Lakatos Pál: Loptak, csaltak…
Húszezer milliárd forint, és ami mögötte van
(Részlet a 2000-ben megjelent „Vörös milliárdosok" című könyvemből. Ennek hangzóanyaga hallható volt a Magyar Rádió Vasárnapi Újság című műsorában.)
Tellér Gyula, Orbán Viktor miniszterelnök egyik főtanácsadója, 1990-es árfolyamon, ezermilliárd forintra becsüli az állam privatizációból adódó veszteségét, amely ma mintegy nyolcezermilliár5d forintot jelent. (A könyv 2000-ben jelent meg. L. P.) Egyes közgazdászok állítják, hogy csak az olajszőkítésből származó veszteség ötezer milliárd forintot tesz ki. Ez testvérek között is tizenhárommilliárd forint. De számoljunk tovább, azaz, számoljunk másképpen. Gyakorlatilag mintegy nyolcezer milliárddal, a nemzeti vagyon privatizációs összegével növelendő az iménti összeg, tehát mintegy húszezer milliárd forintról van szó. Ez a húszezer milliárd forint megoszlik az olajmaffiára, a szesz-és gabonamaffiára, a legnagyobb bankmaffiára, a brókermaffiára, az ÁFA- maffiára, az export-támogatás visszatérítési maffiára, valamint az eltűnt nemzeti vagyonra, a privatizációnak nevezett tolvajlásra. Tehát ez inkább húszezer milliárd forint, amit számszerűen bizonyítani is lehet. Nyilvánvaló, hogy ekkora összeg, ami közel ötéves nemzeti jövedelmünk, hihetetlen károkat okozhatott, úgy a politikában, mint a közigazgatásban.
Húszezer milliárd forint! De ami még növeli bajt, hogy ennek hatása évtizedekre előre nyúlik. Ezzel ugyanis nem csökkent a magyar államadósság, hanem a külső-és belső államadósság mintegy megnégyszereződött az elmúlt tíz évben. Akkor, amikor a nemzeti vagyont egyúttal el is tüntettük.
Az államilag menedzselt maffia 1989-ig működött, később a „rendszerváltást" követően megerősödött, mint tulajdonos. Létrejöttek- a parlamenti jogalkotás által- a szakosodott maffiát segítő törvények, amelyek a kilencvenes évek elejétől kilencvennégyig a jövedéki törvényeken, a halasztott vámfizetési törvényeken keresztül legalizálták a tolvajlást. A liberalizáció címén behozott és ki nem fizetett árumennyiség is őket támogatta. A bankkonszolidációról meg nem is beszéljünk, mert azért több száz évet kellene a bankároknak adni… Ezek akkora összegek, hogy szinte ki sem szabad mondani.
Sorra születtek a rossz törvények. Rossz volt pénzintézeti törvény, rossz a korrupcióellenes törvény. Amnesztiát kaptak a bűnözők. A közigazgatás, ahol az igazi korrupció van, kétségtelenül rengeteg jó szándékú, tisztességes képviselőt, tanárt, orvost és képzetlen politikust félrevezetett.Tudni lehet, hogy hol működik a kerozinmaffia, több százmilliárd forinttal, azt is, hogy hol van az olajmaffia központja, a MOL Rt. kétféle árképzésével. Csak elő kell venni a MOL Rt. éves mérlegeit, a tartalékgazdálkodás, a TIK, olaj- és egyéb energiakészleteit. Ezek tehát tetten érhetők, csak azt az egyet kell tudni, hogy aki tetten éri, az vagy eltűnik, vagy egyéb más, nagyon súlyos dolog történik vele.
Vegyünk egy konkrét példát. Beérkezik harmincezer tonna kerozin a telephelyre, ahol a tiszt elvtárs azonnali hatállyal minősítteti. A minősítés tíz percig tart. Az egész készlet, mint nem megfelelő energiahordozó kerül selejtezésre, ára három forint kilónként. Egy kiló 1,12 literrel egyenlő. Az ára literenként 60 forint. A bróker még aznap elszállíttatja Debrecenbe, Szolnokra vagy máshová. Gyakorlatilag három forintból 57 forint hasznot csinál azonnal a rossz leminősítéssel. Ezek a csalássorozatok a Napnál világosabbak. Elő kell venni a könyveket, a megszüntetett nyomozások jegyzőkönyveit. Hogyha összeadják…,- nem kell ide különösebb parlamenti vizsgálóbizottság. Tessék berendelni az illetékeseket, hiszen az ügyletek bizonylata jelenleg is megvan.
A mögöttünk lévő tíz évben Az egyik legnagyobb üzlet az olaj volt. De a szeszmaffia legalább ekkora „eredményt" hozott. De a legnagyobb „üzlet" természetesen a banki pénzmosás, a brókercégek csalássorozatai, az összeszedett pénzek megcsapolása, majd értékének ötszörösére-hatszorosára emelkedése. Ez legalább akkora ügy volt. A legnagyobb kár azonban-reálértékben- a nemzeti vagyon úgynevezett privatizációval történő átjátszása. Ez körülbelül nyolc-kilencezer milliárd forint veszteséget okozott mindannyiunknak.
Tellér Gyula (Orbán egyik főtanácsadója) szerint a bankkonszolidációval, amely szerinte hatszázötvenmilliárd forint körül lehetett, a pénz egyharmada magánzsebekbe vándorolt. Ez a szám azonban ennél nagyobb. Nagyobb, mint egyharmad. A bankkonszolidációs pénz közel fele vándorolt magánzsebekbe. De hogyha megnézzük az ebből következő felszámolási eljárásokat és az alul tőkésített cégeket, akkor legalább 1200 milliárd forintba került nekünk a bankkonszolidáció, plusz annak az értékvesztése. Mert a bankkonszolidáció csak egy része a vagyon konszolidációjának. Tehát, a bankkonszolidáció révén mintegy 800 milliárd forint vándorolt illegálisan magánzsebekbe.
A mai közigazgatás kötődik a régi nomenklatúrához. Az új politikai erőt, mire fölismerte egyáltalán, hogy minek a részese-miközben azt hiszi, hogy aktív szereplője, de valójában szinte passzív szemlélője-, már körbe is vette a maffia. Ezek az úgynevezett nagypénzű emberek sajnálatos módon meg is kenik, korrupttá teszik az átvert politikusokat, a közigazgatásban dolgozókat. Amikor pedig a közigazgatás korrupttá válik, onnantól kezdve semmi nem derülhet ki, tudniillik nem rendőrségi feladat a szervezett bűnözés fölszámolása. Ezt a nyilvánossággal és a törvények végrehajtásával lehet csak fölszámolni, de azt is kell tudni, a magyar sajtó legalább olyan korrupt, szennyezett, mint maguk a politikai erők vagy a maffia. Ezt az állítást egy törvénytelen privatizációval lehet bizonyítani, ami 1989-ben kezdődött.
Emlékezünk ugye az Axel Springerre, amikor a megyei napilapokat privatizálták?! Ugyanaz a vízfejű sajtó uralkodik most is, amely uralkodott a Lakatos Ernő-Berecz János kettős idejében… Ugyanaz az átvilágítatlan III/III-as maffia uralkodik jelenleg is, és vonyít abban a pillanatban, ha közülük pár senkihez hozzányúlnak. Az a baj, hogy a sajtó ma még meg sem kérdezte, hogy hová tűnt a nemzeti vagyon. Nyilvánvaló, hogy nem, mert részese, cinkosa, vagy talán még kedvezményezettje is a vagyon elherdálásának.
(„Rendszerváltóink" tehát vagyonleltár nélkül privatizáltak. Vagyonleltár azonban- máshol- létezett. A Világbank, 1988-ban elkészítette Magyarország vagyonleltárát. Tudniuk kellett ugyanis, hogy mennyi ellopható vagyonunk van. 180 milliárd dollárról beszéltek. A külső államadósságunk, 1990-ben, Németh Miklós miniszterelnök bejelentése alapján, 20 milliárd dollár. A privatizációból Magyarországnak, a privatizáció végének 2007-es bejelentésekor, 0 forint haszna volt.)