Dátum: 2017. december 4. 18:26
Tárgy: Alkotmánybíróság: legfrissebb határozatok!
Címzett:
AB határozat jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapításáról és alkalmazásának kizárásáról.
Megváltozott munkaképességű személyek ellátása.
A Kúria Mfv.III.10.682/2015/5. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó 59%-os mértékű egészségi állapotára való tekintettel előterjesztett megváltozott munkaképességű személyek ellátása iránti kérelmét az illetékes szerv elutasította arra hivatkozással, hogy az indítványozó kereső tevékenységet folytatónak minősül. Az indítványozónak a kérelem előterjesztésének időpontjában szüneteltetett egyéni vállalkozói jogviszonya állt fent. A másodfokú szerv közigazgatási határozatát felülvizsgáló elsőfokú bíróság az indítványozó keresetét elutasította és megállapította, hogy az egyéni vállalkozói tevékenység is kereső tevékenységnek minősül, függetlenül annak szüneteltetésétől. A Kúria az hatályában fenntartotta.
Az indítványozó állítja: a sérelmezett jogszabályi rendelkezés - szó szerinti értelmezésben - alaptörvény-ellenes, mert kizárja a rokkantellátásra való jogosultak köréből azokat, akik egyéni vállalkozói tevékenységüket szüneteltetik, miközben tényleges keresetük a vállalkozói tevékenységükből nem volt.
Az indítványozó szerint a bíróságok alaptörvény-ellenesen értelmezték a Mmtv. 1. § (2) bekezdés 4. pontját, mivel helyes értelmezéssel az alaptörvény-ellenesség elkerülhető lett volna. A jogszabályi rendelkezés és az ítélet sérti a szociális biztonsághoz való jogot (Alaptörvény XIX. cikk (1) bekezdés 2. mondat) és a XV. cikk (2) bekezdés szerinti diszkrimináció tilalmát..
***
Az Alkotmánybíróság megállapította: a jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló panasz megalapozott. A keresőtevékenység fogalmának jogalkotói értelmezésekor az az értelmezés áll összhangban a rokkantsági ellátásra való jogosultsággal, amely szerint azok az egyéni vállalkozók, akiknek vállalkozói jogviszonya szünetel, nem minősülnek keresőtevékenységet folytatónak. A testület szerint a szünetelés jogintézménye éppen azt fejezi ki, hogy az ilyen személy vállalkozási (kereső-) tevékenységet nem végez. Ennek megfelelően a közigazgatási szervek illetve a jogerős bírósági ítélet tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű ok nélkül zárták ki az ellátásból az indítványozót.
Az Alkotmánybíróság döntése értelmében a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 1. § (2) bekezdésének a 2016. április 30-ig hatályban volt 4. pontja alaptörvény-ellenes. (Megnyitás PDF-ként.)
Az alaptörvény-ellenes rendelkezés pedig az alkotmányjogi panasszal érintett Kúria Mfv.III.10.682/2015/5. sorszámú ítéletében, továbbá valamennyi, bármely bíróság előtt folyamatban lévő, ugyanilyen tárgyú ügyben nem alkalmazható.
A határozathoz Balsai István, Dienes-Oehm Egon és Szívós Mária különvéleményt csatolt.
AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról.
Kettős adóztatás tilalma.
A reklámadóról szóló 2014. évi XXII. törvény 7/B-7/D. §-a elleni nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata.
A bíróság előtt folyamatban lévő közigazgatási perben a per felperesére - egy Írországban nyilvántartásba vett gazdasági társaságra - a per alperese, a NAV Kiemelt Adó és Vámigazgatósága mulasztási bírságot szabott ki a bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt.
Az indítvány alapjául két ügy szolgált, mindkét ügy felperese Írországban nyilvántartásba vett gazdasági társaság. Az alperes a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, amely a felperessel szemben mulasztási bírságot szabott ki a reklámadóhoz kapcsolódó bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt. Mindkét alapügy alperese a határozatokban rögzítette, hogy a felperesek reklámadó-köteles tevékenységet folytattak, azonban a reklámadóról szóló törvény szerinti adóköteles tevékenységük megkezdésével kapcsolatos bejelentési kötelezettségüknek nem tettek eleget.
Az indítványozó bírók viszont úgy vélték: a támadott rendelkezések ellentétesek a Magyar Köztársaság és Írország között a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról a jövedelemadók területén Dublinban, 1995. április 25-én aláírt egyezménnyel. Mindez azt jelenti, hogy az egyenlő elbánás követelménye alapján nem írható elő mulasztási bírság egy ír székhelyű és adóügyi illetőségű társasággal szemben, mint amilyen bírság az azonos helyzetben levő magyar székhelyű társasággal szemben kiszabható lenne, ezért a támadott ítélet nemzetközi szerződésbe ütközik.
***
Az Alkotmánybíróság megállapította: a támadott rendelkezések célja az, hogy a külföldi illetőségű adóalanyok is bejelentkezzenek a Nemzeti Adó- és Vámhivatal nyilvántartásába, ekként a reklámadó-fizetési kötelezettségüknek a belföldi illetőségű adóalanyokkal azonos módon tudjanak eleget tenni. Az előírások éppen azt célozzák, hogy a reklámadó-fizetési kötelezettség teljesítése szempontjából a belföldi és külföldi illetőségű jogi személyek teljesen azonos módon tegyenek eleget a reklámadó-fizetési kötelezettségüknek.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezéseket nem találta megalapozottnak, ezért a reklámadóról szóló 2014. évi XXII. törvény 7/B. §-a és 7/D. §-a nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezéseket elutasította. (Megnyitás PDF-ként.)
A határozathoz Czine Ágnes, Hörcherné Marosi Ildikó és Schanda Balázs párhuzamos indokolást fűzött, Salamon László pedig különvéleményt csatolt.
AB határozat az OBH elnöki utasítása alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről.
OBH utasítás.
OBH elnöki utasítás alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke tavaly utasításban rendelkezett az integritás szabályairól, vagyis a bíróság jogszerű, befolyásmentes, feddhetetlen működéséről, és a bírák ennek megfelelő magatartásáról.
Az indítványozó bíró állítja: a bírói függetlenség eleme, hogy a bírákra vonatkozó jogokat és kötelezettségeket csak törvényben lehet megállapítani. Az OBH elnökének utasítása ennek a követelménynek semmilyen módon nem felel meg, hiszen kötelezettségeket és ahhoz kapcsolódó eljárást állapít meg a bírákra nézve, holott kötelezettségeket, valamint a bírói tisztség megszüntetését eredményező eljárási rendet csak sarkalatos törvény tartalmazhatná. Ráadásul az OBH elnöki utasítás jövőbeli felhatalmazást is ad az OBH mindenkori elnökének, akinek így a még nem ismert utasításai is a törvény erejével bírnának.
Az indítványozó szerint a támadott utasítás sérti az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésben, a VIII. cikk (2) bekezdésben, a IX. cikk (1) bekezdésben, X. cikkben, a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésében, a 25. cikk (8) bekezdésében és a 26. cikk (1) bekezdésében foglaltakat.
***
Az Alkotmánybíróság megállapította: az Alaptörvény értelmében a bírák csak a törvénynek vannak alárendelve, vagyis nem csak a törvényhozótól és a végrehajtó hatalomtól, hanem a többi bírótól is függetlennek kell lenniük. Utóbbi kapcsán ki kell zárni az igazgatási befolyásolás lehetőségét.
Az alkotmányjogi panaszt benyújtó bíró szerint az OBH elnökének "Utasítása" olyan kötelezettségeket állapít meg a bíróknak, amelyeknek a megsértése akár a bírói tisztség megszüntetését is eredményezheti. Ez alaptörvény-ellenes, mivel az Alaptörvény értelmében a bírákra vonatkozó jogokat és kötelezettségeket csak törvényben – ráadásul csak sarkalatos törvényben – lehet megállapítani.
A támadott "Utasítás" szerint az OBH elnöke nem csak kötelező erővel bíró utasításban, hanem a bíróságokra, a bírákra, illetve az igazságügyi alkalmazottakra nézve nem kötelező jellegű ajánlásban is fogalmazhat meg olyan magatartási előírást, amelynek megsértése esetén a bírókkal szemben eljárás indítható. Az ilyen kötelező erővel nem rendelkező, vagyis alkotmányossági kontroll alól kivont dokumentumban azonban nem írhatók elő olyan magatartási szabályok, amelyek érinthetik a bírói függetlenséget. A testület ennek megfelelően az "Utasítás" ajánlásra vonatkozó szövegrészét megsemmisítette.
A panasszal támadott "Utasítás" ezen felül úgy rendelkezik, hogy a bíróság elnöke gondoskodik a visszaélésekre, szabálytalanságokra vonatkozó bejelentések kivizsgálásáról, valamint „az esetleges jogkövetkezmények alkalmazásáról". Arról azonban nem rendelkezik, hogy a bíróság elnöke ezeket az intézkedéseket milyen formában teheti meg. Az "Utasítás" olyan magatartási szabályokat ír elő, amelyek megsértése esetén a jogorvoslathoz való jog biztosítása elengedhetetlen lenne, ilyen garanciális rendelkezéseket azonban az "Utasítás" nem tartalmaz, és az Alaptörvény alapján nem is tartalmazhat.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság kimondta: a vizsgált rendelkezések, mint például az integritássértés megállapítása, kötelezettségszegés esetén a felelősségre vonás kezdeményezése, továbbá az esetleges jogkövetkezmények alkalmazása mind a jogorvoslathoz való jogot, mind pedig a bírói függetlenséget sértik. Mindezekre tekintettel az "Utasítás" ilyen tartalmú szabályai alaptörvény-ellenesek, ezért azokat a testület szintén megsemmisítette. (Megnyitás PDF-ként.)
A határozathozCzine Ágnes és Stumpf István alkotmánybírók párhuzamos indokolást, Juhász Imre, Pokol Béla, Salamon László és Szívós Mária pedig különvéleményt csatolt.
AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról.
Véleménynyilvánítás szabadsága.
A Kúria Bfv.I.1222/2013/4. számú végzés alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó a 2010-es önkormányzati választásokon polgármester-jelöltként indult a település akkor hivatalban lévő polgármesterével együtt. A választási kampányban megjelentetett választási füzetében a hivatalban lévő konkurens jelölt polgármestert tűzifalopással, a települési ravatalozó felújításával kapcsolatban pedig hűtlen kezeléssel vádolta, amiért a település polgármestere rágalmazás és becsületsértés miatt feljelentette.
A Kúria az első- és másodfokú bíróság határozatát hatályában fenntartotta, mely az indítványozó bűnösségét rágalmazás vétségében megállapította és pénzbüntetésre ítélte.
Az indítványozó szerint jogszerűtlenül esett rá a vizsgált közlések igazságtartalmának bizonyítása, amely magánszemélyként aránytalanul nagy terhet jelentetett számára. Állítja: az ítéletek megsértették a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jogát. Az elsőfokú bírósági eljárás során lefolytatott bizonyítási eljárás megsértette a tisztességes eljáráshoz való jogát is. A Kúria pedig alaptörvény-ellenes döntést hozott, amelyet az Alkotmánybíróságra hivatkozva támasztott alá. Mindezek alapján sérült az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésébe foglalt véleménynyilvánítás szabadságához való joga, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való joga, és (3) bekezdése szerinti védőhöz való joga.
***
Az alkotmányjogi panasz elbírálásakor az Alkotmánybíróságnak arról kellett döntenie, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint hol húzódnak a véleménynyilvánítás szabadságának alkotmányos korlátai. Az alapügyben eljáró bíróság úgy ítélte meg, hogy az indítványozó állításait alátámasztó tények sem a fakivágás, sem pedig a ravatolozó felújítása tekintetében nem merültek föl. Továbbá, a bíróság szerint az indítványozó a közlések megtételekor tisztában volt a tényekkel, így a szándéka valótlan tényközlésre irányult.
Az Alkotmánybíróság megállapította: a közügyek megvitatása során tett valótlan tényállítások nem vonnak maguk után automatikus felelősségre vonást, a közéleti szólás gyakorlója akkor is beszélhet visszaélésekről, ha nem tudja azokat bizonyítani. A közügyek megvitatását védő magasabb szintű alkotmányos garancia miatt a büntetőjogi felelősségre vonáshoz szükséges, hogy a büntetőeljárásban bizonyosságot nyerjen, hogy a terhelt tudta, hogy az általa állított tények valótlanok. A másodfokú jogerős bírósági ítélet pedig érvényesítette a közügyek vitatásával összefüggő, magasabb szintű alkotmányos védelem garanciáit, és döntését az arra vonatkozó alkotmányos követelménnyel összhangban hozta meg, így az nem tekinthető alaptörvény-ellenesnek.
Az Alkotmánybíróság mindezek alapján a Kúria Bfv.I.1222/2013/4. számú végzés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította. (Megnyitás PDF-ként.)
A határozathoz Salamon László párhuzamos indokolást fűzött.
Becsületsértés vétsége.
A Pécsi Törvényszék 2.Bf.139/2016/10. számú ítéletalaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozónak a lakóhelye szerinti helyi polgármesteri hivatal és az önkormányzati testület működésének kapcsán több vitás ügye volt a település polgármesterével és főjegyzőjével. Az indítványozó leveleiben – melyeket egy weboldalon keresztül nyilvánossá tett, illetve a polgármesteri hivatalban dolgozók számára is átnyújtott – a főjegyző és a polgármester személyére a „hazudozó aljas hitvány ember" és „törvénytipró" jelzőket használta.
Az első- és másodfokú bíróság ítélete becsületsértés vétségében bűnösnek mondta ki az indítványozót. Az indítványozó a jogerős másodfokú ítélettel szemben terjesztett elő alkotmányjogi panaszt, mely szerint a támadott bírósági végzések sértik a véleménynyilvánításhoz való jogát, mivel értelmezése szerint a véleménynyilvánítás korlátozása csak akkor állhat fenn, ha értékítélet nem hozható összefüggésbe az érintett személy közügyekben vállalt szerepével.
***
Az alkotmányjogi panasz elbírálásakor az Alkotmánybíróságnak arról kellett döntenie, hogy a véleménynyilvánításnak mi a határa a közügyekben való értékítélet közlésekor és az alkotmányos szempontok érvényesültek-e a jogerős bírói döntés meghozatalakor.
A testület megállapította: a bíróságok mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy a konkrét ügyben a véleményt közlő személy átlépte-e a védett véleménynyilvánítás határát. Az indítványban előadottakkal szemben a bírói döntés nem volt önkényes, mivel a bíróság a védett véleménynyilvánítás alkotmányos szempontjait döntése meghozatala során figyelembe vette és mérlegelési jogkörében úgy ítélte meg, hogy a „hazudozó, aljas, hitvány" szavak használatával az indítványozó „túllépte azt a mértéket", amelyet a sértetteknek közéleti tevékenységük körében el kell viselniük. A másodfokú jogerős bírósági ítélet az indítványozó véleménynyilvánítási szabadságának vonatkozásában az indítványozó által állított alaptörvény-ellenesség tehát nem áll fenn, így az nem tekinthető alaptörvény-ellenesnek.
Mindezekre tekintettel a Alkotmánybíróság a Pécsi Törvényszék 2.Bf.139/2016/10. számú végzés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította. (Megnyitás PDF-ként.)
A határozathozPokol Béla, Salamon Lászlóés Varga Zs. András párhuzamos indokolást, Stumpf István és Szalay Péter pedig különvéleményt csatolt.