Dátum:
Tárgy: A PARLAMENT ÁLDOZÓCSÜTÖRTÖKI ÜLÉSE ELÉ - A MENNYBEMENETEL NEMZETI ÉS NEMZETKÖZI ÜNNEPE - ez a szerző 827. cikke a kolozsvári agnusradio.ro blogfelületén
Címzett:
A MENNYBEMENETEL
NEMZETI ÉS NEMZETKÖZI
ÜNNEPE
Spirituális aktualitások Betániától
Budapestig - Istenünk nem formál
torzót!
Hát igen, van min eltöprengenünk! Ma, 2018 áldozócsütörtökén, az Úr Jézus mennybemenetelének ünnepén ülésezik a Parlament, s mondja el – reménység szerint - miniszterelnöki beszédét Orbán Viktor úr. Szándékos az egybeesés? Akkor miért? Szándékolatlan, s akkor miért nem figyeltek erre? Kétségtelen, hogy nálunk nem egyházi fő vagy sátoros ünnep ez a nap. De az üdvtörténet leszálló ágának, Jézus Krisztus testet öltésének, majd földi megváltói szolgálatának, passiójának, keresztáldozatának és feltámadásának az eseménysorát éppen ez az ünnep köti vissza a mennybe. A descensiot, az alászállást, a testet öltést az ascensio, assumptio, a felvitetés, felemelés a mennyei világhoz, az Atyához, szükségszerűen koronázza meg az isteni cselekvés logikája szerint. Gyönyörű ünnep ez, a torzót soha nem hagyó atyai cselekvés tökéletességének az ünnepe. De vajon miért esik egybe a mennyei és a földi dimenzió, az üdvtörténeti és nemzettörténeti, a tanítványi és a mindenkori emberi dimenzió? Nehéz lenne a politikusok gondolatát kitalálni, manapság pedig felettébb nehéz. Én csak hívő emberként, igeolvasásom és belső látásaim fényes csendjében, magyar református teológusként, mégpedig az Ige és teológia, a szent tudomány, scientia sacra drága, élő hagyományainak alapján próbálom a két dolgot összehozni. Nem könnyű, mert az emberi humor és cinizmus ott bujkál minden pozitív állítás peremén. Bár azt is tudom, lesznek, akik azt mondják: semmi köze a kettőnek egymáshoz. Lehet, az ő fejükben így van. De a valóságban akár tetszik, akár nem, a kettő egyformán realitás: Betánia, ahonnan az Úr Jézus tanítványai közül felvitetett a mennybe és Budapest, a Parlament ülése. Az pedig ünneptörténeti tény, hogy az utóbbi időben joggal-okkal annyit szapult Németországban, a keresztyénség „ szellemi vesztőhelyén" 1934 óta törvényes ünnepnap. Ugyanígy Svájcban, Belgiumban, Dániában, Finnországban, Franciaországban, Grönlandon, Haitin, Indonéziában, Izlandon, Kolumbiában, Lichtensteinben, Luxemburgban, Madagaszkáron, Namíbiában, Hollandiában, Norvégiában, Svédországban hivatalos, piros betűs ünnepnap. Katolikus és protestáns többségű országokban éppúgy, mint iszlám többségű vagy más keleti vallások által uralt területeken. Nálunk már nem – de talán még egyszer lehet...
Írja: Dr. Békefy Lajos
Ünneptörténeti minivázlat – megváltástörténeti hazatérés
A keresztyén teológia és gondolkodás, a bibliai alapozású hit a mennybemenetelen Jézus Krisztus visszatérését érti a mennyei Atyához. Ezt a napot a húsvét utáni 40. napon ünneplik az ó-egyház óta, tehát a húsvétvasárnapra következő 39. napon. Karakteresen jelenik meg az Újszövetségben ez az esemény a Lukács evangéliuma 24,50-53-ban, amivel részletesebben is foglalkozunk lejjebb még, hiszen nagyszerű és megfontolandó üzenetek gazdag tárháza az Ige – mára is. Több helyen is történik utalás erre az eseményre, például Márk 16,19-20-ban, amely szerint az Úr Jézus miután felemeltetett a mennybe, Isten jobbjára ült. S ami ezzel igen szorosan összefügg: az Úr együtt munkálkodott, kooperált (latin fordítás szerint) vagy szünergetikailag együtt dolgozott a tanítványokkal és megerősítette, konfirmálta igehirdetésüket. (Olvasunk még az üdvtörténeti eseményről az 1Péter 3,22-ben, a Zsidókhoz írt levélben, a 4,14-ben, ahol olyan főpapként mutatja be a vers Jézust, mint aki nagyon modern kifejezés szerint „áthatolt az egeken", ahogyan az űrhajóknál ezt látjuk. A korai keresztyén eszkatológiában is fontos szerepe volt: Jézust Isten felmagasztalta mindenek fölé, akinek nevére minden térd meghajol, mennyeieké, földieké, föld alattiaké (Filippi 2,9-10). A Krisztus mennybevitetésének hite már nagyon korán megjelent Biblián kívüli szerzőknél is, így Szmirnai Polikarp, Justin vagy Lioni Iréneusz hitvallásaiban. Hittételként a 325. évi Apostoli Hitvallás és a 381. évi Niceai Hitvallás is rögzíti minden időkre. Manapság sok teológus kapcsolja össze a halálból történt feltámasztást és a menyekbe történő felemeltetést. Érdekesség, hogy a korai keresztyén ábrázolóművészetben
Jézus áldó keze alatt Betániában, s az egész Földön – szociális és ökológiai dimenziók
Visszatérve a Lukács evangéliuma szerinti magvas történetre (24,50-53), először is az tűnik fel, hogy a legrészletesebb evangéliumi Jézus-történetet a görög orvos és evangélista Lukács ezzel az eseménnyel fejezi be. Ő mindennek pontosan utánajárt, amit leírt, az megbízható (Luk 1,3-4). Ez a gyönyörű, áldásközlő Krisztusunkat bemutató történet Betániában játszódik le. Jézus életében kedves hely volt ez. Miután megtisztította a jeruzsálemi templomot a latrok barlangjához hasonló üzleteléstől, és vakokat, sántákat gyógyított meg (Máté 21,12kk), kiment a városból Betániába, és ott töltötte az éjszakát. Megpihent. A nagyhét előtt ott is készült a szenvedésre. Ott támasztotta fel Lázárt, s ott történt meg megkenetése is, amikor Mária drága nárdusolajjal kente meg a Mester lábát és hajával törölte meg (Ján 12,1kk). És amikor virágvasárnap bevonult a városba, és későre járt már az idő, kiment Betániába a tizenkettővel (Márk 11,11). Ismét csak megpihenni. Maga a szó több jelentésű. Lehet: szenvedés háza, szegények háza, fügék/datolyák háza. Kézenfekvő az asszociáció: abban a Szent Város közeli faluban emelte fel áldásra Jézus sebhelyes kezeit, ami sok ember szenvedését, szegényeknek nyomorúságát látta. De a nagylelkűség helye is volt, Mária illatos kenetének helyévé, s az embereknek áldásul szolgáló hellyé lépett elő a felemeltetésben, sőt még a természetnek is kijáró jézusi áldás helyévé és jelképévé. Szociális és ökológiai dimenziói jelennek meg itt a Belőle áradó áldásoknak.
Generációk sokaságát összekötő hatalmas erkölcsi erő és iránytű Ő
Igaz, Jézus a tanítványokat áldotta meg, de minél magasabbra emeltetett, a fizika törvényeinek értelmében is, annál tágasabb körökben, szélesebb rádiuszban maradt keze alatt áldott – a Föld, a szülőföld, az árulások, tagadások földje, Péter, Júdás földje, meg a passió terrénuma, és a dicsőséges feltámadás páratlan sziklakertje, közel a Golgotához. Így minden együtt. Hatalmas erkölcsi erő, fegyelmező intés és tanítás van abban, hogy Jézus nem átkozva ment el a Földről, hanem áldásokat osztva és hagyva itt. Ez mindennél erősebb erkölcsi testamentuma a Mennybevitetett Krisztusnak: nem a gyűlöleté, nem az átoké, nem a hazugságé, nem a "Feszítsd meg!"-é az utolsó szó a földi történésekben és létezésben. Nem a tömegek hisztériája, nem az együtt kiabálás zárja le az Ő történetét.
És még néhány mozzanata a mennybevitetés fantasztikusan sokrétű történetének: eltávolodott a tanítványoktól Jézus, nem pedig otthagyta őket. Nem hátat fordított nekik, hanem amíg látótávolban volt, feléjük fordította arcát, kezét, egész valóját – szívét-lelkét áldássá tette. Áldani nem lehet, csak face-to-face – szemtől-szemben. Nem háta mögé vetette az áldást, hanem előre osztotta. A Jézushoz fordulás nélkül nem lehet átvenni az áldást! Az nem csak úgy magától hullik, hanem tudatosan kell átvenni. De az eltávolodás nem elszakadás, ez a diasztázis, távolodás a még mélyebb, bensőséges, lelki közeledés, velünk maradás feltétele volt. Korok és helyek fölött – s minden korok és helyek hívő embereivel csak így tud ott lenni, együtt lenni, velük maradni az Atya jobbján ülő Úr.
Jézus mennybemenetele, eltávolodása nem tragédia, nem fájdalmas végjelenet, végpont volt. Pontosan ez volt a feltétele annak, hogy legyen újabb felvonás, a tanítványok örömmel tudjanak visszatérni Jeruzsálembe, a templomba, s mindig áldhassák e közellévő Istent.
Betániától Budapestig – mennybemeneteltől felemelkedésünkig
Ha most az itt csak fő vonalaiban és pillantásnyi mélységeiben érintett gazdag mennybemenetel ünnepi üzeneteit átfordítjuk mai helyzetünkre, akkor ez a kézenfekvő következtetés: semmiféle földi hatalom nem nélkülözheti Jézus felemelt, áldó kezét. Ha olykor úgy tűnik, hogy elhagy az Isten, ez a látszat, az Ellenség megtévesztése. Csak azért távolodik el, hogy megteremtse önmagának és nekünk a rálátás, belátás, megismerés, felismerés diasztázisát. Enélkül a „három lépés" távolságfelvétel nélkül minden eltorzul, aránytalanná és torzzá válik. Érvényes ez szociális és ökológiai, erkölcsi kérdésekre és véleményalkotásra egyaránt. És a politikára is! Az a keresztyénség, amelyik ott marad Betániában és Budapesten is, meg Pekingben és Szöulban, Brazíliában vagy Varsóban az erős, felemelő, nemzeti felemelkedést is megteremtő, sokrétű hatásokat árasztó kéz alatt – az fog prosperálni, növekedni és növekedést serkenteni, áldássá válni. Ahogyan ezt Maddison zseniális skót református közgazdász hit és gazdasági fejlődés kapcsolatáról az egy főre eső GDP növekedéssel felkutatta, vagy amint erre Vishal Mangalwadi Indiából Európa felé tekintve 600 oldalas elemzésében illusztrálta, s amint hit-jóllét-jólét örömsze