18.850 - ​ Rónaszékiné Keresztes Monika, Erzsébetváros alpolgármestere​: Magyar Hősök Napja 2014. május 31., Budapest

Feladó: Rónaszékiné Keresztes Monika
Dátum: 2014. június 1. 13:12
Tárgy: Magyar Hősök Napja 2014
Címzett: jozsef@kutasi.eu, 

Kutasi József Antal írja: Ezen a rendezvényen én is részt vettem! Rónaszékiné Keresztes Monika, Budapest - Erzsébetváros alpolgármester Hölggyel a fényképen látható vagyok.

Rónaszékiné Keresztes Monika, Budapest - Erzsébetváros alpolgármestere írja:

Hűséggel és szeretettel küldöm a beszédet és néhány képet, melyek az alábbi linkre kattintva érhetőek el:


https://app.box.com/s/30mujhuayk0daanuo1uk

Kutasi József Antal írja: Ezen a rendezvényen én is részt vettem, és Rónaszékiné Keresztes Monika, Budapest - Erzsébetváros alpolgármester Hölggyel, két felvételen látható vagyok.

​„Egy nemzet halottai iránti tisztelete jelzi az adott nemzet kultúrájának színvonalát és igényességét. Aki nem temeti el saját halottait, nehezen várhatja el az utókor megbecsülését!"

(Szakály Sándor történész )

Szeretettel köszöntök minden kedves megjelent vendéget, elsősorban tisztelettel köszöntöm Müller István elnök urat és az Erzsébetvárosi Hadigondozottak Egyesületének minden tagját. Tudom, hogy évek óta, idős koruk ellenére vállalva a messziről történő utazást is, eljönnek ide a Rózsák terére emlékezni, közösségben együtt lenni. 

A magyar nemzetért, hazánkért áldozatul esett honfitársainkra emlékezünk mai ünnepünkön. Hősökre, a magyar nyelv szigorú magasztossággal csupán három betűvel jelzi ezt az állapotot, mely régi nyelvünkben ifjút, fiatalt jelentett. Elavult szó volt már, mikor a nyelvújítás a mai jelentésével fölelevenítette.

„A hős szó leggyakoribb jelentése olyan férfi vagy nő, olyan valaki,  aki egy átlagos személynél lényegesen kiválóbb jellem, vagy rendkívüli  tulajdonságai, adottságai  képessé teszik arra, hogy  különleges tetteket véghez tudjon vinni (hősies cselekedetek), amelyektől híressé válik. Ezek a képességek nem csak testi, fizikai jellegűek, hanem lelki, szellemi erők is. A hős általában megfelel az adott kultúrában jónak és nemesnek tekintett dolgok megszemélyesítőjének." (Wikipédia)

Mai, virtuális információkkal manipulált világunkban könnyen nevezünk hősnek egy a média által felkapott sztárt, egy akciófilm úgynevezett főhősét.

A mai ünnep csupa nagybetűvel szóljon azokért az igazi HŐSÖKÉRT. akik akár önként, akár kötelességeiket híven teljesítve, a mai fiatalok számára talán elképzelhetetlen erőfeszítéseket és áldozatokat is vállalva adták a legdrágábbat, az életüket azért a hazáért, melyben mi itt és most élhetünk.

Tették ezt az anyaországban, vagy hivatalos országhatárainkon túl, de lélekben  itthon pihenve.

Százezrek nyugodnak akár jeltelen sírokban Európa szerte, a Don, Dnyeper vidékén, Erdélyben, vagy a Felvidéken. Róluk hosszú évtizedekig hallani sem akart a haza, kitagadta őket.

Mi magyarok igazán  nem mondhatjuk, hogy ha bármi szép és jó történt velünk, az könnyen adatott. Kemény küzdelmeket vívtunk a történelem során nemzetünk védelmében, de törekvéseinkre mindig felfigyelt Európa, akkor is, ha adott esetben nem értett egyet velünk és nem állt mellénk.

Pedig történelmünk sok százezer hőse Európáért is küzdött, mikor a magyar hazát védte!

Irántuk, de a ma élő ükunokák, unokák, számtalan gyászoló magyar család iránt is érzett őszinte  tisztelettel fejet hajtva állunk most itt, az erzsébetvárosi Rózsák téri emlékműnél is hűségesen  évről évre.

Csatlakozva az összmagyarság  számtalan településén ezekben a napokban megtartott kegyeleti ünnepségekhez.

A haza hőseiről történő megemlékezésnek, a törvényalkotáson belül három kiemelkedő kísérlete volt a XX. ill. XXI. században.

Gróf  Tisza István miniszterelnök volt a kezdeményezője hazánkban, a háború áldozatairól való állami, és társadalmi gondoskodásnak.

Saját vezetése alatt, 1915 tavaszán mozgalmat hozott létre, a hadi sérültek orvosi utókezelésére, és munkaképességük visszaállítására.

A Csonkított, és Béna Katonákat Gondozó Bizottság működési köre azonban hamar szűknek bizonyult, hiszen a háború befejezése után a rokkantak tömegei keresték életlehetőségeiket.

1915 szeptemberében, kormányrendelet utalta Tisza István miniszterelnök hatáskörébe, a hadirokkantak ellátását, és a kormány a háború, más kárvallottjairól is próbált gondoskodni.

A Magyar Királyi Rokkant-ügyi Hivatal ügyvezető elnöke, gróf Klebelsberg Kuno oktatásügyi államtitkár volt.

A trianoni ország csonkítást, és reményveszteséget követően, 1922-23-ban mégis újabb haladást mutatott, a háború áldozatairól való gondoskodás.

Legfőbb intézkedései voltak, hogy a hadigondozottak, nyugdíjilletmény helyett, járulékot kaptak, amelynek mértéke függött sérültségük fokától.

1922 őszén megnyitották a Magyar Királyi Hadirokkant Otthont, ahol 300 férőhelyen tudtak gondoskodni a rászorultak teljes ellátásáról.

1945 után a népjóléti munka homlokterében a hadigondozottakról, rokkantakról, a hazatérő hadifoglyokról való gondoskodás állt. A hadigondozottak száma félmillió, közülük 334.000 a hadisegélyes, 36.000 a rokkantak, 61.000 a hadiözvegyek, 24.000 a hadiárvák, és több, mint 10.000 a háború polgári gondozottainak száma.

Ennek ellenére 1948 után, a kommunista hatalomátvétellel, a hadirokkantak megítélése jelentősen megváltozott. A rendszer, ellenséget, sőt bűnöst látott bennük, és a háborús ellenség keresésnek áldozatul esett, még a maradék jó szándék is.

Legutóbb 2001-ben foglalta törvénybe a Magyar Országgyűlés a háborúk áldozatairól való megemlékezés szándékát, sőt az immár 11 éve született törvény kiegészül a hős fogalmának megjelenítésével, és így rendelkezik:

„Mindazokat a nemzet hőseinek kell tekintenünk, akik akár fegyverrel, akár anélkül, odaadóan szolgálták a hazát a végveszély óráiban, és akár az önkény megtorló intézkedéseit is vállalták. …

Elődeink küzdelmeinek, áldozatkészségének megbecsülése, a jelenben példaképként való felmutatása a felnövekvő fiatal nemzedéket vezeti jó irányba, és ez a a magyar jövő záloga.

Hősi halottaink emlékét a jelenben, 2014-ben  semmi sem őrzi méltóbban és gyümölcsözőbben, mint az, ha egyre több felelősen gondolkodó fiatal mond igent az életre, az értékteremtő, becsületes munkára, a komolyan vett tanulásra, a szeretettel vállalt családra és gyermekáldásra. Az életben maradás is teremt hősöket, és Magyarországnak most elsősorban ilyen, születésnapokat ünneplő   hősökre van szüksége.  :)

Így megvalósulnak Sajó Sándor költő szavai, mely vigasztaljon minden szomorkodót:

„És megfúvom majd hitem harsonáit,
Hogy tesz még Isten gyönyörű csodát itt :
Bölcsővé lesz még minden ravatal, -
Havas Kárpáttól kéklő Adriáig
Egy ország lesz itt, egyetlen s magyar !"

Budapest 2014. május 31.

Rónaszékiné Keresztes Monika

Erzsébetváros alpolgármestere​

​

Feladó: 
erzsébet erőss 
Dátum: 2014. június 3. 18:11
Tárgy: Re: 18.852 - Rónaszékiné Keresztes Monika, Budapest - Erzsébetváros alpolgármestere: Magyar Hősök Napja 2014. május 31., Budapest
Címzett: Kutasi Jozsef Antal <jozsef@kutasi.eu>

Kedve Kutasi Úr!  

A Hölgyet megtisztelhette volna, hogy helyesen írja : Hölggyel, nem pedig Hölgyel!

Üdvözlettel Erőss Erzsébet

Kutasi József Antal írja: Köszönöm szépen! Már javítva.