Dátum: 2018. június 4. 18:50
Tárgy: NEMZETI IMANAPOT! - TRIANON MÉLTÓ FELDOLGOZÁSÁÉRT IS ÉS A "HUNGAROCÍDIUM" ELLEN
Címzett: Kutasi József <jozsef@kutasi.eu>
NEMZETI IMANAPOT!
REFORMÁTUSOK TRIANONRÓL
ÉBRESZTŐ TÖRTÉNELMI SZEMLE JÚNIUS 4-ÉN
„A gonosz diadalához csak annyi kell,
hogy a jók tétlenek maradjanak" (Edmund Burke)
Történelmi panorámánkban most magyar református szerzőket idézünk Trianon máig súlyos tehertételéről magyarságunkon. És a gondolatok egyenesen elvisznek a cselekvő kitörési pontok kereséséig, melyek közül egy kiváltképpeni lehetőség megvalósításra vár: a Nemzeti Imanap, mint a jók összefogáságnak, cselekvésének, a poszt-trianoni traumák gyógyításának módja. Gondolkodjunk el fölötte, és keressük a mielőbbi megvalósítás lehetőségét. Néhány református idézet, majd javaslat olvasható az alábbiakban. Nekem fáj Trianon, tenni szeretnék e fájdalom ellen, másokkal együtt…
Írja
„Trianon ellen az tesz a legtöbbet, aki a legtöbb hazugságot irtja ki a magyar életből és a legtöbb igazságnak szerez érvényesülést" (Ravasz László)
A magyar nemzeti lét – erkölcsi kérdés, de Krisztus-, és Isten-függő is
„A nemzeti lét kérdése erkölcsi kérdés. Erkölcsi kérdés a gazdasági élet, mert függ a munkától, a fogyasztástól, a megbízhatóságtól; a szorgalom, becsület, egyszerűség megannyi erkölcsi tulajdonság. Erkölcsi kérdés a helyes politika is, mert igazságérzettől, jóakarattól, megbízhatóságtól, szerénységtől és becsületérzéstől függ. Egészen erkölcsi kérdés a nevelés kérdése, az a nagy játszma, hogy az új nemzedék különb legyen, mint mi. Az erkölcsi kérdés Isten-kérdés. Nincs ezen a földön semmiféle szenvedély, ihletés, amelyik erősebb lenne, mint amelyet az élő Isten személyes hatása ad. Az Istenkérdés Krisztus-kérdés. Jézus Krisztusban a vele való élet közössége által termi meg szívem azt az engedelmességet, amelyben Isten törvénye élethivatásommá, parancsa rendeltetésemmé válik. Olyan rendeltetésemmé, amelynek betöltésével érzem magam a legszabadabbnak, legegyénibbnek, és legboldogabbnak". (RAVASZ László)
Trianon Európa „ajándéka" nekünk
„Mit jelentett nekünk Európa, mit jelentettünk mi Európának? Mit adtunk, és mit kaptunk tőlük? Mert Trianon is az ő „ajándékuk" volt. Mint ahogy 1956 gyalázata is az ő lelkükön szárad. Azt sem árt számon tartani, hogy a nagyhatalmi rivalizálás, az elvtelen alkuk, saját vezetőink tehetetlensége mennyiben járult hozzá megtörettetésünkhöz? Amíg ezt a felejtésre ítélt, Trianonnak nevezett, halálunkra kitalált „rejtvényt" meg nem fejtjük, mostani nyomorúságunknak sem találjuk meg a nyitját. Ha viszont szembe merünk vele nézni, ha Trianont az elementáris, megtisztító, imára serkentő közös élmény rangjára tudjuk emelni, akkor a közös fájdalom, a felismerés megteremtheti azt a szolidaritásláncot, amely nélkül elképzelhetetlen az egészséges társadalom, ami nélkül nincs nemzet. Így lehetne a mi megtisztító Katynunk Trianon, az a szilárd történeti pont, amelyre támaszkodva ki tudnánk sarkaiból fordítani közömbösségben fuldokló világunkat. Hogy az igazság önérzetes felderítése másoknak, Trianon megalkotóinak, valamint Trianon haszonélvezőinek nincs éppen ínyére – nem lehet akadály. Csakazértis meg kell tennünk. Nem udvarolva másoknak, nem kímélve magunkat. Az egyenes, számonkérő, olykor talán kegyetlen, de a minket is meggyötrő igazsággal mi erősödünk. Trianon revízióra szorul. Számunkra ez élet vagy halál kérdése. A mi revíziónk mindenekelőtt szembesülés az igazsággal. Történeti és lelki értelemben. A külső, történeti és a belső, lelki igazsággal.
Trianonban ugyanis a nagybetűs EURÓPA leplezte le önmagát. Elénk okádta mindazt, amit évszázadok alatt nem tudott megemészteni, amit nem vállalhatott nyíltan, amit bendőjében tárolt, és Trianonban, a világháború nagy gyomorrontása után megkönnyebbülten és szégyentelenül elénk pakolt. Aki Trianont megérti, a magyar történelmet érti meg, s aki Trianont tagadja, az a magyar történelmet, magát a magyarságot tagadja meg.
Mi Trianon „támasza és talpköve"? Mi az, ami fenntartja, és mondhatnám azt is, hogy áthatja? Nehezen szánom rá magam, de ki kell mondanom. Az idestova kilencven éve tartó, és azóta sem csillapodó, olykor vulkanikusan kirobbanó, intézményesített izzó gyűlölet. Magyargyűlölet. A Kárpátok oltalmazó gyűrűjét ez a fenyegető gyűrű váltotta fel. A történeti gyökerek elemzése történész feladat. Az okok közt azonban nem nehéz felismerni az igazságtól való félelmet, a rossz lelkiismeretet, a nagyhatalmak rejtett bujtogatását, a hamis mítoszok mámorát és az önismeret hiányát.
A „szomszéd népek érzékenységének" védelmében végigcenzúrázták, megcsonkították klasszikus íróinkat. Babits Mihály, Kosztolányi, Móricz Zsigmond, Dzsida Jenő, de még Jósika Miklós műveit is, és még hosszan lehetne folytatni a sort. Ennél azonban sokkal súlyosabb volt az a cenzúra, amit az iskolákon, a sajtón, a médián keresztül annak idején, majd az elmúlt húsz esztendőben a közösségi értékek tagadásával a lelkekben végrehajtottak. Ennek következményeit nyögjük napjainkban, s a kitörölt „szövegek" visszaállításával – különösen a lelkekben – mai napig adósok vagyunk.
Trianon revíziója, szellemi birtokbavétele csupán eszköz. Saját magunk megmentésének eszköze. Trianon gordiuszi csomójának bogozása közben nemcsak Európát és önmagunkat ismerjük meg jobban, de rátalálhatunk a célra, a feladatra is, a megtartó életprogramra. A lelkek ki vannak éhezve az igazságra, és ha látják az Ady számon kérte templom tervrajzát, ha látják a célt és a feladatot, nem kell félni, lesznek munkások. És a pusztulás ellenében minden bizonnyal fel tudjuk építeni az Élet pártján álló, a szenvedélyes igazságkereséssel eljegyzett, minden porcikájában erős, önérzetes Magyarországot". (ALBERT Gábor, Trianon markában)
Református alapelv: minden erkölcsi minőség kérdése is…
„Egységes a magyarság akkor, ha minden magyar emberebbé lenni igyekszik, hogy ezáltal magyarabbá váljon". (WASS Albert)
„A mi európai feladatunk: embernek lenni – magyarul". (MAKKAI Sándor)
„A kisebbségi sors nem politikai lehetetlenség, vagy legalábbis nemcsak az, hanem erkölcsi lehetetlenség"; „legmélyebb gyökerében elviselhetetlen, mert merőben ellenkezik az emberi méltósággal, és ez az, amit Európa lelkiismeretének – ha ugyan van lelkiismerete – nem szabadna eltűrnie és nem lehetne elhordoznia". (Makkai Sándor)
„Mennél mélyebben vagyok magyar, annál igazabban vagyok ember". (NÉMETH László)
„A magyarság az én szememben, de a múlt magyarjai szemében is: a nemes gondolkozás és a nemes magatartás". (VERES Péter)
„Magyar az, aki az érdekei ellen is magyar akar maradni! A kérdés tehát nem faji, ahogyan sokan értelmezni szokták és szeretik, hanem filozófiai és erkölcsi". (CSOÓRI Sándor)
„Az jöjjön csak ide, aki testvért keres, nem pedig koncot, akit ennek a földnek szeretete vonz, s nem a megmaradt zsírja. Sokat szenvedett föld ez az ország, áhítattal tegye lábát reá, aki messziről jön. S a házigazda rajta mi vagyunk. És ez a házigazda, bár üres zsebekkel áll, de sokat küzdött, sokat tanult és erényekben gazdag. Léha viselettel meg ne botránkoztassa haszonleső vendég." (WASS Albert)
Két fontos, értékes és ébresztő tanulmány, cikk a közelmúltból
Az egyik Csohány János: Trianon és a magyar református egyház (elérhető: http://www.
Az ő tanulmányából idézek:
„Miért időszerű kérdés Trianon napjainkban? Azokról, akik azt mondják, hogy miért kell ezekkel az avatag kérdésekkel egyáltalán foglalkozni, kimondhatjuk:
* önmagát minősíti az, aki belenyugszik abba, hogy törvényesen háborús bűnösnek nyilvánítható valaki a mai Európában pusztán azért, mert magyarnak született; önmagát minősíti az, aki normálisnak tekinti azt, hogy az új évezred kezdetén szerbek és horvátok vitatkoznak egymással egy színmagyar falu hovatartozásáról, vagy az ukránok és szlovákok a kettévágott magyar településről Szelmencen; aki meg tudja mondani, hogy kinek használ a lemondás a Kárpát-medence egységéről; aki nem szégyelli, hogy a székely csak akkor válik románná, amikor átlépi a csonkamagyar határt, mert itt a saját honfitársai lerománozzák?
* A magyar társadalom – különösen az ifjúság – egészséges történelmi tudata kizárólag Trianon teljes feldolgozásával, kibeszélésével, tudatosításával állítható helyre. Ennek során nem hallgatható el, hogy mi történt az elmúlt 97 év alatt? (Pl. a visszaadandó horvátországi magyar települések ügye, Kárpátalja felajánlása a szovjet és ukrán időben, a Szlovákia megalakításakor szükséges tárgyalások elmaradása, stb., melyekről a nyilvánosság előtt kevés vagy semennyi szó sem esett.)
* A Diktátum szövegének korabeli értelmezése (Millerand-levél) időszakos revíziót, akár népszavazást helyezett kilátásba, amikre sohasem került sor. A záradékát, mely tiltja a nemzetiségi arányok megváltoztatását és biztosítja a kisebbségi jogokat, az utódállamok parlamentjei sohasem cikkelyezték be, így valójában a Diktátum sem volt érvényesnek tekinthető. Sokan állítják: - a Diktátum centenáriumán ki kell mondani nemcsak az igazságtalanságát, hanem a semmisségét, vagy nyilatkoznia kell róla a Kárpát-medence országainak és a nemzetközi fórumoknak, nagyhatalmaknak egyaránt. Ha nem hangsúlyozzuk Trianon igazságtalanságát, annak azzal azt üzenjük, hogy a magyarok feladták az elszakított nemzetrészekért folytatott küzdelmet és a végső rendezésnél sem hivatkozhatnak már a Diktátumra.
* Fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy magyarság Trianonjához hasonló veszedelem fenyegeti Európát, melynek iszlámizálása nemcsak a keresztyénségnek, az egyházaknak, hanem egész Európának a gazdasági, társadalmi, kulturális végét jelenti. Ezért a Magyarok Világszövetsége az „Igazságot Magyarországnak!" – jelszó mintájára, Trianon ügyében az „Igazságot Európának !" –című felhívásával fordult az Európai Parlamenthez.
* Trianon centenáriumára készülve a Magyarok Világszövetsége a mai nappal, a Magyarok Világkongresszusának határozata értelmében felhívást tesz közzé és akciót kezdeményez „Magyar az, akinek fáj Trianon - Tégy Trianon ellen!" – címmel, hogy nemzetközi igazságtételt és érdemi változást követeljen és érjen el.
A történelmünkből – akár csupán Trianon feldolgozásából – megtanulhattuk, hogy emberektől, politikai rendszerektől, világhatalmaktól nem várhatunk semmi jót. A magyarság Nagyhetét és Nagypéntekjét követően a Magyar Húsvét és a Magyar Pünkösd a Mindenható kezében van:
* Tőle kérhetjük és kérjük el.
Folytatás és betetőzés. Nemzeti Imanapot!
A fentiek, de legelső sorban is hazánk, keresztyénségünk újraértelmezett védelmi küldetéstudata a 21. század elején megérlelte, megérleli a Magyar Református Presbiteri Szövetség tagjaiban - s hiszem, ezt gyorsan belátja majd sok millió magyar keresztyén testvérünk is -, hogy indítványozzuk Nemzeti Imanap
Bethlen Gábor volt tudatában annak, hogy a közimában összefogott, lelkileg egységes nemzet olyan, mint a sziklák a tengerparton: a pusztító, vad hullámok is habokká, cseppekké omlanak szét rajtuk. A bölcs rendek az 1619. május 5-26. között Gyulafehérvárott tartott országgyűlésükön ezt kérték a frissen királlyá választott fejedelemtől: „Nagyságodnak mind magát, mind udvara népét, sőt egész országát confirmálnia, megerősíteni kellene az Istentől kívánt penitentia/bűnbánat tartásához". És hallgatott Bethlen a bölcs szóra! Bevezette hazájában, Erdélyországban a p
A „hungarocídium" ellen – a jók ne maradjanak tétlenek
„Az USA-t az ima tette naggyá és összetartó nemzetté" - mondta Donald Trump elnök idén február 28-án a Capitoliumban Billy Graham koporsója előtt. Az USA-ban évtizedek óta minden év május hónap első hetének csütörtökjén National Day of Prayer-t tartanak. Piros betűs ünnep ez, amikor egész Amerika a nemzetért imádkozik. Svájcban augusztus első napján, amikor a hegyek ormán őrtüzek gyúlnak, tartják a Nemzeti Imanapot. Dániában, Norvégiában, Skóciában több száz éve szintén megtartják. Lelki védőfalként, belső erőtartalékként, nemzeti tükörként, nagy szükség lenne ilyen napra hazánkban is.
Ezért a Magyar Református Presbiteri Szövetség közgyűlése egyhangú határozatot hozott 2018. márciusi évi közgyűlésén, (18/2018.Kgy), melyben kimondja:
A közgyűlés támogatólag elfogadja az előterjesztést a Nemzeti Imanap bevezetésére. Felkéri az Elnökséget, hogy a csatolt melléklet szerint a javaslatot a Magyarországi Református Egyház Zsinatának terjessze fel.
*
Trianon napján és e drámai történelmi „hungarocídium" (Sütő András) következtében a lelkünkben továbbvitt poszt-trianoni traumák gyógyításának is egyik nyilvános, országos fóruma és közterápiája lehet a Nemzeti Imanap. Mindkettőre, a gyógyulásra és a nemzeti kitörési pont tudatosítására, hasznosítására és gyakorlására életbevágóan szükség van. Nemzeti lelki kenyérként. Nem véletlenül áll ennek a történelmi szemlének a mottójaként ez az idézet: „A gonosz diadalához csak annyi kell, hogy a jók tétlenek maradjanak" (Edmund Burke). Ne teljesedjék be rajtunk a tétlenségből ébresztő mondatnak a rettenetes igazsága!
