Dátum:
Tárgy: Alkotmánybíróság: nincs megállás!
Címzett:
Változatlanul dübörögnek a vélt vagy valós felháborodást ecsetelő alkotmányjogi panaszok, hengerelnek a bírósági döntések ellen lázadó indítványok.
Választás, országos lista eredménye…
A Momentum Mozgalom Párt elnöke, Fekete-Győr András az országgyűlési képviselők 2018-as általános választásán országos listát állító jelölő szervezet nevében határozottan állította: a Kúria Kvk.VI.37.550/2018/2. számú végzése és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 197. §-a sérti az Alaptörvény XXIII. cikk (1) bekezdésében biztosított választójogot, ezért alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
Az alkotmányjogi panaszra okot adó ügy lényege szerint az országgyűlési képviselők 2018-as választásán 423 szavazókörben fordult elő, hogy az urnákban talált, hivatalos bélyegzőlenyomattal ellátott szavazólapok száma meghaladta a szavazáson megjelent választópolgárok számát. Ilyen esetekben a választási eljárásról szóló törvénybe foglalt szavazatszámlálási szabály alapján a jelöltekre, illetve listákra leadott szavazatok közül jelöltenként, illetve listánként a többletnek megfelelő számú szavazatot érvénytelennek kell nyilvánítani.
E rendelkezés alapján az indítványozó párt szerint legalább 696, az indítványozóra leadott szavazatot érvénytelenítettek. Emiatt az indítványozó a Nemzeti Választási Bizottság vonatkozó határozatának bírósági felülvizsgálatát kérte a Kúriától. A Kúria az NVB határozatát helybenhagyta, indokolása szerint a választási normák felülvizsgálatára, illetve az érvényes és hatályos jogszabályi rendelkezések alkalmazásának elvetésére a bíróságnak nincs hatásköre.
Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz. Álláspontja szerint amennyiben a leadott szavazatok és a megjelent választópolgárok száma közötti különbség minden pártlista esetében levonásra kerül, akkor érvénytelenné válnak a jogszerűen leadott szavazatok (aktív választójog sérelme), és ez a megoldás a pártokat is megfosztja érvényes szavazatoktól (passzív választójog sérelme).
***
Az Alkotmánybíróság az indítványt nem találta megalapozottnak. A testület mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy a demokrácia elvén alapuló politikai rendszer elengedhetetlen feltétele a stabil, jogszerűen és kiszámítható módon működő választási rendszer. Az Országgyűlés széles döntési szabadsággal rendelkezik a választási rendszer megválasztása és a választási eljárás szabályainak megállapítása során. A törvényhozó széles mozgástere azonban nem jelenti azt, hogy az Alaptörvény rendelkezéseiből ne következnének olyan követelmények, amelyek a választási rendszerre vonatkozó szabályok alkotmányossági mércéjéül szolgálnak. A jogalkotónak úgy kell megoldást találnia az érvénytelen többletszavazat eltávolítására, hogy az érvénytelen többletszavazatnak sem a választópolgári eredete, sem pedig „címzett"/"sértett" jelöltje/jelölőszervezete nem ismert. A választott jogintézmény, amely alapvetően matematikai műveletnek tekinthető, nem tesz különbséget a leadott és figyelembe vett szavazatok között, és nem változtatja meg az „egy ember – egy szavazat" elvéhez kötött tartalmat sem a passzív választójog viszonylatában. A szavazatszámlálás során minden jelölőszervezet azonos módon „szenvedi el" az érvénytelen többletszavazat konzekvenciáit.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság tanácsa elutasította a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 197. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló újabb alkotmányjogi panaszt. (Megnyitás PDF-ként.)
Kártérítés fogvatartottnak…
A Veszprém Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet jogi képviselője útján terjesztett elő alkotmányjogi panaszt, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 27. §-a alapján, amelyben kérte a Győri Ítélőtábla másodfokú, jogerős ítélete – a Veszprémi Törvényszék elsőfokú ítéletére is kiterjedő hatályú – alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.
Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozóval szemben egy fogvatartott kártérítési pert indított. Keresetében kérte, hogy kötelezze a bíróság az indítványozót 3 500 000 Ft sérelemdíj megfizetésére. Keresetét személyiségi jogának megsértésére alapította, állítván: előzetes letartóztatásának ideje alatt a jogszabályi előírásokkal ellentétes, embertelen és megalázó helyzetbe került. A zárkája zsúfolt volt, a rácsok akadályozták a kilátást és a fény bejutását, valamint a levegő áramlása is elégtelen volt és nyáron a zárka erőteljesen felmelegedett.
Az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy 500 000 Ft az az összeg, amely az elszenvedett sérelmekkel arányban áll, amely szükséges, de egyben elegendő is a felperest ért nem vagyoni hátrányok kompenzálásához.
Az indítványozó fellebbezésére eljáró Győri Ítélőtáblaaz elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezését helybenhagyta. Indokolásában rögzítette megállapított sérelemdíj összege alapos, alkalmas a felperest ért személyiségi jogi sérelem kompenzálására, és a kialakult bírói gyakorlatnak is megfelel.
Az indítványozó érvelése szerint a büntetés-végrehajtási intézet magatartása nem minősülhet jogellenesnek (és ezért kártérítési felelőssége sem lehet) azért, mert a rá vonatkozó kettős jogszabályi kötelezettségnek nem tud eleget tenni. Jogszabályi kötelezettsége a megfelelő mozgástér biztosítása, csakúgy, mint a befogadási kötelezettség. Tekintettel arra, hogy az intézmények jogszabálynak megfelelő elhelyezés feltételeit csak az állam tudná megfelelő bővítésekkel biztosítani, nézete szerint az állam kártérítési felelősségét lehetne csak megállapítani. nézete szerint a jogellenes magatartást a jogalkotó követi el azzal, hogy olyan szabályokat alkot és tart hatályban, amelynek fizikailag nem lehet megfelelni. Azáltal, hogy a bíróságok a korábbi ítélkezési gyakorlattal ellentétes tartalmú döntéseket hoztak, sérült a tisztességes eljáráshoz való joga, a törvény előtti egyenlőség, valamint a jogbiztonság követelménye.
***
Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó, alapító okirata szerint büntetésvégrehajtási tevékenységet ellátó, a Belügyminisztérium irányítása alá tartozó központi költségvetési szerv, nem jogosult alkotmányjogi panasz előterjesztésére. Az alkotmányjogi panasz befogadására nincs lehetőség, mivel az nem felel meg az Abtv. 27. §-ában, valamint az 51. §-ának (1) bekezdésében foglalt feltételeknek, ezért a kérelmet az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés c) pontjának második fordulata alapján visszautasította. (Megnyitás PDF-ként)
***
A határozathoz Dr. Salamon László különvéleményt csatolt.
„A visszautasítást tartalmazó többségi döntéssel nem értek egyet. Nem tudom elfogadni a jelen ügyben a visszautasítás indokaként felhozott azon érvelést, miszerint az állami (itt: költségvetési) szervet, magát az államot, vagy akár a helyi önkormányzatokat – pusztán e minőségükre tekintettel – a részvételükkel folyó bírósági eljárásokban született bírói döntésekkel szemben eleve ne illethetné meg az Abtv. 27. §-a szerinti ún. „valódi" alkotmányjogi panasz benyújtásának joga. Elvi kiindulásként álláspontom szerint az Alaptörvény I. cikk (4) bekezdéséből következően az említett szerveket is megilletik mindazon Alaptörvényben biztosított jogok, amelyek természetüknél fogva nem csak az emberre vonatkoznak. Ez független attól, hogy az e szervek részvételével folyó konkrét jogvita a szerv esetleges korábbi közhatalmi-közigazgatási aktusával, vagy más, például polgári jogi jogviszonnyal áll-e összefüggésben. Amíg lehetnek indokai annak, hogy az Abtv. 26. § (1) [vagy akár (2)] bekezdése szerinti normakontrollra irányuló panaszt állami szerv ne nyújthasson be, addig ugyanez az Abtv. 27. § szerinti, vagyis a bírói döntéssel szemben benyújtható panaszokra nem áll, mivel a jogalkalmazásban (és jogérvényesítésben) megnyilvánuló bírói hatalomgyakorlásnak – a jogállam elvéből adódóan – az állam (állami szervek) és az egyéb jogalanyok egyaránt és egyenlő mértékben, a törvény előtti egyenlőség elvének megfelelően, egymáshoz képest a mellérendeltség pozíciójában vannak alávetve. Ezért az olyan értelmezéssel, amely az Abtv. 27. §-a szerinti védelemből az indítványozót a fent vitatott okfejtéssel kizárja, nem tudok egyetérteni; a többségi döntést erre tekintettel nem támogatom."
Az indítványokra okot adó ügyekben a megyei kormányhivatal egy település több közterületén hatósági ellenőrzést végzett. Ennek eredményeként megállapította, hogy a felperes, mint hirdetésifelület-értékesítő által elhelyezett plakátok közzététele jogszabálysértő. A hatósági ellenőrzések során azt is megállapították, hogy a plakátok nagyobbrészt azonosak egy politikai párt megbízásából közzétett plakátokkal. Az eljárásokba ügyfélként kizárólag a felperest, mint médiahirdetésifelület-
Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság bírója az előtte folyamatban lévő per tárgyalásának felfüggesztése mellett a településkép védelméről szóló törvény reklámok közzétételével kapcsolatos rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 104/2017. (IV. 28.) kormányrendelet 8/B. § (5) bekezdése. alaptörvény-ellenességének megállapítását, megsemmisítését, és annak a bíróság előtt folyamatban lévő perben történő alkalmazása kizárását kérte az Alkotmánybíróságtól. Álláspontja szerint sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot, hogy a reklámozó ki van zárva azon hatósági eljárásból, amely a plakát jogszerűtlen kihelyezéséből eredő jogsértés megvalósítását megállapítja a terhére, illetve amely további jogkövetkezményeket alapozhat meg a terhére további eljárásokban. A sérelmezett jogszabályi rendelkezés következtében sérül az ügyfelek egyenlő megítélése, továbbá a reklámozó jogorvoslati joga is. A sérelmezett kormányrendeleti szabályozás ellentétben áll törvényi szintű jogszabályi előírással, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 15. § (1) és (3) bekezdésével, valamint 13. § (6) bekezdésével.
***
Az Alkotmánybíróság tanácsa a bírói kezdeményezést megalapozottnak találta. A támadott rendelkezés a rendes bíróságnak azt a lehetőségét, hogy a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény általános ügyfél-fogalmát érvényesítse, kizárja azzal, hogy szövegszerűen előírja: kizárólag a médiahirdetésifelület-
Szolgálati jogviszony megszüntetése…
Az Alkotmánybírósághoz benyújtott alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó (az alapper felperese) hivatásos szolgálati jogviszonyban állt a megyei katasztrófavédelmi igazgatósággal (az alapper alperese). Az indítványozó a tiszti beosztásához előírt főiskolai diplomát 2013-ban szerezte meg, miután letette angol nyelvből a középfokú nyelvvizsgát. Az indítványozót az ügyészség gyanúsítottként hallgatta ki gazdálkodó szervezet önálló intézkedésre jogosult dolgozójának kötelessége megszegésére irányuló vesztegetés bűntette és más bűncselekmény miatt. Határozatában a vádemelést kétévi időtartamra elhalasztotta. Ennek indokolása azt tartalmazta, hogy az indítványozó úgy szerzett angol középfokú szóbeli nyelvvizsga bizonyítványt, hogy pénzt fizetett annak érdekében, hogy a vizsga előtt megkapja a laborfeladatok megoldását, míg a szóbeli vizsgáján a vizsgáztatók – tudása tényleges felmérése nélkül – olyan pontszámot adjanak neki, amely szerint megfelelt a nyelvvizsgán. Bár megvalósította a vesztegetés bűntettét, vele szemben azonban a vádemelés elhalasztása indokolt az időmúlásra tekintettel.
A katasztrófavédelmi szerv igazgatója kezdeményezte az indítványozó életvitelének soron kívüli ellenőrzését. Az ellenőrzés eredményeképpen meghozott határozat azt tartalmazta, hogy az indítványozó "kifogásolható életvitele" megállapítható. Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság főigazgatója az indítványozó szolgálati viszonyát megszüntette. A paranccsal szemben az indítványozó szolgálati panaszt terjesztett elő, amit a Belügyminisztérium határozatával elutasított.
Az indítványozó munkaügyi bírósághoz fordult, és keresetében a szolgálati viszonyát megszüntető parancs hatályon kívül helyezését kérte. A bíróság a keresetét elutasította, majd a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helyben hagyta. Az indítványozó felülvizsgálati kérelmét elbíráló Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az indítványozó ezt követően alkotmányjogi panaszában előadta: sérült az ártatlanság vélelme, ugyanis a bíróságok anélkül értékelték a terhére a bűncselekmény elkövetését, hogy büntető bíróság a büntetőjogi felelősségét megállapította volna.
***
Az Alkotmánybíróság a panaszt nem találta megalapozottnak. Az indítványozó büntetőjogi felelősségét büntető bíróság nem állapította meg. A vádemelés elhalasztásával az ügyészség függő helyzetet teremtett, fenntartva a vádemelés fenyegetettségét. Ilyen esetben adottak ugyan a vádemelés feltételei, de azzal szemben alternatívát ajánlanak a gyanúsítottnak, és a vádemelés elhalasztása tartamának eredményes vagy eredménytelen volta dönti el, hogy az eljárás megszüntetésre kerül, vagy vádemeléssel folytatódik. A katasztrófavédelmi szervet a szolgálati jogviszony felmentéssel való megszüntetésében, illetve az eljáró bíróságokat a szolgálati vita eldöntésében a vádemelés elhalasztása, annak időtartama, vagyis a büntetőjogi felelősség megállapításának folyamata nem befolyásolta. A "nem kifogástalan életvitel" megállapítása független a vádelhalasztás kimenetelétől is, hiszen az eljárás esetleges megszüntetése nem eredményezi az érintett életvitelének kifogástalannak minősülését.
A Kúria a büntetőjogi felelősség kérdését nem érintette, kizárólag a szolgálati jogvitát döntötte el. A bírói jogértelmezés keretében az indítványozó mint szolgálati jogviszonyban álló magatartását és a felmentés jogszerűségét vizsgálta. A felmentést azért minősítette jogszerűnek, mert a katasztrófavédelmi szerv nem a büntetőjogi felelősség kérdésében döntött a vádelhalasztásról szóló ügyészségi határozat alapján, hanem a számára abból megismert indítványozói magatartástanúsítás és cselekmény adta alapját a nem kifogástalan életvitel megállapításához.
Az Alkotmánybíróság mindezek alapján jelen ügyben azt állapította meg, hogy a bírói jogértelmezés a büntetőjogi felelősség megállapításával, és ezáltal az ártatlanság vélelmének elvével nincs szoros, közvetlen összefüggésben. Az ártatlanság vélelmének érvényesülését ebből kifolyólag nem sértette a vizsgált bírói jogértelmezés. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt ennek következtében az Alaptörvény XXVIII. cikkének (2) bekezdésében foglalt ártatlanság vélelme vonatkozásában elutasította. (Megnyitás PDF-ként.)
Hirdetési felület…
A településkép védelméről szóló törvény reklámok közzétételével kapcsolatos rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló kormányrendelet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés.
A kezdeményezés alapjául szolgáló ügyben a felperes, mint hirdetésifelület-értékesítő plakátokat tett közzé egy település több pontján. A megyei kormányhivatal alperes határozataiban megállapította, hogy a plakátok közzététele jogszabálysértő. Döntése indokolásában kifejtette, hogy a plakátok nagyobbrészt azonosak egy politikai párt megbízásából a támadott rendelet módosítását megelőzően közzétett plakátokkal, és a párt, amelynek érdekében a közzétették, reklámozónak minősül. A felperes a határozatokkal szemben kereseti kérelmet terjesztett elő.
A bíró az Alkotmánybírósághoz fordult, mert álláspontja szerint az üggyel szorosan összefüggő, a felülvizsgálni kért határozat alapjául szolgáló rendelkezés aggályos, mert a jogállamiság elvét sérti, ha a közhatalommal rendelkező szerv a jogalkotási tevékenysége során nem tartja be a jogszabályi hierarchiára vonatkozó szabályokat. Az indítványozó bíró szerint ugyanis a „reklámozó" fogalmának a meghatározását az Országgyűlés megtartotta a saját kompetenciájában, a kormány rendelete pedig nem lehet ellentétes a törvénnyel.
***
Az Alkotmánybíróság az indítványt nem találta megalapozottnak. A kormánynak volt felhatalmazása a rendelet megalkotására, és ez szükséges is volt, mert a különös ügyfélfogalom meghatározása egyszerűsíti a lefolytatandó hatósági eljárásokat. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény rendelkezéseinek megtartása és érvényesítése felett őrködik, és nem a jogsértések, törvénysértések következményeit hivatott orvosolni. Nem minden jogsértés, törvénysértés minősíthető egyúttal alkotmánysértésnek is. A konkrét esetben a jogalkotásról szóló törvény megsértése nem érinti sem a normatartalmat, sem az érvényességi követelményeket.
Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó indítványt elutasította. (Megnyitás PDF-ként.)
Pedagógus illetmény…
A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 65. § (1) bekezdés szövegrészének, valamint a 65. § (1a) bekezdés alaptörvény-ellenességének megállapítására és visszamenőleges hatályú megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz.
Az indítványozók képviseletében eljáró Pedagógusok Szakszervezet álláspontja szerint a sérelmezett rendelkezések a pedagógusok illetmény-előmeneteli rendszerében a munkáltató döntésétől függően eltérítést tesznek lehetővé. A mérlegelés alapjául szolgáló értékelési szempontrendszert a jogalkotó nem alkotta meg, és annak elkészítésére az intézmények sem kaptak felhatalmazást. A munkáltató nem köteles döntését indokolni, ezáltal az érintettek a döntés ellen hatékony jogorvoslattal élni sem tudnak.
Az indítványozók álláspontja szerint sérült a jogállamiság elvéből levezetett kellő felkészülési idő hiánya, a visszamenőleges hatály jogalkotás tilalma, és a normavilágosság tilalma. A rendelkezések sértik az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot, és a XXVIII. cikk (1) bekezdéséből eredő bírósághoz fordulás jogát is.
***
Az Alkotmánybíróság az ügyrend alapján elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról dönt, ennek során a tanács megvizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt feltételeit. E vizsgálat eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz nem fogadható be.
Indoklása szerint az indítványozók alkotmányjogi panaszukhoz csatolták ugyan a „kinevezés módosítása közalkalmazotti jogviszonyban" nevű egyoldalú munkaszerződés-módosításaikat az abban foglaltak alapján azonban nem állapítható meg egyértelműen, hogy a munkáltatójuk az új illetményeik összegét a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (Nkt.) melyik rendelkezéseire alapította. Az azonban egyértelműen kitűnik, hogy a munkáltatójuk tájékoztatta őket a bírósághoz fordulás lehetőségéről. Mivel a kifogásolt rendelkezés vonatkozásában az indítványozók számára rendelkezésre állt a jogsérelmük orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás, mellyel nem éltek, továbbá a jogsérelmük igazolásaként becsatolt dokumentumokból nem állapítható meg, hogy a jogsérelmük igazolására szolgáló egyoldalú munkáltatói munkaszerződés-módosítás az Nkt. mely rendelkezései alkalmazásaként került megállapításra, ezért az indítvány nem felel meg sem a közvetlen érintettség, sem a jogorvoslat kimerítésére vonatkozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (Abtv.) 26. § (2) bekezdése szerinti feltételeknek.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság mellőzve a további vizsgálatot, az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti feltételek hiányában, az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének c), e) és h) pontjai alapján, az Abtv. 56. § (3) bekezdésében előírtakra figyelemmel, visszautasította. (Megnyitás PDF-ként.)