül került sor.
***
Az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy összességében tisztességtelenné vált-e a felülvizsgálati eljárás, illetve maga a peres eljárás azzal, hogy a Kúria elrendelte a nyilvánosság kizárását.
A bíróság által alkalmazott jogszabályhely vizsgálata alapján az Alkotmánybíróság megállapította: a zárt tárgyalás elrendelésének kérdésében a bíró (jelen esetben az eljáró tanács) belátására utalt döntési lehetőségről van szó. Önmagában a nyilvánosság kizárására vonatkozó rendelkezéseken alapuló kúriai döntés nem tette tisztességtelenné sem a felülvizsgálati, sem az azt megelőző kétszintű bírósági eljárást.
Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról: IV/3279/2015.)
VÉGZÉSEK
Luxusadó, - jogalkotó polgári jogi felelőssége.
A Kúria Pfv.III.21.396/2015/6. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó mint felperes kártérítés megfizetése iránt indított pert a Magyar Állam ellen, keresetét az első-, és másodfokú bíróság, valamint a Kúria elutasította. A bíróság úgy foglalt állást, hogy a jogalkotó a jogalkotással esetlegesen okozott kárért polgári jogi felelősséggel nem tartozik, figyelemmel a luxusadóról szóló törvény Alkotmánybíróság általi alkotmányellenességének megállapítására.
Az indítványozó álláspontja szerint a támadott bírói döntés sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogát, mert az eljárt bíróság indokolási kötelezettségének nem tett eleget.
***
Az Alkotmánybíróság megállapította: az alkotmányjogi panasz a B) cikk (1) bekezdése valamint a XXVIII. cikk (7) bekezdése vonatkozásában a formai feltételeknek, míg a XXVIII. cikk (1) bekezdése tekintetében a befogadhatóság tartalmi feltételeinek nem felel meg, mivel az indítvány valójában – a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség valószínűsítése illetve alkotmányjogi jelentőségű kérdés felvetése nélkül – az ügyben eljárt bíróságok által megállapított tényállás felülmérlegelését célozta. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint e vonatkozásban tartózkodik az indokolásban megjelenő érvek megalapozottságának vizsgálatától, mert a tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése és mérlegelése az eljárásjogi szabályokban a jogalkalmazó számára fenntartott feladat.
Az Alkotmánybíróság mindezek alapján az alkotmányjogi panaszt – részben a határozott kérelem követelményeinek való meg nem felelés, részben pedig az Abtv. 29. §-ában írt befogadási feltétel teljesülése hiányában – az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdése alapján eljárva az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1739/2016.)
Oktatási ügyben hozott határozat felülvizsgálata
A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 22.K.32.445/2016/5. számú ítéletalaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó - perbeli felperes - jogász szakos hallgató, aki 2006-ban elégséges minősítéssel teljesítette az Alkotmányjog I. c. tárgyat. Az indítványozó ezen tantárgy befogadását kérte kreditelismerési kérelmében egy másik egyetem jogi karától. Kérelméhez csatolta a vonatkozó tematikát és a leckekönyv kivonatát. Az indítványozó ezt megelőzően oktatói hozzájárulás megadását kérte, azonban a tanszék vezetője őt arról tájékoztatta, hogy az Alaptörvény hatályba lépése előtt letett vizsgákat közös egyetemi döntés folytán nem tudják befogadni.
Az indítványozó tárgybefogadási kérelmét a Kreditátviteli Bizottság 2015-ben elutasította azzal, hogy az indítványozó nem a hatályos jogszabályok alapján tanulta a tantárgyat.
A megismételt eljárásban a Bizottság az indítványozó kérelmét ismételten elutasította, a döntés ellen az indítványozó keresetet nyújtott be. A bíróság az indítványozó keresetét elutasította.
Az indítványozó álláspontja szerint a döntés sérti a tisztességes hatósági és bírósági eljáráshoz való jogát és a jogorvoslathoz való jogát.
***
Az Alkotmánybíróság megállapította: a panaszban felhívott érvek alapján az indokolási kötelezettség megsértése nem merül fel, mivel magából az indítványból is megállapítható, hogy a bíróság az indítványozónak az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit megvizsgálta, és ennek értékeléséről számot adott. Önmagában az a körülmény, hogy az indítványozó nem ért egyet a hatóság és a bíróság döntésével, valamint annak indokolásával, nem elégséges érv a támadott döntés alaptörvény-ellenességének alátámasztására. Ezért az indítvány nem veti fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét.
Tekintettel arra, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 27. §-ában és 29. §-ában foglalt tartalmi feltételeknek, az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1908/2016.)
Adóbírság.
A Kúria Kfv.I.35.222/2016/5. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett alkotmányjogi panaszt vizsgálata.
Az indítványozónál - perbeli felperesnél - a perbeli alperes adóhatóság ellenőrzést végzett, amelynek során adókülönbözetet és adóhiányt állapított meg, amely után adóbírságot és késedelmi pótlékot állapított meg. Az indítványozó keresetet nyújtott be, amelyben vitatta az adóhatósági megállapítások jogszerűségét.
A bíróság az adóhatóság határozatait hatályon kívül helyezte. A döntés ellen az adóhatóság felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, a Kúria az ítéletet hatályon kívül helyezte és az indítványozó keresetét elutasította.
Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria ítélete és az a támadott jogszabályi rendelkezés sérti a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot, a jogállamiság elvét és a jogegyenlőség elvét.
***
Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy a tisztességes eljárás követelménye semmiképpen nem értelmezhető akként, hogy a Pp. kifogásolt rendelkezésének taxatív felsorolást kellene tartalmaznia. A keresetváltoztatás tilalma és a tartalom szerint történő elbírálás nincsen összefüggésben egymással, és ezért a probléma nem vet fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést.
Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság az indítványt – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (1)–(2) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva, az Abtv. 26. § (1) bekezdésére, 27. §-ára, 29. § -ára, 52. § (1) és (1b) bekezdés b) és e) pontjára, 56. § (3) bekezdésére, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjára tekintettel – visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1844/2016.)
Ingatlanügy, szerződés érvénytelensége.
A Kúria Pfv.VI.21.382/2014/13. számú ítélet és a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.21.834/2013/7. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó előadja: 2005-ben ingatlant vásárolt annak orosz állampolgárságú tulajdonosától. A tulajdonos képviseletében az indítványozó édesanyja, mint ügyvéd járt el, egy Oroszországban, közjegyző előtt közokiratba foglalt meghatalmazás alapján. Tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezésre került. Másfél év elteltével az ingatlan tulajdonosa az ingatlan adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt pert indított. A bíróság jogerősen helyt adott a felperes keresetének. A Kúria a döntést - a felülvizsgálati eljárás során - helybenhagyta.
Az indítványozó álláspontja szerint a sérelmezett döntés sérti az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz való jogát és a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, mivel a döntés a jóhiszeműen szerzett tulajdonától fosztotta meg, amely neki jelentős hátrányt okozott.
***
Az Alkotmánybíróság megállapította: nem alkotmányossági, hanem polgári (esetlegesen büntető) jogi tény- és szakkérdésnek minősül annak eldöntése, hogy a felperes személyazonossága megegyezett-e korábban az ingatlan-nyilvántartásba tulajdonosként bejegyzett személlyel, illetve, hogy ez alapján az indítványozó szerezhetett-e a perben szintén vitássá tett meghatalmazást és megbízást tartalmazó okirat alapján tulajdont az ingatlanon.
Az Alkotmánybíróság azonban az ezzel kapcsolatos következetes gyakorlata értelmében alkotmányjogi panasz alapján eljárva is csak az alkotmányossági szempontokat vizsgálja, tartózkodik attól, hogy a tényállás megállapítására és a jogszabályok értelmezésére és azok alkalmazására hivatott bíróságok tevékenységét felülbírálja.
Az Alkotmánybíróság ismételten rámutat arra, hogy sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti "szuperbíróság" szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el. Az indítványozó tulajdonszerzéséhez, illetve tulajdonjogának törléséhez kapcsolódó szakjogi kérdések eldöntése, illetve az ezzel kapcsolatos bírósági döntés felülbírálata ezért – a jelen ügyben feltárható összefüggések alapján – nem képezhették érdemi vizsgálat tárgyát.
Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság a kérelmet az Abtv. 47. § (1) bekezdése, 50. §-a és az 56. § (1)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/109/2016.)
Társasházi közös képviselő iratátadási kötelezettsége.
A társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 48. § (3) bekezdése, továbbá a Fővárosi Törvényszék 67.Pf.630.319/2016/8. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó szerint a társasházi törvény, illetve annak támadott rendelkezése nem tartalmaz megfelelő szabályozást a társasházi iratok őrzésére, kezelésére, megsemmisítésére, továbbá más személyek részére történő átadására, figyelemmel a közös képviselő őrzésében és kezelésében a saját képviseleti jogviszonya alatt keletkezett eredeti bizonyító erejű társasházi iratok kezelésének, illetve megőrzésének kérdésére.
Az indítványozó állítja: a támadott jogszabályi rendelkezés azért sérti a személyi biztonsághoz való jogát, mert a közös képviselő felmentése esetén a közös képviselő számára előírja, hogy a társasházra vonatkozó összes, eredeti bizonyító erejű iratot adja át az új közös képviselőnek, ugyanakkor az elévülési időn belül a korábbi közös képviselő polgári jogi és büntetőjogi felelőssége továbbra is fennáll, vagyis az átadási kötelezettség a személyi biztonságát közvetlenül fenyegeti.
Az indítványozó szerint a támadott bírói döntések azért sértik a tisztességes eljáráshoz való jogát, mert az eljárt bíróságok nem folytattak le bizonyítási eljárást, továbbá a jogvita alapvető kérdését nem bírálták el érdemben, illetve aránytalanul magas perköltséget állapítottak meg a terhére.
***
Az Alkotmánybíróság megállapította: az alkotmányjogi panaszt az indítványozó – jogi képviselő nélkül eljárva – saját nevében, magánszemélyként terjesztette elő. Sem a panaszindítványban, sem annak kiegészítésében nincs konkrét utalás arra, hogy panaszát az alperes társaság nevében, annak törvényes képviselőjeként terjesztette volna elő. Képviselői jogosultságát igazoló vagy a cégre vonatkozó jogviszonyára vonatkozó iratot indítványához nem csatolt. A személyes érintettség azt feltételezi, hogy a panaszos a saját személyét érintő jogsérelmet szenved, ilyen összefüggés feltárásra viszont az iratok átadására irányuló per az indítvány alapján nem ad alapot. Mivel az indítványozó érintettsége sem állapítható meg, az Alkotmánybíróság a befogadhatóság egyéb feltételeinek vizsgálatától eltekintett.
Mindezekre tekintettel az Abtv. 26. § (1) bekezdése és 27. §-a által meghatározott egyedi ügyben való érintettség feltétele nem teljesült, így az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés c) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1460/2016.)
Házastársi vagyonközösség megosztása.
A Kúria Pfv.I.21.047/2015/5. számú végzés, a Fővárosi Törvényszék 57.Pkf.632.069/2015/3. számú végzés és a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 5.P.II.24.806/2014/2. számú végzés alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó - az alapeljárás felperese - házassága felbontásakor egyezséget kötött feleségével, amelyben kijelentették, hogy a közös vagyoni ingóságok megosztása a vagyontárgyak birtokba adása mellett megtörtént. Az indítványozó állítása szerint azonban az egyezség megkötésekor tévedésben volt, mert nem tudott arról, hogy az alperes akkor, amikor a közös lakásukat elhagyta, elvitt olyan vagyontárgyakat, amelyek állítása szerint különvagyona körébe tartoztak, így nem képezhették részét az egyezségnek.
Az ügyben a felperes több bírósági eljárást is kezdeményezett. A korábban elbírált, az ingóságok kiadására kötelezésre irányuló eljárásban a bíróság a keresetét elutasította, az ítélet másodfokon jogerőre emelkedett. Ezt követően perújítási kérelemmel élt, amelyet a bíróság ugyancsak elutasított, ez a határozat másodfokon lett jogerős. Az indítványozó ezután terjesztette elő újabb keresetét, az alkotmányjogi panasz indítványban az ezen eljárás során hozott bírói döntéseket sérelmezi. Keresetében ismételten ingóságok kiadására kéri kötelezni volt feleségét. A Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 5.P.II.24.806/2014/2. számú végzésével a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította arra hivatkozva, hogy a felek között ugyanabból a ténybeli alapból származhó ugyanazon jog iránt már jogerős ítéletet hoztak.
Az indítványozó szerint azzal, hogy a bíróságok legalizálták az alperes jogellenes cselekedeteit (nevezetesen azt, hogy a közös lakásból a kiadni kért ingóságokat elvitte, és ezt nem minősítették lopásnak az indítványozó erre irányuló vádindítványa ellenére sem), továbbá azzal, hogy nem mérlegelték megfelelően azt, hogy tévedésben volt az egyezség megkötésekor, jogszabály-ellenes tényállást állapítottak meg és Alaptörvény- és jogszabály-ellenes döntéseket hoztak. Állítása szerint sérült az Alaptörvény IV. cikke szerinti kártérítéshez való joga, az Alaptörvény XIII. cikke szerint tulajdonhoz való joga, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírói eljáráshoz való joga.
***
Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó által támadott bírósági döntések nem terjednek ki az indítványozó tulajdonával kapcsolatos kérdésekre, mivel ezeket a kérdéseket az alkotmányjogi panasz benyújtására okot adó eljárások előzményének tekintendő bontóper kapcsán az indítványozó és volt házastársa által megkötött egyezség már rendezte, amelyet a bontóperben eljáró bíróság jóváhagyott. Ezért az indítványozó által az alkotmányjogi panaszban megsemmisíteni kért bírói döntések – így a Kúria végzése – és a döntések által az indítványban megsérteni állított, az Alaptörvényben védett, az indítványozó tulajdonhoz való joga között sem tartalmi, sem szakjogági, sem alkotmányjogi összefüggés, kapcsolat nincs. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként így arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 29. §-ában megfogalmazott befogadhatósági akadályban szenved, ezért az alkotmányjogi panaszt – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (2)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1)–(2) bekezdései alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdése a) és h) pontjai alapján – visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1280/2016.)
Kötelező védőoltás.
A Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.K.27.234/2015/12. számú ítélet, és a fertőző betegségek és járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről szóló 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet 5. § (1) bekezdés, valamint az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 57. § (2) bekezdésalaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó gyermekének nem adatta be az életkorához kötött kötelező védőoltásokat, melyre tekintettel a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal határozatával elrendelte a védőoltások beadását. Az indítványozó a közigazgatási határozat ellen fellebbezéssel élt. Az első fokon eljárt bíróság az indítványozó közigazgatási határozat ellen benyújtott keresetét elutasította.
Az indítványozó szerint a sérelmezett rendeletben felsorolt merevgörcs (tetanusz) nem fertőző betegség, járványos előfordulása kizárt, így annak kötelezővé tétele alaptörvény-ellenes. A rendelet, a jogszabály, és a bíróság ítélete megsértette az Alaptörvény II. cikkében foglalt élethez és emberi méltósághoz való alapjogát, a III. cikk (2) bekezdésében foglalt alapjogát, mely szerint tilos emberen hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos kísérletet végezni, a VII. cikk (1) bekezdése szerinti gondolat-, lelkiismeret szabadságához való alapjogát, és a XX. cikk (1) bekezdése szerinti testi és lelki egészséghez való alapjogát. Továbbá sérült a XXI. cikk (1) bekezdésében foglalt egészséges környezethez való joga, a XVI. cikk (1) és (2) bekezdésében foglalt gyermekei alapjoga, és a XIII. cikk (1)-(2) bekezdése szerinti tulajdonhoz, kártalanításhoz való joga.
***
Alkotmánybíróság határozatában kifejtette: a járványok elkerülése magasabb társadalmi érdek, mint az egyén akarata, így a védőoltást kötelezővé tenni a fertőző megbetegedések elleni védettség kialakítása érdekében nem alkotmányellenes.
Az indítványozó alkotmányjogi panaszában általánosságban, absztrakt értelemben vitatta az Eütv. és az NM rendelet által előírt életkorhoz kötött védőoltások egészségügyi kockázatait, illetve az azokat előíró jogszabályi rendelkezéseket. Mind eredeti, mind az Alkotmánybíróság főtitkárának hiánypótló felhívását követően előterjesztett beadványában is csupán felsorolta az Alaptörvény egyes rendelkezéseit, azok sérelmét alkotmányjogi érvekkel nem támasztotta alá. Az indítványozó továbbá általánosságban hivatkozott a támadott jogszabályi rendelkezések és a támadott bírósági ítélet alaptörvény-ellenességére, azonban sem eredeti panaszában, sem annak kiegészítésében nem fejtette ki, hogy azok miért és mennyiben sértik saját, vagy gyermekének az Alaptörvény hivatkozott rendelkezéseiben biztosított jogait.
Az Alkotmánybíróság tanácsa mindezekre tekintettel megállapította, hogy az indítványozó alkotmányjogi panasza nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjaiban előírt követelményeknek, ezért azt az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján az indítványt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1676/2016.)
Szerződésmódosítások érvénytelenségének megállapítása.
A Kúria Gfv.VII.30.231/2015/4. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó Önkormányzat és Víziközmű Társulat, az alkotmányjogi panaszban támadott kúriai döntés felperesei, közfeladat ellátás biztosítása céljából hitelszerződést kötöttek, az Önkormányzat kezesként, a Víziközmű Társulat hitelfelvevőként lépett a szerződésbe. A Víziközmű az alapszabályban meghatározott közcélú feladatait elvégezte, a hitelszerződésből finanszírozott víziközművel szolgáltatásra alkalmas állapotban az Önkormányzat részére átadta.
Az indítványozók a hitelintézet által végrehajtott egyoldalú szerződésmódosítások semmisségének megállapítása céljából fordultak bírósághoz, valamint kérték az alperes hitelintézet kötelezését arra, hogy tartózkodjon a hitelszerződésben rögzített kamatlábtól eltérő kamatláb alkalmazásától. Az első- és másodfokon hozott ítéletek ellen az alperes kérelmére indult felülvizsgálati eljárásban a Kúria a másodfokú bíróságnak az egyoldalú kamatmódosítások semmisségét megállapító jogerős ítéletét hatályon kívül helyezte, az első fokon eljárt Fővárosi Törvényszék Gazdasági Kollégiumának ítéletét megváltoztatta, és az indítványozó felperesek keresetét elutasította.
Az indítványozók álláspontja szerint a felülvizsgálati eljárásban hozott ítélet sérti az Alaptörvény bíróságokra vonatkozó 28. cikkében biztosított értelmezési szabályát, a 32. cikk (6) bekezdésében biztosított, az Önkormányzat szempontjából garanciális rendelkezést. Ez utóbbi alapjog sérelmét azzal indokolja, hogy a Kúria úgy folytatta le a felülvizsgálati eljárást és hozott érdemi döntést, hogy az alperes a felülvizsgálati eljárás illetékét nem teljes mértékben fizette meg. Érvelése szerint ezt jogszerűen nem tehette volna, a keresetet idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítania, de legalábbis legkésőbb a tárgyaláson hozott döntésével meg kellett volna szüntetnie a felülvizsgálati eljárást. Álláspontja szerint az így, a tisztességes eljárás követelményének megsértésével hozott ítélet alaptörvény-ellenes.
***
Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozók az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésére hivatkozva sérelmezték a Kúria által tartott nyilvános tárgyalás időtartamát, valamint az ítélet 6. oldalának utolsó előtti és 8. oldalának harmadik bekezdésében foglalt szövegrészeket is. Arra vonatkozó indokolást azonban sem az alkotmányjogi panasz, sem annak kiegészítése nem tartalmaz, hogy az említett hivatkozások alapján miért sérült volna az indítványozók tisztességes eljáráshoz való joga.
Az indítványozók a felülvizsgálati eljárás során hozott döntéssel kapcsolatosan nem állítottak olyan alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét.
Az Alkotmánybíróság mindezeket figyelembe véve megállapította, hogy az eljárás tárgyát képező alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 27. és 29. §-aiban szabályozott befogadási feltételeknek, ezért az indítványt az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének a) és h) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról:IV/1341/2016.)