Dátum: 2017. november 9. 16:10
Tárgy: AKIBEN MARADT MÉG....
Címzett:
Barbárok (Sarkos szavak)
Háromszék, Sepsiszentgyörgy, 2017. október 7., szombat, Kitekintő
Igen, azok mi vagyunk.
Mi, itt Európa szívében, mindenféle belső-ázsiai, kelet-kaukázusi és Isten tudja milyen eredettel. Akik jöttünk, és
elfoglaltuk az itteni „békés", „kultúra- és államteremtő népek" szálláshelyét.
Hogy mindezért miért volt alig-harc? Érdekes kérdés. Talán mert nem is voltak itt. Valószínűleg hazajöttünk. Legalábbis az akkori népek olyan nagyon nem tiltakoztak. Később, -a későn érkező befogadottak,- annál inkább.
Pedig igazából semmit nem hoztunk. Csak a nadrágot, a gombot, a lovaglás tudományát. A kengyelt. A lovasíjászatot, az államalapítás tudományát. A világ egyik első Alkotmányát.
És egy gyönyörű nyelvet.
Hogy mindig idegen test voltunk? Igen. DE;
Nem vezettünk hódító háborúkat, amíg elég erősek voltunk, sosem kezdtük: befejeztük a háborút. Igen, „kalandoztunk".
Nevetséges. Ez minden!
Más népnél "dicsőséges háborúk" sorozata, egy vikingnek dicsőség, mások gyarmatokat alapítottak.
Mi „kalandoztunk", mert meg volt minden okunk rá. És ha menni kellett: mentünk, de mindig hazajöttünk.
Aztán túléltük a mongolokat, a tatárjárást, a bel- és küldúlást, a török uralmat, az osztrák házat, a kommunistákat: futó kaland.
Mellékesen; azért gyönyörűséges időmértékes verseket írtunk, sakkozógépet fedeztünk fel, helikoptert, dupla távcsövet, C-vitamint, atombombát, és mert játszani is kell, egy Rubik-kockát. Meg zserbót, meg a magyar konyhát. És elmentek legjobbjaink, akik nem haltak meg honi háborúinkban, és kiharcolták más népek függetlenségét. Más kontinensekét is.
Csak mi maradtunk itthon, mert ennyire barbárok vagyunk.
Bezzeg a civilizált nyugat... Amelyet ezer éven át védtünk azok ellen, akiket ők most keblükre szorítanak, mint Kleopátra a kígyót. Akik learatták Mohács, 1848, 1956, 1990 hasznát. Mi elvittük a balhét, mert barbárok vagyunk.
És soha, de soha nem árultuk el szövetségeseinket, inkább vállaltuk helyükben is a sorsot.
És most is ezt tesszük, egyszerűen csak azért, mert ilyenek vagyunk.
De hát ennyi baj legyen.
Mi, „barbárok", maradunk. Majd még feltalálunk ezt-azt.
Addig Ti, -amíg mi a határt védjük,- Ti, civilizált népek, számolgassátok az uborka görbületét.
Mi majd megtermesztjük.
GYÖRGY ATTILA
Szabó M. Attila