A TEMPLETON-DÍJAS PLANTINGA
SPIRITUÁLIS ÖNÉLETRAJZA (3.)
AHOGYAN A HOLLAND-AMERIKAI REFORMÁTUS FILOZÓFUS LÁTJA ÉLETÉT
Írja, fordítja
Dr. Alvin Plantinga (1932-), a holland-amerikai származású református filozófus, a keresztyén filozófia 20. századi legnagyobb szabású alkotója 2017-ben kapta meg a Nobel-díjnál is több pénzzel (1,1 millió angol fonttal) dotált Templeton-díjat. Sokat töprengtem azon, hogy az erről szóló tudósítás után mi lenne a jobb: nehéz, filozófiai műveinek olykor nagyon elvont bemutatásával foglalkozni, vagy életrajzának lelki vonulataiba ágyazva mutatni be szellemi fejlődését. A vallomásos, szubjektív műfaj mellett döntöttem. A következőkben egész sorozatban ismertetjük meg a Kedves Olvasóval az 1992-ben keletkezett Spiritual Autobiography/Lelki önéletrajz részleteit. Majd a sorozat végén térünk rá az 1992 óta eltelt időszak legfontosabb alkotásainak, és Plantinga további életének, mu nkásságának a bemutatására.
Gyökerek és korai évek
Hollandként az Államokban
1932. november 15-én születtem az USA Michigan Államának Ann Arbor nevű városkájában. Édesapám, Cornelius A. Plantinga a michigani egyetemen filozófiát tanult. Édesanyám, Lettie Plantinga, született Bossenbroek Wisconsin Államban jött a világra, Alto közelében. Anyai felmenői az amerikai polgárháború idején (1861-1865) jöttek az Államokba, apai felmenői húsz évvel később érkeztek az Új Világba. Mindkét család a hollandiai Gelderland Provinciából jött el, Elspeet és Nunspeet falvakból, ahol a farmok akkoriban mérsékelt jólétet biztosítottak. Ma ez a vidék a Kröller-Müller Művészeti Múzeumról nevezetes. (Főként a híres holland mestertől, Van Goghtól vannak festményeik, de Modrian, Gauguin, Lucas Cranach, Picasso művek is láthatók a tárlókban. Szoborparkjában ugyancsak világhírű szobrászok alkotásai tekinthetők meg, így Rodin, Moore és más kiválóságok alkotásai – fordító megjegyzése).
Édesapám egy kicsiny frízföldi faluban, Garijp-ben látta meg a napvilágot. A hollandok úgy tekintenek Frízföldre, mint a világ végére. A frízek viszont ezt másként érzik. Frízföldnek saját kultúrája, zászlaja van, nyelvük jobban hasonlít a régi angol nyelvre, mint a hollandra (pontosabban a germán nyelvekre, leginkább mégis az angolra). Mindkét nagyszülőm – Andrew és Tietje Plantinga, valamint Christian és Lena Bossenbroek – kálvinista egyházakban és templomokban nőtt fel. Az ún. 1834-es Afscheiding, egyházi kiválás során létrejött közösségek voltak ezek. Az 1830-as években vallási ébredés (reveille) következett be Hollandiában, mint Európának más részében is. Sokan teljes ellenszenvet éreztek a teológiai szabadelvűséggel, liberalizmussal, az üres egyháziassággal szemben, s távolodni látták a holland államegyházat, a Hervormde Kerk-et, a Református Egyházat eredeti lelkületétől. Ezért egyre több gyülekezet döntött úgy, hogy elszakad ettől az egyháztól. Létrehozták a Gereformeerde Kerken-t, a „szigorú református egyházakat", ahol a történelmi kálvinizmus gyakorlatához tértek vissza. A „szakadárok" a fennálló rendet védelmezők részéről büntetésnek és üldözésnek voltak kitéve. De készen álltak arra, hogy akár életük, akár szabadságuk kockáztatásával is kiálljanak amellett, amiről meg voltak győződve, legfőképpen a helyes istentisztelet gyakorlását illetően.
A keresztyén nevelés fontossága
A kiszakadt egyházak életében részt venni nem volt egyszerű dolog, sőt! Az az elképzelés, hogy a vallásnak köze van az emberek magánéletéhez, meg a vasárnapokhoz, igazából idegen volt a „szakadárok" számára. Értelmezésük szerint ugyanis a vallás nem külsőség volt, hanem az élet központi valósága. Úgy vélték, az életnek minden, külső és egészen belső része is a keresztyénség világosságában érthető és élhető. Azt tartották (gondolom, nagyon helyesen!), hogy a nevelésnek lényegileg és teljesen vallásosnak kell lennie. Sok minden lehet világias, szekuláris, de maga a nevelés nem. Ezért külön alapfokú és magasabb iskolákat hoztak létre, amelyek kifejezetten keresztyén lelkületűek és szellemiségűek voltak. A keresztyénség befolyását, illetve hatását a különféle szakokra, illetve tanárokra gondosan szem előtt tartották, és kifejezetten törekedtek is erre. Később, a kiváló református államférfi és kiemelkedő teológus, Abraham Kuyper vezetésével (ő 1901-1905 között Hollandia miniszterelnöke is volt) megalakították az Amszterdami Kálvinista Egyetemet vagy Szabadegyetemet. Amiben a „szabad" megjelölés nem a kötetlen szabadosságot vagy a liberalizmust jelölte, hanem az állami és az egyházi ellenőrzéstől, kontrolltól történt megszabadulást.
Teológiailag művelt farmerek között
Édesanyám szülei Wisconsinban megörököltek egy farmot, Waupun és Alto között, és kisfiúként nyaraim jó részét ott töltöttem. A templomba járás természetesen igen fontos része volt életünknek. Vasárnaponként két szolgálat volt a templomban, az egyik reggel, a másik meg délután, ez utóbbit hollandul tartották. Legkorábbi emlékeimben hosszú, forró délutánok jelennek meg, ezeket a templomban töltöttük. Ilyenkor átizzadt vasárnapi ünneplő ruhát viseltem, hallgattam a lelkészt, aki számomra alig érthető nyelven „mennydörgött". Eközben a csempeberakásokat számoltam a mennyezeten, miközben a kabócák kinn jellegzetes nyári zajongásukat hallatták. Amint megpillantottam őket, magam is kivágyakoztam a szabad ég alá.
Templom után a fő beszédtéma mi is lehetett volna más, mint a lelkész szolgálata. Jaj volt annak a prédikátornak, aki a tant rosszul hasogatta vagy éppen rosszallással fogadták azt a hívek, amit mondott! Annak ellenére, hogy a legtöbb egyháztag népiesen nyers volt, s nem sok előnyét élvezték a formális nevelésnek (nagyapám szerencsés volt, hogy hat osztályt tudhatott maga mögött), megdöbbentően otthon voltak a teológiai bölcselkedésben. Sokan olvasták Abraham Kuypert és Herman Bavinckot (1854-1921, kora egyik legnagyobb kálvinista tudósa volt, számos dogmatikai, vallási könyv szerzője – fordító megjegyzése). Nem ritkán fordult elő az is, hogy közöttük többen járatosabbak voltak a teológiában farmer létükre, mint az egyház hivatalos „szolgái".
Miről prédikáltak ezek a lelkészek? A történelmi kálvinizmusról…
(Folytatjuk – A holland „református" tulipán)
Kapcsolódó anyagok
Dr. Békefy Lajos, Gyorshír - ÓRIÁSI REFORMÁTUS SIKER: A HOLLAND-AMERIKAI VALLÁSFILOZÓFUS, DR. ALVIN PLANTINGA KAPTA MEG A 2017. ÉVI, 1,1 MILLIÓ FONTOS TEMPLETON-DÍJAT (1.) - bekefy.agnusradio.ro - 765. cikk - 2018.01.03. - https://www.blogger.com/ blogger.g?blogID= 4875085957745160042#editor/ target=post;postID= 2150484747830717922; onPublishedMenu=allposts; onClosedMenu=allposts;postNum= 1;src=link
Uő., EGY TEMPLETON-DÍJAS SPIRITUÁLIS ÖNÉLETRAJZA (2.) - GONDOLATOK, MELYEK TÖBBET ÉRNEK 1,1 MILLIÓ FONTNÁL IS – bekefy.agnsuradio.ro – 766. cikk – 2018.01.06. - https://www.blogger.com/ blogger.g?blogID= 4875085957745160042#editor/ target=post;postID= 118753028913940950; onPublishedMenu=allposts; onClosedMenu=allposts;postNum= 0;src=link