Dátum:
Tárgy: Az oktatás szabályozása...
Címzett:
A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény módosítása a felsőoktatási intézményben tanár munkakörben foglalkoztatottak fizetési fokozatba sorolására irányadó rendelkezéssel egészül ki.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetemről, valamint a közigazgatási, rendészeti és katonai felsőoktatásról szóló 2011. évi CXXXII. törvény módosítása a közszolgálati ösztöndíjas hallgatók és a magyar állami ösztöndíjas hallgatók egységes nyilvántartási rendszerét hozza létre. Az egységes rendszerben mind a magyar állami ösztöndíj, mind a közszolgálati ösztöndíj tekintetében az ösztöndíj feltételei teljesítésének nyilvántartó szerveként – a tanulmányi és a foglalkoztatási nyomonkövetés tekintetében is – az Oktatási Hivatal fog eljárni.
A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításának célja többek között az oktatási jogok biztosa jogállásának törvényi szintű megállapítása, valamint rendeleti szintű szabályozására vonatkozó felhatalmazó rendelkezés elhelyezése. A hatályos szabályozás értelmében az értelmi fogyatékos tanulók oktatásában teljes „gyógypedagógus-kényszer" van, melynek feloldása bizonyos esetekben, tantárgyak körében indokolt, hogy a megfelelő oktatás részükre is biztosítva legyen.
A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény módosítása kodifikációs pontosítás.
A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény javasolt módosítása a felsőoktatási intézmény legfőbb testületi döntéshozó szerve, a szenátus négy évenként történő megújítására, a pedagógusképzést folytató felsőoktatási intézmények esetén a tanárképzés intézményi koordinációja intézményi felelősségének egyértelmű telepítésére, az intézményi foglalkoztatásnak az oktatói munkakörben foglalkoztatottak előmenetelét biztosító szabályozására irányul. A módosítás a jogalkalmazói tapasztalatok alapján tesz javaslatot a törvényi fogalomhasználat pontosítására, a végrehajtási szabályozásának a megváltozott jogszabályi környezetre figyelemmel történő megújítására. Az oktatási jogok miniszteri biztosára vonatkozó törvényi, illetve rendeleti szabályozás felülvizsgálatának egyeztetett eredményét is tartalmazza.
Az egyes szociális, gyermekvédelmi, családtámogatási tárgyú és egyéb kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2015. évi CCXXIII. törvény módosításának célja, hogy az egységes óvoda-bölcsőde 2018. augusztus 31-éig működhessen tovább, hogy a fenntartóknak legyen kellő idejük a fejlesztések megvalósítására. (Előadó: Balog Zoltán, emberi erőforrások minisztere. Szövege: PDF.)
***
A törvényjavaslat általános vitájában a KDNP harcos vezérszónoka fejtette ki képviselőcsoportja álláspontját.
Dr. HOFFMANN RÓZSA: - Tisztelt Ház! Megszokhattuk már itt az Országházban, hogy ha oktatással foglalkozó törvényekről van szó, akkor ellenzéki képviselők minden alkalmat megragadnak, hogy a törvényjavaslatban szereplő állításokat csúsztatva, félremagyarázva politikai célokra használják ki az oktatási törvények tárgyalását. Egy példával támasztom alá az állításomat, mert nem szeretek levegőbe beszélni. Az MSZP-s képviselő asszony azt mondta, hogy esztelenül nyugdíjaztuk a pedagógusokat, ezzel is előidéztük a pedagógushiányt. – De ez nem így van! Pontosan tudom, hogy csak a hiányszakmákban dolgozó pedagógusok minden kedvezményt, minden engedményt megkaptak, ott viszont, ahol bizonyos szakmákban túl sokan voltak és nagyon sokan végeztek, annak érdekében, hogy a fiatal pályakezdők munkát kapjanak, ott amikor elérték a nyugdíjkorhatárt, akkor küldtük őket nyugdíjba. Nos, ezek a csúsztatások arra szolgálnak, hogy minden eszközt megragadjanak, hogy a Fidesz-KDNP oktatáspolitikáját hamis és rossz színben tüntessék fel. Ez ellen, úgy gondolom, föl kell emelnünk a szavunkat az igazság nevében!
- Azt is megszokhattuk már, hogy a Pedagógusok Szakszervezete ilyenkor a sztrájkbizottság összehívásával fenyeget. Ez történt most is! Itt van előttem a Pedagógusok Szakszervezete elnökének levele, amelyet több címzettnek elküldött, így a mi frakcióvezetőnknek is. Jelezte, hogy kezdeményezi a sztrájkbizottság összehívását, holott egy olyan törvényjavaslatról van szó, amelyet nagyon fontos szakmai testülettel, az oktatási kerekasztallal és annak tagjával, a Nemzeti Pedagógus Karral nemcsak hogy megbeszélt formálisan, hanem egyenesen néhány passzusát az ő javaslatukra terjesztette be az oktatásért felelős miniszter a szakmailag megalapozott javaslatot. Akkor most kérdezem: miért akar sztrájkolni a Pedagógus Szakszervezet? Milyen alapon hirdet sztrájkot? Persze szíve joga, a törvények ezt megengedik. Csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy a laikusokat ne tévesszék meg ezek a hamis állítások vagy a későbbi sztrájkfenyegetés.
- Egy nagyon megalapozott, nagyon végiggondolt, az oktatási kormányzat távlati gondolkodásába illeszkedő törvényjavaslatot tárgyalunk most itt az Országgyűlésben. Nem kívánok végigmenni az összes pontján, egy-két mozzanatra szeretnék rámutatni azzal a magyarázattal kiegészítve, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt miért támogatja ezeket a javaslatokat, illetve a törvény egészét.
- Természetesen támogatjuk azokat a módosításokat, amelyek jobb helyzetbe hozzák a felsőoktatás tanárait, így a fizetési fokozatba sorolásukat, vagy azt, hogy a tanársegédet, ha letette a doktori szigorlatát, három év múlva ki kell nevezni adjunktusnak. Ez azt a méltatlan helyzetet orvosolja, ami eddig a felsőoktatásban általános volt, hogy nem volt ilyen kötelezettsége a munkáltatónak. Ezt csak helyeselni lehet.
- Az oktatási kormányzatnak hosszú évek óta egyértelmű törekvése, hogy ne hagyja, hogy ellenőrizetlenül, a szabályok be nem tartásával menjenek ki pénzek és történjék az intézmények működtetése. Ebbe a koncepcióba illik, hogy az ösztöndíjakat nyilvántartja az Oktatási Hivatal. Csak helyeselni tudjuk, hogy a közszolgálati ösztöndíjas és a magyar állami ösztöndíjas hallgatók nyilvántartása is egységes rendszerben történik, amire bizony azért van szükség, hogy a törvényben meghatározott határidőn túl senki ne vehessen fel állami ösztöndíjat, ne költhesse az adófizetők pénzét, hiszen a költségvetés ebből áll össze.
- Egyetértünk a szenátus négyévenkénti megújításával. Ez megfelel a demokratikus alapelvnek, és egyetértünk azzal is, hogy a szenátus felelősségét a törvény kijelöli a tanárképzés intézményi koordinációjára. A 2011-ben megalkotott nemzeti felsőoktatási törvény rendelkezett a tanárképzés megújításáról és rendelkezett arról is, hogy a tanárképzésnek kell hogy legyen egy intézményi centruma, egy tanárképző intézet, de ezen a területen még sok rendeznivaló van. Azzal, hogy a szenátus koordinációs feladatává jelölte ki a törvény, csak remélhető, hogy koncepcionálisabb és valóban fontosabb feladattá válik a valóságban is a pedagógusképzést folytató felsőoktatási intézményekben.
- Csak egyetérteni lehet az oktatási jogok biztosára vonatkozó szabályokkal. Kihangsúlyoznám azt az elemét, hogy senki nem utasíthatja, nem fogadhat el utasítást senkitől. Ez az ombudsman intézményének a függetlenségére utal. Egyébként egy olyan intézményről van szó, amire a magyar oktatásijog-rendszer büszke lehet, hiszen eléggé egyedülálló még mindig, hogy külön oktatási jogok biztosa őrködik a jogok betartása és érvényesülése felett.
- Nincs ember ebben az országban, akit ne rázott volna meg a januári veronai tragédia, így tehát csak egyetérteni lehet azzal a törvényhellyel, amelyben a tanulmányi kirándulások tekintetében az intézményvezető felelősségét firtatja, illetve bizonyos szabályok bevezetését teszi szükségessé. A határon túli kirándulások esetében is figyelni kell erre, nehogy tragédia történjék.
- Csak támogatni tudjuk azt a törvényhelyet, hogy szülők kezdeményezésére az első évfolyam megismételhető és ennek nem kell hogy nyoma maradjon. Megjegyzem: ez egy korábbi törvényben benne volt. Én annak idején sajnáltam, amikor kimaradt, hiszen ez azt a rugalmas elvet valósítja meg, hogy bizony a gyerekek fejlődése különböző tempójú, és vannak olyan bölcs, józan belátású szülők, akik rájönnek arra, hogy többet segítenek a gyereküknek, ha egy évvel meghosszabbítják az alapképzés időszakát, és ennek nincs olyan nyoma, hogy a gyerek kap, mondjuk, egy elégtelen bizonyítványt. Ugyanez a helyzet a kilencedik évfolyamon is. Ezt is támogatni tudjuk!
- Végül szólnék néhány szót én is a legvitatottabb kérdésről, a gyógypedagógus kényszerfeloldásáról. Kedves képviselőtársak, tegyék fel azt a kérdést maguknak, hogy ha valóban nincs, mondjuk, gyógypedagógus végzettséggel rendelkező pedagógus, aki az ének-zene órákat meg tudja tartani az iskolában, és a rokonságunkban, ismeretségi körünkben van enyhe vagy középsúlyos értelmi fogyatékos gyerek, vajon úgy döntetnének-e, hogy akkor ne tanuljon éneket, ne legyen, aki énekelteti azt a csoportot, vagy azt mondják, hogy akinek énektanári képzettsége van, az azért tud énekelni, tud énekeltetni. Fontos, hogy a gyerek énekeljen, mert zene nélkül felnőni az bizony érzelmi sivársághoz is vezethet. Lehet, hogy ha gyógypedagógus képzettsége van, akkor ez hatékonyabb lesz, de nem ártalmas. Ezenkívül enyhén szólva is nem fair úgy beállítani, hogy ez a mi oktatáspolitikánk következtében állt elő. 2010 előtt már látható volt, hogy komoly pedagógushiányok vannak, és hogy elöregedett a pedagógustársadalom, mégsem emelték a pedagógusok fizetését, olyan körülmények voltak az oktatási intézményekben, hogy megindult a pályaelhagyás, mert a pedagógusok nagy többsége nem osztotta azokat a liberális elveket, amelyeket az akkori oktatáspolitika közvetített. Ezért 2010-től igen nagy erővel megalkottuk a pedagógus-életpályát, jelentősen emelkedtek a fizetések, a Klebelsberg-ösztöndíj következtében növekedett a pedagógusképzésre jelentkezők száma. De kedves kollégák, hány év kell ahhoz, hogy egy pedagógusképzési rendszerből olyan tömegek jöjjenek ki, hogy az egyre súlyosbodó pedagógushiányt pótolják? Hát, minimum egy évtized, ha nem egy emberöltő, hiszen ekkora hiányok voltak. És a megelőző kormányok oktatáspolitikája erre egyáltalán nem figyelt. Felismerve a helyzetet mi ezt orvosoltuk, megtettük a szükséges lépéseket, de az idő még nem jött el, hogy ez eredményt hozzon.
- A másik példa a természettudományoké, ahol többen jelentkeznek, de ma még mindig nem elegen. Tehát annak belátása egy oktatási szakpolitikustól, hogy az oktatásban egy-egy változtatás bizony sokszor csak húsz év múlva mutatja meg a hatását, ez majdnem egy olyan alapvető követelmény, mint hogy tud-e írni, olvasni. Számonkérni azt, hogy két év alatt vagy négy év alatt orvosolni kell azt, amit a megelőző húsz év elrontott, egyszerűen szakmaiatlan, és az oktatási folyamatok nem ismeretéről árulkodik. Arra kell gondoljak, hogy emögött is valami olyan politikai szándék húzódik meg, ami főleg egy évvel a választások előtt magyarázható, bár nem helyeselhető.
- Igen, kedves ellenzéki képviselőtársak! Azt kell mondjam, hogy ez nem fair ily módon, mert nem feltételezem azt, hogy önök ne tudnák, hogy egy 4-5 évig tartó pedagógusképzés, ahol egy év alatt kijön x számú hallgató, ahhoz 5-10 év kell, hogy feltöltődjék úgy az a hiány, amit a korábbiak nem pótoltak. Ezért azok a jelzők, hogy mi itt embertelenek vagyunk, természetesen a Fidesz-KDNP oktatáspolitikájára gondolok vagy utalok, vagy hogy kitaszítjuk a gyerekeket, ezek megint csak nem fair állítások. Önök is nagyon jól tudják, hogy nem erről van szó, csak félremagyarázzák a jelenségeket!
- Összességében a KDNP jó szívvel és jó lelkiismerettel támogatja ezt a törvényjavaslatot, és sikert kíván annak érvényre juttatásához! (Taps a kormánypárti padsorokban.)