ŐSZINTE SZÓVAL - ISTEN ÉS EMBEREK ELŐTT
ELKÖSZÖNŐ - BEKÖSZÖNTŐ
TISZTELT HÖLGYEM, URAM!
KEDVES TESTVÉREIM, BARÁTAIM!
A KIRÁLYHÁGÓ-MELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET VILÁGHÁLÓS HÍRLEVELE, A HARANGSZÓ HETI RENDSZERESSÉGGEL SZEMLÉZI A KÁRPÁT-MEDENCEI REFORMÁTUS ÉS MÁS SAJTÓT, S KÖZZÉTESZI AZ OLVASÁSRA AJÁNLOTT ÍRÁSOKAT. HÁLÁS VAGYOK VÁRADI TESTVÉREIMNEK, ELSŐ RENDEN VISKY ISTVÁN FELELŐS SZERKESZTŐ ÚRNAK, HOGY A BLOG SZEMLE ROVATBAN AZ ÉPPEN MÖGÖTTÜNK LÉVŐ HÉTEN PUBLIKÁLT CIKKEIMET, ANYAGAIMAT RENDSZERESEN ÉS PONTOSAN SZEMLÉZI ÉS ELEKTRONIKUS FORMÁBAN PUBLIKÁLJA, TOVÁBB ADJA. NAGYON KÖSZÖNÖM, ISTEN ÁLDJA MEG EBBEN A FÁRADOZÁSÁBAN IS!
ÍGY A MAI NAPTÓL ELHATÁROZTAM, HOGY CSAK KIVÉTELESEN INDOKOLT, FONTOS VAGY SÜRGŐS ESETBEN KÜLDÖM EL EDDIGI CÍMEIMRE (2700-NÁL TÖBB HELYRE) TELJES CIKKEIMET. AZOKAT, AKIK EL SZERETNÉK OLVASNI FRISSEN ÍRT, S HETI LEGALÁBB 4-5 ALKALOMMAL PUBLIKÁLT ÍRÁSAIMAT, SZERETETTEL KÉREM, KERESSÉK AZOKAT TOVÁBBRA IS A KOLOZSVÁRI AGNUSRADIO.RO HONLAPJÁN (bekefy.agnusradio.ro), ILLETVE FACEBOOKOMON (lajos bekefy; ludovicus spectaculus).
CSAK AZ ÚRNAK ELMONDHATÓ MÓDON VAGYOK HÁLÁS ADORJÁNI LÁSZLÓ ÖNKÉNTES IGAZGATÓ TESTVÉREMNEK ÉS AZ AGNUS RÁDIÓ EGÉSZ HÍVŐ CSAPATÁNAK, HOGY HAT ÉV ÓTA LEHETŐSÉGET ADNAK A KÖZLÉSRE, S MÁR 820 FELÉ KÖZELÍTHETEK MINDEN IDŐBEN ELŐSZÖR NÁLUK KÖZÖLT PUBLIKÁCIÓIMMAL - ÖNKÉNTES BLOGÍRÓKÉNT. AZÉRT IMÁDKOZOM, HOGY VELÜK ÜNNEPELHESSEM MEG OTTANI 1000. CIKKEM MEGJELENTETÉSÉT. KINCSES KOLOZSVÁR ÉS AZ AGNUS RÁDIÓ FÖLDI SORSOM MINŐSÍTETT HELYSZÍNE, ÉS HELYE, BOLDOG VAGYOK, HOGY ISTEN ODA IS ELVEZETETT! FIGYELŐ SZEMETEKET KOLOZSVÁRRA ÉS PEKINGRE VESSÉTEK!
CÉLOM EDDIG AZ VOLT, S MARAD IS MINDVÉGIG, AMÍG URAM KI NEM VESZI KEZEMBŐL A TOLLAT, HOGY GYORS, HITELES ÉS JELENTŐS ESEMÉNYEKRŐL BIBLIAILAG MÉRLEGELT, ÉRTELMEZETT NÓVUMOKAT KÜLDJEK MEG, NEM RITKÁN, NAGY ÜNNEPEK KÖRÜL ÍRT SOROZATAIMMAL PEDIG LELKÉSZTESTVÉREIM IGEHIRDETŐI SZOLGÁLATÁT IS PRÓBÁLTAM ILLUSZTRÁCIÓS ANYAGOKKAL SEGÍTENI.
ÚGY GONDOLOM, HOGY HETI 4-5, AZ ELŐRE NEM LÁTHATÓ ESEMÉNYEK MIATT OLYKOR MÉG TÖBB CIKKEM RENDSZERES MEGKÜLDÉSE ÖNÖKNEK/NEKTEK/NEKED JELENTŐSEN MEGTERHELHETI A CÍMZETT SZÁMÍTÓGÉPÉT, EZÉRT HETI RENDSZERESSÉGGEL CSAK A CIKKEK LINKJÉT KÜLDÖM EL, AHOGYAN A HARANGSZÓ-HÍRLEVÉLBEN AZOK MEGTALÁLHATÓK. KÖSZÖNÖM MINDENKINEK, AKI EDDIG MEGTISZTELŐ MÓDON ELFOGADTA, ELOLVASTA, S OLYKOR KRITIKUS VAGY TÁMOGATÓ VISSZAJELZÉSEIVEL SEGÍTETTE TEOLÓGUSI, PUBLICISTA, SPIRITUÁLIS ESSZÉÍRÓ MUNKÁMAT. ERRE NAGY SZÜKSÉGEM VOLT, HISZEN KÖZEL 2000 EDDIGI, EBBŐL AZ AGNUSRADIO-RO-N MEGJELENT 815 ÍRÁSOM A TESTVÉRI ÉRDEKLŐDÉS ÉS MOTIVÁLÁS HIÁNYÁBAN NEM SZÜLETETT VOLNA MEG.
HA AZ ÚR ENGEDI, HETI EGY ALKALOMMAL ISMÉT BEKOPOGTATOK A KEDVES CÍMZETTEKHEZ TÉMA-, ÉS LINKGYŰJTEMÉNNYEL.
FŐ TÉMÁIM EZEK MARADNAK, S AKIKET BÁRMELYIK ÉRDEKEL, A JÖVŐBEN IS MEGTALÁLHATJÁK EZEKET TERVEZETT ÍRÁSAIMBAN:
SPIRITUÁLIS ÍRÁSOK, KÉPI ÉS BIBLIAI-IGEI MINIESSZÉK, A KERESZTYÉNSÉG KÍNAI TERJEDÉSE (SINO-KERESZTYÉNSÉG ÉS SINO-KÁLVINIZMUS), A VILÁGVALLÁSOK VERSENYFUTÁSA, A MIGRÓPA, EURÁBIA SÚLYOS KÉRDÉSEI, A PROTESTÁNS SZOCIÁLETIKA AKTUALITÁSAI;
A MADISON-FÉLE PROTESTÁNS GAZDASÁGETIKAI MUTATÓK TOVÁBBI VIZSGÁLATA, HIT ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYOK VISZONYA, TEOLÓGIAI ESZTÉTIKA, AZ ÚN. HARMADIK EGYHÁZ (THIRD CHURCH) ÉS A PNEUMATIKUS VILÁGKORSZAK JELENSÉGEI, JENKI
A HOLLAND GYÖKERŰ REFORMÁCIÓI FILOZÓFIA VIRÁGZÁSA A 21. SZÁZADBAN, VALLÁS ÉS MODERNSÉG VISZONYA, BERGER DE-SZEKULARIZÁCIÓS ELMÉLETÉNEK ÚJABB BIZONYÍTÉKAI, JÓLÉT ÉS JÓL-LÉT VISZONYA INGLEHARDTI VILÁGTÉRKÉPÉNEK TOVÁBBI VIZSGÁLATA ÉS KÖZLÉSE,
PROTESTÁNS KULTÚRETIKAI REFLEXIÓK KORUNK ANTI-KULTURÁLIS, ANTI-KERESZTYÉN JELENSÉGEIRE, GONDOLATI VERSEK, AZ EGYHÁZAK VILÁGÁNAK PULZUSÁN TARTOTT KÉZZEL A MEGLEPŐ ÚJDONSÁGOKRA AZONNALI REAGÁLÁS,
A POSZT-TRIANONI TRAUMÁK ÉS A KÁRPÁT-MEDENCEI KERESZTYÉNSÉG, PROTESTANTIZMUS, REFORMÁTUSSÁG ÉLETJELEI, MINDENNAPJAI, S BIBLIAI-REFORMÁTORI, TEOLÓGIAI REFLEXIÓK AZ EGYHÁZI ÉS VILÁGI HATALOM NEGATÍVUMAIRA.
A PIETAS POSZTMODERNA, A KEGYESSÉG MAI FORMÁI, VISHAL MANGALWADI INDIAI KORTÁRS LELKÉSZ ÉS FILOZÓFUS ÁLLANDÓ EURÓPA-KRITIKÁJÁNAK NYOMON KÖVETÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA, AZ ÖKO-TEOLÓGIA, ÖKO-ESZTÉTIKA, ÖKO-NARRÁCIÓ ÚJABB JELENSÉGEI...
KÖSZÖNÖM, HOGY EDDIG MEGTISZTELTÉK FIGYELMÜKKEL, ÉRDEKLŐDÉSÜKKEL, VISSZAJELZÉSEIKKEL KÖZÍRÓI, REFORMÁTUS TEOLÓGUSI ÉS PUBLICISZTIKAI MUNKÁSSÁGOMAT. ÚJ, RÖVID, ÖKO-TUDATOS KÜLDEMÉNYEIM SZÍVES FOGADTATÁSÁT KÉRVE ÉS REMÉLVE, S A KAPCSOLATOT EBBEN A MEGVÁLTOZOTT FORMÁBAN IS SZERETETTEL FENNTARTVA, ILLETVE MAGYAR REFORMÁTUS LELKIPÁSZTORI FELELŐSSÉGGEL ÁPOLVA, MARADOK
ÁLDÁSKÍVÁNÓ NAGYRABECSÜLÉSSEL, TESTVÉRI SZÍVVEL
ref. szociáletikus
közíró,
viLágvallás-kutató
dipl. újságíró,
dipl. börtönpasztorológus
"jeles magyar hetvenes"
com gaudio Spiritus Sancti
(1Thessz 1,6)
Harangszó-hírlevél
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület gyülekezeti lapjának világhálós hírlevele
2018. / 13-14. hét
BÉKEFY LAJOS: A HAZA MINDIG PIROS-FEHÉR-ZÖLD! - NYOLCVAN JELES MAGYAR HETVENES ÜNNEPÉLYES KÖSZÖNTÉSE A DUNA PALOTÁBAN
http://bekefy.agnusradio.ro/20
MAX WEBERT KERESTÉK, JÉZUST TALÁLTÁK - MEGLEPŐEN ÉRDEKES KÍNAI LEVLAP
http://bekefy.agnusradio.ro/20
Életjel a Vajdaságból: „Az ilyen rendezvénynek közösségerősítő szerepe van..."
http://bekefy.agnusradio.ro/20
A GYŐZELEM IGEI KOORDINÁTÁI 2018 ÁPRILIS 8-ÁN ÉS MINDVÉGIG
http://bekefy.agnusradio.ro/20
RENDKÍVÜLI HÍR: KÍNAI FEHÉR KÖNYV - VIGYÁZÓ SZEMETEK PEKINGRE VESSÉTEK!
http://bekefy.agnusradio.ro/20
KRISZTUS-HIMNUSZ SZÓBAN, FÉMBEN, ELKÍSÉR A "GYŰRŐDÉSBEN"
http://bekefy.agnusradio.ro/20
SPIRITUÁLIS ÖNARCKÉP
DR. BÉKEFY LAJOS Ph.D. (1948-)
református szociáletikus, publicista, világvallás-kutató,
börtönpasztorológus
Hálás vagyok a Napút szerkesztőinek megtisztelő felkérésükért. Hetvenbe fordulva úgy gondolhatom végig életemet, mint eddig még soha. Németország „zöld" lelkiismerete, szellemi testvérem, Franz Alt ökológus szakíró, evangélikus teológus írja honlapján és könyveiben: az emberiség elérkezett a tiszta energia korszakába, a szoláris korba. Visszatekintve úgy látom: eddigi életem már szoláris korban telt el. Mielőtt bárki is félreértené, s azt gondolná magában, milyen szerencsés fickó, ez mindig a napos oldalon állt, sietek tudtára adni: abszolút nem így van! Inkább az áll, amit a gyönyörű európai énekhagyományból, a 7. századi gregorián dallamkincsből Debrecen kálvinistái révén átvett énekünkben mind a mai napig éneklünk: „Krisztus, ki vagy nap és világ, Minket sötétségben ne hagyj! Igaz világosság te vagy, Kárhozatra mennünk ne hagyj!". Igen, én a Krisztus-napnak, világosságnak az örök fényáradatába állhattam, amikor még meg sem születtem. Őbenne indult el lét előtti létem szoláris korszaka. Nem az égitest fény ragyogott csupán rám, fényesítette egzisztenciámat, s növelte körülöttem az árnyékvilágot, hanem a mennyei fény, melynek az a csodája, hogy nem vet árnyékot. Mintha állandóan a fejünk fölött ragyogna, legfeljebb mi önmagunk lehetünk önmagunk árnyékává. 70 éve ez a Mennyei Fény küldött erre a földre. Éppen ide és éppen ebben az időben. Csornán láttam meg a napvilágot, svájci-osztrák felmenőkkel anyai ágon, olyannyira, hogy nagyanyámnak meg kellett tanulnia magyarul beszélni. De ő csöpögtette esti imáiban lelkembe a német szó személyessé váló jó ízét is. S e szó ma is, sok ezer oldalnyi szövegfordítás után nagyanyám-ízű maradt. Apai részről pedig kőkemény kunok sorjáznak századokon át a lelkemben, templomszerető kun ősök, állandó protestálásra készen: mi magyar kálvinisták vagyunk! Apám kun fajtánk kollektív álma szerint mindig fehérfalú templomot szeretett volna építeni, előbb a karcagi, majd a délvidéki termékeny, fekete földes pusztaságon. Ebből annyi valósult meg, amennyit én megtehettem. Építhettem három templomot. Egy kis templomocskát Pesterzsébet-Szabótelep népével. A város peremén is a Fény centrumában. És két börtönkápolnát a pálhalmai börtönóriásban, ahová közel tíz évre kaptam megbízást a Krisztus-Naptól. (Bár voltak, akik büntetésnek szánták ezt is). Lám, milyen különös belső szálakon kapcsolódik össze sorsomban Csorna, a szülőváros, Zürich és Bécs környéke, Karcag és Bácskossutfalva, Dunaújváros, meg a főváros és Győr. Mindebben fények és árnyékok kontrasztos, olykor vakító, máskor megtorpanásra kényszerítő sötét foltjai váltogatták egymást. Mert hogy elrendelten érkeztem erre a földre, magyarnak, kálvinistának, lelki és szellemi alkotó embernek. Népek kulturális-történelmi tágasságát és messzeségeit hordozva magamban. Már javában református teológiát tanultam Budapesten, az 1960-70-es években, mikor édes jó Anyám elmondta: szülés közben annyi vért veszített, hogy napokig kómába esett. Álmot látott: könnyítő, gyönyörű fény ragyogott fel előtte, vonzotta magához. Megszólalt egy hang: Fiad, született, neveld fel! Ő is, én is kegyelmi időt kaptunk a fénylő Hangtól. Ő a nevelésemhez, én a pályámhoz. Azóta is ezt a Hangot keresem, szeretem, nyugalmat csak Nála lelek, s ezt úgy hívják: Isten Szava, Igéje. A mennyei Fény küldötteként jártam utamat gyermekkoromban Győrben, közben a kor sötét politikai árnyéka rá-ráhullott arcomra és gyermeki lelkemre. Ilyen volt az 1950-es évek elején a kitelepítés a Hanság kicsiny falujába, Tárnokrétibe. Amit a hatalom büntetésnek szánt, az lett számomra áldás. Mint annyiszor! Az evangélikus lelkészlakba vittek éjszakai transzporttal, ahonnan a tiszteleteséket meg máshová telepítették. De Isten-közelbe és egyszerű parasztemberek közelébe kerültem. Sok gyermekkori szép kaland szülőföldjére. A nagy 1955-ös árvízkor jártam először „külföldön", Csehszlovákiában. Vájt sózóteknőben csónakáztam át gyermeki csínyből oda, ahonnan kétéltű katonai mentőjármű „toloncolt" vissza. Győrben habzsolva olvastam a magyar és világirodalmat, Dosztojevszkij és Jókai lett a „szerelmem", meg Goethe, Kant és mások. Kitűnő tanáraim voltak, akik 1956-ban is keményen odatették magukat a szabadság és igazság oldalára. Magyar Vilmos osztályfőnököm az édes anyanyelv tiszteletére és ápolására ösztönzött. Aztán a bencések, akik között a szlavisztika tudós tanára, Danczi Villebald József soknyelvűsége életre szóló ösztönzést adott a nyelvek tanulásához. És 1956, a szabadság elementáris élményével, amikor a börtönkapu előtt éltem át a rabszabadítás izgalmát, meg a terror hangjait. Ott hallottam először sötétzöld Csepel teherautók tetejéről géppuskatűz ropogását. Akkor vágódott belém szinte robbanásszerűen a drámai mondat: magyar öli a magyart! Ez a gyermekélményben fogant súlyos mondat máig kínzó felismerésként él bennem. Azóta is hányféle átiratban, letétben tért vissza, mind a mai napig! Jaj, jaj: a magyar önsorsrontás véres-könnyes testamentuma ez. Pályámra igazító meghatározó élményem is a Fénnyel függ össze. 1964-ben Apám barátai révén kijutottam Svédországba. Az új világra csodálkozva, egyik vasárnap a baráti család elvitt egy malmői katolikus templomba. Olyan volt fehér falaival, a templomtérbe felülről belógó, elfektetett hajó-árbócával, mint egy lebegő mennyei bárka. Nem tudom, hogyan, csak azt, hogy miért: térdre roskadtam, eltűnt a tér és az idő, valami fantasztikus belső ragyogást éltem át. Később világossá vált: Anyám álmát álmodtam ott újra, magamévá álmodtam, az jutott bennem célhoz, teljesült be. Azzal keltem föl hosszas térdeplésemből, hogy teológiát akarok tanulni, ez az én utam. Isten szolgálatába szeretnék szegődni. Érettségi előtt álltam. Úgy is lett. Ekkor léptem be tudatosan szoláris életkorszakomba. Ami ezután jött, mind az isteni Fény és a Luciferben, e világ Fejedelmében hordozott mesterséges fény küzdelme volt bennem, körülöttem. Amikor első ösztöndíjas tanulmányutamról hazatértem Wittenbergből, s a diabolikus manipulációk hatására abban a kórteremben kötöttem ki, ahol Latinovits Zoltán színészkirályt „kezelték", s három hónapon át kórteremtársak lehettünk, ezek a különös napok egzisztenciális közelségbe hozták számomra a Fény és az Árnyék élet-halál küzdelmét. Az is a Fény megbízása volt, hogy végtelen belső szomjúság támadt bennem a teológia, később a filozófia, a szociológia, szociáletika kutatására. Hogy Heidelbergben három éven át a rendszerváltás után belémáradt a tudomány fénye, aztán az alkotás izgalma és késztetése, az is onnan felülről jött. Lapalapításokkal (Hit és Jövő, Reformpress, Presbiter, melynek már 26 éve felelős szerkesztője, több száz cikkel), hat éven át a Magyar Rádió Református Félórájában, genfi és határon túli közvetítések megvalósításának lehetőségeivel és küzdelmeivel. Fénykorszaki pillanatok voltak a doktorálás órái, évtizedeken át a Doktorok Kollégiumában a tudományos munka, a kanadai, hollandiai, svájci, némethoni, osztrák, baltikumi gyülekezeti szolgálatok. Találkozásom Helmut Kohllal, még rostocki otthonában a „nehéz napokban" Joachim Gauckkal, s másokkal, később az NDK menekültek közötti tábori lelkészség Csillebércen 1989-ben. S az árnyékok kudarchozó súlyos pillanatai is a szoláris létezésből fakadtak: a folyamatos másodrendűség, a támogat-tűr-tilt diszkriminatív triászból a tűr-tilt szinte állandó „élvezete", olykor az első szerény megtapasztalásával. Az egyházon belüli és kívüli diszkriminációk az elgáncsolt szép kísérletekben is árnyékfelhőket hoztak, a baltikumi német-magyar misszióra, Oberwart, Lisszabon, Köningsberg, Edmonton és Tallinn lelkészi állásainak megpályázására, lehetetlenné tételére. De a Fény újra és újra győzött. És ragyog. Forrását szánalmas emberi ügyeskedések nem takarhatják el. Hogy Kolozsvár szellemi befogadó otthonom lett az agnusradio.ro közel ezernyi blogbejegyzésével, tíz könyvem megjelentetése, honi és külhoni publikációk százai, s hogy szívesen vagyok kárpát-medencei vándorprédikátor és vándorelőadó, és keresztyén-demokrata politikai közszereplésem számos, másoknak is ízes gyümölcsével szolgálhattam, meg hogy ezernyi nyomás között és ellenére itthon vagyok, ezen a földön maradtam oly' sok csábítás ellenére, és megleltem az igazi hazát az olykor mostoha „anya"-országban, mert a HAZA nekem kultúra, vers, dal, zsoltár, ima, templom, magyarság-történelem, sorskötődés, édes ízek és tájak, vizek és bájos Pannónia marasztaló hona és ezek ezernyi módon a hazához kötő csodaszőttes láncolatok lelkemen – mindez a Fény győzelme életemben. Szoláris korban születtem e magyar földre – szoláris korban térek majd Haza az elbocsátó Fényhez. De amíg itt vagyok, fákat ültetek, öko-ünnepeket szervezek a környezettudatos életvédelemre nevelés céljából a mennyei fényt tükröző, rabulejtő bakonybéli Szent-kút mellett. Mindezt nagyon jó tenni, hinni, remélni, így is megköszönni földi sorsomat. Íme, egy hetvenes sorstörténetébe sűrítve - a Napút. Csoda. Csoda! Mert „az emberek olyanok, mint a templomablakok. Ha a nap süt, minden színben pompáznak, de ha az éjszaka jön, csak a belül lévő fény tudja embervoltukat érvényre juttatni". Elisabeth Kübler-Rossnak igaza van...