MAGYAR JUSTITIA BIZOTTSÁG(SZÓRÓLAPJA)
MEGEMLÉKEZÉS HORN GYULÁRÓL
Nem szívesen teszem, de nem hallgathatok tovább! Az elhunytakról “vagy jót, vagy semmit”, mondja az ismert közmondás, viszont Horn Gyuláról jót nem tudok mondani, de a semmit sem választhatom, mert megítélésem szerint amit most egyesekből Horn halála kiváltott, az átlépte az emberi tűréshatár küszöbét!
Az még csak érthető, hogy Mesterházy könnyfacsaró szavakkal ecsetelte, hogy számára és pártja számára mit jelentett Horn, hiszen egy elvakult bolseviktól mást nem lehetett várni, de az sem kizárt, hogy a szokatlan hőség zavarta meg az agyműködését. Az viszont a meglepetés erejével hatott, hogy a parlament többségétől kezdve, számos szervezet és megszámlálhatatlanul sok (ismert) közéleti személyiség szaggatta meg köntösét és szórta a hamut a fejére mérhetetlen fájdalmában, már-már utánozva a észak-koreai gyászolókat, akik közül sokan még a dísztér betonját is megrongálták, addig verték a fejükkel elkeseredésük jeléül.
Nem vitatható, hogy Horn Gyula tehetséges tanuló volt, az Oleg Kosevoj intézetben egy év alatt(!) sajátította el a négy éves gimnáziumi anyagot, középfokú vizsgát tett orosz nyelvből, sikeresen abszolválta az érettségit is, miközben - mint ifjú kommunista - agitációs feladatokat végzett a lakosság körében. 1950-ben beiskolázták Rosztovba, az ottani Pénzügyi Főiskolára, ahol rátermettségének következtében a rosztovi magyar tanulók vezetőjévé nevezték ki. Ő tartotta a kapcsolatot az illetékes magyar és szovjet szervekkel. Írásbeli vagy szóbeli jelentéseket adott tanulótársairól, és alighanem elégedettek voltak vele, mert tanulmányai befejeztéig megtartották ebben a pozíciójában, és 1954-ben vörös diplomával tért haza.
Hasonló magyar elöljáró-féleség “működött” Leningrádban is, ott a műszaki és híradó tisztek elöljárója volt Hersiczky Lajos alezredes és Németh Pál híradó főhadnagy (III/III-as beépített ügynök), ők ketten jelentgettek haza, és többek között jelentették, hogy Bukor Miklós százados “égbekiáltó” rágalmat hangoztatott a selejtes szovjet árukról és az árleszállítási stiklikről, amiért Bukor századost hazarendelték, lefokozták, vagyonától megfosztották és 3 évi börtönbüntetésre ítélték.
Bizonyítékok hiányában nem írhatunk egyes rosztovi magyar diákok hazarendelésének okairól vagy ügyük elindítójáról, de az ismert volt, hogy ott is voltak hasonló jellegű “lemorzsolódások”.
Hazatérte után, Horn Gyula Vésztőre vonult be katonának, és egy “gyorstalpaló” tartalékos tiszti tanfolyamon alhadnagyi rendfokozatot kapott, sőt a zászlóalj kommunista ifjúsági szervezetének a titkára lett. 1956-ban önként jelentkezett a pufajkásokhoz, és az oroszokkal együtt segítette Kádár uralmának megszilárdítását. A rendszerváltozás után azt állította, hogy behívták a karhatalmi ezredbe, de hazudott, mert oda csak önként jelentkezőket vettek fel. Később azt is állította, hogy 1956 október 27-én a nemzetőrökhöz csatlakozott és Király Bélától kapott igazolványt de ez is hazugság volt, mert Király még október 27-én kórházban volt és október 28-án este nevezte ki Nagy Imre a Nemzetőrség tiszteletbeli parancsnokává. Egy újabb változatként azt magyarázgatta, hogy az “ellenforradalmárok” által megölt Géza testvérét akarta megbosszulni, azért lett pufajkás. Valójában testvére halála előtt kb. két héttel öltötte magára a pufajkát (talán előre megérezte testvére halálát), de ismét hazudott, mivel testvérét egy szovjet csapatszállító gázolta halálra, mert a kerékpárjával figyelmetlenül kanyarodott az úttestre, ugyanis rosszul látott (az egyik szeme üvegből volt). Mindez ‘56 december 14-én történt, amikor a forradalmárokat már felszámolták a mérhetetlen nagy erő-és technikai fölényben lévő orosz csapatok (magyar pufajkások aktív segítségével).
Horn állításai, tagadásai, hazugságai vagy elhallgatásai nem könnyen bizonyíthatók, mert életrajzával és a beosztásaival kapcsolatos dokumentumok akkor tűntek el a hét lakat alatt őrzött Fekete sas utcai levéltárból, amikor miniszterelnökké avanzsált és a honvédelmi miniszter Keleti György egykori politikai tiszt volt, aki személyesen léptette elő a levéltár parancsnokát Csárádi József alezredest ezredessé, akit a Horn féle szigorúan titkos dosszié eltűnése miatti botrány következtében a hadbíróság 50 ezer forint bírsággal sújtotta, de nem sokkal később, közvetlen elöljárójától Korsós László dandártábornoktól, 500 ezer forint pénzjutalmat kapott.
Az MSZP láthatatlan kezei ügyesen támogatták Horn Gyulát, most pedig a minden hájjal megkent baloldal kiemelkedő államférfivé, demokratikus kommunistává, határsáv nyitogató külügyminiszterré, és megfontolt politikussá “varázsolta” át, a hazaáruló, nyilatkozataiban és írásaiban is primitív módon hazudozó (mellébeszélő), a szovjeteket és Kádárt fenntartás nélkül kiszolgáló, állampénzén luxuslakást építtető,- krónikus alkoholistát. A hazájáért semmit sem tett, Kádárért és a szovjetekért mindent! Ezzel jellemezhető Mesterházy szuperlatívuszban kifejtett minősítése Horn emberi nagyságáról és kimagasló vezetői tevékenységéről. Az NDK-s állampolgárok számára, a sokak által hangoztatott nyugati határunk megnyitását csak azok a 2-3 általános iskolát végzettek könyvelhetik el Horn kezdeményezésének, akik nem tudják, hogy a Varsói Szerződés tagállamának külügyminisztere Gorbacsov intézkedése (utasítása) nélkül még álmában sem gondolhatott hasonló akcióra, és szovjet kapcsolatai révén tisztában volt azzal, hogy mi várhat rá önálló kezdeményezés esetében, hiszen Beriját is (elsősorban és többek között) azért verette agyon Hruscsov, mert célzást tett a németek egységesítésére.
Ha a magyaroknak valakit igazán gyászolni kell, akkor azok a Kádár, Biszku, Marosán, Apró és a Horn-féle pufajkások által kivégzett forradalmárok, akik közül sokan még most is hátradrótozott kézzel, porladoznak a kádári lovas-rendőrök által összetaposott gödrökben és a túlélőknek vagy az igazságot ismerőknek kell szót emelni azért, hogy ne alázzák meg a magyar népet azzal, hogy állami temetést rendeznek a forradalmunk ellen fegyvert fogó, senkiházi számára, aki pufajkás hazaáruló létére miniszterelnök lehetett, és aki a parlamenti “NA ÉS (?)“-sel szembe köpte a magyar népet!
Talán még azt is megérjük, hogy három napos országos gyászt rendelnek el Horn halála miatt...
Összeállította:
(Prof. Dr. Bokor Imre)
▼
2013. június 26., szerda
17.266 - Prof. Dr. Bokor Imre: MEGEMLÉKEZÉS HORN GYULÁRÓL
Feladó: dr. Bokor Imre
Dátum: 2013. június 26. 17:26
Tárgy: HORN GYULA HALÁlA KAPCSÁN
Címzett: Kutasi József Antal <jozsef@kutasi.eu>