Dátum:
Tárgy: Alkotmánybíróság: legfrissebb döntések II.
Címzett:
Adóügy
A Kúria Kfv.V.35.772/2013/3. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben egy betéti társasággal szemben adóhatósági határozatban adóbírságot állapítottak meg. Mivel az adótartozás a cégtől nem volt behajtható, ezért az egykori beltagot, az indítványozót kötelezték fizetésre.
Az indítványozó a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt keresetet nyújtott be, melynek nyomán az elsőfokú ítélet az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Az adóhatóság felülvizsgálati kérelme alapján eljáró Kúria azonban a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
Az indítványozó szerint a Kúria ítélete ellentétes a tisztességes hatósági eljáráshoz való joggal, a jogorvoslathoz való joggal továbbá a jogállamiság és jogbiztonság követelményével is.
***
Az Alkotmánybíróság az indítványt megalapozottnak találta. Megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz olyan személy mögöttes felelősségét érinti, aki az adóhatósági eljárás megindításakor már nincs a mögöttes felelősséget megalapozó jogviszonyban az adótartozásért felelős szervezettel. Az ügy abban az esetben maradt volna az Alaptörvény keretein belül, amennyiben az indítványozó az adóhatósági ellenőrzési alapeljárás megindításától gyakorolhatta volna az adózót megillető azon jogokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a helytállási kötelezettségét vitathassa. Az indítványozónak e jogok gyakorlására nem nyílt lehetősége.
Mindent összevetve, az Alkotmánybíróság megállapította: a Kúria Kfv.V.35.722/2013/3. sorszámú ítélete alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette.
A határozathoz Czine Ágnes, Hörcherné Marosi Ildikó, Pokol Béla, Schanda Balázs, Sulyok Tamás és Szívós Mária párhuzamos indokolást csatolt.(AB határozat a Kúria Kfv.V.35.722/2013/3. számú ítélete megsemmisítéséről: IV/1980/2014.)
Az indítványozó állítja: a Kúria támadott határozatai meghozatala során alaptörvény-ellenesen értelmezte az egyes pénzügyi törvények módosításáról szóló 2006. évi LXI. törvény vonatkozó 249. § (4) bekezdését, amikor kimondta, hogy a munkáltatói jogok gyakorlásában és kötelezettségek teljesítésében bekövetkezett jogutódlás magában foglalja a vagyoni jogok és kötelezettségek átszállását is, amely jogértelmezés tulajdoni várománya (jutalékra való igénye) perbeli érvényesíthetetlenségét eredményezte. Az indítványozó álláspontja szerint a támadott döntések ezért sértik a törvény előtti egyenlőséget és a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, mivel az indítványozó, mint a Pest Megyei Illetékhivatal dolgozója tekintetében az országos gyakorlattól eltérő, egyedi módon határozták meg a fizetésre kötelezett személyét.
Az indítványozó szerint a bírósági eljárásnak a felülvizsgálati eljárás megismétlését megelőző szakasza sérti a tisztességes eljárás követelményét, mert nem értesültek az őket érintő eljárási cselekményekről, mivel nem kapták meg a felülvizsgálati kérelem másolati példányát - ezért nem volt lehetőségük csatlakozó felülvizsgálati kérelem benyújtására -, továbbá ebből következően nem gyakorolhatták az iratok megismeréséhez való jogukat. Ráadásul a Kúria az eljárás szabálytalansága elleni kifogását igazolási kérelemként bírálta el, megsértve ezzel a tisztességes eljárás követelményét. Kifogásolta továbbá, hogy a támadott - felülvizsgálati eljárásban meghozott - kúriai határozat kézbesítésére 8 hónap elteltével került sor, amely álláspontja szerint sérti az ésszerű határidőn belül történő elbírálás alaptörvényi követelményét.
***
Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó nem a Kúria sérelmezett ítéletének alkotmányossági vizsgálatát kérte, hanem azt kívánta elérni, hogy a – szerinte tulajdoni védelem alatt álló – jutalék megítélésére vonatkozó bírói álláspontot változtassa meg az Alkotmánybíróság. Az Alaptörvény alapján azonban az Alkotmánybíróságnak ez nem lehet feladata. Az testület gyakorlata emellett következetes abban a tekintetben, hogy az Alaptörvényben rögzített tulajdonhoz való jog a már megszerzett tulajdont védi, és csak kivételes esetben a tulajdoni várományokat. A várományok esetében a tulajdon alapjogi sérelmének megállapítására csak a jogszabályon alapuló várományok esetében kerülhet sor.
Az Alkotmánybíróság mindezekre tekintettel az alkotmányjogi panaszt az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése, XV. cikk (1) és (2) bekezdése, valamint XVII. cikk (3) bekezdése tekintetében elutasította, míg egyebekben az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította.
A határozathoz Salamon László különvéleményt csatolt. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról: IV/3355/2015.)
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 93. § (1) bekezdése elleni bírói kezdeményezés vizsgálata.
A bírói kezdeményezésre okot adó eljárásban az elsőfokú társadalombiztosítási szerv öregségi nyugdíjat állapított meg az Ukrajnából áttelepült felperes részére, akire egy nemzetközi egyezmény rendelkezései is vonatkoznak. Az elsőfokú határozatra tett fellebbezésében a felperes azt kérte, hogy az ellátás összegét a nyugdíjazást megelőzően betöltött munkakörre irányadó kereset átlaga alapján állapítsák meg számára, összhangban a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény végrehajtásáról szóló kormányrendelettel.
A másodfokú társadalombiztosítási szerv a felperes fellebbezését elutasította. Határozata indokolásában arra hivatkozott, hogy az ellátás összege a nyugdíjigénylő által leghosszabb ideig betöltött munkakör keresetének országos átlaga alapján állapítandó meg.
A felperes megtámadta a határozatot, a keresetet azonban az elsőfokú bíróság elutasította. A jogerős ítélettel szemben felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben azt is kérte, hogy a Kúria forduljon az Alkotmánybírósághoz.
Az indítványozó bírói tanács - az előtte folyamatban lévő eljárás felfüggesztése mellett, az Abtv. 25. §-a alapján - a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) kormányrendelet (a továbbiakban: Tnyvhr.) 93. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását, megsemmisítését és alkalmazásának kizárását kezdeményezte.
Az indítványozó szerint a Tnyvhr. 93. § (1) bekezdése ellentétes a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 64. § (2) bekezdésével, ezért sérti az Alaptörvény 15. cikk (4) bekezdését, amely szerint a kormány rendelete törvénnyel nem lehet ellentétes. Kifejti továbbá, hogy a jogalkotó a nyugdíjszámítási szabály megváltoztatásával hosszú távú, anyagi jogviszonyokba avatkozott be úgy, hogy a perbeli felperesre kedvezőtlen szabály alkalmazását a korábban (a kedvezőbb nyugdíjszámítási szabály hatályban léte alatt) indult, első fokon folyamatban lévő ügyekben is elrendelte. A Tnyvhr. 93. § (1) bekezdésében alkalmazott szabályozási megoldás ezért ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből eredeztethető hátrányos, jogkorlátozó visszaható hatályú jogalkotás tilalmával..
***
Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezést megalapozottnak találta. Megállapította: egymással ellentétben áll a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény, illetőleg a végrehajtási rendelete. Az Alaptörvény viszont előírja, hogy az Országgyűlés által megalkotott törvény tartalmát a kormány rendeleti formát öltő döntése ne ronthassa le.
Az Alkotmánybíróság ezért a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) kormányrendelet 93. § (1) bekezdését alaptörvény-ellenesnek minősítette, ezért azt megsemmisítette. Ezen kívül azt is rögzítette, hogy a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 93. § (1) bekezdése sem a Kúria előtt folyamatban lévő Mfv.III.10.350/2016. számú ügyben, sem bármely más folyamatban lévő ügyben sem alkalmazható. (AB határozat jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről: III/1117/2017.)
Alkotmánybíróság: legfrissebb döntések I.
Dübörögnek a vélt vagy valós felháborodást ecsetelő alkotmányjogi panaszok, hengerelnek a bírósági döntések ellen lázadó indítványok.