22.406 - ​Írja: Dr. Békey Lajos Ph.D.: Jószolgálati üzenet Dr. Szijjártó Péter külügyminiszter úrnak

Feladó:

​​

Claudia Röhrig-Bekefy 

Dátum: 2017. augusztus 27. 22:17

Tárgy: Jószolgálati üzenet Dr. Szijjártó Péter külügyminiszter úrnak - 

​         ​

Az aktuálpolitika és a maradandóság viszonya - ez a szerző 696. cikke a kolozsvári agnusradio.ro blogján

Címzett: Kutasi József <jozsef@kutasi.eu>

NAGYRABECSÜLÉSSEL

​ ​

DR. SZIJJÁRTÓ PÉTER

​ ​

KÜLÜGYMINISZTER ÚRNAK

TISZTELT KÜLÜGYMINISZTER ÚR!

A MÉLTATLANUL KIALAKULT DIPLOMÁCIAI VITÁBAN TELJES MÉRTÉKBEN EGYETÉRTEK ÖNNEL. EZÉRT ÍRTAM EZT A CIKKET, HISZEN ÖN IS TUDJA, A HOLLAND-MAGYAR KAPCSOLATOK DIMENZIONÁLÓSAN NAGYOBB JELENTŐSÉGŰEK ÉS ÉRTÉKESEBBEK, MINT A PILLANATNYI HELYZET. EZÉRT A FÉLTŐ, ÓVÓ SZÓ, A CIVIL DIPLOMÁCIAI, EGYHÁZ DIPLOMÁCIAI ÜZENET.

ISTEN ÓVJA ÉS VEZESSE ÖNT SZAVAIBAN ÉS TETTEIBEN!

NAGYRABECSÜLÉSSEL,

DR. BÉKEFY LAJOS Ph.D.

ref. lelkipásztor

szociáletikus

világvallás-kutató

Jószolgálati üzenet Dr. Szijjártó Péter külügyminiszter úrnak 

- Az aktuálpolitika és a maradandóság viszonya

DIPLOMÁCIAI FESZÜLTSÉGEK KÖZÖTT IS VIGYÁZUNK ÉS 

IMÁDKOZUNK A HOLLAND-

​ ​

MAGYAR TÖRTÉNELMI 

BECSŰ KAPCSOLATOKÉRT

Mindenki, aki valamennyire ismeri a közel 450 éves igen értékes holland-magyar és református állam-, s egyházközi kapcsolatokat, fájó szívvel, de imádkozó lélekkel tekint a napjainkban kirobbant, emberi szubjektivizmus és vélemény nyilvánítás okozta diplomáciai feszültségekre a volt budapesti holland nagykövet úr szavai nyomán. Fájdalmas és értelmezhetetlen számunka ez a „verbális homokvihar", hiszen a magyar reformátusoknak Kárpát-medence szerte különösen becsesek, történelmileg sokszorosan hitelesítettek, drágák a hollandokhoz fűző kapcsolataink. Évszázadok során ezer és ezer magyar protestáns peregrinus diák szívta be lelkébe és fejébe a szent és másfajta tudományok csúcseredményeit a tulipánok és a szélmalmok, meg az ízes sajtok földjén. Leiden, Utrecht, Groningen, Franeken, és más legendás kálvinista egyetemen. Ott gyűjtötték be eleink, napnyugat ámulatba ejtő felfedezéseit és hozták haza. És amikor protestáns hitük miatt üldözés, gályarabság sújtotta eleinket, a legendás de Ruyter admirális hajói jelentették a maradéknak a szabadulást. S amikor a hazai ősugar kevésbé művelt irigységfalai előtt ellenállásába ütköztek, s irigység ármánykodásban megtorpantak a boldog, nemzetemelő szívvel hazaindult legkiválóbbak, mint például Apáczai Csere János, aki még Aletta van der Maet holland református feleségét is elhozta az erdélyi földre. S hogy végül is nem lett itt maradása, ez több, mint diplomáciai félreértés volt. Drámai fordulat mindenkinek és sajátos magyar öncsonkítás. S nem németek, osztrákok, oroszok, amerikaiak, még nem is finn „rokonaink" voltak azok, akik megrázó történelmi megaláztatásainkban mellettünk álltak! A 20. század eleji mély szegénység nyomorgyermekeit kik táplálták fel, gyógyítgatták tengerparti levegővel a morbus hungaricusból, a tüdővészből, ezerszámra, ha nem holland testvéreink, jótevőink? És hány vonat vitte nyári feledtető utazásra, vendéglátásra, holland szóra a hadiárvákat az első világháború után? És kik segítették talpa állni a református oktatást, nevelést Magyarország szerte? A Julianna iskolát Budapesten, majd sok-sok gyülekezet támogatásával a helyi református oktatásügyet? És kik hozták létre a nagyon tisztes összeggel hazai tudóspalántákat, ígéretes teológushallgatókat, nyelvészeket támogató, több mint 250 éves Stipendium Bernardinumot? És '56 megalázottainak kik nyújtottak hitsorsosai, felekezeti határokon túlemelkedő segítséget, a balsorsba jutottaknak otthonpótló támogatást? És kik nyomtattak a román diktatúra idejében magyar nyelvű Bibliát? Kik adták a finom hártyapapírt tízezernyi Biblia kinyomtatásához? És hány gyülekezet, egyetem, imádkozó szív, királyi és kormányzati szolidaritás állt a pataki, pápai, és más, erdélyi református egyetemek újraindítása, szeretetintézmények alapítása mögött? És a masszív ateizmus idején hány holland vállalta önként, hittel és imádsággal az autós, vonatos, motorkerékpáros fáradozást, hogy élelmet, pénzt, Bibliát, teológiai könyveket, gyógyszert vigyen a szinte éhező papcsaládoknak? Ha számba venné valaki azt a hatalmas támogató horizontot és mélységet, ami ebből a hozzánk hasonló népességű és területű kis ország hitvalló kálvinista népéből javunkra is kitelt, a fantasztikus mértékű szellemi, anyagi, testvéri, személyes kockázatvállalások árán és ellenére is hozott támogatást az utóbbi közel 500 évben, ez arányaiban messze magasan meghaladná az összes, hazánknak nyújtott német, amerikai, és „keleti" támogatás mértékét, mennyiségét, értékét, összegét!

Évszázadokon át a hit diplomáciája, a peregrinus diákdiplomácia, a bibliás hit kegyességdiplomáciája volt azt, a kálvinista lelkek mennyekben között „örök" szövetsége, ami megmentette, és színes szőttessé szőtte, hatalmakkal, titkos és nyilvános praktikákkal dacolva ezt a masszív kapcsolatrendszert, szövetséget. Ennek gyökere sokkal mélyebb, mint a látható világ alkalmi, gyakran gyökértelen érdekszövetségei. Hiszen Istenben és a Bibliában gyökerezik ez a magas fává terebélyesedett, ellenálló kálvinista hitszövetség. S még nem szóltam arról, hogy nekünk, magyaroknak mennyi törleszteni valónk akad holland testvéreink felé. Hogy például a nagyívű, Kuyper egykori holland miniszterelnök hatalmas kálvini világnézeti rendszere után, az 1920-1950-es évtizedekben megszületett, precízen felépített reformációi filozófiáról, kiemelkedő alakjáról, a „holland református Kantról", Herman Dooyeweerdről, és több száz mai holland, illetve általuk inspirált tudósról szerte a nagyvilágban meg ne felejtkezzünk. Őket alig vagy egyáltalán nem ismeri a mai hazai értelmiségi, az egyházi és nem egyházi sem. Hogy az a hatalmas kolonializáció, amit a holland korona javára Dél-Afrikától Indonézián át a latin-amerikai Suriname-ig megvalósítottak, milyen módon valósult meg, azonnal a gyarmatokon élők őslakosság nyelvére fordított Bibliával és Heidelbergi Kátéval (például de Ruyter admirális saját pénzén fordíttatta malájra a Heidelbergi Kátét), s hogyan jelent meg ezeken a területeken a kálvinizmus, miként termett templom és iskola egységével tőlünk sok ezer kilométerre máig ízes erkölcsi, hitbeli, intellektuális és gazdasági kincseket, ki tudja ezt nálunk?! Holland barátaink voltak azok, akik a rendszerváltozás utáni pár évben segítették közéleti konferenciáink megvalósulását, s a legmagasabb politikai képviselettel voltak ezeken jelen. Hálásan, jó szívvel emlékezem e konferenciákra, meg arra is, hogy a balkáni háború idején különféle holland alapítványok, bankok civil küldötteivel mentünk el a balkáni háború sújtotta-tépte Délvidékre. Tankok, aknazárak és megalázó katonai ellenőrzések közepette vittük az együttérző holland testvérek természetbeni, gyógyszer, Biblia és pénzadományait, imádságaik biztatását Bácskossuthfalvára, Feketicsre, Újvidékre. Soha nem feledhető különös, háborús időkben vállalt „missziói békeutak" voltak ezek, s valóban a bajban mutatkozott meg, ki igazán a testvér, a bajban, ki az igazi barát. És a hollandok elsősorban nem politikai megfontolásokból, hanem testvéri együttérzésből, szolidaritásból születtek a magyaroknak, sok nemzedéknek barátul, testvérekül.

Most annak érzékeltetésére, hogy mi magyarok, reformátusok miért is tiszteljük, olykor csodáltuk, csodáljuk e számában kicsiny, de jelentőségében, teljesítményében, fegyelmezettségében, önmérsékletben sok „nagy" népet megelőző, felülmúló holland csúcsteljesítményeket, egy korábbi cikkünk újraközlésével tesszük meg azt. Amit leírtam, csepp a tengerből! A nagyszerű, istenáldotta holland nép és hitének, tudásának, töretlen hitbeli szövetségi hűségének számtalan értéke, produktuma adja meg a hátterét és a súlyát a holland-magyar, református, kétoldalú „népszövetségnek", amit az átmeneti diplomáciai hullámverések eddig is érintetlenül hagynak. Biztosak vagyunk abban, hogy most is. A szikla erősebb a hullámnál. A hit a politikánál. Ebben a bizonyosságban hisszük és kívánjuk hazánk külügyminiszterének, és a holland királyság felelőseinek, hogy a biztos előrehaladást jelentő csendesebb vizeket és röptető hátszeleket, s ne a csapkodó szembe-szeleket fogják be a vitorlákba!

​​

Írja: Dr. Békey Lajos Ph.D.

református lelkész, szociáletikus,

közíró

Kapcsolódó anyagok:

AMSZTERDAMI DOSSZIÉ A REFORMÁCIÓI FILOZÓFIÁRÓL ÉS A BIBLIA HATÁSÁRÓL (V.) - bekefy.agnusradio.ro – 2017.06.11.

ÚJRA ITT A HOLLAND NAGY CSAPAT… A REFORMÁCIÓI FILOZÓFIA, S „CSAPATKAPITÁNYA", DOOYEWEERD (IV.) - bekefy.agnusradio.ro – 2017.05.03.

VÉGRE ISMÉT A HOLLAND DOOYEWEERD! (III.) - bekefy.agnusradio.ro - 2017.04.23.

A REFORMÁCIÓI FILOZÓFIA/A FILOZÓFIA REFORMÁCIÓJÁNAK FELFEDEZÉSE HOLLAND SEGÍTSÉGGEL (II.) - bekefy.agnusradio.ro - 2017.04.08.

A HOLLAND „KÁLVINISTA KANT", HERMAN DOOYEWEERD FELFEDEZÉSE (I.) - bekefy.agnusradio.ro - 2017.03.31.