Dátum: 2017. december 11. 11:28
Tárgy: LAPHARANGOZÓ: MIT SZERETNÉK KARÁCSONYRA?
Címze
LAPHARANGOZÓ: MIT SZERETNÉK KARÁCSONYRA? MEGJELENT A PRESBITER ÜNNEPI SZÁM
Az egyáltalán nem csak költői kérdésre az ünnepi számban a költőnő így válaszol: „Visszakapni az ünnepet magát./Újraélni a fénylő csodát". Valóban mi is ezt szeretnénk, lapunk is ebben igyekszik lelki segítséget nyújtani Olvasóinknak. Hiszen miről szól karácsony? Őróla, Akiben élet volt, és ez volt az emberek világossága, és ez a világosság a sötétségben fénylik (Ján 1,4-5). Őróla, a világ Világosságáról szól ez a külső formájában is a lényegre utaló szép ünnepi szám is. Hiszen a négy színes borító, illetve borítóbelső a szelíd ragyogást hozza el hozzánk. Ugyanígy a vezércikk is, a Fénykeresők jutalma. És Őróla zeng, a karácsonyi nagy találkozásról Krisztussal Borkó Julianna drávaszögi népi misszionárius és énekköltő egyszerűségében is felemelő, 1906-ban mély odaadásban fogant verse a szent örömről. De még a világító ásványok is az Ő visszfényét ragyogják, amint a mindennapi természettudományról szóló írásból megtudjuk. Őt magasztalja a „Miért lett Isten emberré, ha kőjászol fogadta" című írás, miként Füle Lajos karácsonyi könyörgése is. Az események visszájáról, a heródesi gyermekgyilkosság felől néz karácsony titkára kétszáz éve a felvidéki Rimaszombaton született Tompa Mihály papköltőnk versrészlete, a mindenkori emberi hatalom túlkapásai ellen is találóan fogalmazott sorokkal. A hátsó fedlap panorámás festményfotója rányitja tekintetünket a menekülő Család emberi elhagyatottságára, de az isteni védelem és előrelátás megmentő erejére is. S közben a belső oldalakon sorjáznak szépen és üzenetben gazdagon a rovatok: Az Ige körül-ben a „Jövel, Uram, Jézus!" hívás nem csak az aktuális ünnepre utal, hanem sokkal többre: a nagy visszajövetelre, aminek várásában állandó készenlétben élünk. Ismét szól hozzánk az Institutio megfogalmazásainak mai olvasatában genfi reformátorunk, lapelődünk szemlézése révén pedig az építkező egyházról olvashatunk. Hollandiából most igei kérdések és kérések érkeztek, a Presbiter könyvespolcán pedig egy nagyszerű kis könyv, „A reformáció lényege – újkori modellváltás a keresztyén gondolkodás történetében" címen megjelent, minden presbiternek és presbiterképzési alkalomnak kézikönyvül ajánlható tiszta, világos tanítás, akár egy református élet summájaként is, dr. Gaál Botond debreceni ny. teológiai professzor alkotásaként. A Szövetségünk életéből a szokásos eseménynaptárral szolgál szervezetünk legutóbbi kéthavi, egyre sűrűsödő tevékenységéről. Az élő egyház képét rakják ki az írásmozaikok, melyek presbiterképzésről, kisebb-nagyobb konferenciákról tudósítanak: a Vizsolyi Biblia hasonmás kiadásának hazatéréséről Nagykárolyba, Károli Gáspár szülőföldjére, az Érszakácsiban, a Nagykárolyi Egyházmegyében tartott népes presbiteri konferenciáról, melynek középpontjában a reformáció múltja, jelene és jövője téma állott. És Királyhágó-mellékről máris Felvidékre vezet tovább a lap minket, a kiskövesdi presbiteri találkozóra, ahol a presbiteri identitás és a hit erősítése volt a hangsúlyos. Képes tudósítás szól a Vizsolyban tartott szoboravatásról, ahol meg Kárpátalja püspöke, Zahn Fábián Sándor szolgálata és dr. Aáry-Tamás Lajos oktatásügyi biztos rangosították az alkalmat. A békés-csongrádi egyházmegye jubileumi alkalma a 400 éve megalakult presbiteri rendszerről, valamint a reformáció és a jövő összefüggéseiről szólt. Az események koronájaként részletes és gazdag bepillantást kapunk az erdélyi Zsobokon tartott Presbiteri Együttműködési Tanács üléséről, amely számadás is volt kárpát-medencei kitekintéssel, valamint előretekintés a következő esztendő kiemelt teendőire. Hasonlatosképpen a Budapesten megtartott kibővített elnökségi ülés is értékelést, valamint feladatmegjelölést hozott, kiváltképpen rámutatva a jövő évi teendők két fontos területére: a lelki házzá épülésre és ennek segítéseképpen az egyéni és a közösségi imádság intenzív gyakorlására. És még a Nőszövetség 25. évfordulója is a hálaadás „látványos" alkalmaként kerül az Olvasók elé. Az Egy szempillantásnyi idő c. írás a hajdúvidéki generációk közi találkozóról szépen köti össze lelki közösségbe azokat, akik szülőhelyük szerint is összetartoznak. Karácsony és az elmúló reformáció 500. éve gyűjtötte össze a szerzők gondolatait ebben a számban. Olvasunk ugyanis arról, hol született Jézus, vallomást arról, mit jelent „az én adventem", hogyan emlékeztek meg kiállítással a reformációról a délvidéki Topolyán, miért lehet a legértékesebb karácsonyi ajándék a Lélek gyümölcse. Szükséges szólnunk az augsburgi hívogatóról is, ami a dél-bajorországi magyarokat, reformátusokat hívogatja lelki és gyülekezeti közösségbe. Mint a messzi Kanada ünnepi magyar megemlékezése pedig az ott élőket. Egy eltűnőben lévő határmenti szín-református magyar falu megrendítő történetét rajzolja meg a gyülekezeti honlapok tallózása közben a szemleíró. A vallomás műfaját gazdagítja a „Mit jelent számomra a reformáció?" témakörben fogalmazott írás. Mintegy lelki kibúcsúztatása is lehetne a reformáció évének az a levélfordítás, amit Kálvin írt lelkészbarátjának, Viretnek, felesége, Idelette de Bure haláláról, 9 évi közös szolgálat, házasság értékeléseként. A fájdalom és az Isten akaratában engedelmesen megnyugvó lélek hitbeli vívódásainak is finom tükre a levél. Talán nem túlzás, ha e gazdag tartalmú és szép kiállítású Presbiterről most így fogalmaz a felelős szerkesztő, aki Isten kegyelméből 26. éve hálás szívvel és szakértelemmel igyekszik készíteni a lapot: a Fénykeresők jutalma Krisztusban és Őreá mutatva a Magyar Református Presbiteri Szövetség ünnepi száma. Áldott karácsonyt kívánunk Minden Kedves Olvasónknak! Legyen kedves ajándék a Presbiter minden otthonban, ahol a megszületett Megváltóról szól az ünnep. (drbl)
