Dátum:
Tárgy: Miniszterelnök a ringben!
Címzett:
Kinek a haszna?
SZAKÁCS LÁSZLÓ, (MSZP): - Miniszterelnök Úr! 2013 januárja óta árul Magyarország úgynevezett letelepedési kötvényeket. Van ilyen másutt is a világon, hiszen, igaz, ötször-tízszer ennyi pénzért, üzleti tervért, munkateremtési kötelezettségért cserébe kaphatnak könnyített letelepedést más országoknak az állampolgárai is. Magyarország ilyeneket nem kér, pedig itt nálunk is ennek a kötvénynek a leánykori neve, hogy nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű emberek juthatnak így könnyített úton letelepedési engedélyhez. Persze, azt is kérdezhetném miniszterelnök úrtól, hogy abból a nagyjából-egészében 20 ezer főből, aki letelepedési vagy tartózkodási engedélyt kapott így Magyarországon, mondjon akár egyet közülük, akinek kiemelt nemzetgazdasági jelentősége van a magyar nemzetgazdaság szempontjából.
- De nem is ez itt a fő kérdés, hanem a fő kérdés, az üzlet! Ez úgy derül ki, hogyha végignézzük, hogyan született meg ez a rendszer. Rogán Antal javaslatára a magyar parlament megbízta a Rogán Antal által vezetett Gazdasági bizottságot, amelyik kijelölte azokat a közreműködő szervezeteket, amelyek piszkosul jól keresnek ezen az üzleten. Sajtóhírek szerint egy 500 milliárd forintos üzletből nagyjából-egészében olyan 110-130 milliárd forintot vihettek el ezek a cégek. A magyaroké is lehetett volna ez a 110-130 milliárd forint, és ilyenkor persze muszáj megkérdezni, csak legutóbb az ön minisztere nem tudott erre válaszolni, ezért muszáj, hogy önnek tegyem fel a kérdést, miniszterelnök úr:
- Miért van szükség ezekre a közvetítő cégekre, amelyek offshore cégek?
- Egy dolgot tudunk róluk egészen biztosan: nem Magyarországon adóznak, és nem a magyar emberek érdekében járnak el, ezért újra kérdezem: miért van rájuk szükség?
***
ORBÁN VIKTOR. (miniszterelnök): - Képviselő Úr! Röviden csak annyit tudok mondani önnek, hogy az ellenzék ezt már többször is kifogásolta, körülbelül tizenhatszor beszéltünk erről itt, a tisztelt Ház előtt. Ahhoz képest, amit korábban elmondtam, újat most nem is tudok és nem is akarok mondani. Az ellenzéknek azt a kérését, hogy miután az államháztartás helyzete még az ellenzék szerint is jelentősen javult, és Magyarország ma már a pénzügyi piacokról könnyen tud forrásokhoz jutni, ezért gondoljuk át a letelepedési kötvény rendszerét, nos, ezt az ellenzéki kérést mi megfogadtuk, átgondoltuk, és az ilyenfajta kötvények kibocsátását megszüntettük.
- Ellenzéki siker, gratulálok önnek! (Taps a kormánypártok soraiban. ‑ Gőgös Zoltán: És ki megy börtönbe, és mikor?)
***
SZAKÁCS LÁSZLÓ: - Miniszterelnök Úr! Igazából kitért a válaszom elől. Itt azért mégiscsak arról van szó, hogy 110-130 milliárd forint elment ezekhez a cégekhez. Mondjuk, ennyi az egészségügynek az egy évben felhalmozott adóssága. Mi minden évben azon küzdünk itt a parlamentben, hogy ezt előre már odaadja-e a kormány a költségvetésbe, vagy majd csak utólag, ilyen hóvégi kölcsönként. Mondjuk, ez a 13. havi nyugdíjnak a fele, amit ezek a cégek így elvisznek egyébként Magyarországról, és egészen biztosan nem itt, Magyarországon adózzák le, miközben van egy Államadósság Kezelő Központ, Nemzeti Kereskedőház, nagykövetségek, konzulátusok, megszámlálhatatlan mennyiségű külgazdasági attasé, és ehhez képest is külső segítséget kell kérni annak a kormánynak, amelyik egyébként a hulladékgazdálkodásban, az ivóvíz-, a szennyvíz-szolgáltatásban, bármiben olyan önálló volt, mint a csuda, ebben meg annyira önállótlan.
- Miért volt szükség arra, hogy ezek a cégek ennyi pénzt elvigyenek innen, miniszterelnök úr? (Taps az MSZP soraiban.)
***
ORBÁN VIKTOR: - Mint említettem, tizenhatszor válaszoltam, tizenhetedszer is elmondom: a magyar költségvetésből egyetlen fillért sem vittek el, a költségvetésbe pénzt hoztak!
- Köszönöm a figyelmet! (Taps a kormánypártok soraiban. ‑ Szakács László: Adósságot! ‑ Gőgös Zoltán: És mennyivel többet tudtak volna hozni!)
VONA GÁBOR, (Jobbik): - Miniszterelnök Úr! Az Európai Bizottság három héttel ezelőtt elfogadta a Jobbik kezdeményezését a bérunióról, úgyhogy megkezdődhet az aláírásgyűjtés. Mi többször kérdeztük már önt erről és mindig azt mondta, hogy ne forduljunk Brüsszelhez, ne várjunk onnan segítséget, ne adjunk pluszjogokat az Európai Bizottságnak.
- Az a helyzet, miniszterelnök úr, hogy ez a kezdeményezés nem erről szól. Mi ilyet nem mondtunk, ön nem olvasta el ezt a kezdeményezést mind a mai napig. Ez ugyanis arról szól, hogy az „egyenlő munkáért egyenlő bért" elvet ültessük be az Európai Unió működésének alapelvei közé, hogy egy olyan szolidáris, szociális és igazságos Európai Uniót építsünk, ahol mindenki a szülőföldjén tud boldogulni, ahol a személyek szabad áramlása jog, és nem pedig kényszer, mint amilyen most.
- Miniszterelnök Úr! Az Európai Bizottság elismerte ennek a felvetésnek a legitimitását, jogilag is, gazdaságilag is megalapozottnak találta, tehát elkezdődhet az európai népszavazás vagy a hivatalosabb nevén az európai polgári kezdeményezés. Ez egy történelmi jelentőségű fordulópont, egy új időszámítás kezdete, miniszterelnök úr. Önnek is lehetőség arra, hogy a saját pozícióját újragondolja, hiszen szaván fogtuk az Európai Uniót, egész Kelet-Közép-Európát összefogtuk egy jó ügy mögé, és önnek is itt a lehetőség, hogy átgondolja, hogyan is álljon ehhez a javaslathoz.
- Miniszterelnök Úr! Én tudom azt, hogy ön nagyon nehezen viseli, hogyha másnak van igaza. Azt is tudom, nem szokása az, hogyha más kezdeményezését kell támogatni, vagy nem szereti az ilyeneket, mégis erre kérem, hogy vegyen erőt magán, miniszterelnök úr, és ne háborúzzon tovább! Tízből kilenc háborúnak, amit ön kezdeményez, miniszterelnök úr, semmi értelme! A magyar embereknek ebből már nagyon elege van, a magyar emberek valójában nyugodt, közös, békés országépítésre várnak, és nem rögeszméktől vezérelt háborúskodásra!
- A magyar embereknek erre van szükségük, és én tudom, hogy mi nagyon sok dologban nem értünk egyet, sőt a választások felé közeledve még több dologban nem fogunk egyetérteni, de miniszterelnök úr, jöjjön ki a kis világából és vegye észre, hogy ez most más. Ez egy nemzeti ügy! Ha ön államférfi, akkor nem teheti meg, hogy ezt a kezdeményezést nem támogatja, ezért kérem, hogy támogassa, vagy akár úgy is megfogalmazhatnám a kérdést, hogy mi önnek a fontosabb, miniszterelnök úr: a magyar embereknek a bére vagy Habony Árpádnak a krokodilbőr táskája? (Taps a Jobbik soraiban.)
***
ORBÁN VIKTOR, (miniszterelnök): - Ne háborúzz, cselekedj! ‑ szól a képviselő úr bejelentett kérdése. Valóban, itt a zsúrpubiskodásban meg a nagy cukiskodásban lassan már a Make love not warnál tartunk. Ön szereti az iszlámot, szereti a migránsokat, szereti a kutyákat, szereti az oligarchákat, ha önnek pénzt ad, és mostanában már szereti Brüsszelt is. Már csak egy virágkoszorú hiányzik a fejéről, de gondolom, a következő plakátkampányon ezt is láthatjuk majd.
- Életfilozófiának ez talán elmegy, egy vezetőtől viszont komolytalan. Ideje lenne megérteni, hogy országhatárt nem lehet plüssmacikkal meg virágcsokrokkal megvédeni, ahhoz döntések kellenek! Bért sem lehet úgy emelni, hogy Brüsszelhez folyamodunk alázatos kérelemmel. Felfoghatatlan a mi számunkra, hogy Magyarországon mindig vannak olyan emberek, akik azt gondolják ‑ ráadásul egy parlamenti képviselő ‑, hogy Brüsszel olyan bérpolitikát fog létrehozni, ami a magyar embereknek jó lesz, következésképpen kevesebb lesz a nemzetközi multik profitja. Én is szeretném látni ezt a Brüsszelt. Ha látok ilyet, oda is fogok majd folyamodni béremelésért, addig inkább a magyar kormányban bízom! Köszönöm a figyelmét. (Taps a kormánypártok soraiban.)
***
VONA GÁBOR: - Miniszterelnök Úr! Szinte menthetetlennek látom a helyzetét. Ön képtelen kilépni a kis rögeszméinek a világából! Amikor mi vitához folyamodunk, akkor ön mindig szóvá teszi, hogy én mennyire megváltoztam. Igen, megváltoztam, egy nemzeti radikális pártnak az elnökéből egy nemzeti néppárt elnöke lettem, ami komoly változás és vállalom! (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiból. ‑ Németh Szilárd István: Szerényen!) De miniszterelnök úr, ön talán nem változott? (Moraj. ‑ Az elnök csenget.) Ön talán nem változott meg nagyon?
- Miniszterelnök Úr! Ön egy lánglelkű fiatal demokratából egy kiégett kommunista lett! (Kunhalmi Ágnes: Hú! ‑ Taps a Jobbik soraiban. ‑ Az elnök csenget.) Nem ideológiailag, hanem mentalitásában. Annyit harcolt a kommunistákkal, hogy ugyanolyan lett, mint ők! Hát, gondoljon már bele: mi rongáljuk az önök plakátjait, vagy önök a miénket? Az én embereim zaklatják az önök családját, vagy az ön emberei zaklatják a mi családjainkat? Én gyűjtök magánvagyont strómanon keresztül, vagy ön, miniszterelnök úr? Én háborúzok rögeszmésen a fél világgal, vagy ön? Miniszterelnök úr, ez mind-mind ön!
- Bennünket egy dolog érdekel, egy dolog motivál, hogy nőjön Magyarországon az életszínvonal, hogy minden magyar a szülőföldjén tudjon boldogulni, erről szól a bérunió, nem pedig arról, amiről ön beszél! Úgyhogy, miniszterelnök úr, arra kérem, próbálja meg ezt a kezdeményezést támogatni, higgye el, minden szempontból jót tenne önnek! (Taps a Jobbik soraiban.)
***
ORBÁN VIKTOR: - Először is a jegyzőkönyv számára kérem rögzíteni, hogy amikor a Jobbik kérdésföltevő képviselője lekommunistázott, akkor a Szocialista Párt nem tapsolt. (Derültség és szórványos taps a kormánypártok soraiban. ‑ Kunhalmi Ágnes közbeszól.) Az embernek hozzá kell szokni minden visszautasításhoz, hiába! (Derültség a kormánypártok soraiban.) Mindenesetre, ami a Jobbikot illeti, tisztelt hölgyeim és uraim, annyit azért mondhatok, hogy a történelemben olyan még nem volt, hogy valakinek sikerüljön csak úgy megvásárolni egy pártot. Sok mindent láttunk már mi, akik itt ülünk lassan 30 éve a parlamentben, olyat már láttunk, hogy egy milliárdos alapított egy pártot…(Közbeszólások az MSZP és a Jobbik soraiban. ‑ Az elnök csenget.)…olyat is láttunk, hogy átvett egy pártot, megválasztatták ott elnöknek, olyat is láttunk, hogy utána kilépett és egy új pártot alapított; de olyat, hogy jön egy milliárdos, és ukmukfukk megvásárol egy egész pártot, olyat még nem láttunk. (Bangóné Borbély Ildikó: Dehogynem! A tiétek volt előtte! ‑ Dr. Harangozó Tamás: Most Sorosra gondolsz?) Gratulálok önöknek ehhez! (Közbeszólások az MSZP és a Jobbik soraiban. ‑ Az elnök csenget.)
- Ami pedig a béreket illeti: a minimálbér 2010-ben 73 500 forint volt, 2018-ban pedig 138 000 forint lesz, a garantált bérminimum 2010-ben 89 500 forint volt, 2018-ban 180 500 forint lesz. Köszönöm az elismerést! (Taps a kormánypártok soraiban.)
Pénz nélkül lehet-e kormányozni?
IKOTITY ISTVÁN, (LMP): - Miniszterelnök Úr! 27 éve zajlott le a rendszerváltásnak vagy rendszerváltozásnak nevezett folyamat, ez hét négyéves kormányzati ciklust foglalt magába, a legutolsónak éppen az utolsó évét kezdtük meg. Ez idő alatt 8 miniszterelnök vezette a kormányt, ült a kormányfői székben, ezek közül ön volt az, aki leghosszabb ideig, most már 11 éve, illetve 12. évét kezdte meg ebben a székben. Ezért gondolom azt, meg azért is, mert az önt követő második leghosszabb ideig regnáló miniszterelnök mindössze 4,5 évet ült ebben a székben, hogy ön az, aki leginkább illetékes, ha valaki, ön az, aki tud válaszolni a kérdésemre. A kérdésem pedig a következő lenne:
- Nagyon jól látható hogy az elmúlt 27 évben folyamatosan, ha nem is egyenletesen, de folyamatosan csökkennek az önkormányzatok lehetőségei, és csökkennek a forrásaik is, mi ennek az oka, miniszterelnök úr?
- Nyilván a lehetőségeit tekintve nem tudom a jogszabályi változásokat egy-két percben elmondani, és ezt értékelni, viszont azt igen ‑ mégpedig nem is valamiféle statisztikák alapján, hanem a zárszámadási törvények alapján, tehát törvénybe foglalva ‑, hogy miként változott az önkormányzatok számára biztosított költségvetési forrás. 1990-ben ez a forrás a költségvetés egészéhez viszonyítva 18 százalék volt. 18 százalék! Ez mostanra 3 százalék alá csökkent, kevesebb, mint az ötödére. 18 százalékról 27 év alatt 3 százalék alá csökkent! Ez egy óriási veszteség az önkormányzatoknak, az alsóbb szinteknek, az önkormányzásnak.
- Miniszterelnök úr, azt gondolom, hogy ez az intézkedés, ez a folyamat a társadalomban jelentős károkat okoz, és súlyos bűn! Várom válaszát: mi az oka ennek? (Szórványos taps. )
***
ORBÁN VIKTOR, (miniszterelnök): - Képviselő Úr! Ez egy komoly kérdés. A kiindulópont igaz, tehát hiába is tagadnám, ha megélem a következő választást, akkor 12. éve leszek kormányon, illetve lehetek kormánypárti képviselő. Ezt kicsit lerontja, hogy 16 évet ellenzékben is el kellett töltenem. (Derültség.) De jól láthatja, még nem vagyok az egyensúlyi helyzetben. Ez reményekkel tölt el bennünket.
- Ami pedig a kérdés lényegét illeti: ha már ön történelmi dimenziókat vázolt föl, hiszen egészen a rendszerváltásig ment vissza, akkor talán, ha ebben a nyelvi keretben válaszolok, nem érzi majd túlzásnak, de a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt politikai közössége úgy érzi, hogy mi 2010 után újjáalapítottuk az önkormányzati rendszert. Újjáalapítottuk az önkormányzati rendszert, mert mi úgy láttuk, a számok ezt mutatták, hogy az önkormányzati rendszer lényegében összeomlott. Az önkormányzati rendszer 1990-től 2010-ig olyan súlyos adósságokat halmozott föl, amely nemcsak megkérdőjelezte, hanem lehetetlenné tette, hogy tényleges önkormányzatként működjön. Ott diktáltak nekik, mert nyakig úsztak az adósságban.
- Képviselő Úr Azért merem ezt az újjáalapítás szót választani az önnek adott válaszomban, mert 1300 milliárd forintnyi adósságot egész egyszerűen levettünk az önkormányzatok válláról! Ha azt nem vettük volna le, ma minden egyes magyar önkormányzat ‑ lehet, hogy túlzok, csak 90 százaléka, de ‑ csődben lenne! Azért nincs tehát csődben az önkormányzati rendszer, mert a KDNP-Fidesz-kormány 1300 milliárd forint adósságot levett az önkormányzatok válláról! Ez csak Budapest esetében 250 milliárd forintot jelentett! (Taps a kormánypártok soraiban.)
***
IKOTITY ISTVÁN: - Emlékeztetem miniszterelnök urat arra, hogy 18 százalékról lecsökkent 3 százalék alá a költségvetés arányában az önkormányzatoknak jutott összeg. Ha ezt a 1369 milliárd forintot megnézzük, akkor látható, hogy ez a költségvetésből körülbelül 6-7 százaléknak felel meg, tehát ezt egy évben meg kellene hogy kapják az önkormányzatok, nem pedig hét év alatt. Sőt, ha visszautalnánk az 1990-es számra, akkor bizony egy évben is ennek dupláját kellene kapni, amit most önök hét évre elosztottak. No de azt gondolom, hogy az eladósodás amiatt történt meg, hogy kevesebb pénzt kaptak hosszú időn keresztül az önkormányzatok.
- Miniszterelnök Úr! Mivel az önöké egy magát kereszténynek, nemzetinek, konzervatívnak nevező kormányzat, mondandómat egy idézettel fejezem be. „Mindazt, amit egy kisebb és alacsonyabb szinten szerveződött közösség képes végrehajtani és ellátni, azt egy nagyobb és magasabb szinten szerveződött társulásra áthárítani jogszerűtlenség és egyúttal súlyos bűn, a társadalom helyes rendjének felforgatása." XI. Pius pápától idéztem ezeket a szavakat. Amit önök végrehajtanak ennek kapcsán, az súlyos bűn ezek szerint! (Szórványos taps.)
***
ORBÁN VIKTOR: - Képviselő Úr! Ön ebben a rövid, egypercnyi kardozásban olyan tekintélyeket vet be, amelyekkel nem tudok versenyezni, ezért csak a józan észre apellálhatok. Ha egy rendszer összeomlik, mert 1300 milliárd forintnyi adósságot halmoz föl, és közben ennek a rendszernek a központi kormányzata a nemzeti össztermék 85 százalékát adósságként fölhalmozza, vagyis a központban sincsen pénz, lent is csak adósság van, és ebből sikerül kiutat találni úgy, hogy az önkormányzatok megmaradnak, a fönntartási költségeket, feladatokat elhozza a kormány, a fejlesztéseket otthagyja, és ahhoz pedig pénzt ad, szerintem ez egy észszerű megoldás! Olyasmi, amit, ha nem pártpolitikai megfontolások vezetnek valakit, hanem a higgadt, nyugodt, józan érvelés, akkor akár még eredménynek is tekinthetné. Mi annak érezzük! (Taps a kormánypártok soraiban.)
Ezt talán már Ön sem hiszi el…
APÁTI ISTVÁN, (Jobbik): - Miniszterelnök Úr! A korrupció elleni küzdelemnek, az elszámoltatásnak és az igazságtételnek léteznek büntetőjogi, polgári jogi és adójogi, adópolitikai eszközei. Kérdéseim ezen utóbbiakkal kapcsolatosak. Ugyanis azt talán már ön sem hiszi el, hogy az adóamnesztia jelenlegi szabályai akár csak a legcsekélyebb mértékben a köz javát vagy a költségvetés érdekeit szolgálja. Ugyanis a hatályos szabályozás szerint azok a személyek, akik a tavaly június 30-áig külföldi bankszámlán összegyűjtött, ismeretlen, akár korrupciós eredetű pénzeiket, jövedelmeiket idén június 30-áig egy NAV által megjelölt banknál vezetett bankszámlaszámra átutalják, akkor 10 százalék személyi jövedelemadó megfizetésével valamennyi adófizetési kötelezettségüknek eleget tettek, és a hatóságok a továbbiakban nem firtathatják, nem vizsgálhatják ezen jövedelmek eredetét és forrását.
- Miniszterelnök Úr! Messzire bűzlik ez az egész szabályozás, és olyan érzése van az embernek, hogy ezt saját maguk érdekében alkották meg, éppen ezért a következő kérdések merülnek fel, várom mellébeszélésektől mentes, érdemi válaszát!
- Ön érintett-e ezen szabályozás kapcsán?
- Ön, kormányának bármely tagja, országgyűlési képviselőik, hozzátartozói és közeli hozzátartozói körük rendelkezik-e külföldre menekített, ott parkoltatott ingó vagy ingatlan vagyonnal, ilyen jellegű bankszámlával?
- Végrehajtottak-e bankszámla-műveleteket vagy terveznek-e a következő három hétben? - Igen vagy nem?
- Nem gondolja-e, hogy az igazságos és az arányos közteherviselés érdekében ezt a szabályozást teljes mértékben meg kell változtatni, és az ilyen jövedelmek tulajdonosait ne kedvezményes mértékű adó hozza gyakorlatilag hihetetlenül kedvező helyzetbe, hanem kiemelt mértékű adóval kellene sújtani ezeket a jövedelmeket? (Taps a Jobbik padsoraiban.)
***
ORBÁN VIKTOR, (miniszterelnök): - Elnök Úr! Csak annyit szeretnék mondani válasz gyanánt, hogy ha jól nyúlok vissza az emlékezetemben, akkor ez talán egy ötéves konstrukció? Önök fogadták el. Itt volt a tisztelt Ház előtt, nem tudom, hányszor tárgyaltuk meg. Minden egyes évben, amikor adójogszabályokat fogadunk el, akkor ezekre ki szoktunk térni. Én nem ismerem ennek a részleteit olyan mértékig talán, mint ön, én csak annyit tudok mondani, hogy amikor ezeket a szabályokat a parlament megalkotja, akkor előtte szakmai egyeztetések vannak, a Bankszövetséget bevonják, a bizottság megtárgyalja, itt önök ezt nyíltan megvitatják, miután megvitatták, akkor elfogadják. Ezek után rajtam számonkérni ezt a törvényt, abszurdnak érzem. (Taps a kormánypárti padsorokban. ‑ Szakács László: Csak ha nem önálló indítvánnyal jön be. Hacsak nem a Dunai Móni írta. ‑ Egy hang az MSZP padsoraiból: Vagy a Vejkey!)
***
APÁTI ISTVÁN: - Miniszterelnök Úr! Én pedig azt érzem abszurdnak, hogy az ország hivatalban lévő miniszterelnöke nincs tisztában az adózási szabályokkal. Amit ön mondott, az egy néhány évvel ezelőtti szabály, a Stabilitás megtakarítási számlára utalt vissza. A hatályos szabályokat ismertettem az előzőek során. De úgy látszik, bámulatosan megkerülte az érdemi válaszadást, innentől kezdve továbbra is gyanús, hogy az önök köreiben vannak, lehetnek érintettjei, haszonélvezői ezen szabályozásnak. Az pedig egyenesen döbbenetes, hogy önök három lépcsőben gyakorlatilag olyan helyzetet idéztek elő, hogy a fekete- és szürkepénzek tulajdonosai kedvezményesen adóznak, míg az átlag magyar adófizető állampolgár gyakorlatilag 35 százalékát direktben befizeti adóban a költségvetésbe, világrekord áfáért és jövedéki adóért vásárol termékeket és szolgáltatásokat, majd ezek után az lesz a madár, az lesz a balek, aki tisztességesen fog adózni. Ezt alapvetően végig kellene gondolni! Másrészt pedig miniszterelnök úr gyakorlatilag hallgatólagosan beleegyezett abba, hogy rendben van minden, tisztára lehet mosni mindent, aztán pedig az érintettek és az érdekeltek tipliznek a Level Malibura, hogy nagy klasszikust idézzek. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
***
ORBÁN VIKTOR: - Elnök Úr! Magyarországon a képviselőkre, kormánytagokra világos szabályok vonatkoznak: a vagyonbevallásnak egyeznie kell a valósággal; a vagyonbevallásokban ha nem talál ilyen számlákat, biztos lehet benne, hogy azok nincsenek is. Ami pedig a pontos jogszabályhelyet illeti: szeretném önt emlékeztetni arra… (Folyamatos zaj az ellenzéki padsorokban. ‑ Az elnök csenget.)…hogy minden adójogszabályt a magyar parlament fogad el. Az, hogy most önök fölébrednek, és egy év után vagy két év után, ez vitakérdés, hogy egy év után vagy öt év után ébredtek föl ‑ bármelyik is szép teljesítmény ‑, és itt ezt a kérdést előhozzák, mintha valami újszerű dolog lenne a magyar gazdasági életben, az meglepő. Akkor kellett volna szólni, amikor ezt a Gazdasági bizottságban és a plenáris ülésen egy évvel ezelőtt önök elfogadták, megtárgyalták, megvitatták. (Felzúdulás a Jobbik padsoraiban: Nem, nem! ‑ Kunhalmi Ágnes: Itt a jegyzőkönyv! Szóltak!)
- Elnök Úr! Még egyszer szeretném jelezni: adójogszabályokat Magyarországon törvényekben szabályoznak. A kormány adójogszabályt nem alkothat. Ha valamit elhibázott, magának tegyen szemrehányást, és ne a kormánynak! (Taps a kormánypárti padsorokban.)
Miért jó a gödörben?
HADHÁZY ÁKOS, (LMP): - Miniszterelnök Úr! Rögtön az elején mondom a kérdést:
- Szokott-e ön beszélni az édesapjával, szokott-e beszélni a testvéreivel pénzügyi kérdésekről, hogy édesapám, hogy megy az üzlet, hogy állnak a bányák, mennyi a bevétel.
- Szokta-e esetleg mondani, hogy azért nem kéne ennyire túltolni ezeket az állami beruházásokat?
- Ha nem szokta, akkor segítek, mert egy újságíró megnézte ezeknek a cégeknek a bevételeit, és gyakorlatilag 2010-ben 1,9 milliárd, majd 2015-ben már 5,2 milliárd forint jött be a bányákból meg a fuvarozásból. Az osztalék 2010 és 2015 között 3,9 milliárd volt, ebből 2015-ben 2,2 milliárd forint jött be. Ez annyi pénz, amennyit egy átlagos ember ezer év alatt keres! Ezer év alatt, tehát Szent Istvántól mostanáig ha valaki dolgozott, ennyit keresett volna ezen a gödrön!
- Miniszterelnök Úr! Szokott-e ön arról beszélni, hogy édesapám, ezért haragudni fognak, mit mondjak nekik. El tudom képzelni, hogy akkor azt mondaná, hogy fiam, azt mondjad, hogy én egy beszállító voltam, én nem az állammal üzleteltem, és akiknek beszállítottam, azok meg nyílt közbeszerzésen szerezték azt a beruházást vagy azt a megrendelést. Ha gondolja, akkor elmondom: ez nem egy jó érvelés, mert a nyílt közbeszerzéseket nagyon egyszerű kijátszani. Az ön tisztelt veje például úgy játszotta ki, hogy olyan referenciákat írtak ki a városok, amelyekre csak ő volt alkalmas. Hódmezővásárhelyen bárki indulhatott, utána viszont már az összes többi városban úgy írták ki, hogy csak az ő cége indulhatott volna!
- Nagyon sokat szoktam azon gondolkodni, hogy meri ön ezeket megcsinálni? Hogy meri ön ezt a történelmi szintű csalássorozatot tulajdonképpen engedni? Hogy meri azt mondani, hogy Farkas Flórián megmarad itt úgy, hogy közben 1,6 milliárd forintot elvittek valahova valakik az ő vezetésével? Azt gondolom, azért meri, mert Kádár Jánosra ránézett! Ő is nagyon sokáig húzta, de azért itt lesznek különbségek! A kérdés tehát: az édesapjával beszélt-e erről? (Szórványos taps. )
***
ORBÁN VIKTOR, (miniszterelnök): - Először is köszönöm, hogy érdeklődik a családi beszélgetéseink iránt, de szeretném jelezni: nem tartozik a parlamentre a képviselőtársaink közül senkinek sem a családi beszélgetése. Ezt vegye figyelembe, legyen kedves!
- Amit ezen túl mondott, próbáltam megértéssel hallgatni, hogy hogyan jönnek össze ezek a dolgok: Farkas Flórián, bányák, rokonok, családok, közbeszerzés, beszállítás. Én azt tudom önnek mondani, amit korábban is hasonló kérdésekre már önnek is elmondhattam: Magyarországnak olyan kormánya van, amely nem foglalkozik üzleti ügyekkel, és nem foglalkozik gazdasági tevékenységgel. (Moraj az MSZP soraiból. ‑ Kunhalmi Ágnes: Csak azzal foglalkozik!) Magyarországnak olyan kormánya van és olyan miniszterelnöke van, aki kizárólag a közélettel és politikai kérdésekkel foglalkozik. Amennyiben valakit üzleti ügyek érdekelnek, akkor rossz helyre teszi fel a kérdést, ha a kormány tagjainak címzi azokat. Ha van kérdenivalója, forduljon az érintettekhez, álljanak azok egyébként bármilyen személyes kapcsolatban is a kormánypárti képviselők vagy épp a kormány bármely tagjával.
- Tehát az álláspontom a következő: továbbra sem fogunk ilyen vitákban részt venni. Az ön állításai nem kevesebbek, mint bűncselekményvádak. Ha önnek tudomása van bármilyen bűncselekményről, érintsen az bárkit, közéjük értve engem is, tegye meg a feljelentését! Fogalmazza meg az állítását, indítson eljárást, hogy ha szükséges, akkor a jogalkalmazó hatóságok a munkájukat elvégezhessék. Ennyiben tudok az ön rendelkezésére állni.
- Ami pedig a családi ügyeinket illeti: azt kell mondanom, hogy ‑ még egyszer ‑ minden, ami a vagyonbevallásomban szerepel, az, amiért felelősséget vállalok, vállaltam eddig is és vállalok a jövőben is! (Taps a kormánypárti padsorokban.)
***
HADHÁZY ÁKOS: - Miniszterelnök Úr! Én azt hiszem, azért ebben önnek nincsen igaza! Ha egy miniszterelnök családja milliárdossá válik ‑ és nem kell itt titkos számlákat keresni, mert itt erről többször volt szó, hogy valahol titkos számlák vannak ‑, és úgy válik milliárdossá, hogy állami beruházásokon, az bizony igenis tartozik a magyar emberekre! Ön nagyon nagyot téved akkor, ha úgy gondolja, hogy ez a magyar embereket nem érdekli, ránéz a közvélemény-kutatásokra, és azt mondja, hogy nem érdekli a magyar embereket. Ez egy hatalmas tévedés!
- Miniszterelnök Úr! Önök egy óriási nagy ‑ úgy tudnám mondani, hogy kicseszettül nagy ‑ hazugságot találtak ki arra, hogy nem kell a tényekkel foglalkozni! Nem kell foglalkozni azzal, hogy mennyit loptak önök, mert mások sem foglalkoznak vele, és elmondják a magyar embereknek, hogy ti se foglalkozzatok vele, mert ha jön az ellenzék, akkor majd jön a másfél millió menekült! Ez az egyetlenegy hazugság, amit önök kitaláltak, emiatt érzi ön, hogy nagyon nyugodt lehet ezek miatt a milliárdok miatt! Ez nem lesz örökké tartó biztonság, a magyar nép nem alávalóbb más népnél, és nem fogja ezt engedni! (Szórványos taps. )
***
ORBÁN VIKTOR: - Köszönöm az érdeklődését. Szeretném megismételni azt, amit az első kérdésre mondhattam válaszként. 1990 óta vagyunk itt néhányan parlamenti képviselők. Ebből eltöltöttünk lassan 12 évet kormányon és 16 évet ellenzékben. Nem ilyen könnyűsúlyú legényekkel kellett megküzdenünk az elmúlt 16 év során. Személyesen például ‑ csak nem szeretem a személyes ügyeimet idehozni, mert szerintem ez méltatlan az Országgyűléshez ‑ én vagyok az egyetlen ebben a Házban, akivel szemben, amikor a választást elvesztettük 2002-ben, a legteljesebb vagyoni vizsgálatot rendelték el. Másfél évig jártam az akkori választást megnyert kormányzó párt által felállított vizsgálóbizottság elé, ahol még a legutolsó számlámat is be kellett mutatni, amit a megelőző években valaha is elköltöttem. Szemben önnel én ezen mind túlmentem, én ezt már mind hallottam. Mi ezen már mind túl vagyunk, és mégis itt vagyunk! Azért vagyunk itt, mert meggyőződésem, hogy minden egyes jogi érvre megfelelő válaszunk van, minden, amit tettünk, igazodik azokhoz az elvekhez, amiket vallunk! Magyarországon a kormánynak kizárólag az ország ügyeivel kell foglalkozni, és olyan döntéseket kell hozni, hogy a választóknak jó okuk legyen arra, hogy négy év elteltével is megtiszteljék a kormányzó pártot a bizalmukkal! (Taps a kormánypártok soraiban.)