10.472 - Lengyel Károly: Neked most köszöntésül és tiszteletből küldöm. Kérlek, fogadd magyaros szeretettel!

From: Apu Lengyel

Date: 2011. augusztus 29.
Subject: MEGLEPETÉS!
To: Kutasi József Antal <jozsef@kutasi.eu>

Kedves Józsi bátyám!

Ezt a verset 17 évesen írtam egy disszidált osztálytársamnak az egykori NSZK-ba. Haza is jött, mint jó néhányan. Noha akadt, aki ezt nem bocsájtotta meg nekem máig. Neked most köszöntésül és tiszteletből küldöm. Kérlek, fogadd magyaros szeretettel!
Tiszta szívből kívánom, hogy a Jó Isten adjon további munkádhoz sok erőt, jó egészséget minden szeretteid között és örömére!

Barátsággal:

Karcsi

Kinti magyarokhoz

Messze, valahol, távoli földön,
gondolsz-e néha hűs honi rögre?
Eszedbe jutnak-e az itthoniak?
Vágyod-e még a pesti morajt?

Nekivágsz onnan hosszú utaknak,
s, a honvágyba lassan beleőszülsz.
Majd mikor egyszer hazatérsz,
kitárul ím' a váró, itthoni föld.

Felébred benned ismét a Haza,
egy perc múlva bizton ideköt,-
gyöngéden behajlít nyikorgó térdeket,
és megcsókolod lám a fekete rögöt.

S, ha nem hajlik meg az öreges térd,
legalább most ne szégyelld,
mosolygó arcodon sós cseppek pergését,
mert könnyen illan az álmodó perc.

És ha nem tudsz már sírni sem,
legalább hajtsd le vívódó fejedet,-
és ha nem tudsz hazavergődni,
legalább küldj egy röpke fohászt!

Az évek szürke hosszú sorát
betölti egyetlen nyilalló talány,
ott bujkált számtalan kérdés közt:
-Vár-e még most is az otthoni táj?

Budapest, 1972. november 3.

Lengyel Károly