Az Alpok között táborozunk. Rögtön megvolt hozzá az ideális keret: ki más jöhetne szóba, mint Hannibál, aki évszázadokkal előttünk seregével és elefántjaival vakmerően nekivágott a hegyeknek...
A svájci körzet cserkészei idén pünkösdkor az ő nyomait követték. Legtöbbjük péntek este indult el Zürichből, Bernből, Genfből, sőt Németországból is érkezett táborozó. Aki a Gotthard-alagút előtti szokásos dugót szerette volna elkerülni, az vonattal utazott, a többi bátran kocsival indult el. Végülis kb. ötven cserkész érkezett az Alpok déli oldalán, a hangulatos Bedretto völgyében 1600 méter magasan található kőházakhoz, melyek 3 éjszakára nyújtottak szállást.
Szombat reggel ragyogó napsütésre ébredtünk, körülöttünk a magas hegyek, némelyik még fehér hóborította csúccsal. A zászlófelvonás után kiderült, hogy Hannibál megbízásából előőrsként vagyunk itt. Feladatunk: bejárni a környéket és alkalmas utakat keresni seregének. A délelőtt előkészületekkel telt: megalakultak az őrsök, ismeretetőjelként mindenki készített egy kis zászlót, amit kitűzött cserkészingére. Edzésként egy kifeszített kötélen másztunk, ponyvákból összekötő tetőt építettünk két ház között, és a „történelem" elmondott nekünk egyet s mást Hannibálról, elefántjairól és híres hadjáratáról az Alpokon át.
Mivel az időjáráshoz értők esős vasárnapot jósoltak, szombat délutánra tettük át az első felderítő utat. Két csoportban indultunk ellenkező irányba. Egyre meredekebb ösvényen haladva csodáltuk a hegycsúcsokat, az enciánokat, az itt-ott lezúgott lavinák nyomait, a helyenként még megtalálható hófoltokat, a patakban talált kristályokat. Útközben titkos leveleket is találtunk. Azokat megfejtve rádöbbentünk, hogy áruló lehet köztünk. A felderítő út végére kiderült, hogy ki az áruló, de sajnos meg is áztunk és kellően elfáradtunk! Nem csoda, hogy mindenki jó étvággyal fogyasztotta a vacsorát!
A tábortűz fényében megismerhettük az őrsöket, s megtudtuk, miért küldte Hannibál épp őket erre a megtisztelő misszióra: a Vadkanok, a Harcias Dumbók, a Hegyi Viperák és az Agyas Agyarak. Amikor kezdett sötétedni, négy kiscserkész tett ígéretet és megkapta a kék nyakkendőt. A tábortűz végére újból eleredt az eső. Így az éjszakai kém-játék sajnos elmaradt.
Vasárnap reggel ragyogó napsütésre ébredtünk! A jósok tanácstalanul nézték az eget, hiszen egész napra esőt vártak... Mi bezzeg értékeltük a száraz időt, hiszen hamarosan beindult a nagy só-terepjáték. A környéken található árusoktól tudásért vagy feladat megoldásáért lehetett sós vizet szerezni. Az árusok különböző árfolyam szerint mérték az árut, néha csak alig egy kanálnyi vizet löttyintettek a pohárba. Egyesek ezért inkább a feketepiacon vásároltak. Ott magasabb volt a víz sótartalma, de magasabb volt a veszély is, hogy a rendőr lebukatja az illegálisan vásárlót és elveszi tőle a festékkel jelzett árut! A sós vízből a kifőzdében só keletkezett. Ez lett az új fizetési eszköz: az ebédhez így sok finomsággal lehetett megrakni a kenyeret a szendvics-bárnál.
Délután – a második történelmi beszámoló után – még mindig sütött a nap. Így a „kemény gárda" nekivágott újabb útvonalat keresve a meredek hegyoldalnak. Állítólag volt olyan szakasz, ahol négykézláb kellett mászni, mert annyira meredek volt! A fiatalabbak a táborhelyen maradtak, és mindenféle feladatot végeztek: emléktárgyként kis elefántokat gyártottak, a konyhán segítettek és arany érméket kerestek, amiből aztán minél több szót kellett kirakni. A keresés közben még kígyót is látott az egyik cserkész.
Vacsora előtt áhitatot tartottunk, utána meg a tábortűzre készültünk. A tábortűzhöz Hannibál személyesen is ellátogatott. Mindegyik őrs bemutatta, hogy a nagy harcban milyen hőstetteket vitt végbe. Sajnos most sem úsztuk meg a tábortűzi műsort zivatar nélkül. De szerencsére elállt hamarosan. Így zászlólevonás után még nyolc cserkész illetve felnőttcserkész tett fogadalmat a fáklyák fényében.
A hétfőt aztán végkép elmosta az eső! Míg a fiatalabbak egy kristálybarlangot látogattak meg, a nagyobbak rendet raktak, takarítottak és az őv-jelöltek cserkésztudásból próbáztak. Hannibál ekkor már távol járt... s hamarosan mi is indultunk hazafelé – kicsit elázva bár, de magunkkal vittünk sok szép emléket és a nagy kartágói hadvezér egyik idézetét: „Vagy találunk ott utat, vagy építünk egyet." – Életünkben gyakran adódnak nehézségek, akadályok, s azokra igyekezzünk megoldásokat találni. Könnyebb lenne néha feladni, de Hannibál megmutatta, hogy nincsen lehetetlen. Ha nehéznek is minősül a választott útunk, kitartással és türelemmel célba érhetünk.
KMCSSZ sajtószolgálata